Kultúra, közkapcsolatok – turizmus (Relatii publice sectoriale – turism)

1. A turizmus meghatározásai. 2. Turizmus és kulturális gazdaság. 3. Turizmus és kulturális emlékezet. 4. Turizmus és kulturális örökség. 5. Kánonok, kanonizáció, kultusz. 6. Identitáskonstrukció, identitáskultiváció. 7. Az örökség kultivációjának nyilvános terei, helyei, alkalmai. 8. Statisztika, térkép, múzeum 9. Turisztikai vállalkozások. 10. Múzeum. 11. Örökségturizmus, ökoturizmus. 12. Városi turizmus. 13. Örökségre alapozó közkapcsolati munka célközönségei. 14. Helyi örökség iránti felelősség a globális turizmus korában.

,,A világ olyan, mint egy könyv: aki otthon marad, csak egy oldalt olvas el." Szent Ágoston

,,A turizmus olyan, mint a tűz. Megfőzheti az ebédedet vagy leégetheti a házadat. " (Craic)

,,A turista a legveszélyesebb ellenség, mivel szükség van rá. Sokféle oka van annak., hogy miért nem lehet egyszerűen csak megölni, mint ahogy azt a régi időkben az ellenségeinkkel tettük." (görög szövegből származó idézet – Kippendorfer 1987)

Turizmus jelenlegi formájában, dimenziójában új jelenség. 18. század végére egyre nagyobb kör számára váltak adottá az utazáshoz szükséhges alapővető feltételek: szabadidó, jövedelem, motiváció. fejlődött a turisztikai kínálat, bővültek a szállás- és étkezési lehetőségek, az új technikai eredmények elősegítették az utazást (közlekedést).

Glücksmann 1929:,,távolság áthidalása személyek által egy olyan helyre, ahol nem rendelkeznek lakással" 1935:,,az idegenforgalom a meglátogatott helyekn csak átmenetileg tartózkodó emberek és a helység lakosai közötti kapcsolatok összessége".

Ogilvie 1933,,mindazon személyek, akik két feltételnek megfelelnek: állandó lakhelyüktől egy évnél rövidebb ideig vannak távol, távollétük alatt a meglátogatott helyeken olyan pénzt költenek el, amelyet nem ott szereztek:",,látogató",,,turista",,,kiránduló"

World Tourism Organisation:,,a turizmus magába foglalja a személyek lakó- és munkahelyen kívüli minden szabad helyváltoztatását, valamint az azokból eredő szükségletek kielégítésére létrehozott szolgáltatásokat"

Turizmus – korunk világméretű társadalmi jelensége az egyéni szabadidő-hasznosítás egyik lényeges formája az emberi viszonyok, a politikai, a gazdasági, a kulturális kapcsolatok fontos közvetítője az életminőség következménye és meghatározó eleme emberi alapszükséglet számos ország gazdaságában – komplex hatásmechanizmusai által – a gazdaság szerkezeti problémái, a foglalkoztatási gondok megoldásának fontos tényezője az állandó lakó- és munkahelyen kívülre irányuló önkéntes, szabad elhatározáson alapuló helyváltoztatások, tartózkodások és az ezekhez kapcsolódó intézményrendszerek összessége

A turizmus tömeges társadalmi jelenség A növekvő népességszám miatt növekvő városiasodás miatt (menekülés a városból) a kommunikációs és információs technológiák fejlődése, érdeklődés, tudásvágy növekedése miatt mobilitási, elérhetőségi lehetőségek változása miatt növekvő szabadidő, hosszabb szabadságidőszakok, emelkedő reáljövedelmek miatt a világ társadalmi.-gazdasági kapcsolatrendszerében egyre nagyobb szerepet játszó üzleti turizmus miatt

Egy példa: borturizmus Világszerte népszerű borvidékek a célpontok, ezek eleve ismertek és vonzzák a turistákat meg kell teremteni a borturizmushoz szükséges eszközöket: –szálláshely –borozgatáshoz szükséges pince vagy borozó –étkeztetési feltételek plussz: a vendéglátók szakértelme, vendégszeretete

Borutak szervezése

Borkóstolás művészete,,A bort tulajdonképpen nem is inni, hanem ízlelni, élvezni, iszogatni kell. Ez különbözteti meg a bort a többi szeszes italtól. Az igazi jó bort vétek egy hajtásra felhajtani. Aki így tesz, saját magát fosztja meg a bor nyújtotta, igazán különleges élvezettől."

