Bevezetés a gyermekkor történetébe
évezredeken át lassanként felfelé ívelő A gyerekség története nem más, mint a gyermekek (elsősorban csecsemők) meggyilkolásától, kitevésétől kezdődő és az elfogadásig, gyerekközpontúságig folytatódó, évezredeken át lassanként felfelé ívelő fejlődési folyamat.
Család és gyermekkor Nevelés az ókorban
Karthágói pap gyermekáldozat előtt Gyerekgyilkosság (Az antikvitástól kb. Kr. u. 4. századig terjedő időszak): A szülő gyermekét okolja minden bajáért, minden áron meg akar tőle szabadulni. Vagy: szakrális gyermekáldozat a közösség megmentéséért. (Pl. Karthágóban Kr. e. 210-ben az istenek engesztelésére 200 nemesi születésű gyereket áldoztak fel.) Karthágói pap gyermekáldozat előtt
Az ókori népek történetében végig jelen volt a tényleges gyermekáldozatnak valamilyen formája. Több áldozati máglyát, találtak, amelyekből tömegével kerültek elő a halott gyermekek csontjait tartalmazó urnák. A sírkövekbe vallásos jelképeket és alakokat véstek. Pl. feláldozásra szánt gyermeket tart kezében egy pap. Az idő múlásával a szülők már egyre kevésbé tartották be a rítus ősi előírásait, így a Kr. e. 4. században a gazdagok saját gyermekeiket már rabszolgákkal helyettesítették. Később ún. „helyettesítő áldozatot” mutattak be, amelynek során gyermekek helyett bárányokat áldoztak fel, de ezt sohasem tartották teljes értékű engesztelésnek.
Gyermekfelfogás az Ókori Keletről
EGYIPTOM Virágkor: kr.e. II. évezred A nevelés célja: felkészítés az állami szolgálatra A nevelés folyamata és tartalma: - Elemi képzés - Írnokiskola - Pap és orvosképzés
A virágzó, gazdag birodalom megengedhette magának a bőséges gyermekáldást. A csecsemőgyilkosságot tiltották – szemben a korabeli egyéb népek gyakorlatával. A gyermekeket általában három éves korukig szoptatták, maguk az édesanyák foglalkoztak velük, csak az előkelő családok fogadtak fel dajkát. A kicsik babával, labdával, fából készült állatfigurákkal játszottak, a nagyobbak körében pedig a különféle társasjátékok voltak közkedveltek. Nagy fontosságot tulajdonítottak gyermekiknek: őket tekintették a jövő letéteményesének. A gyerekeket oktatni, nevelni kell, csak így felelhetnek meg a velük szemben támasztott követelményeknek.
A képek és szöveges források tanúsága szerint az egyiptomiak általában érdeklődtek a gyermekeik iránt, foglalkoztatta őket gyermekeik sebezhetősége, esendősége. A kisgyermekeket ábrázoló festmények bősége arra enged következtetni, hogy ebben a kultúrában megbecsült érték volt a gyermek. Így például a fáraót és feleségét ábrázoló falfestményen látható meghitt családi együttlét pozitív érzelmeket sugároz. egyiptomi nők gyermekeikkel
szabatosan, választékosan. A nevelés legfontosabb célja a tradíciók, az örökérvényű normák, az istentől származó igazság, a helyes és a helytelen cselekedet megismertetése volt. A gyermekekre jellemző sajátosságokat kevéssé vették figyelembe a nevelésben: minél hamarabb a felnőttek életszabályai szerint kellett élniük. A legnagyobb elismerést az váltotta ki, ha egy gyerek „felnőtt módra” beszélt: szabatosan, választékosan.
