Kulturális fogyasztás ( Consumul cultural)

Douglas-Isherwood elve Douglas és Isherwood szerint a fogyasztás antropológiai meghatározása: birtokolt tárgyaknak a kereskedelmen kívüli, a törvény keretein belüli szabad használata.

A fogyasztás a háztartás, magánélet, társas élet színterein valósul meg, és az ezzel kapcsolatos vitákban, döntésekben fejeződik ki és teremtődik meg az általános értelemben vett kultúra. Javak használata megélhetést nyújt, ugyanakkor megteremti és fenntartja a társadalmi kapcsolatokat. A fogyasztás lényegi funkciója értelmet adó képessége.

A társadalmi élet legfőbb gondja, hogy az ide- oda áramló jelentéseket kis időre legalább megkösse (társadalmi konszenzus termelése). A szertartások rögzítik a jelentéseket. A hathatósabb szertartások tárgyakat is használnak, és feltehetőleg annál költségesebbek a rituális kellékek, minél erősebb a jelentés rögzítésének szándéka.

Javak: a szertartások segédeszközei, a fogyasztás pedig rituális folyamat, amelynek az az elsődleges funkciója, hogy értelmet kölcsönözzön az események folyamatos áramlásának.

A fogyasztó célja, hogy a kiválasztott javak segítségével érthető univerzumot építsen fel. A javak kiválasztása szakadatlanul létrehozza a megkülönböztetés egymást elborító vagy megerősítő mintázatait. A javak tehát a kultúra látható részét alkotják. Látványokba és hierarchiákba rendeződnek, amelyek teret adnak a megkülönböztetések minden, az emberi elmében megszülethető változatának. A fogyasztás valamilyen tevékenysége a fogyasztó társakkal együtt az értékek valamilyen univerzumát hozza létre (pl. potlach).

Változás a fogyasztói társadalom mindennapjaiban A mindennapok jelentős változása: a tárgyak bonyolultabbak lettek, mint az embereknek a tárgyakkal kapcsolatos viselkedésformái. Funkcionális tárgyi világ: a funkcionális nem azt minősíti, ami valamilyen célhoz alkalmazkodik, hanem azt, amely valamilyen rendszerhez vagy rendhez alkalmazkodik, azaz egy együttesbe való beilleszkedés képessége (háztartás, autó)

Az autó: magasztos, mitologikus tárgy. Az idő, tér az, amit mint anyagot átalakít. Erőkifejtés nélküli mobilitás. Az autó zárt intimitásszféra. Ember- tárgy együttes kentaur-szerűsége. Választásszabadság: egy kulturális rendszerbe való beépülésre kényszerít. Az, hogy ezt az autót választjuk, és nem a másikat, kifejezi személyiségünket, a választás ténye azonban kijelöli helyünket a gazdasági rend egészében.

Régi tárgyak: családdal, hagyományos közösséggel való kapcsolat. Modern tárgyak: kapcsolat az egész társadalommal (pénzügyi rend, divat). Alapvető változás: míg évszázadokig az emberek nemzedékei követték egymást a tárgyak állandó és biztos díszletei között, ma a tárgyak nemzedékei követik egymást egyre gyorsabb ütemben egyazon egyén életében. Ma a tárgyak kényszerítik rá rendszertelen ritmusukat az emberre: azzal, hogy hirtelen, váratlan felbukkannak, tönkremennek, vagy egymás helyébe lépnek anékül, hogy megöregednének.

Hitel: a tárgy birtokbavétele tényleges értékének töredékéért. Rendszer: előbb megvásárolunk valamit, majd a munka révén megváltjuk azt, amit vásároltunk. Alap: a tárgyakat nem azért vannak, hogy birtokba vegyék és használják őket, hanem csupán azért, hogy előállítsák és megvásárolják őket.

Szabadidő-iparok Veblen fogalma: leisure People of leisure: magánzó, munka nélkül a vagyonából élő Leisure: pihenő, ráérő, szabadidő

Az idő áruvá válása A fogyasztás a munkán felül megmaradt, a munka által termelt és a munka által szentesített idő jelölője.

A fogyasztás olyan folyamat, amely megteremti a termeléshez szükséges munkaerő és a vállalkozói energia feltételeit. A szabadidős tevékenységek a tetszőleges fogyasztás alkalmai. Az idő, amely fölött uralkodunk, a munkakör, az osztály és a foglalkozás különböző formáinak rangsorolását és megkülönböztetését jelölő jellé válik.