Étkezés - borválasztás

Turizmus és kulturális gazdaság

Az ipari kapitalizmus korában a különböző árucikkek áramoltak az emberekhez – korunk tömegturizmusa az embereket áramoltatja a különböző történelmű vagy természetű helyek között. Ami kérdés: az áramlás irányainak, ritmusának, intenzitásának befolyásolása (,,turisztikai kereslet – turisztikai kínálat”).

A világ kulturális értékeinek megismerése a modern turizmus kialakulása óta jelen volt – a tömegturizmus kialakulásakor (tengerpartokra irányuló turizmus) ez háttérbe szorult. Napjainkban: a kulturális ismeretek/élmények iránti kereslet fokozódása. A kulturális turizmus kikristályosodási pontjai a városok – itt érhetőek el a kulturálisan értelmezhető, élménygazdag termékek/szolgáltatások.

Kulturális turizmus: olyan turisztikai termékek fogyasztása, amelynek központi eleme a turista legszélesebb értelemben vett intellektuális igényeit kielégítő vonzerő. Besorolás kérdése: -- igazi olasz capuccino --,,mikor az ember megérkezik Indiába, az tényleg olyan, mintha egy sütőbe lépne...” (,,eladni a sivatagot...”

A kulturális turizmus olyan utazás, melyben a motiváció új kultúrák megismerése, kulturális erseményeken, attrakciókon való részvétel, a vonzerő pedig a a felkeresett helyszínek/célpontok sajátos, egyedi kultúrája. Minden helyszín elvben célpont lehet – de a siker ( látogatottság, bevétel, életminőség emelkedése) számos tényezőtől függ.

Szűkebb értelemben: -- műemlékek, öröséghelyszinek látogatása -- fesztiválok -- kiállítás-, múzeum-, színház, koncert-látogatás -- tanulmányút -- zarándokút

Az élménygazdaság kialakulása Nyugat-Németország a háború után: az érménykereslet még a munka utáni szórakozásra korlátozódik. Nincs szükség élménykeresleti stratégiákra (halmozás, variálás, sugalmazás, elvonatkoztatás).,,A művelt polgár tudta, mi a kiművelt és mi az ízléstelen, az egyszerű emberek tudták, ki tartozik az egészséges világhoz és mi a rátartiság fagyos terepe.“ Magaskultúra térhódítása, műélvezet megtanulása.

Hatvanas évek: társadalmi mozgalmak, szubkultúrák kialakulása, korcsoportok, generációk eltávolodása. A hagyományos elosztási harcok helyébe a kulturális konfliktusok léptek. A megváltozott anyagi feltételek mellett lehetségessé vált, hogy a fő létproblémát ne a megélhetés, hanem az élményszerzés jelentse. A társadalmi miliők közötti új, az életkorhoz igazodó viszonyok legjelentősebb kifejezőeszközévé az izgalmas séma vált: action, antikonvencionalitás, nárcizmus. Szélsőségesség (X-treme). Kultúrpolitikai vita: kreativitás, önmegvalósítás, autonómia, identitás, öntevékenység, aktivitás, ösztönzés.

Élménypiac: a mindennapokat uraló terep, mely roppant mennyiségű termelőkapacitást, keresleti potenciált, politikai energiát, gondolati aktivitást és emberi időráfordítást sűrít magába. "A közönség egykedvűen nyugtázza az élménykínálat mutációinak szakadatlan áradatát: a divatokat és a divatáramlatokat, az információkat, a termékmódosításokat, az élménysugalmazás poénjait, az elektromos médiumok műsorának újításait, a zene vagy a folyóiratok piacán megjelenő újdonságokat, a turizmus legfrisebb felfedezéseit, a merész színházi felújításokat, a forradalmi stílustöréseket, a hallatlan provokációkat, stb."

