Aiolosz szigete (Stromboli? Lipari?)

Stromboli

Lipari

Aiolosz

„Aiolié szigetére kerültünk ekkoron; ott él Aiolosz Hippotadész, aki kedves az égilakóknak; úszó szép sziget ez; rézfal kanyarog körülötte végig, büszke szilárd, s a kopár szirt fut föl az égre.” (Odüsszeia X. ének)

„Nyúzva kilencéves marhát, ideadta a bőrét, és a süvítő sok szél útját mind belezárta; mert őt tette Kronosz fia minden szélnek urává, hogy szűntesse vagy indíthassa, ahogy csak akarja.” (Odüsszeai X. ének)

„S volt, aki így szólt köztük a szomszédjára tekintve: »Ejhaj, mennyire tiszteli és szeretettel látja ezt mindenki, akit csak fölkeres otthona földjén. Trója alól is a zsákmányból sok nagyszerü kincset visz haza, míg mi, akik megjártuk az útjait éppúgy, mindvalahányan üres kézzel kerülünk a hazánkba; most is, lám, mit adott neki kedveskedve barátja, Aiolosz. Egy-kettő, nézzük csak meg, mi van ebben, mennyi arany meg ezüst van a tömlő mélyibe zárva.« „ (Odüsszeia X. ének)

„Így szóltak, s győzött is a társak rossz akaratja: tömlőt oldoztak, s a szelek mind-mind kirohantak. S őket azonnal a nyílt tengerre sodorta a szélvész, bárhogy sírtak, az otthoni földtől messze.” (Odüsszeia X. ének)

Laisztrügónok (Télepülosz, Lámosz)

„Mégis hat napon át éjt nappá téve hajóztunk, aztán megláttuk Lámosz meredekfalu várát, Télepüloszt, hol a laisztrügon él…„ (Odüsszeia X. ének)

„És hogy a pompás házba beléptek, láttak egy asszonyt, akkora volt, mint egy hegycsúcs, iszonyodva csodálták. Az meg a gyűlésből hazahívta urát, ama híres Antiphatészt; jött ő, gyászos vészt hozva reájuk. Fogta az egyik társamat és lakomára levágta; kettő meg kiszökött s a hajókat futva elérte” (Odüsszeia X. ének)

„Ő meg a városon át kiabált; meghallva a hangját jöttek a roppant laisztrügonok már minden irányból, rengetegen, nem is emberek, inkább szörnyü gigászok. Sziklatetőkről embernagy köveket hajigáltak; rémületes dobogás hangzott tüstént a hajókról…” (Odüsszeia X. ének)

Kirké szigete (Aiaié)

„Onnan előrehajóztunk hát, keseregve szivünkben, mert örömest éltünk, de derék fiakat veszitettünk. S Aiaié szigetére kerültünk ekkoron; ott él széphaju Kirké, félelmes, zengőszavu isten, testvérhúga a fondorlelkü nagy Aiétésznak; Földresugárzó Éeliosznak gyermeke ő is, anyjuk meg Perszé, aki Ókeanosznak a lánya.” (Odüsszeia X. ének)

„Kirké völgynek ölén épült házára találtak, síma csiszolt kőből magasult, tisztás közepében; háza körött meg oroszlánok, hegyi farkasok éltek, melyek az ő bűvös mérgétől lettek azokká.” (Odüsszeia X. ének)

„Széket adott odabenn nekik és karszéket az úrnő, s lisztet, sajtot, sárgaszínű mézet vegyitett be pramnoszi borba; de ádáz mérgét is bekeverte, hogy honi földjüket ők attól leigázva feledjék. És miután odaadta, kiitták, nyomban utána vesszővel megcsapta s az ólba terelte be őket.” (Odüsszeia X. ének)

„Hát disznófeje és sörtéje s hangja, alakja lett valamennyinek, ámde eszük, mint addig, olyan volt. Mind ott sírtak a zárt ólban, Kirké meg elébük erdei makkot szórt, hogy egyék, meg a somfa gyümölcsét, mert hisz a földön fetrengő kanok ezt eszik egyre.” (Odüsszeia X. ének)

„Kirké rettenetes cseleit tudtodra adom most „Kirké rettenetes cseleit tudtodra adom most. Készít majd kükeónt néked, de beléveti mérgét. Meg nem bűvölhet mégsem, mivel itt e varázsszer, mit tőlem kaptál, nem hagyja; de mondom a többit: rögtön amint rádcsap hosszú vesszővel az úrnő, jóhegyü kardod a combod mellől rántsd ki azonnal, ronts neki Kirkének, minthogyha megölni akarnád. Ő ettől megijed, s kér majd, hogy eredj vele hálni; ekkor az istennő ágyától vissza ne húzódj, így oldozza fel őket, s téged szívesen így lát; mondasd el vele mégis a boldogok esküszavát, a legfőbbet, hogy nem tervel már ellened új bajt, hogy ha ruhád leveted, nehogy elvegye férfierődet.«” (Odüsszeia X. ének)

Szirének szigete (Capri? Sorrento?)

Capri

Sorrento

„Szírénekhez fogsz legelőször elérni: az összes embert mind elbűvölik ők, ki elér közelükbe. És aki esztelenül közeleg s meghallja a szírén- zengzeteket, felesége s az apró gyermekek otthon azt többé sosem üdvözlik, neki már nem örülnek, mert csengőszavu dallal a két Szírén megigézi; ülnek a réten ezek, s körülöttük az emberi csontok nagy sokasága hever, rothad, zsugorodnak a bőrök.” (Odüsszeia XII. ének)

„Húzz el ezek mellett, s a fülét jól tömd be viasszal minden társadnak, nehogy egy is hallja; puhítsd meg mézédes viaszod…„ (Odüsszeia XII. ének)

„…de te hallgasd meg, ha kivánod „…de te hallgasd meg, ha kivánod. Kössék ők a kezed meg a lábad a fürge hajónak árboca talpához, s a kötélzet rátekeredjék, hogy, gyönyörödre, a két Szírén hangjára figyelhess.” (Odüsszeia XII. ének)

Szkülla és Kharübdisz (Messinai-szoros)

Scilla

Szkülla

Kharübdisz