A munkától való távolság térben és időben is kifejeződik: "időn kívüli idő", az utazási irodák által szervezett vakációs lét, álomhajók és luxusszállodák. De a vakáció maga is a munka egy formájává válik, habzsolt pihenéssé ( sok táj, tennivaló, választási lehetőség, rohanás, kipipálás...) Ahol azonban a pihenési lehetőség megbízhatóan rendelkezése áll, és társadalmilag elfogadott is, ott nemcsak "szabad" időre van szükség, hanem szabadon elkölthető, általában pénzjellegű jövedelemre.

Élményipar kialakulása Nyugat-Németország a háború után: az érménykereslet még a munka utáni szórakozásra korlátozódik. Nincs szükség élménykeresleti stratégiákra (halmozás, variálás, sugalmazás, elvonatkoztatás).,,A művelt polgár tudta, mi a kiművelt és mi az ízléstelen, az egyszerű emberek tudták, ki tartozik az egészséges világhoz és mi a rátartiság fagyos terepe.„ Magaskultúra térhódítása, műélvezet megtanulása. Hatvanas évek: társadalmi mozgalmak, szubkultúrák kialakulása, korcsoportok, generációk eltávolodása. A hagyományos elosztási harcok helyébe a kulturális konfliktusok léptek.

A megváltozott anyagi feltételek mellett lehetségessé vált, hogy a fő létproblémát ne a megélhetés, hanem az élményszerzés jelentse. A társadalmi miliők közötti új, az életkorhoz igazodó viszonyok legjelentősebb kifejezőeszközévé az izgalmas séma vált: action, antikonvencionalitás, nárcizmus. Szélsőségesség (X-treme). Kultúrpolitikai vita: kreativitás, önmegvalósítás, autonómia, identitás, öntevékenység, aktivitás, ösztönzés.

Élménypiac: a mindennapokat uraló terep, mely roppant mennyiségű termelőkapacitást, keresleti potenciált, politikai energiát, gondolati aktivitást és emberi időráfordítást sűrít magába. "A közönség egykedvűen nyugtázza az élménykínálat mutációinak szakadatlan áradatát: a divatokat és a divatáramlatokat, az információkat, a termékmódosításokat, az élménysugalmazás poénjait, az elektromos médiumok műsorának újításait, a zene vagy a folyóiratok piacán megjelenő újdonságokat, a turizmus legfrisebb felfedezéseit, a merész színházi felújításokat, a forradalmi stílustöréseket, a hallatlan provokációkat, stb."

Új téralakzat: áramlástér A társadalom az információ korában különböző áramlások közé szerveződik (tőke-, információ-, technológiai-. szervezeti kölcsönhatások-, képek, hangok, szimbólumok áramai). Az áramlástér az áramlásokon keresztül működő, időmegosztásos társadalmi gyakorlatok materiális szerveződése.

Az áramlástér első materiális bázisát az elektronikus impulzusok áramkörei alkotják (távközlés, műsorszórási rendszerek, számítógépes adatfeldolgozás, stb.) Az áramlástér második materiális bázisát annak csomópontjai és gócpontjai alkotják. Az áramlástér harmadik materiális bázisa a domináns menedszeri elit térbeli szreveződései. A mérvadó, reklámozott fogyasztás is is a három materiális bázis által meghatározottan szerveződik. Ugyanakkor a lokalitások továbbra is a helyi érdekű fogyasztások helyei maradnak.

Az áramlástér első materiális bázisát az elektronikus impulzusok áramkörei alkotják (távközlés, műsorszórási rendszerek, számítógépes adatfeldolgozás, stb.) Az áramlástér második materiális bázisát annak csomópontjai és gócpontjai alkotják. Az áramlástér harmadik materiális bázisa a domináns menedszeri elit térbeli szreveződései. A mérvadó, reklámozott fogyasztás is is a három materiális bázis által meghatározottan szerveződik. Ugyanakkor a lokalitások továbbra is a helyi érdekű fogyasztások helyei maradnak.

A multimédia által termelt környezet –Új elektronikus kommunikációs rendszer: a különféle médiumok integrálása és az interaktív potenciál jellemzi. –Az új média kiterjeszkedik az élet teljes spektrumára: az otthontól a munkahelyig, az iskoláktól a kórházakig, a szórakozástól az utazásig. Az élenjáró Amerikai Egyesült Államokban már a kilencvenes évek közepén a szórakoztatás volt a leggyorsabban növekvő iparág.