Élménykínálat: egy vállalat milyen jellegű, intenzitású élményt kínál terméke/szolgfáltatása megvásárlójának (,,élményösszetevő”). Az élmény mint termékösszetevő gyakran a leghétköznapibb termékek és szolgáltatások esetében is megjelenik – marketing szempontból a piaci pozícionálás vagy a fogyasztót megcélzó promóciós üzenetek egyetlen lényeges elemét jelenti (hűsítő – barátokkal szórakozás).

Turisztikai élmények iránti fizetőképes kereslet (későmodern állapot) --izgalom, kaland, tényleges vagy vélt veszély -- új ismeretek, készségek -- esztétikum -- együttlét, társaság -- újdonság -- egzotikum (távolságok, különbségek)

Kulturális gazdaság + Turizmus = kulturális szektor saját bevételek növekedése, növekvő autonómia,,kultúra számára közönség, közönség számára attrakció...”,,tapasztalt utazók” -- ismeretek mellé új ismeretek, élmények mellé új élmények

A városok épített öröksége és a kulturális események jelentik a termék alapját képező legfontosabb vonzerőket. Építészeti elemek: egyszerre környezet és vonzerő. Turisztikailag értelmezhető kultúraközvetítés.

Európai első tíz: Párizs, Róma, London, Athén, Velence, Firenze, Bécs, Prága, Barcelona, Amszterdam. Bevételek megoszlása Velencében: -- szállás kb. 45 % -- vásárlás kb. 21% -- kulturális kiadások kb. 2%

Terv: budapesti Kulturális Sugárút – Egy virtuális útvonalon helyezi el a világörökségi területen található kulturális látnivalókat, összetett élményt nyújtva a látogatóknak – egyrészt az egyes attrakciók, másrészt az út végigjárása.

Eseményekre épülő kulturális-turisztikai városfejlesztési stratégia: Európa Kulturális Fővárosa 1985 óta évente egy/két európai városnak jelent alkalmat arra, hogy a legszélesebb körben bemutathassa kultúráját. Különösen a kevésbé ismert, a kulturális turizmusban szerényebb szerepet játszó városok esetében járt sikerrel, -- szignifikánsan növelve a látogatottságot, és -- támogatta a város piaci pozicionálásának, város imázsának jelentős megváltozását.

UNESCO Világörökség városai -- kulturális élrdeklődésű turistákra gyakorolt fokozott vonzerő -- növekvő kereslet kielégítésére képews szolgáltatások Párizs, Havanna, Tallin, Isztanbul Salzburg, Szentpétervár, Krakkó, Firenze Roros (norvégia, bányászváros), Zamosc (középkori város, Lengyelország)

III- Turizmus és kulturális emlékezet

A kulturális, piacra vihető identitáskonstrukciók egyik legfőbb forrása a kulturális emlékezet – és a turisták a kulturájukban működő kommunikatív emlékezet szerint keresnek és válogatnak.

Úgy tűnik, hogy az örökség-diskurzusban a legátfogóbb fogalom a kulturális örökség.,,A francia kulturális örökség mindenekelőtt a francia nyelvet jelenti, mely felett a 17. század óta őrködik a Francia Akadémia. Ez az intézmény maga is része az örökségnek, éppúgy, mint a Nemzeti Könyvtár, a Sorbonne, a College de France, a Tudományos Akadémia, a Nyelv és Történettudományi Akadémia, és még számos, a Forradalom korában alapított intézmény: oktatási intézmények, múzeumok, könyvtárak, levéltárak. Az örökség részét képezi még minden olyan tárgy is, amely ezekben az intézményekben található, függetlenül attól, hogy állami vagy önkormányzati tulajdonban van.

