Hellász története Spárta

SPÁRTA (Lakónia, Lakedónia)

Az ókori Spárta területe „A birodalom falai a harcosok, a határ a dárdák hegye”

Lükurgosz törvényei (forrás) „Lükurgosz második és legmerészebb politikai reformja a föld felosztása volt. (…) Rábírta tehát polgártársait, hogy minden megművelhető földet nyilvánítsanak köztulajdonnak, és osszák fel újra olyan módon, hogy a teljes egyenlőség és közösség alapján éljenek. A legerényesebb ember legyen egyszersmind a legelső, s ne legyen más különbségtétel, mint az aljasság eltörlése és a jó tettekért kijáró dicséret. Szavait valóra váltotta, s Lakónia [Spárta] többi részén harmincezer parcellát osztott ki a peroikoszoknak [körüllakók], a Spártához tartozó területeken pedig kilencezret, ennyi volt ugyanis a spártai [polgár] igényjogosultak száma. (…) Minden parcella akkora volt, hogy hetven mérő árpát teremjen a férj és tizenkét mérőt a feleség részére, ezenfelül pedig ugyanilyen mennyiségű szőlőt és olajbogyót. Lükurgosz úgy gondolkodott, hogy ennyi föld elegendő minden embernek ahhoz, hogy jólétben és egészségben éljen, másra pedig úgysincs szüksége. (…) Megkísérelte az ingó vagyon felosztását is, hogy teljesen megszüntessen minden egyenlőtlenséget és aránytalanságot. Amikor azonban látta, hogy az emberek képtelenek elviselni vagyonuk köztulajdonba vételét, más megoldást keresett, és állami intézkedésekkel kísérelte meg a kapzsiság leküzdését. Először is minden arany- és ezüstpénzt kivont a forgalomból, és elrendelte, hogy fizetései eszközül csak vasat szabad használni. (…) A földeket a helóták művelték, és (…) szolgáltatásokkal tartoztak.” /Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok, Lükurgosz élete/

A spártai társadalom felépítése

Spárta társadalma Spártaiak: létszámbeli kisebbség, egyenlő rész az állami földekből,fő tevékenység: katonáskodás (nehézfegyverzetű gyalogság) Körüllakók (peroikoszok): szabad jogállású dórok, de nincs polgárjoguk, 3x annyian mint a spártaiak, fő tevékenység: kereskedelem, kézművesek, (könnyűfegyverzetű gyalogság vészhelyzetben) Helóták: leigázott akhájok, nem rabszolgák, állami tulajdonban vannak. Jogfosztottak!. Nincsenek politikai jogaik, spártaiak megölhetik, megszégyeníthetik. Fő tevékenység: földművelés , 10X annyian mint a spártaiak

A spártai állam felépítése Népgyűlés (apella): korlátozottabb jogkörű, mint Athénban, csak igennel vagy nemmel szavazhattak, ha nem a „megfelelő döntést” hozták feloszlathatták, (nincs apelláta) csak 30 éven felüli teljes jogú spártai férfiak, ők választották a véneket és a felügyelőket Hatalom valódi birtokosai: arisztokrata nemzetségek (az egyenlőség csak elvben létezett) közöttük a 2 király (baszileusz) családja [2 dinasztiából: Agiadák, Eurüpóntidák] A királyok jogköre korlátozott, békeidőben főpapok, háborúban a hadsereg vezetése a feladatuk, Harctéri bíráskodás Vének tanácsa (geruszia): 2 király + 28 férfi (60. évüket betöltött, a népgyűlés által választott férfi) VÉTÓJOG! A népgyűlés határozataival szemben feladatuk: meghatározzák miről tárgyalhat a népgyűlés, törvény-előkészítés, a népgyűlést feloszlathatták Felügyelők (ephoroszok): az állam életének tényleges irányítói, 1 évre választották őket, min. 30 évesek, nem újraválasztatók, ők elnököltek a vének tanácsa ülésein, 8 évenként megerősítették a királyok hatalmát, bármely helótát bármikor, bármely okból megölhették Bíráskodás Királyok ellenőrzése (nem megfelelő vezetés miatt letartóztathatták őket) Adóztatás Fiatalok nevelése, képzése Külügyek Naptár ügyek

