Az érzelmek fejlődése
Az első életév
Érzelmek: elemi érzelmek (öröm, fájdalom, félelem), tanult érzelmek megjelenése, rövid lefolyás, intenzív kifejezés. szociális mosoly kíváncsiság
Anya – gyermek kapcsolat jelentősége és hiányának következményei: biztonságélmény, kötődés, imprinting, szeparációs félelem, hospitalizáció.
Érzelmek a kisgyermekkorban: erősen polarizáltak, látványosan kifejezettek, rövid lefolyásúak, a tanult érzelmek köre bővül.
Az óvodás érzelmei: rövid lefolyásúak, látványosan kifejezettek, a tanult érzelmek köre jelentősen bővül, érzelmeit már képes szabályozni, esztétikai érzelmeit a forma (szín, ritmus) kelti, erkölcsi érzelmei szokásnormákhoz kapcsolódnak (árulkodás, káröröm, szégyen), intellektuális érzelmeit a kíváncsiság jellemzi (mi ez? , miért?, mit lehet vele csinálni? - játék).
A kisiskolás érzelmei: kiegyensúlyozott időszak, gyakoriak az ambivalens érzelmek, helyzethez igazodó intenzív átélés, adekvát kifejezés, nem jellemzőek a tartós érzelmek (harag, rokonszenv, ellenszenv), egyre inkább az akarat szabályozása alá kerülnek, jelen vannak a magasabbrendű érzelmek.
Érzelmek a serdülőkorban az átmeneti érzelmi labilitás időszaka, az érzelmi kifejeződések sokszor kicsúsznak az akarat szabályozása alól, jellemzőek a szélsőséges, végletes megélések, a hangulathullámzások, az érzelmi kifejeződések gyakran inadekvátak, a serdülőkor a tartós érzelmek (harag, rokonszenv, ellenszenv) kialakulásának az időszaka, a magasabbrendű érzelmek szabályozó hatása egyre erőteljesebb.
Köszönöm a figyelmüket!