Georg Friedrich Händel Georg Friedrich Händel (Születtet : Halle, 1685. február 23. – Elhunyt : London, 1759. április 14.) német (szász) származású barokk zeneszerző, hangszeres előadó.
A kezdeti évek Händel apja a szász-weissenfelsi udvar alkalmazottja volt (borbély, orvos), és Georg Friedrich születésekor már meglehetősen idős, 63 éves volt. Apja jogi pályára szánta, de a fiú a zene iránt érdeklődött, és a tiltás ellenére a padlásukra még egy kis clavichordot is felcsempészett, hogy gyakorolhasson. 1702-ben felvették a hallei egyetemre, és egy hónap múlva már a kálvinista templom orgonistai állását is megkapta.
Angliában 1711-ben a hannoveri választófejedelem udvari karmestere lett, innen azonban gyakorlatilag megszökött, és 1712-ben Londonban telepedett le. Anna királynő évi 200 fontos járadékot biztosított számára. Már itt írta Utrechti Te Deumát, amit 1713-ban mutattak be. Händel háza Londonban, ma szálloda Händel 1718-tól 1720-ig Chandos herceg zeneigazgatója volt. Ekkor írta Chandos-anthemjeit és az Acis és Galatea című drámai oratóriumot.
Jelentősége Händel – több kortársával ellentétben – nem került a feledés homályába halála után. Angliában és Németországban több Händel-társaság is működik; szülővárosában, Halléban szülőháza ma múzeum, és a városban évente Händel ünnepi játékokat rendeznek.
Utolsó évei Händel élete vége felé szembaj hatalmasodott el rajta, szürkehályog-műtétjei sikertelenek voltak, ezután gyakorlatilag megvakult. Viszont élete végéig hangversenyezett, orgonadarabjait adta elő Londonban. Anglia nemzeti panteonjában temették el. Händel sírjára egy Messiásbeli szopránáriából származó részletet írtak a Bibliából :„I know that my Redeemer liveth”, azaz: „Tudom, hogy az én megváltóm él”.
Operái Nero Rodrigo Silla Rodelinda Poro Ezio