Az örökséghez tartoznak továbbá a régészeti ásatások színhelyei éppúgy, mint a kiegészítő jegyzékben szereplő, s ezáltal különleges védelem alatt álló műemlékek vagy műemléki helyszínek. De ugyanígy az örökség részét képezi mindaz, ami a franciaországi műemlékek és művészeti értékek általános jegyzékében szerepel: az épített, a falusi és a városi környezet, az ipari örökség, valamint az – akár köztulajdonban, akár magántulajdonban levő – ingóságok. S végül, a kulturális örökség része a néprajzi örökség is: a nemzedékről-nemzedékre szálló hiedelmek, a tudásformák, a szájhagyomány útján terjedő mesék, a különféle viselkedési formák, a gesztusok és a gyakorlati ismeretek. " (Pomian 2004:85)

A legfontosabb, amire fel kell hívni a figyelmet: ezek a tárgyak, intézmények eredetileg meghatározott funkciókat töltöttek be, és akkor kerültek a kulturális örökség körébe, amikor olyan jelentéssel ruházódtak fel, amely ezt a besorolást lehetővé tette. Azzal pedig, hogy úgy kezdtek gondolkozni, beszélni róluk, úgy kezdték kezelni őket, mint kulturális örökséget, megváltoztak a funkcióik is. Az érdeklődés középpontjába kerültek, és megőrzésüket, megvédésüket állami, állampolgári feladatként kezdték kezelni. Ehhez viszont ki kellett találni, létre kellett hozni, fenn kellett tartani az erről gondoskodó intézményrendszert.

A kulturális örökség története nem más, mint 1. a kulturális örökségnek nyilvánított tárgyaknak és 2. az ezekre irányuló diskurzusoknak és 3. gyakorlatoknak a története.

A székely kultúra napja Írta: Macsu 10 szept Humán Reformos barátaink közművelődéssel kapcsolatos stratégiai programajánlata: Székelyföldi Művelődésszervezők Egyesülete – SZEME Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesülete – SZEKE A SZÉKELY KULTÚRA NAPJA TANÁCSKOZÁS - Alsócsernáton, 2008.szeptember Helyszín: Haszmann Pál Néprajzi Múzeum, Népfőiskola

Tematika: Helyzetelemzés Az uralkodó paradigmák elemzése Kihatásuk a globális-, magyar- és székely kultúrára A Székelyföldi közművelődési koncepció véglegesítése Mi a teendő? Szemléletváltás a közművelődésben A paradigmaváltás elősegítése közművelődési eszközökkel Hogyan?

A program: Szeptember 20., szombat 9,00 – 10,00 – érkezés, hideg reggeli 10,00 – 12,00 – helyzetelemzés – műhelymunka 12,00 – 12,30 – szünet 12,30 – 14,30 – mi a teendő? – műhelymunka 15,00 – közös ebéd 15,45 – hazautazás Jelentkezni telefonon-, en vagy személyesen lehet – szeptember 18., 15,00 óráig. Kapcsolattartó : Sorbán József, gmail.com vagy gmail.com Javaslatokat a tematika bővítésére, változtatására szintén a fent jelzett időpontig várunk. Szeretettel, Balla Zoltán SZEME elnök Székelyudvarhely, szeptember 10.-én

Kedves Kollégák! Segítséget kérek Tamási Áron pontos születésnapjának megállapításában. A könyvtárunkban található dokumentumokban szeptember 20. van megjelölve, valaki azonban szeptember 19-ét említett, arra hivatkozva, hogy 20-a csak a beíratás dátuma. Szeretném megtudni, hogy van-e olyan forrás, amely szeptember 19-ét jelöli meg Tamási születésnapjaként, s ha igen, melyik az? Köszönettel, Bákai Magdolna

KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG NAPJAI Ingyenesen látogatható a hétvégén több mint 40 műemlék [ ] Várak, kastélyok, kúriák, vízimalom, templomok nyitják meg kapuikat Háromszéken a látogatók előtt; végigjárhatók a Kós-épületek, lesz viselettörténeti kiállítás és almagasztronómiai fesztivál is.

