Revicky Gyula élete és munkássága 1855. április 9.-1889. július 11

Egy léha arisztokrata és egy szlovák cselédlány törvénytelen gyermeke volt, de ezt sokáig nem tudta. Anyja eltűnt, apja magához vette, apjának felesége a magáénak vállalta, mivel neki nem adatott saját gyermek. A gyengéd nevelőanya azonban korán meghalt, a könnyelmű apa elfelejtette fiát törvényesíteni. És amikor magára maradt, kiderült, hogy a családi vagyonból neki semmi se jár, sőt nem is hívják Reviczkynek, igazi neve Balek Gyula.

Versei, amelyekben szinte programszerűen szakít a divatos epigonizmus népnemzeti hangvételével, kezdetben alig kapnak helyet az újságokban és a folyóiratokban, s ha megjelennek, a befolyásosak ellenszenvével találkoznak. A hivatalos irodalom a "kozmopolitizmus" bélyegét üti arra, aki ki akar szakadni a provincializmusból. Reviczky emelt fővel vállalja a kozmopolitizmust, és mély tisztelettel Arany iránt, egy hírhedt versében szembefordul Arany Jánossal. A fiatalok, a mást akarók ekkor már kezdik benne látni vezérüket, de ebből nem lehet megélni. Reviczky vidékre kényszerül, úri családnál házitanítóságot vállal, hogy megélhessen.

Ott, vidéken találkozik a nagy szerelemmel Ott, vidéken találkozik a nagy szerelemmel. A művelt leány - Bakalovich Emma - érzelmeiben nem is zárkózik el a költőtől, de értésére adja, hogy reménytelen az ábrándozás: az úrilány sehogyan sem mehetne férjhez a bizonytalan származású és bizonytalan létalapú költőhöz. Ez az akadálytömeg - társadalmi, megélhetési, szerelmi reménytelenségek - formálják költészetének alaphangját. Természetes, hogy érzékenyen veszi tudomásul a divatos Schopenhauer-féle pesszimista filozófiát, anélkül hogy osztoznék a német bölcselő világmegvetésében. Ő szereti a világot, az embereket, az eszméket, szüntelenül vitatkozik Schopenhauerral, de mindújra mégis hozzá menekül. Szomorú hangú költőként tér vissza Budapestre. Bakalovich Emma

Közben megírja Apai örökség című regényét Közben megírja Apai örökség című regényét. Ebben a sok önéletrajzi elemből épített ember- és korábrázolásban valami merőben más szólal meg, mint a kor egész hazai regényirodalmában. Legközelebbi rokonai az orosz realisták, különösen Turgenyev, akiért lelkesedik. A költő-esztéta Reviczky ezzel a művével az első modern magyar regényt írta meg. Ez is visszhangtalan irodalmi tett volt.

A fővárosba visszaérkező költő azonban most már kezd érdekes lenni A fővárosba visszaérkező költő azonban most már kezd érdekes lenni. A fiatal nemzedék valami újat vár a költészettől, és ennek első hangjait Reviczky üti meg. Végre egy igazi nagyvárosi költő a nagyváros hangulataival, a mellékutcák szenvedő kisembereivel, az elesettekkel. Alázatos keresztényi szeretettel fordul minden megszomorított felé. Magához öleli az utcasarkok vétlenül bűnös leányait, a "perditá"-kat; szeretni akarja azokat is, akik neki ártanak. Ez a szomorú és szomorúságot vállaló költészet nem forradalmi, de forradalmasító. Ez a dallamos szomorúság tanúvallomás, amely vádol. Ezek az eddig minálunk ismeretlen nagyvárosi témák a modernség és a nagyvilágiasság ízeit és illatait hozzák az áporodott irodalmi életbe. Reviczky érdeklődve fordul a kor világirodalma felé, és Baudelaire-t is először ő fordítja magyarra.

Élete kezd elviselhető, anyagilag valamelyest biztosított lenni Élete kezd elviselhető, anyagilag valamelyest biztosított lenni. Újságnál dolgozik, irodalmi cikkeket és kritikákat ír. Versei rendszeresen jelennek meg. Versesköteteinek sikere van. De a sok nélkülözés tönkretette egészségét. Eléri a végzetes betegség, az akkor még reménytelen, gyógyíthatatlan tüdővész. Barátai mindent megtesznek, hogy meghosszabbítsák életét, külföldi üdülőhelyekre is eljut. A fiatal költők már úgy veszik körül, mint szellemi vezérüket. És akkor következik a végzetes szerelem: a nagy színésznő, Jászai Mari. Jászai Mari szenvedélyes és hűtlen szerető, szerelme lángokra lobbant és meggyötör. Reviczky Jászai Maritól ismeri meg Ibsen műveit (a nagy színésznő megtanul norvégül is, hogy minél jobban ismerje a kor annyi botrányt idéző drámaíró óriását). Együtt kezdik fordítani az Ibsen-drámákat. A Babaotthonnak Reviczky adja a nálunk közismert Nóra címet.

A harmincadik évén túllépő költő az irodalmi élet középpontjában áll A harmincadik évén túllépő költő az irodalmi élet középpontjában áll. Bánatos versei széles körökben népszerűek. Nem egy költeményét országszerte szavalják. Tele van munkakedvvel és életkedvvel, de már nem lehet segíteni rajta. És amikor már nagyon beteg, Jászai Mari elhagyja (az akkor még diákkorú Szomory Dezsőért). Ezzel a végső szomorúsággal hal meg kórházi ágyon harmincnégy éves korában, 1889-ben Szomory Dezső

Számlálgatom Azt a versét, amelyről szólni óhajtunk, halála előtti évében írta, meglehet, Itáliában, ott, azon az olasz földön, ahová orvosai gyógyulni küldték a súlyosan, halálközelien tüdőbeteg költőt. Maga is bízott gyógyulásában. Ebben a vágyában s talán bizodalmában is született egyik legszebb, legmegragadóbb verse, a Számlálgatom, találgatom kezdetű. Műfaját, lelki-formai típusát talán a lírai könyörgés fejezi ki legjobban, vagy még inkább legpontosabban. Jambikus formában tartott vers. Itt, ebben a versében azonban az életvágy s a halálközelség félelme valódi, s az egyháziast saját hangneművé, magatartásúvá változtatja át. S ennek jegyében bizonyos szégyenkező magatartással utasítja el, tagadja meg korábbi, könnyelműen játékosnak, fölényesen ironikusnak szánt halálhívásait. És felsorolja most mindazt, amit – akár betegen is – mégiscsak nyújt neki az élet, s nyújt ő embertársai életének. Előbb – mondhatnánk: „külső”, „biologikus” – érveket sorol föl életvágya, könyörgése oka s joga mellett. Majd olyan tevékenységeket, testi-lelki tényeket fűz egymásba, melyek veszteséget jelentenének, ha véle, életével együtt eltűnnének. Ezután könyörgőre, rábeszélőre fogott hangnemmel mintegy biztosítja az „élet urát”, hogy megérdemli meghallgattatását, mert életet szolgálóvá s így a teremtés urának célját segítővé, az ember boldogságát előmozdítóvá s ezzel az isteni jóságot is kinyilvánítóvá lesz.