Gazdaságpolitika 5. Sturktúrapolitika

Struktúra Fogalma: Szerkezet, felépítés, alkat Valamely rendszernek egy adott szempont szerinti metszete, amelyben a részegységek homogénebbé válnak Gazdasági struktúra – jellemzése statisztikai adatok segítségével pl. egyes ágazatok részesedése a GDP-ben, foglalkoztatottak megoszlása, beruházások és termelés ágazati és területi megoszlása - elemzése: pillanatnyi állapot időbeli összehasonlítás (folyamatokra való következtetés) országok, régiók közötti összehasonlítás - hagyományos felosztás: primer, szekunder és tercier ágazatok illetve: ipar, építőipar, mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, posta és távközlés, kereskedelem, vízgazdálkodás és egyéb anyagi tevékenységek

Strukturális változások összetett jelenség, a gazdaság dinamizmusának megnyilvánulása és hordozója Az egyes szerkezeti elemek eltérő érzékenységgel reagálnak a strukturális változásokra három csoportba osztható: a) intézményi változások b) a piac kínálati oldalán fellépő tényezők c) a piac keresleti oldalán fellépő faktorok szereplői: gazdasági szereplők, akik reagálnak és alkalmazkodnak a változásokra a struktúrát alakító tényezők más- és más súlyt kaphatnak, eltérő konstellációban különböző következményekkel járnak, közös hatásmechanizmusuk nem írható le egyszerű összegezéssel

Intézményi változások adórendszer egyes elemeinek változása - az adó formái, tételei, szerkezete Nyugdíjbiztosítási, társadalombiztosítási rendszer változása (megtakarítások formája, nagysága) termelés szabályozása - árszabályozás - minőség és biztonsági követelmények, normák, szabványok előírása - közüzemekre rótt ellátási kötelezettség - természetes monopóliumok szabályozása nemzetközi kereskedelem intézményrendszerének változása – liberalizálás Árfolyamszabályozás Deregulációs hullám indulhat el!!!

A piac kínálati oldalán ható tényezők termelési tényezők kínálatában bekövetkező változások A tényezőárak viszonylagos nagysága helyettesítési törekvések Munkaerőpiac állami szabályozása Termelékenység növekedésének ágazati eltérései (két hipotézis)

A piac keresleti oldalán ható tényezők: háztartások kereslete - jövedelem és kereslet összefüggése (Engel) - preferenciák változása (társadalmi léptékű) - árarányok (kevésbé jelentős tényező, mert a helyettesítés döntő részben ágazaton belül megy végbe) vállalatok kereslete - beruházási javak kereslete - beruházási célok - beruházás megoszlása bővítő, ill. pótló jellegű beruházásra - a beruházás naturális megoszlása állami szféra - kereslete (közösségi kereslet) - elosztási folyamatok szabályozása - allokációs folyamatok szabályozása

Struktúra változása: graduális (az átalakulás egymásból és egymásra épülő lépések sorozataként megy végbe) A struktúrapolitika tárgya Paradigmatikus (a gazdaság szerkezetének radikális változása például technikai korszakváltás eredményeként) Kezelése: általában modernizációs program keretében történik

Struktúrapolitika funkciói Általában: elősegítse a gazdaság kívánatos átalakulást Offenzív funkció: a piac vezérelte változásokat gyorsítja Defenzív funkció: az átrendeződés folyamatát feltartja, vagy fékezi politikai, stratégiai, regionális gazdasági szempontok miatt.

A modern gazdaságok struktúrapolitikájának közös jegyei: Közös alapelv: a szubszidiáris jelleg (rásegítő) a struktúrapolitika inkább csak reagál a szerkezeti változásokra, mintsem tervszerűen alakítja A piai mechanizmust korrigálja a kielégítően gyors struktúraváltás érdekében A hatékonyság növelése a domináns cél, ez csak szociális, regionális érdekek miatt sérülhet

Célok: Piaci hatások kiváltotta szerkezeti változások befolyásolása (termelékenység növekedése, gazdasági növekedés gyorsulása, nemzetközi versenyképesség emelkedése, stb) A strukturális változások nemkívánatos mellékhatásainak csökkentése, kezelése A szerkezeti változások regionális hatásának ellensúlyozása

