A csodaszarvas nyomában - a magyarság eredete -

Szkíta-hun-avar-türk? Avagy finnugor? A magyarság eredete, régmúltja izgató kérdés volt mindig. Kezdetben főként az uralkodók, a főnemesek, illetve udvari történetíróik és papjaik foglalkoztak vele, az elmúlt pár évszázadban pedig már tudósok sora. A nyelvészek, a régészek, az embertan (antropológia), a biológia, a történelem és a néprajz kutatói - különböző tényeket más-más szemszögből vizsgálva - egymástól eltérő eredményekre jutottak. Az egymással vitázó tudósok körében két fő irányzat kristályosodott ki az idők során: az egyik a magyarok lovas-nomád szkíta-hun-avar-türk eredetét, a másik népünk erdő- és tóvidéki halász-vadász, finnugor származását vallotta. A tatárjárás idején elrabolt vagy elpusztult írásos magyar őstörténetből, a Gesta Hungarorumból töredékesen fennmaradt ismereteink vannak népünk régmúltjáról. Ugyancsak hiányosak és részben föltáratlanok az erről szóló korabeli külföldi (görög, perzsa, török, arab, bizánci, kínai, latin, német, szláv stb.) források is.

Volt aki kutatta! Kiváló tudósaink közül jó néhányan életüket áldozták az őshaza és népünk eredetének felderítésére. A Volga menti maradék magyarságról és Magna Hungariáról, az őshazáról s az Európát fenyegető tatár támadás veszélyéről a domonkos rendi Julianus barát hozott hírt 1235-ben. Csaknem hat évszázad múltán a Székelyföld szülötte, Kőrösi Csoma Sándor vágott neki, hogy a Közel-Keleten, Perzsián, Indián és Tibeten át - rendkívüli körülmények közepette - a magyarok ázsiai őshazáját megkeresse. Reguly Antal ugyancsak mostoha viszonyok között, a cári Oroszországban tanulmányozta az Urál menti ugor népeket. Még nagyobb próbatétel várt a török vándordervisként Közép- Ázsia titokzatos vidékeit és Khíva, Szamarkand városokat 1860-ban fölkereső Vámbéry Árminra. Angol szolgálatban ért el ugyancsak világraszóló eredményeket a Belső-Ázsia ismeretlen tájait a 19. század végétől a 20. század közepéig beutazó és feltáró Stein Aurél. Kiváló tudós honfitársaink számos más őshazakutató expedíciót is indítottak a Kaukázusba, a Turáni-alföldre, az Azovi-tenger vidékére és Ázsia más tájaira. Legújabban az ujgurok földjén és Nepálban, a rovásíró törzsek körében járt expedíció. A tudósok küzdelme termékenyítő eredményeket hozott, de sok tisztázandó kérdést is felvet. A jövendő nemzedékekre is feladatok várnak a magyar őstörténet kutatásában.

A hunok útrakelnek Wass Albert- Egy kis történelem illusztráció Honfoglalás Munkácsy Mihály 1893. A honfoglaló vezérek a Vereckei-hágónál. A Feszty-körkép részlete Az Árpád-házi királyok és az Anjouk korában az udvari krónikások jegyezték föl a magyarok eredetmondáit, melyek szájhagyomány útján maradtak fenn. A krónikák szerint az ázsiai pusztákon élt egy szittya (más néven szkíta) lovas nép, amely vadászattal, halászattal és állattenyésztéssel foglalkozott. Királyaink és krónikásaink a rettegett hun uralkodót, Attilát tekintették a magyarok ősatyjának, aki a sztyeppéken élő lovas nomád népeket katonai egységbe szervezve az 5. században meghódította az Uráltól egészen a Rajnáig eső területet. Attila a monda szerint csodás körülmények között jutott Isten kardjának birtokába, s vált a hatalmas hun nép világhódító uralkodójává. Hosszú évszázadokon keresztül a magyarok azonosságtudatának meghatározója a hun-magyar eredetmítosz volt, amelyet a középkor historikusai és uralkodói is vallottak. IV. László udvari papja, Kézai Simon 1283 táján írott Magyar Krónikája Attilával kezdődik. Arany János Csaba-trilógiája és az abban található Rege a csodaszarvasról című vers is hűen tükrözi a hun-magyar legendát.