Céhtörténeti Múzeum ROMÁNIAKézdivásárhely (Târgu Secuiesc), 10-es Udvartér 1.MÚZEUMOK, GALÉRIÁK, KIÁLLÍTÓHELYEK, KÖNYVTÁRAK A kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum és a Kézdivásárhelyi Múzeumbarátok Egyesülete feladatkörébe tartozik az elmúlt korok tárgyi emlékeinek begyűjtése, őrzése és bemutatása. A „Jó ruhában járni kelni...” című viselettörténeti kiállítás célja, hogy a közösség bevonásával összegyűjtse, dokumentálja és bemutassa a kézdivásárhelyiek egykori ruházkodását, ezáltal a helyi polgári kultúra egy jelentős részét ismertetve meg a nagyközönséggel decemberében a szervezők felhívást intéztek a lakossághoz, melyben arra kérték őket, hogy a még fellelhető ruhákat, ruhadarabokat és kiegészítőket (cipő, kalap, táska, nyakkendő, kesztyű, stb.) adják kölcsön a Céhtörténeti Múzeumnak egy kiállításra. A megnyitóra szeptember 20-án délelőtt 11 órakor kerül sor a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum Incze László kiállítótermében. szombat: 9-13 vasárnap: 9-14 »

21.KÖZINTÉZMÉNYEK, HIVATALOK Kézdivásárhely tanácsa között eklektikus művelődési házat épített. A játéktér feletti részre a városcímert, mellé pedig a művészetek szimbólumait festette Földi János ben lebontották a 25 páholyt és karzatot ben az önkormányzat a település első írásos említésének 600. évfordulójára mindent visszaépített. Óránként séta az épületben: Bagyinszky Zoltán fotókiállítása, Mátyás király corvináinak digitális feldolgozása, majd Magyarország híres világi és egyházi könyvtárbelsői fotókiállítás, az első emeleten archív fotókiállítás Kárpát- medencei műtermek munkáiból, és Vetró Bodoni Sebestyén András fotói az udvarterekről. Színházterem bemutatása, ahol épülettörténet, címertörténet és településtörténet hangzik el szakavatott vezetővel. Incitato Művésztábor alkotásai, Nemzetközi ex-libris kiállítás. Minden látogató papír városzászlót kap ajándékba. szombat: 9-21 vasárnap: 9-21 » Kultúra és fesztivál búcsú, vásár, gasztronómia 20-án a Székely Kultúra Napja, 18 órától. 21-én Nemzetközi Almagasztronómiai fesztivál, 10 órától. Rendezvény helye: Kézdivásárhely, Vigadó Művelődési Ház Vigadó Művelődési Ház ROMÁNIAKézdivásárhely (Târgu Secuiesc), Gábor Áron tér Rendezvény időpontja: mindkét nap

Turizmus és kulturális emlékezet

A francia polgári forradalom első évében hatalmas vagyon került állami kézbe, azaz,,a francia nép" kezébe: az egyház és az emigrált nemesek vagyona. Létre kellett hozni a vagyonkezelés, a megőrzés intézményeit utáni éveket a káosz, a rombolás jellemezte. A monarchia jelképeit, a kapukat, oszlopokat, épületeket, amelyek a királyok dicsőségét hirdették, el kellett tünteni. Lerombolták például a Sainte-Chapelle tornyát, hogy a koronát a tetejéről eltüntethessék, meg lerombolták a Notre Dame királygalériáját.

Grégoire apát, a Konvent tagja eképpen számol be a vandalizmus fogalom születéséről:,,Emlékszünk még, hogy a magukból kikelt emberek a közkönyvtárak felgyújtását javasolták. Mindenütt rombolták a vallás, a feudalizmus, a királyság nyomát magukon viselő könyveket, képeket, műemlékeket; felbecsülhetetlen kárt tettek a kegyeleti, a tudományos és az irodalmi értékű tárgyakban. Mikor először javasoltam, hogy fejezzék be a pusztítást, a fanatikus jelzővel illettek; azt bizonygatták, hogy a babonaságot akarom diadalra vinni a műtárgyak megóvása ürügyén. Közben akkora túlkapásokra ragadtatták magukat, hogy végül már eredményesen emelhettem fel szavam, és a Közoktatási Bizottság hozzájárult, hogy elkészítsem a vandalizmust elítélő jelentésemet a Konvent számára. Azért találtam ki a szót, hogy vége legyen a dolognak."

