Logika 12. Retorika Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Jogelméleti és Jogszociológiai Tanszék 2011. május 5.

Demonstráció versus argumentáció „Omnis ars logica de oratione est” „A logika egésze a beszéddel foglalkozik” (Arisztotelész) A retorika a meggyőző beszéd tudománya, művészete, mestersége. A klasszikus logikában: bizonyítás (demonstráció, levezetés) igaz premisszák  a logika szabályainak betartása (mesterséges nyelv, formulák) igaz konklúzió A retorika birodalmában: érvelés (argumentáció) premisszák: a szükségszerűség, a bizonyosság hiányzik meggyőzésnek, az érvelésnek természetesen vannak szabályai és technikái (= gyakorlati fogások készlete) (de nem törekszik egy mesterséges nyelv kialakítására!) a retorikai következtetés nem bizonyossági, mégis elfogadható következtetés: „meggyőzöttség”

A retorikai tér klasszikus logika ↔ retorika deviáns logika, jogi logika  retorika Két korlát van Arisztotelész retorikai doktrínájának alkalmazása előtt  ezek jelölik ki a retorikai tér határait ahol a kinyilvánított tétel magától értetődőként fogadtatja el magát  nincs szükség argumentációra ha a tétel önkényesnek látszik, és nincs indok arra, hogy elfogadjuk  a kényszerítő hatalomnak való alárendelődés hajlandóságát nyers erőszaknak kell elérnie

A retorika születése tradicionális vagy természetes retorika: a meggyőzés eszközeinek többé-kevésbé tudatos használata a retorika fogalmasítása: a retorika használata maga is reflexió tárgya, azaz meghatározzák a fogalmát, feladatát, funkcióit, típusait stb. induktív úton: a tradicionális retorika szerves fejlődése eredményezi az egyre tudatosabb és kidolgozottabb alkalmazást, s az elvonatkoztatást a konkrét helyzetektől ókori Görögország, „vándortanító” szofisták deduktív úton: kívülről indukált változások nyomán, általánosan elfogadott elvekből vonnak le szabályokat, s azokat logikailag összefüggő rendszerré képezik filozófiai retorika: Platón és Arisztotelész

A meggyőzés eszközei (Arisztotelész) külsők: a különböző kijelentéseket alátámasztó bizonyítékok belsők: a beszéd eszközeit használják fel a meggyőzésre  ezek a voltaképpeni retorikai eszközök: ethosz: a beszélő „jó ember”, akinek hinni lehet; ám nem a szónokot megillető tekintéllyel, inkább a beszédben megnyilvánuló személyes kvalitásokkal azonos pathosz: a hallgatóság érzelmeinek megindítása, melyek jelentősen befolyásolják a következtetéseiket logosz: a beszéd értelmi meggyőző erejére utal, az abban felsorakoztatott érvek hatása nyomán induktív: példákból kiinduló deduktív: általános premisszákból kiinduló

A retorika alkalmazási területei (Arisztotelész) Bírósági retorika (perbeszéd) idődimenziója a múlt, hiszen múltbeli tettek és történések megítélését szolgálja célja az igazságosság elérése és az igazságtalanság megakadályozása eszköze a vád(állítás) és a védekezés Alkalmi beszéd (ünnepek, egyedi alkalmak beszédei) idődimenziója a jelen, ha múltbeli eseményekkel vagy személyekkel foglalkozik is, a jelen értékelését fejezi ki célja a becsület vagy becstelenség példáinak felmutatása eszközeként magasztalja vagy kárhoztatja tárgyát Politikai szónoklat (a tanácskozó hallgatóság meggyőzése) idődimenziója a jövő, hiszen jövőbeli teendők megfontolásáról és eldöntéséről van szó célja a célravezető vagy célszerűtlen tettek elkülönítése eszköze a hallgatóság buzdítása vagy eltántorítása a döntéstől

Technikai retorikai irodalom A retorikai reflexió deduktív módja: előzmények nélküli a nyilvános szereplés technikája iránt Erre születtek meg az első kézikönyvek a retorika elsajátításának elősegítésére  technikai retorikai irodalom (Kennedy ) A meggyőzésre irányuló nyilvános beszéd általános szabályait és összefüggéseit foglalta össze: elsősorban a bíróság előtti beszédekre készítettek fel; mindez meghatározta a beszéd felépítésének szerkezetét is (bevezetés, előadás, bizonyítás, cáfolás és következtetés); kiterjedtek a beszéd stílusára és díszítésére is; a retorikai érvelés alapját a valószínűségi argumentum adta: az, hogy a történések bizonyos menete vagy motívuma (a racionális megfontolás számára) valószínűbb, mint egy másik.

Elsődleges és másodlagos retorikák Elsődleges retorika: a retorika a polgári élet nyilvános fórumain való szereplés mentén alakul ki az ilyen fórumokon való diskurzusban való részvételre készít fel célja a közvetlen meggyőzés Másodlagos retorika: polgári élet  magánszféra kontextusa nyilvános diskurzus  irodalom (egyéb művészetek) élőbeszéd  szöveg (narráció, elbeszélésszerű közlés) a meggyőzés is áttételes: a szerző személyén és erényein át válik közvetítetté

A klasszikus retorika sztenderd elmélete (Cicero) technikai, preskriptív retorika, javarészt görög hagyományt gyűjti össze és önti rendszerbe, hogy a nyilvános beszédek vezérfonalát kínálja „ideális szónok”: ékes beszédű filozófus, aki egyszerre bír intellektuális mélységgel és polgári hasznossággal a patrónus-kliens viszony, amelyben a római szónok fellép, egy alapvetően más viszonytípus: a patrónus vállalja fel kliense érdekének képviseletét ↔ Görögországban a szabad polgár maga járt el a nyilvánosság fórumain a retorika civilis ratio, azaz a politika része