Spártai életmód Cél: katonai társadalmuk fenntartása (külső támadások elhárítása, peroikoszok, helóták kordábantartása) Eszköz: sajátos spártai szellem Egyenlőség hirdetése (a gyakorlatban nem érvényesült) Csak az életképes gyermek nőhet fel (Taigetosz) 7 éves kortól kemény kiképzés a fiúknak (20 éves korig) Krüpteia (beavatás, helóták fékentartása) 60 éves korig hadkötelezettség (állandó készenlét) Fanatizmus: Győzelem vagy halál!, idegengyűlölet Lányok testedzése (erős fiút szüljenek, veszélyhelyzetben megvédjék az otthont ) Közösségi életforma (együttlakás, együtt étkezés) Vaspénz használata (ne gazdagodjon meg senki se túlzottan)

/ Tercius (Tyrtaios) - spártai katona, és költő / Spártai hadsereg Nincs szebb dolog, mint bátor embernek az első sorokban elhullani, miközben hazájáért folyik a küzdelem. Lelkesen harcoljunk e földért, lelkesen haljunk meg gyermekeink javáért, ne kíméljük életünket! Gyertek ifjú harcosok, legyen erős szívetekben a buzgalom, ne szeressétek oly nagyon az életet, ha harcosnak születtetek. " / Tercius (Tyrtaios) - spártai katona, és költő /

fegyverzet A hoplita legfontosabb fegyvere a nagy kerek pajzs (hoplon), kb. 1 méter átmérőjű, kb. 10 kg súlyú, speciális fogást igényelt, fa szerkezetű, bronz borítással, felületét festették (spártaiak a lambda jelet), elvesztése nagy szégyen, a vereség jele volt (Ezzel vagy ezen!)

fegyverzet Sisak: sokféle variáció, a fejet, nyakat védi, sokszor orrvédője is volt, szűk szemnyílás, belülről vászon vagy bőrborítás Díszítés: sisakforgó legtöbbször lószőrből, változatos színben Mellvért: eredetileg az egész felsőtestet védte, harang alakú fémből készült (nehéz) Később átalakult, könnyebb lett: bőr és vászonvértek fémrátétekkel, láncokkal (a pajzs védte a testet) Lábszárvért: a térd felett végződött, fémből készült Lándzsa: alapfegyver, 2-3 méter hosszú fanyélre erősített, vasból készült heggyel (a falanx jellemző fegyvere) Kard: rövid, vasból készült egyenes penge, tartozékok bronzból, szíjon, vállon átvetve hordták (közelharcban használták)

A spártai és az athéni hoplita fegyverzete

A falanx Hoplita harcmodor lényege, hogy sűrű alakzatba, úgynevezett falanxba (phalanx) tömörültek. Kb. 50 hoplita állt egymás mellett, egymás mögött 7-8 sorban, de előfordult, hogy akár 16 soros falanxok is felálltak. Minden katona bal karjára pajzs van felfűzve, amellyel félig saját testét, félig a mellette álló jobbját védi. A falanx jobb szélén álló gyalogos ebben a felállásban védtelen maradt, ezért erre a helyre mindig a legbátrabbakat állították. A jobb oldalon harcolni mindig dicsőségnek számított!

Támadásnál a hopliták első sora előre nyújtotta lándzsáját, míg a hátrébb állók az előttük harcolók vállaira támasztva tartották előre fegyvereiket. Ily módon a falanx egy mozgó lándzsaerdőre emlékeztetett. Fontos volt a begyakorolt együtt mozgás, és a fegyelem, de a legfontosabb a bizalom volt. Ha a mellettünk álló megijedt és elfutott, a jobb oldalunk védtelen maradt az ellenség dárdáival szemben. A spártaiak sok időt töltöttek az ún. harci zene gyakorlásával. E ritmikus ütemek segítségével a zene révén irányváltást, és sebességet lehetett közvetíteni a fala Amikor két falanx összecsapott, rendszerint mindkét oszlop jobbra tért ki. Az ember természetes ösztöne, hogy ilyenkor amennyire csak lehet, a szomszéd pajzsa mögé bújik, ilyen pillanatokban a falanxot az összeomlás veszélye fenyegette.