Struktúrapolitika eszközrendszere: a gazdálkodás keretfeltételeit alakító (rendszerpolitika) - ezek általában kötelező érvényűek A piaci szereplők egyéni döntéseinek befolyásolása (folyamatpolitika) - ezek általában választást engednek, az egyéni érdekeket célozzák meg

Rendszerpolitikai eszközök: gazdasági alkotmányozás (általános keretfeltételek) Tulajdoni rendszer (államosítás/privatizáció) Versenytörvény (mentesítések/mentességek kiküszöbölése, reguláció/dereguláció) gazdasági rendeletek (külön szabályozás) szabályozás (ágazati szabályok, tényezőpiacok szabályozása) rendelkezési jog korlátozása (iparűzési törvény, környezetvédelmi előírások)

Folyamatpolitikai eszközök: Közvetlen eszközök: a termelés mennyiségének kontingentálása ármegállapítás beruházások engedélyezési rendszere Közvetett eszközök: keresletszabályozás: közösségi kiadások, adópolitika, külkereskedelmi politika kínálatszabályozás: infrastruktúrapolitika ingyenes közösségi szolgáltatások termelési költségek átvállalása beruházási hozzájárulások fizetési könnyítések

Struktúrapolitikai irányzatok: Gyakorlat: az indítékok és célok hasonlósága, az eszköztár eltérősége függ: az állam gazdasági szerepétől, a köztulajdonú vállalatok súlyától, az ipari szektor koncentrációjának mértékétől

Struktúrapolitika jellemzői: Struktúrapolitikai faktor USA GB Japán Franciaország Szektor szintű stratégia + ++ +++ Integrált eszközrendszer Intézményi stabilitás Az állam vállalkozói szerepe A keresletszabályozás szerepe Hadiipari megrendelések szerepe Csúcstechnológia támogatása Elavult ágazatok védelme Magánkezdeményezések súlya Regionális szempontok súlya Környezetvédelmi szempontok súlya Közmegegyezés szerepe Exporttámogatás Saját kezdeményezésű importvédelem Reaktív jellegű importvédelem

USA Elvileg: éles piaci verseny és az állam tartózkodása a beavatkozás különböző formáitól Szűk tér a struktúrapolitika számára Gyakorlatban: az állam aktivitása nemzetközileg nem jelentéktelen szelektív támogatási rendszer (perspektivikus iparágak, kutatás és fejlesztés) - hadiipar Ugyanakkor érvényesül protekcionizmus Eredmény: kettős iparszerkezet

Nagy-Britannia koncepcióját tekintve fordulatos struktúrapolitika Alapvető változás 1979-től. Jellemzői: állam visszavonulása, az ipar szanálása, a piaci hatások akadálytalan érvényesülése, állami vállalatok reprivatizálása Szigorú, önkorlátozó struktúrapolitika

Japán zárt koncepciójú, rugalmas struktúrapolitika Érvényesüléséről stabil intézményrendszer gondoskodik Keretéül indikatív tervezés szolgál két problémára összpontosít: a) segíti a válságban lévő, relatíve visszahúzódó ágazatokban a kapacitások csökkentését b) csúcstechnológiát képviselő ágazatok támogatása (kifejezetten polgári területekre koncentrál) Iparpolitika világpiaci orientációja Erős a gazdaság exportfüggősége

Franciaország erőteljes állami beavatkozás magán hordja a tervezés jegyeit a struktúrapolitika kijelöli a fejlesztés súlypontjait (hadiipar, repülés, telekommunikáció), itt támogatja a termék és gyártmányfejlesztést, valamint az exportot Napjainkban az elsődleges szempont a versenyképesség

Az Európai Unió struktúrapolitikája A kiemelt területek és a módszerek az idők során rendkívül sokszor változtak. Jelentős összegeket fordított a Közösség különböző célokra, változó hatékonysággal. Pozitív struktúrapolitika: célja a hatékonyságnövekedés és a modernizáció. A közvetlen támogatások mellett a piaci mechanizmusok minél olajozottabb működésének elősegítése. Közvetlen támogatások: A válságiparágak közösségi szintű támogatása. Az acélipar kiemelt szerepe megszűnt, helyette csúcstechnológiai és K+F-el foglalkozó húzóágazatok preferálása. A technológiai rés problémája Japán lelassulásával háttérbe szorult. Ma: cél a növekedési feltételek javítása, amiben a közlekedéspolitika kap kiemelt szerepet (2010-ig 400 Mrd euró).

Köszönöm a figyelmet!