Arany János- Rege a Csodaszarvasról /Buda halála- részlet/

A csodaszarvas A csodaszarvas egy a hun-magyar mondakörben és a magyar népi hagyományokban is ismert Isten által küldött mitikus vezérállat. Ipolyi Arnold nagyváradi püspök, műgyűjtő, néprajzkutató, művészettörténész szerint egyes magyar istenségek nem ember, hanem turulmadár és szarvas alakjában jelennek meg a mítoszainkban. A magyar kutatók szerint keleti és nyugati párhuzamokra egyaránt utalnak a szerteágazó motívumcsaládnál. Feltételezhető, hogy a honfoglaló magyarok magukkal hozták a keleti típusú csodaszarvas mondát, mely később a keresztény Szent Eustachiusnak és Szent Hubertusznak a vadászok, erdészek, lövészcéhek védőszentjének mondakörével keveredett. A csodaszarvas sok eurázsiai népnél és egyes észak-amerikai indián törzseknél is igen régóta a csillagos ég jelképe. A magyarok eredetmondájában szereplő csodaszarvas több sztyeppei nép hitvilágában is megtalálható. Gyakori a szkítáknál (ősanya). Eurázsiában a bölcsesség, okosság szimbóluma. Az európai népeknél, sőt egyes indián törzseknél a csillagos ég jelképe. Később is előfordul: a csodaszarvas mutatja meg, hogy hová kell építeni a templomot, kolostort. A csodaszarvas ábrázolása a Képes krónikában

Arany János írásmódja itt-ott eltér a mai helyesírástól Arany János írásmódja itt-ott eltér a mai helyesírástól. Régiesen fejezi ki magát. Érezteti, hogy régi időkbe vezeti az olvasót, a magyarok ködbe vesző múltjába. Nemes zengést ad így a műnek. Ágról ágra helyett ágrul ágra, szájról helyett szájrul szájra változatot ír, melyet egyes magyar tájakon még ma is hallhatunk. 1 ó: régi 2 levente: daliás, harcra érett fiatal férfi 3 szarvas-gím (itt): nőstény szarvas 4 martja: nagyobb vizek, vízmosások szakadékos partja 5 Don: nagy folyó a mai Ukrajnában 6 Meóti kis tenger: a sekély vizű, mocsaras Aral-tó régies neve 7 ihon: ihol, itt 8 fajd: erdőben élő, nagyobb termetű, gyengén repülő madár 9 vörhenyő: vörhenyes, vörösesbarna 10 fenyér: gyér növényzetű terület 11 Sarkantyúba lovat vesznek: megsarkantyúzzák lovukat, nyargalni kezdenek 12 Kantárszárat megeresztnek: megeresztik a kantárt, vágtatnak 13 hon: lakóhely, haza 14 Nincs egyéb, mi őket vonná: nem vágynak másra, elégedettek a sorsukkal 15 faj (itt): nép, nemzet 16 szittya (szkíta): a mai Ukrajna és Oroszország déli pusztáin élő ókori nomád nép neve 17 hősök párja: a két hős, Hunor és Magyar Hunor-Magor

Költői képekben gazdagon mesél Költői képekben gazdagon mesél.„Fű kizöldül ó sirhanton, Bajnok ébred hősi lanton” — tömören, szépen fejezi ki a gondolatot: ahogy a fű zöldül ki a régi hősök sírján, úgy támad fel a régi idők két bajnoka, a hun—magyar legenda hősei, a nemzetalapító Hunor és Magyar. Az Árpád-házi királyok és az Anjouk korában az udvari krónikások jegyezték föl a magyarok eredetmondáit, melyek szájhagyomány útján maradtak fenn. A krónikák szerint az ázsiai pusztákon élt egy szittya (más néven szkíta) lovasnép, amely vadászattal, halászattal és állattenyésztéssel foglalkozott. A szittya királynak, Ménrótnak (más néven Nimródnak) feleségétől, Enéhtől két fia volt: Hunor ésMagyar. A monda szerint a két fiú ötven-ötven vitézzel vadászgatott a pusztán, s egyszer csak egy nőstény szarvas tűnt föl előttük. Napokon át üldözték, de nem tudták elejteni. A szarvas Dúl és Belár földjére csábította a vadászokat, majd végleg eltűnt a vitézek szeme elől. A két király épp távol volt a törzs férfijaival, csak a lányok voltak otthon. Hunor, Magyar s a száz legény magukhoz ragadta őket. Házasságukból Hunor népének utódai lettek a hunok, Magyaréi pedig a magyarok. Számos nép eredetmondájában előfordul a lányrablás, amellyel két nép egyesül — például a rómaiaknál.

