Szimbolikus játék és szerepjáték (színlelő játék, szerepjáték, fantáziajáték, fikciós játék, alkotójáték, szociodramatikus játék...)

1. A gyermek és a tárgyak tárgyakkal különféle mozgásokat hoz létre – manipulál érzékleti benyomásokat szerez – explorál, szenzo-motoros tapasztalatokhoz jut tárgyakból valamit készít – konstruál; tárgyakkal helyettesít más tárgyakat – szimbólumokat alkot.

2. A szimbolikus játék Megjelenésének feltétele: a "mintha-elem" működése A gyermek a szenzo-motoros sémáktól eljut a képzeti sémákig képessé válik a belső reprezentálásra, a világ megkettőzésére – "kettős tudat" helyettesíti a dolgokat és a helyzeteket; eltávolodik saját konkrét cselekvésétől; fantáziája segítségével keres pótlást ott, ahol a valóság megértésében hézag van; kontrollálja a körülötte lévő (fizikai és társas) világot; megjelenít, megeleveníti a gondolatokat, érzéseket. Jellemző életkor: óvodáskor Öröme: az illúzió, az utánzás az alkotás, az átváltozás, a másnak lenni érzése, a titok a feszültsége "Az vagyok, aminek el tudom képzelni magam."

3. A valóság utánzása a szerepjátékokban Játéktéma: a valóságnak az a területe, amely a játékban tükröződik (vásárlás, utazás, papás- mamás…) Mit utánoznak a gyerekek? Cselekvéseket, képzelt és valós személyeket, állatokat, tárgyakat Játéktartalom: a játékban konkrétan megjelenő történés, amelyet a környező valóság, az emberi tevékenység és az emberi kapcsolatok befolyásolnak A szerepjáték eredete: társadalmi (szerep: egy társadalmi helyzethez tartozó viselkedés összessége)

A szerepjáték fejlődési szintjei 3-5 év: a témát a környezetből átvett, társadalmi jellegű tárgyi cselekvés hordozza: a játék tartalmát a meghatározott tárgyakkal folytatott cselekvések képezik; a történést a manipuláció tartja össze; a szerepet az ismétlődő műveletekből álló cselekvés szabja meg (etetés...); a szerepet a tárgy hitelesíti; a szerepelnevezés eleinte hiányozhat; a cselekvés egyre gazdagabbá válik, új elemekkel bővül ki; a gyermek igyekszik szerepével a valósághoz közelíteni (sorrend megtartása...), "ezt így szokták csinálni".

5-7 év: A játék témája maga a szerep – előtérbe kerülnek a szociális funkciók: a gyermek igazodik a szerepviselkedést meghatározó szabályokhoz; a szerepek világosan körvonalazódnak és megnevezik egymás szerepeit; a gyermek a logika szintjén is igyekszik összhangba hozni a szerepcselekvéseket a valósággal, a külső mintával; a beszéd-megnyilvánulások szerepszerűekké válnak.

A szerepjáték fejlődési szakaszai: 1. Résztvevők száma és a köztük lévő kooperáció alapján: egy gyerek játszik több gyerek játszik egymás mellett, de más-más tartalommal, egymástól függetlenül együtt játszanak, de a játékuk tartalma, fejlettségi szintje eltérő együtt játszanak, azonos a játék tartalma, a szerepeket közös megegyezéssel felosztják egymás között

2. A tárgyakkal való cselekvés alapján: nem nevezik meg a szerepeket nincs szerep- és munkamegosztás nem igazodik a logika az életben tapasztalható sorrendhez általában egy cselekvést ismételget a gyermek fejlettebb szintjén már van szereposztás, munkamegosztás, igazodik a logika az életben tapasztalható sorrendhez, a cselekvések száma bővül

3. A szerep alapvető tartalma, a szerep teljesítése és a teljesítésből adódó cselekvés végrehajtása: a játék előtt megnevezik egymás szerepét, a szerepek szabják meg és vezérlik a gyermekek viselkedését szerepbeszéd jön létre speciális cselekvések is megjelennek

4. A saját és mások szerepéhez való alkalmazkodás alapján: a szerepek jól körvonalazódnak, nem sértik meg a szerep szabta viselkedési formákat pl.: a játékban az orvos úgy viselkedik ahogy azt elvárják tőle a beszéd szerepszerű a cselekvések sokfélék jól kivehetők a szabályok, a valóságos helyzetre utalnak

A belső tartalmak kivetítésének módja a szimbolikus játékban Piaget 1. kombinatív szimbólumok: a gyermek az egyes elemeket úgy kombinálja, hogy megfeleljen a képzeteinek; a belsőt helyettesíti az aktuális mással. 2. kompenzáló játékforma: (báb) ami a gyermek számára rossz, azt valamilyen átalakítással megpróbálja ellensúlyozni; úgy vesz elégtételt, hogy a probléma megoldását elfogadhatóvá alakítja – korrigálja; szembeszáll a félelmeivel, megteszi, amit a valóságban nem merne megtenni; katarzist él át: megkönnyebbül, megszabadul a félelmeitől.

3. likvidáló játékforma: a gyermek változatlanul megismétli a számára kínos, fenyegető helyzetet; a kellemetlen eseményt játékában jeleníti meg, a problémát kívülre helyezi; az én uralma alá rendeli a történéseket – felülkerekedik az eseményeken; a fiktív helyzetek újraélésével csökkenti a feszültséget.

Szerepek vállalásának okai: A kommunikáció igénye: pl. a kisóvodás nem tudja szavakban elmondani, ami vele történt, vagy amit szeretne, hogy megtörténjen vele, ezért mindezt eljátssza Frusztráció oldása: frusztráció oka lehet az anyától való elszakadás Kellemetlen élmények eljátszása: pl. a gyerek azt játssza, hogy injekciót kap, de az csak egy icipicit fáj, ha ezt sokszor ismétli, akkor az igazi injekciótól is kevésbé fog félni. Sokszor annak a szerepét játssza el, akitől a sérelmet kapja. Pl: Az orvost, aki az injekciót adja, vagy a papát, aki megveri.

Betölthetetlen szerepek eljátszásának kívánsága: Pl: a gyerek pilóta szeretne lenni és eljátssza, hogy repülőgépet vezet. Kellemes, érdekes élmények megismétlésének kívánsága: Pl: nyaralás, állatkerti kirándulás Új ismeretek alkalmazásának kívánsága Titkolt érzelmek, indulatok: Büntetés nélkül kiélhetik vágyukat, ez megnyugváshoz vezet. Pl: a gyermek féltékeny kistestvérére, ezért a játék babát folyamatosan megveri. Mesealakokkal való azonosulási vágy

A szimbolikus játék átalakulása  a gyermek kiterjeszti társas körét, és más területek lesznek fontosabbak ;  a szocializációs folyamatban megjelennek a kollektív szimbólumok;  a szimbólumok egyre inkább a valóságnak rendelődnek alá.