Grégoire apát Rapport-ja ellenforradalminak nevezte a pusztítást, és meghonosította az örökség erkölcsileg elítélendő, jogilag büntetendő károsítását megnevező fogalmat októberében már Műemlékvédő Bizottságot alakítottak, ebből lett 1793-ban a Művészeti Bizottság, majd a Művészetek Ideiglenes Bizottsága, amelyben hosszas viták során megállapodtak abban, hogy meg kell szüntetni a,,vandalizmust", és meg kell védeni az,,örökséget".

A Bizottság elnöke így fogalmaz:,,A műemlékek és a régiségek, ezek az érdekes emlékek, amelyeket megkímélt és megszentelt az idő, illetve amelyeket az idő még számunkra tartogat azzal, hogy nem teszi őket tönkre; amelyeket a történelem faggat, a művészetek tanulmányoznak, a filozófus megfigyel, s amelyeken mi is szeretjük megpihentetni tekintetünket, azzal a fajta érdeklődéssel, amelyeket a régi dolgok inspirálnak; és mindazt, ami a múltba életet lehel, -- mindezeket a Művészeti Bizottság leltárba vette, hogy további kutatás tárgyát képezzék." (Chastel 2004: 103

Két új jelenség lett ismert és elfogadott: a leltár és a múzeum. Királyi paloták, kastélyok, kolostorok, templomok tárgyairól kellett leltárakat készíteni, meg erre a célra átalakított épületekben kellett az elmozdított szobroknak, bútoroknak, tárgyaknak helyet találni. Ez utóbbi jelenség vitája érlelte meg a gondolatot, hogy a megőrzés akkor a legegyszerűbb, ha eredeti helyszínen, az eredeti berendezések megóvásával történik. A műemlékvédelem azt jelenti, hogy a tulajdonos változása, a rendeltetés változása után is az épületet, berendezést változatlanul hagyják, megóvják.

Sorra alakultak a múzeumok. A Louvre-ot nem a forradalom hozta létre, már azelőtt,,Központi Művészeti és Tudományos Múzeumot" tervezett Diderot ide, és a festménygyűjteményének helyt adó Nagy Galériát 1788-ban nyitották meg. Persze 1789 után rendeltetést váltott: az egyetemes művészet múzeuma lett, a napóleoni időkben pedig az elfoglalt országokból származó műkincseknek is helyet adott. A francia forradalom tehát a francia örökség- politikák és örökség-diskurzus kiindulópontja. Ez a francia nemzeti örökség kanonizációjának első jelentős alkalma.

Az emlékezet alapvetően két tevékenység köré szerveződik: az emlékezés (tudatos felidézés) és a felejtés (tudatos. szelektálás utáni nem-emlékezés). Paul Ricoeur Emlékezet – felejtés – történelem című tanulmányában a történelmi tudat három dimenzióját, az emlékezés és felejtés viszonyát vizsgálja. A történelmet igen tágan értelmezi: ez a múltbeli dolgok, események elbeszélt vagy írásba foglalt történelme. Megkülönböztet,,történetcsinálást" és,,történelemcsinálást" – az első a tudomány létrehozása, a másik az a tevékenység, amellyel az emberek meghatározott, általuk készen talált feltételek között tevékenykednek (és erről beszélnek), és ebben az értelemben,,történelmet csinálnak".

Gyáni Gábor ezzel kapcsolatban,,másodlagos elbeszélésről", és a valóság folyamatos, közvetlen,,elsődleges elbeszéléséről" beszél (Gyáni 2002:300) A természettudósoktól eltérően a történész – és a társadalomkutatók általában -,,beletartozik az általa feltárt és megmagyarázott világba, ő maga is egyike azon szenvedő és cselekvő lényeknek, akik a történelmet létrehozzák és elviselik. Ennyiben a,,történetcsinálás" művelete ugyanahhoz a valóságszinthez tartozik, mint a,,történelemcsinálás"." (Ricoeur 1999:53.). A mi témánk szempontjából ezt úgy tudnám lefordítani, hogy a történész, amikor nem kutató, akkor polgárként, helyi közösség tagjaként, fogyasztóként maga is részese az örökségalkotásnak, örökségturizmusnak.

