Bejárat a külső zónába

A csernobili atomreaktorhoz vezető út. A kép közepén látható kéményes, masszív épület a 4. blokkot takaró szarkofág. A sugárzásmérő 137 mikroröntgent mutat. A szokásos mennyiség csak 14 – 20.

A szarkofág közvetlen közelről, az adminisztratív épület 1. emeletéről

A szarkofág és a reaktor metszete. A szovjet minőséggel és gyors tempóban épített szarkofág nagyon rossz minőségű, emiatt állandó javításokat kell végezni rajta. A tető beázik, az acélszerkezetek meghajlanak, alá kell támasztani, megy a foltozás. A belső tér annyira sugárszennyezett, hogy a munkások odabent csak napi 7 – 20 percet dolgozhatnak. Utána mennek haza.

A „hétperces“ munkások. A mai nap munkája már mögöttük van, várnak a zónából való elszállításukra. Havi bérük, ahogyan egyikük megadta, kb. 150 dollár. Nevetve hozzáfűzi, hogy napi 7 perc munkáért ez nem is rossz...

Közeledve a kapuhoz, lépésről lépésre száz mikroröntgenes nagyságrenddel emelkedik a szennyezettség. Tovább menni már nincs kedvem...

A „PRIPJATY“ ellenőrzőpont

FŐTÉR „Pripjaty - gorod atomscsikov“, az SzU büszkesége, a fiatalok városa, lakossal

Hotel „Poleszí“ A teljesen üres városban tökéletes a csend... Az embereket kilakoltatták, az állatokat elpusztították.

Tűzoltólétrán megyünk a hotel tetejére. Szélesen kitárulkozik a kihalt lakónegyed. A láthatáron az erőmű - légvonalban nincs messzebb 2 km-nél ápr. 26-án, amikor történt a baleset, szinte az egész város láthatta, ahogyan ég a reaktor. Az emberek azokhoz a szomszédokhoz mentek, akik „a jó“ oldalon laktak, ahonnan jól láthatták a város fölötti fényt. A hivatalok arról biztosítják őket, hogy minden rendben, az élet normálisan folyik tovább. Csupán 1 nap múlva autóbuszok százai érkeznek és kezdődik a kilakoltatás. „Semmit se vigyetek, ez csak 3 napig tart“ – mondják nekik. És az emberek elhiszik. A város egyik végén még kilakoltatnak, de a másik végén a katonák vegyvédelmi ruhában dobálják ki a hűtők tartalmát és kutatnak a „késlekedők“ után.

Ide, egyikük sem jön vissza. Az ottfelejtett háziállatok után nem kutatnak, a vadállatokat, madarakat lelövik - ne terjesszék a sugárzást. A városban 20 éve csend honol...

A főtér és „az energetikusok művelődési házának“ látképe

A művelődési ház hallja

Moziterem...

Lunapark Ünnepélyesen május elsején lett volna beindítva a „kerék“. Soha senki sem használta...

Autodrom

Falevélhalom az autodromnál. A sugárzás mértéke itt még 20 év után is szinte olyan magas, mint a robbanás közvetlen közelében

Az óvoda játszóterme Paradox módon a katasztrófa körüli napokban épp polgárvédelmi gyakorlat volt, ezért láthatók szerte-széjjel gázálarcok

Így mindenki tudta, mit kell tenni, ha az imperialisták támadnak, ám a dombon levő reaktor robbanásával senki sem számított

Öltöző „Szvetljusky (szentjánosbogárkák)“, ahogyan a Pripjatyból evakuált gyerekeket nevezték, állítólag leginkább sajnálták a cipőcskéiket, amikért már nem mehettek vissza. Ezekből épp akkoriban nagy volt a hiány az országban.

Az apróságok hálószobája

... ez pedig a nagyobbaké

Iskola

Iskolai könyvtár

Konyha

„aktuális“ étlap

Ne felejtsetek el kezet mosni, főleg evés előtt

Tornaterem

Zeneterem

Fizika-tanterem

A mára már „elcsépelt“ jelszó: „Egy feladatunk van – tanulni a katonai dolgokat...“

Hogyan észlelni a radiációt, hogyan kezelni a radio- és dozimétert – már az iskolások is tanulták. Meg azt is, hogyan védekezzenek az imperialisták atomtámadásakor. Sajnos, a balesetkor nem volt mivel mérni, mert egy mérőeszköz az omladékok alá került, a másik meg nem működött. Több, ami oly magas sugárzási értéket képes lett volna mérni, mint amilyen akkor keletkezett – az egész környéken nem volt. A valós értékeket csak másnap mérte meg Pikalov generális, aki páncélozott járművön érkezett, felszerelve sugárvédelemmel és doziméterekkel.

Távozásunkkor a „vörös“ erdő mellett haladunk el. A robbanás után pár nappal teljesen megvörösödött és kiszáradt. 20 évre rá itt újra nőnek a fák, bokrok és a fű. A sugárzás az autóban is magas.

Elég csak kilépni és ugrásszerűen emelkedik. Habár látszatra minden teljesen rendben, de pár lépés után a műszer képtelen lenne mérni. Ez az egyik legszennyezettebb hely.

Távozunk. Némi idegeskedés az ellenőrzőhelynél: valamelyikünk nem kapott-e nagyobb dózist, mint ami elviselhető... Szerencsére - nem. Cseh nyelvbő fordította: Sz. A. l