10BASE5

A 10BASE5 10 Mbit/s sebességű átvitelre volt képes egyetlen vastag koaxiális kábeles buszon keresztül. A 10BASE5 azért fontos, mert ez volt az első Ethernet alapú átvitelekre használt átviteli közeg. A 10BASE5 az eredeti szabvány része volt.

Jellemzők. A 10BASE5 legfontosabb előnye az általa áthidalható távolság volt. A 10BASE5 ma már csak régi telepítésekben található meg, új telepítéseknél a használata nem javasolt. A 10BASE5 rendszerek olcsók, konfigurálást nem igényelnek. Két hátrányuk, hogy alapvető elemeik, például a hálózati csatolók beszerzése rendkívül nehéz, továbbá érzékenyek a kábelen jelentkező jelvisszaverődésekre. Egy 10BASE5 rendszer bármely pontjának meghibásodása a rendszer teljes leálláshoz vezet.

A 10BASE5 Manchester-kódolást használ. A kábelek közepében tömör vezető található. A vastag koaxiális kábeles szegmensek hossza egyenként legfeljebb 500 méter lehet. A kábel nagyméretű, súlyos, telepítése nehézkes. A távolságkorlátok ellenben előnyösek, ezért bizonyos területeken hosszú ideig használták.

Ha az átviteli közeg egyetlen koaxiális kábel, akkor egyszerre csak egy állomás adhat, egyébként ütközés fog történni. A 10BASE5 tehát fél-duplex módban üzemel, maximális átviteli sebessége 10 Mbit/s. Az ábrán egy a szegmensek és az ismétlők számát tekintve maximális méretű ütközési tartomány látható. Ne feledjük, a szegmensek közül csak háromhoz csatlakozhatnak állomások, a másik kettő feladata a hálózat kiterjesztése

10BASE2

Telepítése kisebb méretének és súlyának, illetve rugalmasságának köszönhetően könnyebb volt. A 10BASE2 jelenleg is fellelhető a régebbi hálózatokban. A 10BASE5-höz hasonlóan új telepítéseknél már nem ajánlott a használata. Telepítési költsége alacsony, hubok használatát nem igényli.

Jellemzők A 10BASE2 szintén Manchester-kódolást használ. A 10BASE2 LAN-okra csatlakozó számítógépek összefüggő kábelezést alkotó koaxiális kábelszakaszokkal csatlakoznak egymáshoz. A kábelszakaszok a BNC csatlakozóval ellátott hálózati csatolókon található T alakú toldóelemekhez illeszkednek.

A 10BASE2 szabványos középső vezetővel rendelkezik. A maximálisan öt vékony koaxiális kábeles szegmens mindegyike legfeljebb 185 méteres lehet, és egy BNC csatlakozó és egy T elem segítségével mindegyik állomás közvetlenül a koaxiális kábelhez kapcsolódik

Egyszerre csak egy állomás adhat, ellenkező esetben ütközés történik. A 10BASE2 szintén fél-duplex működésű. A 10BASE2 maximális átviteli sebessége 10 Mbit/s. Egy 10BASE2 szegmensen legfeljebb 30 állomás lehet. Tetszőleges két állomás közötti öt szegmensből legfeljebb háromhoz csatlakozhatnak állomások.

10BASE-T

A 10BASE-T hálózatok a koaxiális kábel helyett olcsóbb és könnyebben telepíthető 3-as kategóriájú UTP rézkábeleket használtak. A kábelek egy központi csatlakozókészülékhez – egy hubhoz – vezettek, ez tartalmazta a megosztott buszt. A hub a kábelrendszer középpontjában helyezkedett el, a kábelek tőle a kerék küllőihez hasonlóan futottak a PC-k felé. Ezt a felépítést nevezték el csillag topológiának.

A további csillagok hozzáadásával és a kábelek által áthidalt távolságok növekedésével jött létre a kiterjesztett csillag topológia. A 10BASE-T eredetileg fél-duplex protokoll volt, a duplex működés lehetőségével később bővítették. Az Ethernet népszerűségének az 1990-es évek közepén-végén tapasztalt robbanásszerű növekedése idején lett domináns az Ethernet technológia.

A 10BASE-T Manchester-kódolást használ. A 10BASE-T UTP kábelek tömör vezetékekből állnak. A maximális megengedett kábelhossz 90 méter. A UTP kábelek nyolc érintkezős RJ-45-ös csatlakozókat használnak. Ugyan a 10BASE-T hálózatok igényeinek a 3- as kategóriájú kábelek is megfelelnek, az új telepítéseknél 5e vagy magasabb kategóriájú kábeleket javasolt használni. Mind a négy érpárt a T568-A vagy a T568-B séma szerint kell bekötni. Az ilyen típusú kábelezések újravezetékezés nélkül is képesek akár több protokoll támogatására is.

A hálózat használója eldöntheti, hogy fél- duplex vagy duplex működést szeretne. A 10BASE-T fél-duplex módban 10 Mbit/s, duplex módban pedig 20 Mbit/s sebességgel képes továbbítani az adatokat. Az egyik készülék küldésre használt érpárja a másik készülék fogadásra használt érpárjához csatlakozik

10BASE-T hálózatok kábelezése és architektúrája

Egy 10BASE-T összeköttetés általában egy állomást kapcsol össze egy hubbal vagy egy kapcsolóval. A hubok többportos ismétlők, így a távoli állomások közti ismétlők számára vonatkozó határ szempontjából figyelembe kell venni őket. A hubok – a hidakkal és a kapcsolókkal ellentétben – nem osztják külön ütközési tartományokra a hálózati szegmenseket. A hidak és a kapcsolók közötti maximális távolság az átviteli közeg jellegétől függ.

Ugyan a hubokat is össze lehet kötni egymással, az ilyen kialakítást jobb kerülni. Az egymással összekötött hubokat tartalmazó hálózatok könnyen túlléphetik az állomások közötti késleltetésre vonatkozó felső határértéket. Szükség esetén több hubot kell hierarchikusan, faszerkezethez hasonlóan elrendezni. Ha az egyes állomások között kevesebb ismétlő van, akkor jobb teljesítményt kapunk.

Az architektúra kialakítását a hálózat szélső pontjai közötti távolságok korlátozzák. A legfontosabb szempont, hogy a távoli állomások között a késleltetés a lehető legkisebb maradjon, függetlenül a tényleges architektúrától és az alkalmazott átviteli közegektől. Ha a hálózatban előforduló legnagyobb tényleges késleltetést lejjebb tudjuk szorítani, jobb általános teljesítményt kapunk.

Egy 10BASE-T hálózat ismétlő nélkül legfeljebb 100 méterre terjeszkedhet. Ugyan ez elég nagy távolságnak tűnik, a gyakorlatban az épületek kábelezésekor általában ki szokták használni. Hubok segítségével a távolsági korlátok enyhíthetők, ám az ütközések hatóköre kiterjed. A kapcsolók széles körű elterjedésével a távolságkorlátok fontossága csökkent. Ha a munkaállomások egy kapcsolótól számítva 100 méteres körzeten belül vannak, a kapcsolótól számítva a 100 méter számítása újrakezdődik