A történelmet az örökségalkotó emberek formálják – erről a munkáról, ennek eredményeiről pedig a történetet a történészek (vagy más társadalomkutatók) írják. Ricoeur nem hisz abban, hogy a történész képes módszeresen és magas szakmai mércéhez igazodva CSAK a múltat, vagyis a jelen- és jövő-vonatkozásoktól leválasztott múltat vizsgálni. A történelemcsinálásra és a történetcsinálásra egyaránt jellemző, hogy 1.értelmet (jelentést) ad és 2.válogat. A különbség tehát a kijelölt célokban, a módszertanban, a kontextualizációban található.

Ricoeur passzív és aktív felejtésről beszél. A első: a felejtés, mint menekülés, a reflexió kerülése, elhárító stratégiák alkalmazása: a bűnöket mások követték el, az agresszió máshol zajlott, nem kell kérdezni, nem kell tudomásul venni őket. A második az aktív felejtés: a múlt eseményeinek ismeretében történő, szándékos és indokolt válogatás. Ezt végzi a történelemtudomány, szakmai szempontoktól vezérelve és tudományos módszertanokra támaszkodva. Szisztematikus felejtésről van szó: ami felejtésre érdemes, azt nem kell említeni. Ricoeur Nietzschét idézi, aki,,sorvasztó történelem-lázról" beszél, amikor a történelemmel való visszaélés az életet fenyegeti, és úgy vélekedik, hogy nép vagy kultúra, de az egyén egészségéhez is egyaránt szükséges a történeti és a történetietlen. Ha ez így van, akkor az örökségalkotás, amely a passzív felejtésre alapoz, valójában és hatásaiban közösségek terápiás, egészség- fenntartó tevékenysége.

A kulturális emlékezet Mindennek, ami körülöttünk van, története is van. A dolgokat, legyenek azok körültapogathatóak vagy láthatatlanok, épp a történetük teszi létezővé. Mint ahogy a történetük által válnak létezővé azok a személyek és a személyi világok, amelyek a történetet megalkották és átörökítették... A dolgoknak az ember által megalkotott történetéből ered az az identitásuk, amely a sajátos emberi környezetbe, kultúrába emeli őket. A történetek termelésére mentális készségek, történetnyelvtanok, nyelvi fordulatok alakultak. Megőrzésükre, megörökítésükre pedig emlékezési és tárolási technikák, eszközök szakosodtak, intézmények, archívumok létesültek.

Az emlékezet első hallásra olyan belső jelenségnek tűnik, amelyet a pszichológia, neurológia tanulmányoz. A szociálpszichológia álláspontja szerint azonban emlékezet csak interaktív tevékenységként létezik: azt, hogy miért és mire kell emlékezni (meg azt is, hogy ezt hogyan, kinek, miért kell elmesélni) nem egyedül az egyén dönti el. G.H.Mead én-elmélete szerint az én csak társadalmi szerepeiben létezhet, ez pedig nem alakulhat ki a az egyének közötti, egyéneket összetartó kommunikáció, azaz,,a jelentések forgalmában való részvétel" nélkül.

Jan Assmann az emlékezet külső dimenziójának négy területét különbözteti meg 1.Mimetikus emlékezet. Etológiai példák sokasága mutatja, hogy az állatok számára, nem rendelkezvén kifejlett szimbolizációs képességekkel, milyen fontos a mindennapi cselekvések tanulásában az utánzás. Ami nehezebb, az a rögzítés és a következő nemzedéknek való továbbadás: ha nem társítanak hozzá szóbeli utasításokat és magyarázatot, az utánzással tanultak viszonylag hamar feledésbe mennek. Ebből a szempontból igen fontosak a mindennapi élet ismétlődő, ritualizált cselekedetei: ezek rendezik, szervezik, állandóvá teszik a megtanult viselkedésformákat.

