4. előadás A mítikus világkép – antik görögök IV. Pedagógiai etika 4. előadás A mítikus világkép – antik görögök IV.

szofisták a természetfilozófiai hagyománnyal szemben a vizsgálódások közepébe az ember kerül a gondolkodás is filozófiai téma lesz a nyelv problémája kiemelkedővé válik hagyományos erkölcs kritikája szofista = bölcsek (vándortanító) általában lesújtó róluk a kortársi vélemények társadalmi kihívásnak engedve: sikeres embereket akarnak nevelni egyéni boldogulásra tanítanak (amely út nincs ellenében a társadalommal) lerombolják az arisztokratikus nevelés eszményeit természettudományos elemeik is vannak a tudásukban

tanításuk tartalma dialektika Protagorasz - mindenről két ellentétes állítás létezhet az igazság szubjektív, érveléstől függő minden viszonylagos homo mensura-elv etikai relativizmus retorika a meggyőzés formai eleme (ezért fontos) gyakorlás bevezetése tanulási kedv felkeltésére sok módszert alkalmaznak pl. bértapsolók etikai intellektualizmus (a megszerzett tudás hat az erényre) gyakorlati ismeretek humán ismeretek természeti ismeretek az egyént alakíthatónak, nevelhetőnek tudják Antiphón: " Véleményem szerint a világon a legfontosabb a nevelés, ha ugyanis valamit helyesen kezdünk el, úgy valószínű , hogy az jól is végződik. Amilyen a mag, melyet a földbe vetünk, olyan a várható aratás is. Ha egy fiatal lélekbe nemes műveltséget hintünk el, úgy ez az egész életen keresztül virágzik, és sem eső, sem szárazság nem pusztíthatja el. A környezet szerint, amelyben napunk jó részét eltöltjük, igazodik szükségszerűen jellemünk fejlődése is."

Szókratész tanai Xenophón és Platón (egymással ellentmondó) műveiben maradtak meg szofisztikával szembeáll (kezdetben a szofisztikán belül különül el) (kiábrándult a természetfilozófiából, oka: őselemekről szóló tudások) vizsgálat középpontja: az ember (leszűkíti a tárgyat!) s ott is: az ember, mint akit meghatároz a társadalom örök erkölcsi jogokat hirdet " minden dolog mértéke az ember" a középpontban a " megismerő, gondolkodó és cselekvő ember" van " Felhagytam a mindenség vizsgálatával, félni kezdtem, hogy még egészen elvakulva a lelkem, ha szememmel vizsgálom a dolgokat, vagy többi érzékszervemmel próbálom felfogni őket. Úgy gondoltam tehát, a fogalmakban kell menedéket keresnem, s rajtuk keresztül vizsgálnom a létezőkben lévő valóságot." 10 kétféle megismerés van szakemberek ismeretszerzése (alacsony rendű, relatív tudást eredményez) belső tudatműködés eredménye a valódi ismeret heurisztikus módszere: induktív eljárások sorozata dialógusirányítás praktikái ! (a rádöbbentés művészete) innen eredeztetik az újkori kérdve-kifejtő módszert etikai intellektualizmusa erőteljesebb a szofisztikusokénál az erény tanítható (a tudás nemesíti az embert)

Platón elsőként ábrázolja a görög korabeli nevelést pedagógiai rendszert alkot valamennyi művében jelen vannak pedagógiai gondolatai Állam és Törvények : kifejtett rendszer Állam c. műve kiindulás: három fő osztály filozófusok katonák kétkezi dolgozók igazságosság eszméje (mindenki az őt megillető helyen) cél: az egész, az állam boldogsága az egyén helyét az egyén lelki alkata határozza meg filozófus: bölcsesség katonák: bátorság (kommunákban élnek) dolgozók: józanság v. mértékletesség az osztályok nem keverednek a katonákat kivéve, akik filozófusok lehetnek célja: érzék fölötti ideák megismerése

Platón antropológiája és etikája Platón metafizikája és antropológiája egyként dualista test – lélek (a halhatatlan lélek-elképzelés püthagorászi ill. orfikus előzmény) a lélekről szóló érveit a Phaidón c. művében fejti ki a lélek homogén szubsztancia, s az ideákhoz hasonlatosan a maradandósággal azonosul a lélek a tiszta létet (az ideákat) ismeri önmagától mozog dialektikus következmény: mert a lélek eleven, sosem képes a halált magába fogadni A lélek halhatatlan, ezért élet előtti és utáni létezése is van A lélek három részre tagolható: ész (tulajdonképpen csak ez az isteni eredetű) bátorság (a ‘nemes’ rész, ámbár érzéki világból ered) vágyakozás (alacsonyrendű, s ugyancsak az érzéki világból ered)

