Magyar nyelvújítók, nyelvművelők Készítette: Magyar Petra

Kazinczy Ferenc Született Érsemjén, 1759. október 27. Meghalt:Széphalom, 1831. augusztus 23.

Kazinczy Ferenc Apja Kazinczy József, anyja Bossányi Zsuzsanna; ősei a Rákóczi-család szolgálatában emelkedtek fel gazdag középbirtokosokká. Nyolcadik életéve betöltéséig anyai nagyapjánál, Bossányi Ferenc bihari főjegyző és országgyűlési követ házánál nevelkedett. Első ismert levelét 1764 decemberében szüleinek írta, akik akkor Regmecen laktak. 1766-ban nagynénje megbetegedett, gyógyíttatása érdekében a család Debrecenben tartózkodott, Kazinczy három hónapig a Református Kollégiumba járt. Nagynénje halála után, 1767-ben visszakerült a szülői házhoz, ahol magántanulóként egy késmárki diáktól latinul és németül tanult. 1768-ban nyelvi tanulmányait Késmárkon folytatta.

Kazinczy Ferenc Kazinczy szépirodalmi műveinek legnagyobb része műfordítás, de a 20. század közepére ezek jórészt elavultak. Eredeti munkái közül versei – néhány epigrammán és szonetten kívül – nehézkesek, ma már kevéssé élvezhetők. (Kazinczy írta az első szabályos magyar nyelvű szonettet A sonetto múzsája címmel.) Életművéből prózai alkotásai: emlékiratai, útirajzai, valamint levelei bizonyultak a leginkább maradandónak. Eredeti prózai művek írásától sokáig tartózkodott, mert készületlennek tartotta a magyar nyelvet és fontosabbnak tartotta a műfordítást. Az 1810-es években azonban fiatal pályatársai: Szemere Pál és Kölcsey Ferenc sürgetésére, de valószínűleg belső késztetésének is engedve rászánta magát az írásra, elkezdte összeállítani emlékiratait.

Bessenyei György Született: Tiszabercel, 1746 Meghalt: Pusztakovácsi (ma Bakonszeg), 1811. február 24.

Bessenyei György 1755-60-ban a sárospataki kollégiumban tanult, ezután apja kivette az iskolából. Tanulni voltaképp akkor kezdett, amikor 1765-ben két bátyja után ő is Bécsbe került Mária Terézia testőrségének magyar részlegébe. 1787-ben a családi perpatvarok elől Pusztakovácsiba (ma Bakonszeg) költözött. 1790-ben Bihar megye táblabírája lett. Megismerkedett Kazinczy Ferenccel. 1796-tól ismét írt. Amikor 1804-ben tudomására jutott, hogy munkáinak megjelenését a cenzúra nem engedélyezi, letette a tollat, de gondoskodott műveinek fennmaradásáról. Kéziratait közvetlenül halála előtt a Nemzeti Múzeum Könyvtárának, másolataikat korábban a sárospataki kollégium könyvtárának adományozta.

Bessenyei György Művei: 1772 – Ágis tragédiája (címlap) 1777 – A magyar néző 1777 – A filozófus 1778 – Magyarság 1779 – A holmi 1781 – Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék 1799 – A természet világa 1804 – Tarimenes utazása

Kosztolányi Dezső Született: Szabadka, 1885. március 29 Meghalt: Budapest, 1936. november 3.

Kosztolányi Dezső Író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének tagja. A gimnáziumot Szabadkán kezdte, majd önképzőköri konfliktusa miatt (magyartanárára tett megjegyzést) kicsapták, s magántanulóként, Szegeden tette le az érettségit. 1903-ban Budapestre ment, s beiratkozott a bölcsészkar magyar–német szakára. Itt ismerkedett meg és kötött barátságot - Négyesy professzor stílusgyakorlatain - Babitscsal, Juhász Gyulával, akikkel aktív levelezésbe is kezdett. Életreszóló barátságot kötött Karinthy Frigyessel, aki ekkor matematikával és fizikával foglalkozott és megismerkedett Füst Milánnal is.

Kosztolányi Dezső Stílusa pontos, érzékletes és takarékos. Verseiben sokat ad a szépségre, dallamosságra. Különösen prózájában érezzük közvetlennek és természetesnek. Elbeszélései és újságcikkei ma is úgy hatnak, mintha közvetlenül az olvasóhoz beszélne. Verseinek stílusa más: költeményeinek nagy része inkább elkápráztat és gyönyörködtet ritmusával, a szavak szép hangzásával, festői képeivel és hangulatával. Sok verse van azonban, amelynek nem csupán a dallamosság adja legfőbb értékét, hanem a gondolat ereje is.

Kölcsey Ferenc Született:Sződemeter, 1790. augusztus 8 Meghalt:Szatmárcseke, 1838. augusztus 23.

Kölcsey Ferenc Nemesi családból származott, édesapja Kölcsey Péter, édesanyja Bölöni Ágnes volt. 1805-ben, Csokonai Vitéz Mihály temetésén ismerkedett meg Kazinczy Ferenccel, akinek barátsága nagy hatással volt rá. Nagyjából ettől az időtől fogva Kazinczy legfőbb oktatója és példaképe lett Kölcseynek.

Kölcsey Ferenc Emléklapra [1] Élet és Literatúra folyóirat alapítója [2] Huszt [3] Himnusz [4] Parainesis Kölcsey Kálmánhoz [5] Rebellis vers [6] Vanitatum vanitas [7] Zrínyi dala [8] Zrínyi második éneke [9]

Szemere Pál Született: Pécel, 1785. február 19. Meghalt: Pécel, 1861. március 14.

Szemere Pál a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja, költő, író. Szemere Ferenc és Fáy Sára fia; Budán, a Krisztinavárosban nevelkedett 1831. február 16-án az MTA rendes tagjává választották a nyelvtudományi osztályba. A Kisfaludy Társaságnak 1840. február 1-jén lett tagja. Kizárólag az irodalomnak és művészetnek élt. Pesten és Pécelen lakott

Szemere Pál Első költői kísérletei a Magyar Hírmondóban (1802–04) jelentek meg. Költeményei, cikkei a 19. század első felében és az 1850-es években a legtöbb szépirodalmi és vegyes tartalmú lapban, folyóiratban és évkönyvben jelentek meg; ezeken kívül megjelent egy ódája a Magyar Kurirban, a Tavaszi Virágokban.

Ady Endre Született:1877. november 22.Érmindszent Elhunyt:1919. január 27.Budapest

Ady Endre Huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. A műveltségről, irodalomról írt cikkei a fejlődést és a haladást sürgetik. Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére kiterjednek. Hazafi és forradalmár, példamutató magyar és európai.

Ady Endre Versek, Debrecen, 1899. június Még egyszer, Nagyvárad, 1903. szeptember vége Új versek, 1906. február Vér és arany, 1907. december végén 1908-as évszámmal Az Illés szekerén, 1908. december második felében 1909-es évszámmal Szeretném, ha szeretnének, 1909. december közepén 1910-es évszámmal A Minden-Titkok versei, 1910. december közepe A menekülő Élet, 1912. január vége Margita élni akar, verses regény, 1912 A Magunk szerelme, 1913. március vége Ki látott engem?, 1914. február vége A halottak élén, 1918. augusztus eleje Az utolsó hajók, 1923

"Csak anyanyelvemen lehetek igazán én "Csak anyanyelvemen lehetek igazán én. Ennek mélységes mélyéből buzognak föl az öntudatlan sikolyok, a versek. Itt megfeledkezem arról, hogy beszélek, írok." Kosztolányi Dezső