Mezopotámia A gyerek a mezopotámiai kultúrában is fontos szerepet töltött be. Ezt az attitűdöt sumer közmondások is tükrözik. (pl. „Házasodj választásod szerint, gyermeked legyen szíved vágya szerint!”) Babilonban a hozomány szerepe az asszony gyermekeinek megfelelő felnevelése volt. Ha egy anya meghalt, hozománya nem a férjét, hanem gyermekeit illette. Ha elvált, visszakapta hozományát, s ehhez megkapta férje vagyonának felét, hogy gyermekeit felnevelhesse. A gyermekeknek adott nevek is szeretetről, gyöngédségről árulkodnak: Csöppség, Élet, Bőség, Éljen, Ég Királya, Éljen soká stb. is remélték
Már Mezopotámiában a gyermekekre úgy tekinthettek, mint tanulásra, fejlődésre képes lényekre, akiknek műveltségétől, tudásától függ a város fennmaradása. A tanulás – felfogásuk szerint – állandó felügyeletet, szigorú fegyelmet követelő nehéz munka, melyet gyakran ösztönöztek veréssel, fenyítéssel. Az oktatás szorosan összekapcsolódott a neveléssel, hiszen az ősi szövegek megtanulásától, emlékezetbe vésésétől egyben a viselkedési módok, jellemvonások kialakulását is remélték.
SPÁRTA - I. szakasz: 0-7. család Kr. E. VIII-VI. század SPÁRTAI SZIGOR A nevelés célja: állandó harci készenlétre nevelés A nevelés folyamata és tartalma: - I. szakasz: 0-7. család - II. szakasz: 7-20 katonai táborok, testi ,szellemi nevelés
„Senki sem tehette, amihez egyénileg kedve volt, hanem mintha a város egyetlen katonai tábor lenne, előre megszabott kötelességeket kellett mindenkinek elvégeznie a köz érdekében. A spártaiak általában úgy gondolták, hogy senki sem él önmagának, hanem a polisznak.” A polisz vezetői beleszólhattak a polgárok legszemélyesebb magánügyeibe is: házasságkötés, újszülöttek kiválogatása. A vének tanácsa döntött a csecsemők sorsáról.
A csecsemők „kitevése”: Taigetosz-hegy. A csecsemőt édesapja karjába vette és elvitte arra a helyre, ahol a törzsek vénei összegyülekeztek és megvizsgálták a kisdedet. Ha egészséges alkatú és erőteljes csecsemő volt, utasították az apát, hogy nevelje fel, egyben pedig kijelöltek neki egyet a kilencezer spártai parcellából. De ha idétlen vagy nyomorék volt, bedobták a Taigetosz szakadékába – azzal a meggyőződéssel, hogy nem előnyös sem a gyermeknek, sem az államnak, ha egy születésétől kezdve gyenge és életképtelen ember életben marad. Ezért fürdették meg az asszonyok az újszülöttet borban és nem vízben, hogy kipróbálják szervezete életképességét.
Spártai táj a Taigetosz hegyével
Spártai nevelés A nevelés célja az állandó harci készenlétre való felkészítés volt. 8 ezer spártai állt szemben 200 ezer helótával! Spárta „katonai rendőrállam”. A kiváltságos osztály gyermekei egységes állami nevelésben részesülnek Helóták felkelése Kr. E. 464-ben
A gyermekek testi nevelésére nagy gondot fordítottak A gyermekek testi nevelésére nagy gondot fordítottak. A csecsemőket nem pólyázták be, hogy testük szabadon fejlődjék. Fokozatosan edzették, egyre nehezebb erőpróbák elé állították őket. Már a kisgyermekeket is hozzászoktatták ahhoz, hogy ne féljenek a sötétben. Sírniuk nem volt szabad. A fiúk családi nevelése hétesztendős korukban befejeződött. Táborba kerültek, ahol csoportokba osztották őket, s vezetőikké a legértelmesebb és legbátrabb fiúkat tették. A többiek zokszó nélkül engedelmeskedtek nekik. Előfordult, hogy az idősebbek vitát és verekedést provokáltak a kisebbek között csak azért, hogy megtudják: hogyan állnak majd helyt a harcban.
