KERESZTÉNYSÉG A KULTÚRÁK VÁLSÁGÁBAN február SEK A vallás és a vele kapcsolatos tárgyak / tudományágak

A vallás A vallás a történelem és a jelen ténye! A vallás: az ember (illetve a közösség) kapcsolata Istennel, akitől élete nagy kérdéseinek megoldását reméli. A vallásosság az istenkereséssel és a hittel kezdődik. A vallásos emberek azt vallják, hogy az életnek a nagy kérdéseire egy világ felett álló (a világban és a lelkünkben működő) végtelen Valaki, az Isten tud teljes választ adni.

A vallással kapcsolatos tárgyak, tudományágak A vallásfilozófia filozófiai módszerrel és kérdésfeltevéssel közelíti meg a vallási jelenséget. A vallásszociológia feladata az, hogy a vallás és társadalom kölcsönhatását vizsgálja. A valláspszichológia a vallás eredetével, kialakulásával, körülményeivel, magával a vallásos magatartással foglalkozik pszichológiai módszerrel. Vallási néprajz: az a tudomány, mely a néprajz sajátos kérdésfeltevésének módszerével közelít a vallási jelenségekhez. A vallástörténet és vallás-fenomenológia a vallást történelmi jelenségként fogja fel.

A vallással kapcsolatos tárgyak, tudományágak A valláskritika a vallási jelenséget bíráló megközelítéssel vizsgálja, igyekszik leleplezni a vallásban jelentkező elidegenítő mozzanatokat. A vallás teológiai szemlélete a zsidó- keresztény kinyilatkoztatás tükrében vizsgálja és értelmezi a többi, nem e forrásból eredő vallást.

Vallási tapasztalás és emberi természet A vallási tapasztalás az emberi természet konstitutív eleme, A „numinozum” iránti érzék, A vallási megtapasztalás feltételezi az ember „válasz-adó” képességét, A vallási érzék, a „sensus numinis” nem velünk született hajlandóság a vallásosságra, hanem tudatos nevelés, önnevelés, tanulás, társadalmi hatás összműködésének eredménye.

Traktatus a vallási antropológiáról Európában az antropológia terminus hosszú ideig csupán fizikai antropológiát jelentett. az emberre vonatkozó szociális és kulturális területek tanulmányozása a néprajz feladata maradt sokáig Az antik vallásos ember szimbólumok egész sorozatát alkotta meg, a fényhez, szélhez, vízhez, villámhoz, égitestekhez, Holdhoz, Naphoz folyamodva, hogy közölhesse saját tapasztalatát és fenn tudja tartani kapcsolatát a numenózussal (érzékfelettivel, „istenivel”).

„Homo religiosus” Egészen a kezdetektől évezredeken át a „homo religiosus”-t tekinthetjük a kultúra teremtőjének. Finomítva és fejlesztve szellemének képességeit, folyvást azon igyekezett, hogy meghódítsa és emberségessé tegye a kozmoszt. Vallásos tapasztalata mindig szorosan kötődött a kulturális tapasztalathoz. Az ember eredendő vallásosságát antropológiai ténynek tekintjük.

„Religio” A vallás lényege akkor tárul fel, ha a szó eredeti jelentését sikerül megfejteni. Etimológiája:  CICERO : a religio (vallás) szót a „relegere” (figyelembe venni, megtartani) szóból eredezteti;  LACTANTIUS: szerinte a religio a „relagare” (megkötni, lekötni) igéből jön;  LUCRETIUS: a vallást szintén köteléknek fogja fel, amely az emberi értelmet fölöslegesen és károsan gúzsba köti;  AUGUSTINUS (Szent Ágoston) a „religio”-t a „religere” (= újraválasztani) igéből eredezteti.

A vallás lényege A „vallás lényege” elvont formában nem létezik! A tényleges vallásos gyakorlat: szertartások, az erkölcsi előírások és a népi vallásosság. Az emberiség hosszú történelmében egyetlen olyan kultúrát sem találunk, amelyben ne volnának megfigyelhetőek a vallás nyomai. Az ember eredendően vallásos lény!

AZ ŐSEMBER VALLÁSOS VISELKEDÉSE Forrás: Mircea Eliade, Vallási Hiedelmek és eszmék története, Bp.- Osiris 2006.

AZ ŐSEMBER VALLÁSOS VISELKEDÉSE 1. Irányultság (orientáció). Szerszámkészítő szerszámok. A tűz „megszelídítése”. 2. Az őstörténeti bizonyítékok „homályossága”  A fegyver mágikus-vallási értéke,  A „távolság uralása”, a hajítófegyvereknek köszönhető győzelem keltett életre megszámlálhatatlan hiedelmet, mítoszt és mondát,  A sziklafestmény-művészet,  Az állat megölése szertartásszerű, 3. A temetkezési helyek szimbolikus jelentései