A MÁSSÁG
Jelentéstartalma: nem a szokásos nem azonos valakivel, vagy valamivel nem egyező jelentésű a „különbség” szóval (a különbség= eltérés, megkülönböztetés)
a „más” szóval megjelölt a minőségi különbséget ragadja meg utal a szokásos különbségek között meghúzható kategoriális határra, amelyen túl a különbözőség, az eltérés az eltérő minőség jelentésével bővül
Kritikus határ Másság Különbség, alternativitás Minősített különbség Nem minősített különbség Kategoriális különbség
Másságszemlélet Viszonyulás, ahhoz aki más Stigmatizáció Sajátos stigmajelölő szavak használatával utalunk az eltérő sajátosságra
A stigmajelölő kifejezések negatív töltést hordoznak stigmatizált személyre utaló kellemetlen vonatkozásuk érezhető
Stigmatizáció előítéletes gondolkodásmód módosítja a stigmát hordozó személyekkel szembeni viselkedést A negatív érzelmek gátolják a másnak látott személy belső elfogadását
A stigmatizált személlyel kapcsolatos viselkedési formák (Allport) Szóbeli előítéletesség a legtöbb előítéletes ember hangoztatja előítéleteit hasonló barátok körében, alkalomadtán idegenek között is teljesen gátlástalanul juttatják kifejezésre idegenkedésüket és ellenérzéseiket
Elkerülés erősebb előítélet esetén a személy kerülni igyekszik a kellemetlennek ítélt csoport tagjait, még akkor is, ha ez tetemes kellemetlenséget okoz számára Hátrányos megkülönböztetés az előítéletes személy ilyenkor aktív jellegű, ártalmas viselkedésre vállalkozik
Testi erőszak felfokozott érzelmi tényezők esetén az előítélet erőszakos vagy az erőszakkal egyenértékű cselekvésekhez vezethet Kiirtás az előítéletek erőszakos kifejeződésének végső fokozata (lincselés, tömeggyilkosság)
A „másság” kiváltó okai Endogén ártalmak: öröklött, genetikailag meghatározott biológiai okok Exogén tényezők: - biológiai-környezeti ártalmak, - tartós szociális ártalmak, - traumák, - hibás terhelések
A „más” szülő reakciói
I. Miért pont én? Bezárkózás Az ego és a sérelem (a gyermek a szülő kiterjesztett én-je) Tagadás, kétségbeesés Rémület és fájdalom Önvád és vád – a bűnbak Elszigetelődés
II. A nyitás Szeretet, kötődés – ha a gyermek „más” Az elfogadás Segítségkérés – a szövetségesek
A szülő szerepköre a gyermek terápiájában A szülő a gyermek képviselője a különleges gondoskodás intézményeiben. Lehet, hogy a szülő (család) a gyermek tüneteinek okozója A szülő (család) a gyermek másik gyógyítója
A pedagógus és a „más ” gyermek
Integráció ENSZ hivatalos állásfoglalása (1993)>> hangsúlyozza a fogyatékos személyek esélyegyenlőségét az oktatásban UNESCO (1994) „Speciális szükségletek pedagógiája: lehetőség és minőség” című konferencia eredményeként létrejött egy Cselekvési Program
Cselekvési Program= ajánlásgyűjtemény: az integrált oktatás, nevelés országos szintű előkészítéséhez, különös tekintettel jogi, szervezési kérdésekre, a befogadó iskolák szerepére és a pedagógusképzés iránt felmerülő új igényekre
A Program főbb irányelvei
Jogi eljárások, törvénykezés: Az oktatás integrált megvalósításával biztosítsa a törvényalkotás a tanulók esélyegyenlőségét. Párhuzamos és kiegészítő törvények kidolgozása az egészségügy, a szociálpolitika, a szakmai képzés és a munkavállalás terén. A fogyatékos gyermekek integrációja legyen a nemzeti terv szerves része.
Az oktatás vezető elvei: Tantervi rugalmasság (differenciált oktatás, kiegészítő támogatás) Oktatásirányítás (iskolaigazgató feladata>> segíteni a pozitív hozzáállást az iskolaközösségen belül) Információ és kutatás
Pedagógusképzés Szemináriumok, továbbképzések szervezése Gyógypedagógus-képzés >> a speciális szakemberek különböző iskolaszervezési formákban is képesek legyenek hatékonyan dolgozni
Kiemelt területek: Korai felismerés és fejlesztés Felkészítés a felnőttek világra >> speciális átmeneti programmal
Anyagi háttér biztosítása Befogadó iskolák kialakításával érhetőek el az anyagi források Koordináció a szaktárcák között
A befogadás megszervezése tárgyi feltételek, erőteljesebb ingerek> világítás, élénk színű tárgyak stb.) nagyobb tér személyi feltételek > befolyásolás (cél: elfogadó és támogató környezet)