Mire való ma az állam? K öltségvetés, foglalkoztatás, gazdaságfejlesztés Bod Péter Ákos Budapesti Corvinus Egyetem

Nincs Pareto-optimális átalakítási lehetőség az államháztartásban Pareto-optimum: minden réteg (régió, szakma, korosztály) számára javulás, de legalább szintentartás – ehhez nem elég gyors a gazdasági növekedés Újraelosztási konfliktusok: vagy az erőteljes piac vagy a hatékony és autoritással bíró állam végzi el A magyar társadalomban gyengült a piaci megoldásokba vetett hit, miközben mélyre süllyedt a politikai eljárások hitele

Egy különös trend - A piacgazdasági értékek elfogadottsága

Az államháztartás alkotóelemeinek alap-problémái Központi költségvetés: túl nagy, merev belső szerkezet (bér- és működtetési költségek dominálják); a fejlesztések hánya kicsi és a projektek költséges konstrukciókban rejtőznek Elkülönített állami alapok: számuk ismét szaporodott, gazdálkodásuk nem kellően transzparens TB-alapok: folyamatos deficit-veszély, fenntarthatatlan konstrukciók Helyi önkormányzati rendszer: reformra szorul, nem csak financiális okokból

A szociális piacgazdaság fogalmának újraéledése - félreértésekkel A ‘szociális jelző’ félreértelmzése:‘jóléti’ értelmet nyert, szemben a ‘Sozialmarktwirtschaft’ eredeti értelmével: ordo-liberális irányzat, kicsi,de aktív állammal A szociális piacgazdaság (is) csak a nemzetközi nyitottság és kölcsönös függés mellett értelmezhető

A magyar foglalkoztatási szerkezet és az állam teendői Az adórendszer és az adóadminisztráció elfogadja és ezzel tartósítja a formális (legális) és az informális gazdaság kettősségét; Az állami minimálbér-szabályozás és a foglalkoztatási- munkaügyi rend nem segíti a munkába állást, a munkaerőpiac ‘kifehéredését’ A szociális ellátás univerzális modelljei tartósítják a függőséget, nehezítik a munkaerőpiaci újraaktivizálódást A gyenge, hiányzó érdekvédelem helyett az állam vesz magára jóléti és érdekvédő funkciókat

Az állam fejlesztési teendőiről A kormányzat szerepe objektíve visszaerősödik az uniós források becsatornázása miatt: de az állami döntési struktúra széttagolt, költséges és nem transzparens A KKV tőkeproblémái nem enyhültek, de 2004 után az állam még eszköztelenebbé vált A nagybefektetőkre irányuló állami iparpolitika ideje lejárt

Következtetések A reméltnél gyengébb középosztály, kisebb KKV-szektor miatt változatlanul erősen függ a társadalom az államtól A közszektor a pénzügyi korlátok miatt nem képes teljesíteni a várakozásokat; felgyülemlő szerkezeti gondok a közszolgáltatások terén A politikai struktúra miatt gyenge bármely politikai oldal kockázatviselő képessége, de nem működnek Pareto- optimális állami elosztási rendek – megkésett reformok torlódtak fel Az állam feladatainak radikális újraértelmezésének kellene eljönni A külső tényezők kényszerítő hatásai mellett megy végbe az újraértelmezés (az EU stabilitási paktuma, az euró-zónába való belépés, a külső adósságfinanszírozás követelményei, a nemzetközi adó-és versenyképességi verseny következtében)