2. A tárgyak emlékezete. Az emberre jellemző tárgyi környezet már történelminek nevezhető – a tárgyak, tárgyegyüttesek létrejönnek, elavulnak, eltűnnek. Eközben pedig mivel létrejöttükre, múltjukra emlékeztetnek, időt tárolnak és az időbeliséget szimbolizálhatják. A szépségnek, a kényelemnek, az egyszerűbb vagy összetettebb funkciókról való, különböző korokra jellemző elképzeléseknek is tárhelyei a tárgyak. 3. Kommunikatív emlékezet. Ennek létrejöttéhez szükséges már a beszéd, az interakció. A társadalmi kapcsolatok alapvetően ezt az emlékezetet hozzák létre, kezelik, ebből építkeznek – vagyis ez az emlékezet hozza létre, objektiválja a társadalmi kapcsolatok világát.

4. Kulturális emlékezet. Legfontosabb jellegzetessége az időben-lét kérdésének megoldása: a kulturális emlékezet a létrejött értelem szilárd, fennmaradó, és ebben az értelemben intézményesített formája. A mimetikus emlékezet cselekvéssorához értelem társul, és ha már nincs közvetlen, praktikus funkciója, akkor is megtörténik, hiszen a cselekedet szimbolikus jelentéseket termel és tart fenn. Összetett, intézményesült formák: rítusok alakulnak ki, ezek lesznek a továbbiakban, a történelemben a kulturális értelem hagyományozódási és megjelenítési formái. Az információk külső (agyon kívüli) tárolásának újabb és újabb forradalmai követik egymást, mindegyik a kulturális emlékezet kiterjesztését végzi el: az írás, majd a nyomtatás, majd az elektronikus rögzítés és továbbítás.

Már az írás megjelenése is bonyolult intézményi tagoltságot, szakértelmeket feltételez.,, Az írás mindenütt olyan jelrendszerekből született meg, amelyek a kiterjesztett kommunikáció és az elengedhetetlen átmeneti tárolás funkcionális összefüggéséből fejlődtek ki. A szimbolikus megjelenítésnek három jellegzetes szférája vagy funkcionális kerete domborodik ki: a gazdaság (ide tartoznak az előázsiai számlálókövek), a politikai hatalom (Egyiptom), és az idenititásbiztosító mítoszok (itt említhetők az ausztrál csurungák és songline-k). Ezek a kulturális értelem keringésének tipikus területei." (Assmann 1999:22.)

Ez a kulturális értelem már nem az aktuális helyzetekhez kötött: elfeledett történetek idéződhetnek újra fel, kitagadott tartalmakat lehet újra visszafogadni, megszűnt szimbolikus tevékenységeket újraéleszteni. A történések sora dinamizálódik, az időkeretek kitágulnak, az idősíkok egymásbamosódnak. Intézményesül a hamisítás, manipuláció, cenzúra, a múlthoz való viszony és a felejtésszabályozás megannyi formája.

A kulturális emlékezet az időben való lét intézményesült formája. A szűk időkeretek, térben behatárolt helyzetek társadalmi kommunikációja ezzel más idő-tér (kronotopikus) keretekben is érvényessé válik. Megszületnek a tradíciók, kialakul a történelemtudat. Most már megszülethetnek a történelemnek az emlékezetre alapozó nagy, forradalmi átalakulásai.

Assmann két alapvető területre hívja fel a figyelmet: az egyik a szellemtörténeti újítások, a másik a médiatechnológiai változások. Az első az értelmezés, értelemadás kontextusát építi át, a transzcendens és az evilági új vízióját, egy,,új világot" alkot, a második az értelmezés, értelemadás raktározásának, terjesztésének, a médiáknak az anyagát, eszközrendszerét forradalmasítja. Az előzőhöz a világvallások, filozófiai rendszerek, a másodikhoz az íráshasználat, könyvnyomtatás meg az elektronikus médiák tartoznak.