ÁRVA BÚS ÉJSZAKÁN (Are You Lonesome Tonight)
Árva bús éjszakán vár a könny és magány. Valld be, mégis hiányzom talán! Ó, az emlék de fáj, de ha sírni sem tudsz már, súgd, hogy drágám, de szép volt a nyár! Dúdolnál, de a bánat ma oly végtelen. Vársz, hogy nyíljon az ajtó, de reménytelen. Ugye fáj a szíved? Jaj, de mégsem lehet, elemészt az a szörnyű magány.
Prózában: Már jól tudom, nagyon bánt a magány Prózában: Már jól tudom, nagyon bánt a magány. Azt mondják, egy nagy színház az egész világ, ahol mindenki a saját, megszokott szerepét játssza. És ekkor jön az én szerepem, hogy szeresselek téged. Találkozásunk szép volt, s jól ment ez a játék Olyan nehéz ez így, olyan sivár az élet, szép lassan megöl a magány. Olyan nagy a csend, kialudtak a fények, üres a színház, és csak nézem, ahogy hangtalanul leereszkedik a függöny Aztán megváltozott minden, olyan különös lettél, hazudtál nekem. Vajon merre jársz, most üres a színpad, és vajon látlak-e még?
Ugye fáj a szíved? Jaj, de mégsem lehet, elemészt az a szörnyű magány. Készítette: Jolka