ZENETÖRTÉNET A görögök zenéje
Az ókori görög filozófia, költészet, építészet, szobrászat és a zene is jelentős hatással volt a nyugati kultúrák fejlődésére. Források: - kb. 40 hangjegyírásos emlék korabeli irodalmi források későbbi beszámolók - régészeti anyag (vázák, ábrázolások)
A görög zenét nem a mi mai fogalmaink szerint kell értelmezni. A görög zene közvetlenül kapcsolódik az élethez és az istenséghez. Szerves alkotóeleme az életnek és a nevelésnek. Jellemzői: kapcsolat a testvérmúzsákkal önálló hangszeres zene nem ismerik a többszólamúságot szöveghez alkalmazkodó, tagolt ritmika keleti, nazális hangképzés Muziké: (a múzsák művészete) költészet - zene - filozófia (Pindarosz ie. 476)
A zene isteni eredetű. Pindarosz szerint: A zene isteni eredetű. Pindarosz szerint: - Zeusz újrarendezte a világot, megteremtett a múzsákat, akiknek a világ szépségeit kellett dícsérniük. - Apollón (lyra) Marszüasz (aulosz) Orfeusz énekével nyer bebocsáttatást az alvilágba. Fontos szerepe van a zenének a sportjátékokban is!
Ethosz-tan: az állam- és nevelésügy erkölcsi pillére a zenei nevelés. A zene pozitívan és negatívan befolyásolja az ember akaratát. Pithagorasz (ie. VI. szd. 2. fele): a zenének katartikus (megtisztító) hatása van. Szám alapú hangköz proporciók, zeneelmélet. Platón (ie. 427-347) zenei etikája spekulatív, konstruktív jellegű. Haladás ellenes, kifejezetten konzervatív. Nem zenész, de elsőként foglalkozik írásaiban is zenével. dór hangsor: komoly, jellemessé tevő fríg hangsor: harci tettekre buzdító líd hangsor: puha, szemérmetlen jellegű (elveti)
Átveszi Püthagorasz katarzis-tanát. Arisztotelész (ie. 384-322) - nevelési érzéki esztétikai értéket tulajdonít a zenének. - Szerepe van a jellemformálásban. Átveszi Püthagorasz katarzis-tanát.
Hangrendszerük a lefelé haladó tetrachordra épül. Két egymás feletti tetrachord ad ki egy teljes skálát: hiper hangnem, ha fölé tesznek egy másik tetrachordot hipo hangnem, ha alá helyezik.
Hangjegyírás A 403-02-ben bevezetett jón ábécé betűivel. Hangjegyírás A 403-02-ben bevezetett jón ábécé betűivel. A betűk egy-egy hangmagasságot jelölnek. Fennmaradt zenei emlékek: - Euripidész: Oresztész - kardal (ie. 200) - Két Apollon himnusz Delphiben (ie. II. szd.) - Seikilos sírfelirata (ie. II. szd.) - Berlini papirusz töredék - Meszomédész himnuszok - Himnusz a múzsákhoz - Oxürhünkhoszi papirusz összesen kb. 40 emlék.
Halandó, vígadj, könnyed ne ontsd, Szeikilosz sírfelirata az európai zene első írott emléke. Az ie. 2. szd. körül keletkezett, jambusokban íródott sírfelirat, amelyet zenei jelölések kísérnek. 1883-ban találták meg a kis-ázsiai Tralleiszben. (Ma Aydin, Törökország) Seikilos sírfelirata: Halandó, vígadj, könnyed ne ontsd, hidd el, kár! Rövid az élet, hamar száll, időd, ha lejár, a halál vár. Halandó, vígadj, könnyed ne ontsd, hidd el, kár!Rövid az élet, hamar száll, időd, ha lejár, a halál vár.
A görög zene formái hümnosz: istenekhez szóló, kitharával kísért ének paián: Apollónt dicsőítő, kórus által előadott kultikus ének, kitharával kísérve hyporchema: pantomimet kísérő táncdal dithürambosz: Dionüszoszt dicsőítő ének, aulosszal vagy barbitonnal kísérik hümenaiosz: nászdal (aulosz) threnosz: halottkísérő ének (aulosz) elégia: panaszdal (aulosz) Munkadalok (szkolion): aulosszal vagy barbitonnal kísérik
Hangszerek - Lyra, khelüsz: teknőspáncélra erősített húros hangszer - Forminx: négyhúros lyra - Barbiton: karos lyra - Kithara: forminxra hasonlít - Hárfa: ie. 450-től, szöghárfa, női hangszer - Aulosz: kettős nádnyelves schalmei, gyakran kettős hangszer - Szürinx: pánsíp - Ütőhangszerek: tümpanon (keretdob), krotola (csörgődob), kasztanyetta, kümbala (fémtányér)
Apollón teknőc lyrával
Barbiton (teknőc lyra)
Apollon kitharával
Chelys-Lyra kr. e. 400 körül (Jolly Killmer rekonstrukciója - 1997 Chelys-Lyra kr. e. 400 körül (Jolly Killmer rekonstrukciója - 1997.) - 7 húros fateknő-líra hangolókulcsokkal, felragasztott bőr-membránnal Kicsi, könnyű, ülve, állva és menet közben egyaránt használható volt.
Auloson játszó meztelen ifjú egy díszlakomán, Attikai vörös-alakos kehely, Euaion festés, i. e. 460–450 körül