A gyermekrajz a 19. század felfedezése A kisgyermekek a történelmi korokban is firkáltak→ izgalmas játék, lehetőség a kísérletezésre, az első közlő nyelv (papír hiányában: földbe, agyagba, fakéregbe, hóba rajzoltak) Corrado Ricci olasz művészettörténész a 19. század végén, az eső elől egy kapualjba húzódva fedezi fel a gyermekrajzokat → külön minőség mely a művészet ősforrásához vezet vissza.
gyűjteni kezdi a gyerekrajzokat Corrado Ricci gyűjteni kezdi a gyerekrajzokat elméletet alkot és könyvet ír az ábrázolóképesség fejlődéséről → a gyermekrajz fejlődése a művészet történetében a stílusok változásait ismétli meg (1908) (a századvég uralkodó esztétikai felfogása: evolucionizmus – a művészet lineáris fejlődése, tökéletesedés) A 20. század elejére elkezdenek foglalkozni a képességfejlődés szakemberei a gyerekrajzzal → biológiai indíttatású fejlődésvizsgálatok.
1920-as évek –pedagógiai célú rajzvizsgálatok Első gyermekrajz-kiállítások A fejlődéslélektan és a gyermekgyógyászat is vizsgálja a gyerekek rajzait – diagnosztikai eszköz Intellektuális elméletek → a gyermek azt rajzolja amit az ábrázolás tárgyáról tud Fejlődési korszakok elméletei → a gyermekek azt rajzolják amit látnak – vizuális fogalmakat alakítanak ki, melyek módosulnak (Arnheim, 1979)
20.sz. 50-es évei, USA : Victor Löwenfeld (német származású amerikai pszichológus) megteremti a vizuális képességek fejlődésének első jelentős, a rajztanár-képzéshez kötődő műhelyét.