A gyermekközösségek alakításának feltételei

Mi a közösség? Miért van szükség a közösségre? - A gyermek, mint emberi lény csak akkor fejlődhet normálisan, ha valamilyen közösségnek a tagja, és így élvezi annak szocializáló hatását. Közösség iránti szükséglet = szociális jelleg Az egyedüllét elképzelhetetlen, a közösségen kívüli élet szinte lehetetlen.

Miben áll és miben jut kifejezésre a közösség iránti szükséglet? Az elszigetelődés és egyedüllét ellenszere Kapcsolatok teremtése és fenntartása A hovatartozás érzete, amely kiváltja az ember ragaszkodását más emberekhez.

A közösség iránti szükséglet már a korai gyermekkorban megnyilvánul, és a család az a csoport, ahol először jelentkezik, a későbbiekben pedig a spontán csoportokban és nevelési közösségekben is. Befolyásolja a személyiség kialakulását, így a gyermek közösségének megszervezése és irányítása a személyiség fejlődését mélyrehatóan befolyásoló nevelési stratégia

Hogyan határoznánk meg a gyermekközösséget? A közösség egy tevékenység megvalósítása céljából egybegyűlt személyek csoportja. Ez tehát a gyermekek bizonyos csoportosulását feltételezi, melynek célja az oktató – nevelő tevékenység kivitelezése.

Az egyéniségek között “kölcsönhatások és összefüggések léteznek”. A. S. Makarenko – a gyermekközösség “jól meghatározott célt követő egyéniségek saját vezető szervekkel rendelkező együttese” Az egyéniségek között “kölcsönhatások és összefüggések léteznek”. A gyermekközösségek két sajátosságát tudjuk megkülönböztetni: Cél jelenléte A közösség szociális szervezetének jellege

A gyermekközösség egy társadalmi csoport A gyermekközösség egy társadalmi csoport és ennek, egy bizonyos változata A gyermekközösségeket meg kell különböztetnünk más társadalmi csoportoktól, ezért meg kell határoznunk annak jegyeit. Ezek a következők: Szerkezet Kohézió Dinamika Sajátos célok

A tagok közötti kibontakozó kapcsolatok határozzák meg A gyermekközösség szerkezete: A tagok közötti kibontakozó kapcsolatok határozzák meg Két alapvető szerkezetet különböztetünk meg: - formális - informális Mivel a közösségek hierarchikusan szervezettek, ezért szükség van a szerepek (funkciók, felelősségek) elosztására. Ezt a következők végezhetik el: maga a közösség, ennek alrendszerei, az óvónő vagy a tanítónő. A funkciókkal és felelősségekkel felruházott gyermekek hivatalos vagy formális líderek, nemcsak a közösség többi tagjával építenek ki kapcsolatokat, hanem a tagok között is interperszonális relációkat váltanak ki.

Az informális struktúrát nem a funkciókkal rendelkező személy határozza meg, hanem a közösség tagjai között spontánul kialakuló szubjektív kapcsolatok (rokonszenv, ellenszenv, közömbösség) E két szerkezeti típus között szoros kapcsolat van.

A közösség kohéziója: A közösség egy olyan belső strukturális szerveződés, amelyben mindenki hatást gyakorol másokra, és mindenki mások befolyását receptálja. Ezek a viszonyulások a formális és az informális szint függvényében szerveződnek meg. A kohézió a tagoknak a közösség belsejébe, a csoport életébe és tevékenységeibe való bevonásaiból és az itt ható erők ellentmondásos játékából ered.

A közösség dinamikája: Olyan átalakulásokra vonatkozik, melyek a közösség belsejébe zajlanak le, és meghatározott irányt szabnak a közösség fejlődésének. → a közösség, mint egységes, egész fejlődéséről van szó. A dinamika a közösségben végbemenő jelenségek közötti összefüggések eredménye.

Közösségi célok: A tanulói közösség bizonyos tevékenység elvégzése, egyes alapvető célok elérése érdekében alakul ki. Funkciója: lehetővé tenni a csoporttagok harmonikus személyiségfejlődését.

