FELOLDOZÁS
Most térdre borulok előtted Atyám, kezeim imára kulcsolom, fejem lehajtom, szégyenkezem, mert a szíved szomorítom én.
Bűnös vagyok, mint minden halandó, s én is fogolyként bilincsben élek, rab-láncaim cipelem magammal, letenni nincs erőm nékem.
Imám gyenge és hitetlen, s a szó, mely elhagyja ajkamat tudom, hogy üres és céltalan.
Hosszú volt az út, míg idáig jutottam s lelkemben eddig csak kárt vallottam, próbáltam sokszor másként élni, de a bűn lehúzott mindig a mélyig.
Jó volna újra szárnyalni Feléd úgy, mint egy kismadár, melyet a szellő szárnyaira vesz és gyengéden ringat tovább! De bűnös vagyok és nyomorult, a lelkem Hozzád kiált, adj nékem kegyelmet és végső feloldozást!
Szemeimmel látom a keresztet, azt a keresztet, hol véreztél érettem, fájdalmas arcodon a könny végig pereg s tudom én okoztam mindezt Neked. Te azért haltál meg Jézusom, hogy én élhessek, de mondd - mit ér az életem Nélküled?
A fájdalom, mit Te elszenvedtél egy-egy láncszem bilincsemen A fájdalom, mit Te elszenvedtél egy-egy láncszem bilincsemen. Megkötözött vagyok Atyám, saját bűneim fogja vagyok én.
De ha láthatnám kedves arcodat, tudom bilincsem a mélybe hullana. Keresztfád alatt térdelek én s már hallom hangodat, lelkemért könyörögsz az Atyánál, hogy kegyelmet nyerjek én.
Szemeim Hozzád emelem a magasba, s szívem bilincsei lassan megpattannak, lelkem szabad és szárnyakra kap, lélekben újra szabad lettem Uram. Készítette: Máténé Rita