A kardinális erények Mindhárom lélekrészhez egy-egy erény rendeltetett ész - feladata a bölccsé válás, erénye: bölcsesség bátorság – engedelmeskedni az észnek, erénye: bátorság vágyakozás – meghajolni ész és bátorság előtt: mértékletesség Ezen erények fölé egy negyediket is rendel Platón: igazságosság (dikaioszüné) ez csupán akkor uralkodik, ha a három előző lélekrész kellő mértékben teljesíti a feladatát azaz: a harmónia az erénnyel került egységbe! Platón antropológiája és etikája a megismerésről alkotott véleményével összhangban van! - az érzéki világ nem teszi lehetővé a tökéletes megismerést csak a vélekedést - etikailag a szellemi a kívánatos - a bölcs igyekszik az érzékitől megszabadulni (jutalma: halál utáni élet, s az erény önmaga), és kötelessége politikai és pedagógiai feladatot ellátni

A lélek részei. Platón lófogat-hasonlata

" E műveltség elemeivel már egészen kicsi koruktól kezdve kezdték megismertetni a gyermekeket. Ugyanakkor az erkölcsi szabályok a követendő viselkedési normák elsajátítására is nagy gondot fordítottak. Attól kezdve, hogy hogy a gyermek érti a szót, a dajka, az anya, a nevelő és maga az atya is azon versengtek, hogy a lehető legderekabbá tegyék a kisdedet. Ezért minden tetténél és szavánál figyelmeztetik, és rámutatnak: íme ez helyes cselekedet volt, ez helytelen, ez szép, ez rút, ez istennek tetsző, ez bűnös, ezt tedd, azt kerüld. Azt szeretnék elérni, hogy önként engedelmeskedjék, de ha nem engedelmeskedik, fenyegetéssekkel és verésekkel térítik az egyenes útra, éppen úgy, mint ahogyan az ember egy meghajlított és meggörbített faldarabok kiegyenesít.„ (Platón: Protagorasz)

Arisztotelész Nagy Sándor nevelője elutasítja az athéni nevelést, "kétes értékűnek" tartja, mert nincs tisztázva, mi a célja: a hasznosság vagy pedig az erény spártai nevelést: elállatiasítja a gyermekeket platóni eszméket: mert nem ismeri a család fogalmát Nikomakhoszi etika (a fiának írta) cél: a boldogság boldog: aki erényesen él cél: erényes polgárok nevelése erényt: a hajlamokból a neveléssel lehet elérni ezért tevékenykedni kell erkölcsi tevékenységek (szoktatással) szellemi tevékenységek (oktatással-neveléssel) mindenekben: a középhatár betartása (végletek nélkül élni) azaz: nem hisz a erkölcsi intellektualizmusban a szoktatás és az oktatás-nevelés egysége " Lehetetlen jónak és erényesnek lenni szoktatás nélkül. Lehetetlen okosnak lenni erkölcsi erény nélkül." Politika. c. műve

Arisztotelész összes művei

Az arisztotelészi etika Elhatárolódott az elméleti filozófiától (az a változatlanra, örökre irányul ugyanis) - az etika tárgya: az emberi gyakorlatban a döntésen alapuló cselekvés - természeténél fogva minden lény a saját javára törekszik - a jó: a lélek észnek megfeleltett tevékenysége ebben találja meg az ember a boldogságát (eudaimonia) Erények 1/ dianoetikus erények (= az ész tiszta gyakorlatában vannak) elméleti és gyakorlati észre osztható ezek közül az okosság (frónezisz) az egyedüli döntő tényező az etikai cselekvést illetően 2/ etikai erények (= az ember készen kapja) közvetítője: a polisz rendje, tradíciója, az egyetértés Az okosság (1) és az erkölcsi erények (2) együtteséből ered az erkölcsös cselekvés Az erkölcsi tartás (héxisz) gyakorlás, szoktatás útján szerezhető meg - mentes a szélsőségektől - igazságos

Arisztotelész: Etikai pozíció

Platón és Arisztotelész szerint: a nevelés államosítandó cél: az állam boldogsága Különbség: Platón: kaszt, a filozófussá válhatókat kell nevelni etikai intellektualizmus Arisztotelész: állam minden tagját nevelni kell az erkölcsi törvények ismerete önmagában nem eredményez etikus magatartást a nevelésben szerepe van a szoktatásnak is

Nagy Sándor hadjáratai (i. e. 336-323)