A gyermek mint az ideológiák hordozója Gyermekideológiák a történelemben Pukánszky Béla Szegedi Tudományegyetem pukanszkyb@t-online.hu

A használt fogalmak rendszere Gyermekszemlélet (conception of the childhood) részei Gyermekkép (idea of the child): Eszmények, ideák, hiedelmek, koncepciók és elvont fogalmi konstrukciók együttese. Többnyire eszményített, olykor mitizált alakban jelenik meg. (Pl.: „Az isteni gyermek”, Das göttliche Kind” ) Gyermekfelfogás (attittude to the child): A konkrét, valós gyermek megítélése. A köznapi tudat síkján megjelenő asszociációk, a cselekvést közvetlenül motiváló attitűdök együttese.

Két síkon történő gondolkodás: 1. Az ideális gyermekről és 2. a valós gyermekről. Jelenleg a gyermekideált befolyásoló társadalmi ideológiákat vizsgálom.

„A gyermek védelemre szorul” A középkori keresztény egyház mint „gyermekvédő” Egyházi és világi törvények a gyermekgyilkosság és a kitevés ellen A talált gyermekek „feltételes megkeresztelése” Gyermekmenhelyek létesítése (Milánó 787, Bergamo 982, Padua 1000, Montpellier 1070, Firenze 1161). III. Ince árvaházat alapít Rómában (1198), mert sok anya a Tiberisbe dobta újszülött gyermekét.

Rembrandt: Két asszony járni tanít egy gyermeket. Krétarajz, 1640

„A gyermek a jövő záloga” Egyiptomban: Megbecsült, értékes teremtmény Oktatni, nevelni kell, hogy meg tudjon felelni az örökérvényű normáknak. Statikus világkép, statikus nevelési elvek és statikus módszerek. Szerették, ha felnőttes módon beszél, viselkednek.

„A gyermek korrekcióra, nevelésre szorul” Korai kereszténység Szent Jeromos (349-420) levelei a leánynevelésről: „Miután aztán remegő kézzel kezdi stílusát a viaszon végighúzni, akkor vagy más valakinek kell őt kezénél fognia és gyenge ujjacskáit irányítania, vagy pedig az írótáblába kell bevésni a betűket, hogy keze nyoma ugyanazokban a barázdákban haladhasson végig széltől szélig s kifelé kalandozni ne bírjon.”

„A gyermek esendő” Szent Ágoston (354-430) A gyermek veleszületett ösztönei hordozzák a „bűn alapanyagát”,de ez igazi bűnné csak a személyes „beleegyezésével” (consensus) válik. Pedagógiai következmény: az esendő gyermeket nevelni kell. Szeretettel párosuló szigor, testi fenyíték

Az ördögien rossz, vásott gyerek. Egy 19. századi angol képeskönyv illusztrációja

„Minden gyermeknek iskolában a helye” Bartholomeus Metlinger nevelési tanácsadó kézikönyve, 1473

Exkurzió 1.: Az iskolás gyerek világa A minél több gyermek iskoláztatásának elve. Az intézményes oktatás karrierje, a nagy iskolarendszerek kialakulása. Az erkölcsi védelemre szoruló gyermekek számára az iskolák zárt világának megteremtése. Korlátlan pedagógiai optimizmus. Kialakul az iskolák pedagógiai szempontok szerint átformált belső világa.

Ifj. Hans Holbein metszete Luther egyik röpiratának címlapján: „nit allein die Knaben, sonder auch Döchterlin zur Schul geschickt werden…”

Exkurzió 2.: Az iskola hipertrófiája A 19. században válik általánossá. Alkalmazkodik az iskola stilizált, pedagógiailag megformált belső világához. Felügyelet és kontroll alatt való élés Az iskolai kontroll kiterjesztése az iskolán kívüli világra Felkészítés a életre, illetve arra, amit a tantervkészítők annak vélnek.

Oskar Pletsch: Nevelőintézet (Ironikus hangvétel, felnőtt állampolgárok nevelése)

„A gyermek nevelése a szülő elsőrendű kötelessége” Luther: a gyerek az Isten által a szülőkre bízott „örök kincs”. „Nincs nagyobb, nemesebb eredetű hatalom a földön, mint a szülők hatalma gyermekeik fölött.” Kálvin és a puritanizmus hivatásetikája. A „Wekheiligkeit”-felfogás hatása a nevelésre. Locke a nevelés mindenhatóságáról: „… azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy az utunkba akadó emberek kilenctized része nevelés útján lett azzá, ami – jóvá vagy gonosszá, hasznossá vagy haszontalanná. A nevelés okozza a nagy külömbségeket az emberek között.”

„A gyermek isteni erők hordozója” Romantika A gyermek mint a civilizáció áldozatává váló felnőtt megmentője A felnőtt számára: az elveszett teljesség újrafelfedezése, megifjodás Racionalizmussal szemben teremtő fantázia A világ érzelmi alapon álló befogadásának képessége, mitikus gyermekvilág A „varázsától megosztott” (entzaubert) világ újra „varázs alá helyezetté” (wiederverzaubert)válik.

A gyermek-isten lelke még közvetlen kapcsolatban van a világ szellemi-isteni őserejével. Mosolyában, a világ iránti bizalmában és teremtő erejében a „romlott világ” fölött álló „magasabb-rendűsége” nyilvánul meg (Novalis). A gyermekkel való együttes játék során a felnőtt felfedezheti és kibonthatja önmagában az addig rejtőzködő gyermeket, s ezzel ismét egészségessé és teljessé válhat. A gyermekkor egy „költői létforma”, s ennek leghétköznapibb megvalósulása a játék, amely „az ember első poézise”.