A spártai fiúk írni-olvasni, számolni alig tanultak meg A spártai fiúk írni-olvasni, számolni alig tanultak meg. Fontosnak tartották viszont gondolataik egyszerű, világos, szabatos kifejezését. Vezetőjük kérdéseire tömören, lényegre törően kellett válaszolniuk. „Vacsora után az eirén (a fiúk vezetője) kerevetén végigheveredve, felszólította az egyik fiút, hogy énekeljen, a másiknak pedig jól átgondolt feleleteket kellett adnia ilyenféle kérdésekre: «Kicsoda a legderekabb férfiú a városban?» vagy «Mit gondolsz ennek meg ennek az embernek a magaviseletéről?» Ily módon az ifjakat kezdettől fogva hozzászoktatták, hogy megbírálják, mi a jó és mi a szép, és hogy foglalkozzanak a város polgárainak magatartásával... A feleletet röviden és szabatosan kellett megindokolniuk, és akinek válasza nem ütötte meg a kívánt mértéket, azt az eirén azzal büntette, hogy megharapta a hüvelykujját...”
LÁNYOK NEVELÉSE A spártaiak érdeme, hogy a lányok nevelését is szívügyüknek tartották. Szinte a fiúkkal egyenértékű képzésben részesítették őket. Megtanultak sebesen futni, ugrani, birkózni, dárdát és diszkoszt hajítani. Mindezt elsősorban azért, hogy jövendő gyermekeik erős, edzett, egészséges szervezetben foganjanak meg. Másfelől viszont az sem volt mellékes szempont, hogy a férfiak távollétekor – hadjáratok idején – nekik kellett vállalniuk az otthon védelmét.
Az ókori görögök Az ókori görögök úgy vélték mint az Egyiptomiak, hogy gyermekeik révén kapcsolódnak a jövőhöz, a gyerek számukra is a jövő szimbóluma volt. A görög apák számára mindennél fontosabb volt, hogy fiuk legyen, akár vér szerinti, akár örökbefogadott.
A görögök felismerték a gyermekek számos olyan sajátosan gyermeki vonását, amelyek a felnőttektől meg- különböztetik őket. Így például a gyermek ijedős, félénk, vágyik a szeretetre, gyöngédségre. A családias idill szép példája az Iliászban, Hektór és felesége találkozásáról szóló jelenet:
Gyermekét játszani küldő és fenyítő görög édesanya A gyermekek első nevelőközege a család volt, és első nevelőjük saját édesanyjuk. Gyermekét játszani küldő és fenyítő görög édesanya
Homéroszi kor (Kr. e. 8. sz.) Az előkelők gyermekeit ebben a korban magánnevelők oktatták-nevelték. Mivel írni-olvasni általában nem tanultak meg, nevelésük fontos eszköze volt az irodalmi alkotások meghallgatása, a hősökkel való érzelmi azonosulás. A legfontosabb „tananyag” Homérosz eposza, az Iliász volt. A fiatal arisztokraták ezt hallgatva ismerkedtek meg a rettenthetetlenül bátor, önfeláldozó Akhilleusz alakjával, valamint Odüsszeusszal, a leleményességével felülkerekedő „talpraesett” emberrel. Testi erejük, ügyességük fejlesztésén túl nevelésük fontos összetevője volt a példaadás, a hősi múlt megismertetése. Értelmi, érzelmi és erkölcsi nevelés egysége valósult meg így az esztétikum segítségével.
E korszak nevelési gyakorlatáról viszonylag keveset tudunk. Az élő példa nevelő szerepe rendkívül nagy volt ebben a korszakban. A fiataloktól elvárták az idősebbek feltétel nélküli tiszteletét, s az általuk közvetített értékekkel való teljes azonosulást. A vándorló énekmondók is ilyen követésre méltó példaképet állítottak hallgatóságuk elé dicsőítő énekeikben. A fiúk nevelésének legfontosabb színtere a háború és a népgyűlés volt. Elsajátították a fegyverforgatás fortélyait. Fontos volt, hogy a tapasztalt szónokokat követve maguk is meg tudják győzni embertársaikat az élőszó erejével.
Athéni nevelés (Kr. e. VI–V. sz.) A polisz vezető rétegét – a hellén születésű arisztokraták mellett – a legmagasabb jövedelemmel rendelkező polgárok alkották. Hajótulajdonosok, kereskedők, vállalkozók, ipariüzem–tulajdonosok jutottak így hatalomhoz. Az alapvető polgárjogokkal (szavazati jog, a népgyűlésen való részvétel joga) rendelkező szabad emberek tömege. A rabszolgák – akiket pusztán tárgyaknak, “beszélő szerszámok”-nak tekintettek – semmiféle joggal nem rendelkeztek.