Arany János tervezte, hogy pótolja a magyarok hiányzó ősi eposzát Arany János tervezte, hogy pótolja a magyarok hiányzó ősi eposzát. A krónikákból indult ki, s a történetírók munkáit figyelembe véve írta meg a magyarság eredetét. A „világhódító” hun fejedelem, Attila és öccse, Buda történetét Buda halála címmel, Attila fia, Csaba legendáját pedig Csaba királyfi címmel írta meg. Ezek a műeposzok befejezetlenül is igen értékesek. A Rege a csodaszarvasról című epizód a Buda halálában található. Arany olyan versformát választott, amely a népköltészetre jellemző. A költemény verselése páros rímes, hangsúlyos felező nyolcas. A sorok nyolc szótagból állnak, melyek első és ötödik szótagja hangsúlyos. A negyedik szótag után rövid szünetet érzünk. Ez a forma a legősibb versformának tekinthető a magyaroknál, de több más népnél is megtaláljuk, például a finneknél, a Kalevalában. Arany páros rímet alkalmaz, a népdalok névtelen énekeseihez hasonlóan: a négysoros versszakok első és második, majd harmadik és negyedik sora cseng össze egymással. A költeményben megfigyelhető egy ismétlődő versszak, olykor némi változtatással. Ez a mű refrénje. A refrén itt a népköltészeti alkotások keletkezését, terjedését és fennmaradását érzékelteti: „Száll a madár ágrul ágra, / Száll az ének szájrul szájra”. A párhuzam azt fejezi ki, hogy miként a madár száll ágról ágra, úgy adják át egymásnak az emberek a népköltészet kincsét.

Lehel kürtje a Képes krónikában A magyar ősköltészetnek néhány korunkig megőrzött gyöngyszeme az uralkodóház hun származásának történeti hagyományát és a nőrablás régi szokásának emlékét fenntartó eredetmonda, az Álmos tetteiről mesélő vallásos színezetű Turul-monda, a fejedelemválasztás és vérszerződés, a fehér ló, Lél (Lehel) kürtje, az erős Botond és még sok más gyönyörű monda, mely a későbbi mondákban és népmeséikben felismerhető ősi elemekkel és motívumokkal együtt a magyar népfantázia termékenységének és az ősi monda- és meseköltészet gazdagságának ékesen szóló tanúi. Ezek a mesés elemekkel átszőtt hősmondák és népmesék - a magyar költészet és egyben a magyar történelem első termékei - szájhagyomány útján szálltak nemzedékről nemzedékre. Feljegyzésükre sokáig nem gondoltak, noha az írás mesterségét ismerték.

Könyvajánló Lengyel Dénes: Régi Magyar Mondák A honfoglalástól, Hunor és Magor nevezetes szarvas vadászatától Mátyás király rejtélyes haláláig szinte a teljes magyar történelmet felöleli Lengyel Dénes mondagyűjteményének első kötete. Sikerrel megőrizte a krónikákban, kódexekben s a néphagyományban megörökített mondák, legendák báját, bölcsességét, nyelvi zamatát. A bőséges jegyzetanyag, forrásgyűjtemény, ábrák, képek, metszetek még közelebb hozzák a kíváncsi olvasóhoz a rég letűnt évszázadokat. Történelmi azonosságtudatunk kitűnő fejlesztője a kötet olvasása. Lengyel Dénes mondagyűjteményeit iskolás generációk sora forgatta már eddig is sok haszonnal.

Könyvajánló Gaál Mózes: Hun és Magyar mondák A Hun és magyar mondák gyűjteménye izgalmasabbnál izgalmasabb regéket tartalmaz. Aki eddig nem ismerte ezeket a legendákat, most alkalma nyílik arra, hogy elolvassa őket, s többet megtudjon a hunokról és a magyarokról.

Könyvajánló Lázár Ervin: Magyar Mondák Lázár Ervin új könyvében a kimeríthetetlen magyar mondakincs legszebb darabjait dolgozza fel. Olvashatunk Attiláról, a honfoglaló és kalandozó magyarokról, a tatár és török elleni harcokról, Lehel kürtjéről, Szent Istvánról, Szent Lászlóról, Mátyás királyról, Hunyadi "Jankuláról", Heribáldról, Botondról és másokról. A kitűnő író maga is szabadon kalandozik a magyar mondavilágban, részleteket, figurákat ragad ki, néhány vonással újramintázva hozza közel őket a mai korhoz. A jól ismert történeteket nemcsak újrameséli, hanem varázslatos írói világának részévé teszi: művészetének derűs, groteszk elemeit, eltéveszthetetlen stílusát megőrizve, valósággal újraalkotja azokat. A kötetet Gyulai Líviusz izgalmas képi világa teszi teljessé. Készítette: Balogh Anikó