A fejlődés ugyanis nemcsak gyarapodás, hanem veszteség is A fejlődés ugyanis nemcsak gyarapodás, hanem veszteség is. „Az egységesítő, éltető erő csökken, a kifelé ható, extenzív, kiterjeszkedést elősegítő erő növekszik. Csökken a beleélő-képesség, a képzelőerő. Messianisztikus hevület: „Gyermek! – már ez a szó is felemelően hat az emberre és boldoggá teszi, mint ahogy egy egészséges gyermek megpillantása boldogsággal tölt el mindenkit, és ahogyan a „tiszta gyermek” fogalma reménységet ébreszt bennünk.” (Friedrich Fröbel)

„Halottak vagyunk, minden halott, ami körülvesz bennünket, üresen kong minden tudásunk, üresek vagyunk gyermekeink számára, majdnem minden amit kimondunk kong az ürességtől, tartalmatlan, élettelen…” (Friedrich Fröbel) „Siessünk! Engedjük magunkat eljutni gyermekeinkhez! Engedjük, hogy megtöltsenek bennünket élettel! Éljünk velük, és engedjük, hogy velünk éljenek. … Tanuljunk gyermekeinktől … Éljünk a gyermekeinknek: így hoznak ők számunkra békét és boldogságot. („Laßt uns unseren Kindern leben…”) (Friedrich Fröbel)

Guido Reni (1575-1642): Bacchus mint gyermek

A reformpedagógia gyermekképének „romantikus” jegyei Nem empirikus-természettudományos alapokon nyugvó, hanem mitikus-stilizált gyermekkép A metaforikus beszédmód jegyeit viseli magán (pl. a gyermek belső spontán alkotótermészete = a külső természet zabolázatlan, őseredeti teremtő erejével).

„A gyermek az örök Messiás, aki újra és újra visszatér az elbukott emberek közé, hogy őket az égi birodalomba vezesse.” (Maria Montessori) „Az elveszett paradicsom a gyermekek szívében él tovább, és úgy hiszem, ezért képesek az újrakezdésre. Mindenekelőtt hiszek a fantázia és a mítosz megváltó erejében. Minden egyes megszületett gyermek örökségként hordozza ezeket magában et magában - még a legsötétebb, legboldogtalanabb évszázadokban is.” (Luigi Santucci: Credo, 1958)

Az új nevelés mozgalma vallásos áhítattal fordul a természettel háborítatlan egységben létező gyermek felé. Az idealizált gyermekkor iránti heves vágy „kvázi vallásos”, szakrális síkra emelkedik. Ellen Key szerint a gyermek az „új embertípus” megtestesítője. Átírja Fröbel tézisét: „Lasst uns für die Kinder leben!” helyett: „Lasst uns die Kinder leben lassen!” A gyermeknevelés „követő” jellege (wachsen-lassen).

„A gyermek hiánylény” Felvilágosodás: A gyermeket neveli, formálni, oktatni kell, mert különben elsorvadnak a képességei. (Szántóföld-metafora). „Az ember csakis a nevelés által válhat emberré. Semmi más, mint amivé a nevelés teszi … az educatioban rejlik az emberi tökéletesség nagy titka.” (Immanuel Kant über Pädagogik. 1901. 71. o.)

Emberkép = gyermekkép? „Szemügyre vévén az embert látjuk, hogy azt a’ természetnek jóltevő Alkotója nemes tulajdonságok által különbözteté meg más állatoktól. Őtet már testének alkotása, tagjainak hajlékonysága, egyenes termete, fejének fenhordozása különösen díszesíti: lelki tulajdoni pedig a’ földiek közűl mintegy kiemelik, ’s valamelly különös teremtménnyé teszik .” (Szilasy János A’ Nevelés’ Tudománya. 1827)

„A gyengébb büntetések nem használván keményebbekhez is nyulhatni, ’s az úgy nevezett testi büntetéseket is haszonra fordíthatni, mind e’ mellett szorgosan távoztatván mindent, mi a’ nevendék’ egészségét megronthatná, illyen p. o. a’ hosszas koplaltatás, az arczúl csapdozás, a’ fülek’ ránczigálása, a’ fejben, vagy hátban verés, a’ hajczibálás, az ujjak’ hegyére ütés, az éles hasábfára térdeltetés…” (Szilasy János A’ Nevelés’ Tudománya. 1827)

„A gyermek tudja, mire van szüksége” Benjamin Spock (1903-1998): Csecsemőgondozás és gyermeknevelés (Common Sense Book of Baby and Child Care, 1946) Liberális nevelési elvek Az a gyermek, aki nem kap szeretet, érzéketlen felnőtté válik. „Gyermekszoba-hedonizmus”: ami jó a babának, az jó a mamának is.

„A siettetett gyermek” „A gyerekek mind fiatalabb korukban váltanak ‘felnőttes’ életmódra az élet számos területén…” (Vajda Zsuzsanna) A védett gyermekkor végérvényesen eltűnt. Visszatérnek az évezredekkel ezelőtti gyermekkép-elemek? Kifelé a gyermekkorból!

Irodalom: Alefeld, Yvonne-Patricia (1996): Göttliche Kinder. Die Kindheitsideologie in der Romantik. Schöningh, Paderborn. Ullrich, Heiner (1999): Das Kind als schöpferischer Ursprung. Studien zur Genese des romantischen Kindbildes und zu seiner Wirkung auf das pädagogische Denken. Klinkhardt, Bad Heilbrunn. Lenzen, Dieter (1985) Mythologie der Kindheit. Rowolth, Reinbek bei Hamburg. Vajda, Zsuzsanna (én.): Siettetett gyerekek. http://mapszie.hu/velemenyunk-szerint/11-siettetett-gyerekek-1

Köszönöm a figyelmet!