A klasszikus retorika sztenderd elmélete (Cicero) a szónoknak meg kell találnia, hogy mit mondjon: inventio el kell rendeznie az anyagát, nem csupán bizonyos rendbe, hanem egyfajta meggyőzőerővel is: dispositio felöltöztetni és feldíszíteni a gondolatait a nyelv segítségével: elocutio elraktározni az emlékezetében: memoria s végül méltósággal és eleganciával előadni: pronuntiatio

A jó beszéd tudománya (Quintilianus) nagy szintézis nem csupán összefoglalva, de az oktatás egészében elhelyezve a retorikát a retorika az oktatás része az oktatás célja: a „nagy szónok” nevelése „jó embernek” kell lennie (szofista hagyomány) munkájában (Institutio Oratoria) a retorika a bene dicendi scientia, azaz a jó beszéd tudománya elődei tanításából az elsődleges retorikára, azaz a bíróságokon és a közéletben előadott szónoklatokra vonatkozó ismereteket foglalja össze az elsődleges retorika színterei már az ő korában sem léteztek, amint később sem, összefoglaló műve mégis alapmunka maradt a későbbi századokban

Retorika a középkorban retorika a középkorban: a szó hatalma nem egyszerűen az antik kultúra továbbélése Szent szövegek, a keresztény egyház megszervezése  a klasszikus retorika hasznosítása a keresztény retorika céljaira klasszikus retorika: retorika  dialektika, filozófia keresztény retorika: retorika  exegézis, tanítás a keresztény retorika céljai: a meg nem tértek megtérítése a kereszténységet érő vádak elhárítása a klasszikusoktól örökül hagyott hagyomány élt tovább, anélkül, hogy jelentős továbbfejlesztésére vagy átértelmezésére sor került volna társadalmi bázisát a városok autonómiája biztosította, de elsősorban a másodlagos, irodalmi retorika élt tovább

Retorika az újkorban a XVII. és XVIII. század klasszicizmusa a rómaiaktól ismét a görögök felé fordult, s a logika hatása alá került az új logika képviselői (Descartes, Pascal, Locke) elutasították a retorikát  az axiomatikus-geometrikus tudományosság magaslataiból az öncélú „ékes szólás” érdektelen pár kivételtől eltekintve az iskolai tantervekből is kiszorult ismételt érdeklődés a XX. században támadt iránta, elsősorban a nyelv és a beszéd kérdései felől közelítve új retorika: Chaïm Perelman  törekvése a filozófia–logika–dialektika–retorika eredeti viszonyrendszerének helyreállítására irányult

A retorika összetettsége, fogalma (retorikai eszközök) közel két és fél évezredes hagyaték egységes fogalmi kezelés?  lehetetlen retorika: a gondolatok szóbeli megfogalmazása a gondolataink elfogadtatására irányuló szándék a szándék nem verbális kifejezésének eszközei a szándék nyelvi eszközökkel való kifejezése a nyelvi kifejezések nem irodalmi eszközeinek alkalmazása az irodalmi eszközök használata a végső cél: a hallgatóság meggyőzése érdekében

A retorika összetettsége, fogalma (Vígh Árpád fogalmi megközelítései)

A beszéd felépítése a kommunikációs helyzet elemei: beszélő („szónok”) – hallgatóság – beszéd – a beszéd tárgya (az elérni kívánt cél) A beszéd felépítése: Bevezetés Elbeszélés Kitérés Részletezés Bizonyítás Cáfolás Befejezés A szónoki beszéd: szöveg A szöveg szabályai: Egység Haladás Folytonosság Tagoltság Arányosság Teljesség A retorikai értekezés részei: előkészületek: a téma meghatározása és elrendezése a beszéd kidolgozása: kifejezés és rögzítés az előadás

A klasszikus retorika sztenderd elmélete (Cicero) a szónoknak meg kell találnia, hogy mit mondjon: inventio el kell rendeznie az anyagát, nem csupán bizonyos rendbe, hanem egyfajta meggyőzőerővel is: dispositio felöltöztetni és feldíszíteni a gondolatait a nyelv segítségével: elocutio elraktározni az emlékezetében: memoria s végül méltósággal és eleganciával előadni: pronuntiatio

Jog és retorika retorika: a gyakorlati jogászi munka egyik alappillére  meggyőzésre irányuló beszéd, a „szó hatalma” a bírói döntés a bizonytalanság körülményei között születik meg  objektív tudáson nem, csupán meggyőződésen alapulhat  eszköze: meggyőző beszéd kétféle kérdésben kell döntésre jutni: ténykérdés: múlt, homályosság, narrációk jogkérdés: a jog megértése: hermeneutikai feladat, cél: igazság a jog kimondása: norma-választás melletti érvelés, retorikai feladat, cél: valószínűség A retorika korlátait két elv jelöli ki: contra factum non est argumentum és contra legem non est argumentum; azaz: a tényekkel szemben és a törvénnyel szemben nincs helye érvelésnek.

Lineáris argumentáció

Dialektikus argumentáció

A retorikai érvek típusai (csak példálózó jelleggel) ténykérdéseknél nevesített jogi definícióból származó a különbözőségre hivatkozó a következményekre figyelmeztető az okokra hivatkozó az okozatokra emlékeztető az összehasonlításra támaszkodó stb. analógia alkalmazása a hasonlóból a hasonlóra következtetés az ellenkezőből való következtetés a többől a kevesebbre következtetés a kevesebből a többre következtetés stb.