Zeneszerzők

Életrajzi adatok Teljes név: Bartók Béla Viktor János Született: 1881. március 25. Nagyszentmiklós, Magyarország Elhunyt: 1945. szeptember 26 New York Amerikai Egyesült Államok Pályafutása: Klaszikus zene, népzene Hangszer: zongora

Életrajzi adatok: Teljes név: Liszt Ferenc Született: Doborján 1811. Október 22. Elhunyt: Bayreuth, 1886. Július 31. Pályafutása: Műfajok, Romantika Hangszer: zongora zeneszerző , karmester

Életrajzi adatok: Teljes neve: Kodály Zoltán Született: Kecskemét, 1882. December 16. Elhunyt: Budapest, 1967. Március 18. Pályafutás: népzenekutató

Életrajzi adatok: Teljes név: Erkel Ferenc Született: Magyarország, Gyula 1810. November 7. Elhunyt: Magyarország, Budapest 1893. Június 15. Pályafutása: Műfalyok: opera, klaszikusz zene Aktív évek: 1822-1888 Hangszer: Zongora

Bartók Béla Századunk egyik legnagyobb zenei egyéniségéről szerte a világon könyvtárnyi irodalom jelent meg: számos kutató igyekszik új adatokat közölni életművéről. Szülőhelye, Nagyszentmiklós, nem feledkezett meg róla: 2001 óta a Pro Bartók Társaság jóvoltából évente többször csendül fel a bartóki zene a városban. 2005 márciusára felújították állandó múzeumát és 1993 óta köztéri szobra, van. A Szőcs Gyula által megjelölt házon kétnyelvű emléktábla hirdeti a szülőház helyét. Ebben az épületben lakott Bartók Béla nagyanyja, Ronkovics Matild, valamint Bartók Béla mezőgazdasági iskolaigazgató családjával. Itt, e falak között hallott először altatódalokat, s itt ismerkedett a zongora billentyűivel. A Bartók család nem bánáti eredetű. Denijs Dille professzor, Bartók-kutató a Borsod megyei Borsodszirákon nyomozta ki a család őseit. A családfa a 18. századig vezethető vissza. Bartók János (1785-1876), a zeneszerző dédapja került elsőnek Bánátba. Feleségéről, Bozsovits Katalinról (1792-1851) tudjuk, hogy Szabadkáról való és bunyevác-horvát származású. A dédszülőknek több gyermekük volt, elsőszülött fiuk, Bartók János (1816-1877) anyakönyvi bejegyzését Kikindán végezték.

Liszt Ferenc Első zenei nevelője atyja, Ádám, az Esterházy-uradalom gazdatisztje volt. Kilencéves korában lépett fel először Sopronban és Pozsonyban. 1821-ben Bécsben Czernynél és Salierinél tanult. Bécsi hangversenyein már nagy sikereket aratott. 1823-ban atyjával Franciaországba utazott, hogy a párizsi Conservatoire-on tökéletesítse tudását. Az intézet igazgatója, a zeneszerző L. Cherubini azonban idegen állampolgárságára hivatkozva felvételét visszautasította. Párizs második hazája lett, F. Paertől, majd A. Reichától zeneszerzést tanult s kapcsolatba került a párizsi szellemi élet számos jelentékeny alakjával (Chopin, Berlioz, Paganini, Lamartine, Lamennais, Heine, George Sand, Delacroix), kiknek társasága szellemi fejlődésére, munkásságára döntően hatott. Hangversenyei iránt csakhamar nagy érdeklődés támadt. Hangversenyútjai során Franciaországon kívül Londonba és Svájcba is eljutott, 1835-ben a genfi konzervatórium tanára: Minden szellemi áramlat iránt fogékony volt s rokonszenvezett a haladó polgári mozgalmakkal.

Kodály Zoltán Kecskeméten született, szüleivel 1885-ben Galántára, 1892-ben Nagyszombatra költözött. Középiskolai tanulmányai mellett zongorázni, hegedülni és gordonkázni tanult. 1898-ban a gimnázium zenekara számára nyitányt írt. 1900—1905 között a budapesti Zeneakadémián Koessler János növendéke volt, ugyanezen idõ alatt az egyetem bölcsészkarát is hallgatta, 1906-ban szerzett doktori diplomát. Ugyanebben az évben kapcsolódott egy évvel elõbb megkezdett népdalgyûjtõi munkájába Bartók Béla, akivel közösen kiadták a Húsz magyar népdalt. 1906—1907-ben Berlinben és Párizsban járt, majd a Zeneakadémia tanára lett. Elsõ jelentõs zeneszerzõi sikereit a tízes években aratta. hamarosan külföldön is ismertté vált. A Tanácsköztársaság idején a Zeneakadémia aligazgatója volt, ezért a reakció felelõsségre vonta és két éven át hallgatásra kényszerítette. 1930—33 között a budapesti Tudományegyetemen adott elõ, 1943-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1946—49-ben elnöke. 1944-ben a kolozsvári, 1957-ben a budapesti, 1960-ban az oxfordi egyetem avatta díszdoktorrá. Három ízben (1948, 1952, 1957) kapott Kossuth-díjat. Nyolcvanöt éves korában hunyt el.

Erkel Ferenc A XIX. századi magyar zenekultúra vezető egyénisége, a verbunkos muzsikára épülő magyar nemzeti opera megteremtője. Zeneszerző, karmester, zongoraművész és pedagógus egyszemélyben. Muzsikus családból származott, apja tanító és templomi karnagy volt szülővárosában, Gyulán. Tíz testvérével együtt nevelkedett, a kis műemlék városban, itt kezdte meg zenei tanulmányait. Művészi kialakulását három városnak köszönheti: Pozsonyban tesz szert klasszikus zenei műveltségre. Ez a reformkori város a kulturális élet központja volt. Itt ismerkedik meg Bihari Jánossal, a magyar tánczenét játszó virtuóz hegedűssel. A Pozsonyban szerzett zenei élmények Erkel érdeklődését a magyar verbunkos muzsikára irányították. Életének következő állomása a műemlékekben gazdag Kolozsvár, ahol előadói gyakorlatot szerez, mint zongoraművész és karnagy. Itt hallotta az első magyar operát (Ruzitska: Béla futása). Ez az alkotás az olasz, a francia és a német opera szerkezetét mintázta, de már egy-egy verbunkos dallam is felcsendült benne. Kolozsvár után Pestre került, ahol egészen más világ fogadta. Itt az öntudatosodó polgárság az állandó német hatás ellensúlyozására törekedett. Erkel a várban lakott, a történelmi emlékek között, s Pest-Budán sajátította el a színházi muzsikus sokrétű mesterségének fortélyait. Pályájának emelkedése egybeesik a magyar zenei élet fejlődésével.

Vége