A közösség szintalitása és a tanulók személyisége A szintalitás azoknak a tulajdonságoknak az együttesét jelenti, mely egy egészként értelmezett konkrét közösséget jellemez, és más közösségektől megkülönböztett. Pl. két párhuzamos osztály közössége nem azonos, mivel mindegyik sajátos tulajdonságokkal rendelkezik. Egyéni pszichológiai jelenség = személyiség Csoport = szintalitás Személyiség = különböző lelki komponensek elhelyezkedése Szintalitás = a közösség különböző csoporttulajdonaságainak konkrét tartalma, megnyilvánulási formái

A tanulói közösség megismerésének módszertana és a nevelői ráhatások iránya A tanulóközösség megismerésének módszerei és eszközei: Pszichoszociális megfigyelés: A közösséggel való közvetlen kapcsolat következtében nyert adatok feljegyzésében és feldolgozásában rejlik 2 módszer: A csoporttagok közötti kapcsolatokból eredő közösségi reakciókra és megnyilvánulásokra vonatkozik (magatartás, viselkedés) A tanulók, mint csoporttagok viselkedésének és magatartásának a megfigyelése

2. Szociometriai technikák: Olyan eljárásokról van szó, melyek segítségével fel lehet tárni és meg lehet mérni a tanulóközösségek belsejében lejátszódó interperszonális kapcsolatok intenzitását és szerkezetét (szociometriai teszt, szociogramm). 3. A kérdőíves módszer: - Olyan kérdések megfogalmazása, amelyekre a tanulók szóban, vagy írásban válaszolnak.

4. A vélemény-és attitűd skálák módszere: - A kérdőíves módszer egyik változata, melyben mindegyik kérdésre vonatkozóan a lehetséges válaszok skáláját mutatják be.

A gyermekek cselekvő és együttműködő szellemben történő nevelésének feladata és módszertana A tanulóközösség megismerése irányítása és alakítása az együttműködési és cselekvési szellem elvárásainak belsővé válására vonatkozó előfeltételek. A szociális szellem nem alakul ki egyből és önamagától, hanem már a korai gyermekkorban elkezdődött tudatsítást és nevelést igényel A feladatok terén a gyermek együttműködési szellemben történő nevelése és együttműködési tudat, valamint együttműködési magatartás kialakítását feltételezi → együttműködési szellem követelményei, ismeret és megértés, érzelmi elfogadás. Tehát a gyermekek meg kell tanulják, és meg kell értsék, hogy mi az egyén, a közösség, kisközösség, nagyobb közösség közötti függési viszony. Miben áll egy összetartó közösség feladatmegoldó ereje, miért erősebb a közösség, mint azok az egyének, akik e közösséget alkotják.

A közösségi nevelés megvalósítási módozatai Kialakítandó készségek: Kapcsolatteremtési készség A változatos szerepekhez való alkalmazkodási készség A fegyelmezett magatartás készsége A gyermekek együttműködő szellemben való nevelésének módszertanára vonatkozóan megkülönböztetjük a megfelelő neveléshez szükséges feltételek biztosítását, és az alkalmazható eszközöket.

Feltételek: 1. Érthető követelmények és a közösség energiáját serkentő távlatok megfogalmazása→ olyan feladatok és célok, melyeket a közösség meg fog oldani. A megvalósításhoz szükséges idő szempontjából a követelmények közeliek vagy távolibbak lehetnek A közelebbiek: azonnal megoldható tevékenységek pl. kirándulások, látogatások, ünnepek előkészítése A távlati követelmények: gazdagabb tartalmú, hosszabb periódust igényel, pl. az iskolai év kiváló eredményekkel való lezárása → versenyszellem

2. Az egységes pedagógiai elveket valló pedagógus kollektíva megléte. Itt több pedagógus tanít. Az óvodában és az elemi iskolában az óvónő – tanítónő kollektívában tapasztalható egységről van szó. 3. Hagyományok: Általános hagyományok → közösség saját hagyományai, pl. az óvodások iskolában tett látogatásai, az ábécés könyv ünnepe.

2. Az iskolán kívüli tevékenységek Alkalmazható formák: Az oktatási folyamat Tartalma és alkalmazott módszerei révén hozzájárulhat az együttműködési tudat és magatartás egyes elemeinek a kifejlesztéséhez. Fokozott figyelmet kell fordítani a gyermekek közötti együttműködés és versengés kiegyensúlyozására. 2. Az iskolán kívüli tevékenységek A tevékenységek kerete tág teret nyújt a kezdeményezés megnyilvánulására és az érdeklődés lehetőségének, vágynak vagy törekvésnek a részvételére.

3. A játék/közösségi játék Játékszabályok Kiváltott érzelmek ↓ Együttműködési szellemben történő nevelés Játszás → tapasztalat gazdagítása 4. Az óvodai és iskolai napirend A közösségi élet, szabályok betartására szoktatja a gyermeket A gyermekek együttműködési szellemben történő nevelése összefonódik a tanulóközösség kialakításának pedagógiai folyamatával.