A pszichikumról általában
A pszichikum a lelki jelenségek strukturált összessége; anyagi hordozója az idegrendszer; megbonthatatlan egységben van a vegetatívummal, mégis ren- delkezik egy viszonylagos önállósággal; a biológiai apparátus és a környezet kölcsönhatásának terméke; az embernél a kölcsönhatás mindig valamilyen tevékenységi for- mában realizálódik; benne az individuumnak a külső vagy a belső környezethez (ál- lapotaihoz) való viszonya tükröződik;
Az emberi pszichikum, a tudat1 a fejlődés későbbi produktuma; biológiai és társadalmi komponens kölcsönhatásából szárma- zik; mindig konkrét élő emberben alakul ki; kialakulása után már mint belső feltétel vesz részt az újabb tük- rözési folyamatban; tartalma: a személyes élményfelfogás és –feldolgozás (a világ- ról és önmagunkról való szubjektív tudás) – pszichikus folyama- tok, pszichikus képződmények – pszichikus tulajdonságok – pszichikus állapotok;
Az emberi pszichikum, a tudat2 a funkciói: önmagunk és környezetünk folyamatos követése, önmagunk és környezetünk folyamatos kontrollja; szintjei: tudatos felejtés tudatelőttes elfojtás tudattalan
Eredetének magyarázatai A test-lélek kérdéskör korábbi magyarázatai dualisztikus monisztikus A test-lélek kérdéskör korszerű magyarázatai dialektikus materializmus - lételméletileg: anyagi - ismeretelméletileg: szellemi, eszmei (képmás, másolat)
Fejlődéstörténetének szakaszai 1. Biológiai (az emberré válásig) 2. Szociáltörténeti (az emberré válás utáni társadalmi) Az emberiség krónikája Officina Nova (1990) nyomán
Kialakulásának feltételei (1) 1. Magasan fejlett idegrendszer és annak plasztici- tása, sajátos önaktivitása. 2. Környezet (társadalmi-történeti közeg): ingerforrás (környezeti ingerek: biológiai, társadalmi), biológiai lényből társadalmi személyiség, szociális örökség belső pszichés tartalommá alakítása. Az ember környezethez való viszonya (alkalmazkodása): dialektikus kölcsönhatáson alapuló, tudatos (gondolkodáson alapuló, befogadó és visszaható), a természeti és társadalmi környezetre egyaránt vonatkozó, egyen- súlyra törekvő, aktív: konkrét (átalakító-formáló-alkotó) tevékenységben realizálódó.
Kialakulásának feltételei (2) 3. Tevékenység az alkalmazkodás speciálisan emberi formája, sajátosságai: társadalmi termék (az emberi együttműködés eredménye), funkciója a változó környezeti hatásokhoz való igazodás, eszközjellegű és eszközhasználó megnyilvánulás, meghatározott struktúrájú (cselekvések sorozata); fajtái: jellege szerint: külső (gyakorlati) és belső (pszichikus), funkciója szerint: munka, tanulás, játék, tárgya szerint: megismerés, cselekvés. bonyolult lelki működés eredménye.