Osteoporosis (csontritkulás)

Csontritkulás: kórosan alacsony csonttömeg, ill Csontritkulás: kórosan alacsony csonttömeg, ill. csontsűrűség; a csontszövet szerkezetének szétesése, amely a csontok fokozott törékenységéhez és ún. patológiás törésekhez vezet. (Patológiás törések: combnyaktörés, csigolyatörés, csukló törés) A betegség neve is azt jelenti: porózus: lyukacsos, üreges csont.

Előfordulás A betegség világszerte több százmillió embert érint. Magyarországon a lakosság 7-10%-át sújtja, ez közel egymillió embert jelent. Népbetegség; az 50 év feletti korosztály legalább fele érintett. Gyakorisága növekszik.

„Lappangó Kór” Az osteoporosis „lappangó kór" néven vonult be a szakirodalomba, mivel csak akkor okoz panaszokat, amikor már előrehaladott stádiumban van. A betegség korai fázisában a tünetek hiányoznak. Később a csonttömeg csökkenésével párhuzamosan hátfájdalom, testmagasság-csökkenés, illetve különböző csonttörések fordulnak elő, leggyakrabban a csigolyák, a combcsont és az orsócsont (csukló) érintettek.

Anamnesis, aktuális panaszok A betegek kikérdezésekor fokozott figyelmet fordítunk a következőkre: Derék és hátfájdalom. Csonttörések. A testmagasság csökkenése. Hasi fájdalom organikus eredetű megbetegedés nélkül.

Fizikális vizsgálat Az osteoporosisos testalkatra jellemző legfontosabb elváltozások a következők: Fokozott háti kyphosis. Elsimult lumbalis lordosis. A has előre esik A Michaelis-rombus lelapul.

Csont sűrűség mérés

A BETEGSÉG KIALAKULÁSÁBAN SZEREPET JÁTSZÓ TÉNYEZŐK Nem: a nők hormonális okok miatt hajlamosabbak csontritkulás kialakulására, mint a férfiak. Ösztrogénhiány esetén a csontritkulás kockázata megnő. Életkor: a magasabb életkor szintén a csontritkulás kockázati tényezője. A kalciumszegény táplálkozás szintén rizikótényező. Bizonyos endokrin (hormonális) betegségek esetén szintén csontritkulással lehet számolni. Ilyen betegségek pl. a férfi nemi hormon hiánya, a pajzsmirigy túlműködés.

Bizonyos gyógyszerek alkalmazása szintén csontritkulást okoz Bizonyos gyógyszerek alkalmazása szintén csontritkulást okoz. Ilyen gyógyszerek pl. a szteroidok, pajzsmirigyhormonok. Mozgásszegény életmód. Krónikus alkoholizmus. A dohányzás káros hatása szintén bizonyított.

Megelőzése Megfelelő kálcium bevitel. (1200-1500mg naponta) Kálciumban gazdag: tej, tejtermékek, káposzta, brokkoli, máj, hal, dióbél, mák.

Ahhoz, hogy a kálcium beépüljön a szervezetbe D-vitaminra is szükség van. D-vitaminban gazdag élelmiszerek: tojássárgája, máj, egyes hal fajták. A D-vitamin csak napfény jelenlétében fog beépülni! Ezenkívül a mozgás elengedhetetlen. Csontsűrűségméréssel igazolták, hogy a rendszeresen végzett izomerősítő torna fokozza a csontok ásványianyag-tartalmát. További hatása: a gerinc alaki változásainak megakadályozása, illetve a már kialakult elváltozások esetén azok javítása.

Az osteoporosis időben történő felismerése nagyon fontos feladat Az osteoporosis időben történő felismerése nagyon fontos feladat. A röntgen vizsgálat erre nem alkalmas, hiszen a csonttömeg 30%-ának kell ahhoz eltűnnie, hogy kimutatható legyen a csontritkulás. Világszerte egyre több módszert dolgoznak ki ezért annak érdekében, hogy az osteoporosis már kezdeti stádiumában felismerhető legyen. Jelenleg erre legalkalmasabbnak az osteodenzitometriás eljárások tűnnek. Néhány éve hazánkban is egyre nagyobb számban működnek ilyen berendezések, így egyre több betegnél a korai stádiumban felismerhető a csontritkulás.

1995-ben kidolgozásra került a Nemzeti Osteoporosis Program, melynek fô célkitűzése a hazai helyzet felmérése, a csontritkulás minél szélesebb körű felismerése és kezelése, a késôi szövôdmények kialakulásának megakadályozása. A program keretén belül létrejött a két Országos Osteoporosis Központ, és az egész országot behálózó 10 regionális és 90 lokális központ. Fontos feladata a háziorvosoknak, hogy munkájukkal kapcsolódjanak a központok működéséhez, hiszen elsôsorban ôk tudják kiszűrni a lakosság körébôl a veszélyeztetetteket. Mivel óvatos becslések szerint a hazai csontritkulásos betegek száma elérheti az 1 milliót is, a gondozásban a háziorvosoknak is tevékenyen részt kell vállalni. Természetesen az újonnan felismert betegek kivizsgálása és a kezelés beállítása jelenleg a kiépült szakorvosi rendszer feladata.

Köszönjük a figyelmet! 