Az athéni állam vezetői (pl Az athéni állam vezetői (pl. Drakón, Szolón vagy Periklész) a kultúra, a művészetek pártfogását is szívügyüknek tekintették. Jelentős áldozatokat hoztak azért, hogy a kultúra ne csak az arisztokrácia és a jómódúak kiváltsága legyen, hanem a démosz, a nép is részesülhessen belőle. Az oktatásból elvileg mindenki kivehette részét, noha – Spártával ellentétben – ezen a téren semmiféle központi, állami szabályozás nem érvényesült. A taníttatás mégis inkább csak a tehetősebbek gyermekire korlátozódott a magánoktatásért fizetendő tandíj miatt.
Az athéni embereszmény A görögök hittek abban, hogy az egészséges, ép testben valóban erkölcsileg fejlett, tehát „ép” lélek lakozik. Más szóval: a szép, esztétikus test csak szép, tehát etikailag kifogástalan léleknek adhat otthont. „kalokagathia”” elve szerint tehát a „szép” és a „jó” harmonikus egységben létezik. („Kalosz” görögül azt jelenti: „szép”, „agathosz” jelentése pedig: „jó”.)
Az athéni nevelés célja és a műveltség tartalmai A kiváltságokkal rendelkezők, a vagyonosok arra törekedtek, hogy gyermekeikből „jó poliszpolgár” váljék. Felfogásuk szerint ehhez megfelelő műveltséget kellett elsajátítani: 1. Szakmai műveltség. A jó poliszpolgár ügyes kereskedő, sikeres vállalkozó volt. Az ehhez szükséges ismereteket, készségeket szüleitől sajátította el. A mesterség apáról fiúra hagyományozódott át. 2. Általános műveltség. A jó polgárnak határozott elképzelése van saját poliszának helyzetéről, jövőjéről. Képes arra, hogy véleményét logikus érvekkel alátámasztva kifejezze a népgyűléseken, a bíróságokon és a közszereplés egyéb alkalmai során.
Ehhez ismernie kell népének történelmét, a mitológia mondáit, a klasszikus költők és írók műveit, tehát általános műveltséggel kellett rendelkeznie. E műveltség elemeivel már egészen kicsi koruktól kezdve kezdték megismertetni a gyermekeket. Ugyanakkor az erkölcsi szabályok, a követendő viselkedési normák elsajátíttatására is nagy gondot fordítottak. Ahogyan Platón is írja művében: „ Attól kezdve, hogy a gyermek érti a szót, a dajka, az anya, a nevelő és maga az atya is azon versengenek, hogy a lehető legderekabbá tegyék a kisdedet. Ezért minden tetténél és szavánál figyelmeztetik, és rámutatnak: íme ez helyes cselekedet volt, az helytelen; ez szép, az rút; ez istennek tetsző, az bűnös; ezt tedd, azt kerüld. Azt szeretnék elérni, hogy önként engedelmeskedjék; de ha nem engedelmeskedik, fenyegetésekkel és verésekkel térítik az egyenes útra, éppen úgy, mint ahogyan az ember egy meghajlított és meggörbített fadarabot kiegyenesít.” (Ami az életben valóban számít. Az értékek közvetítése a gyermekek felé. 2003. 11. old. Mai értékek:bátorság, önuralom, becsületesség..)
Lányok alapfokú művészeti képzésben részesültek, és anyjuk irányításával tanulták meg a ház körüli teendőket.
Az athéni lányok többségét tehát csak a háztartási és gazdasági ismeretekre tanították meg. Anyjuktól tanulták a varrást, a kötést, a fonást és a szövést. Olvasni és írni általában csak szüleiktől vagy dajkájuktól tanultak meg valamelyest. A politikai élet nyilvánossága zárt világ volt számukra. Legfőbb ékességük a hallgatás, s életük legfontosabb színtere a lakóház idegenek elől zárt női lakosztálya volt.
„A nőnem hasonlóan a gyermekhez, a férj gondnoksága alatt álla „A nőnem hasonlóan a gyermekhez, a férj gondnoksága alatt álla. Lakása a ház hátsó részében vala, elzárva, gyakran kuvasztól is őrizve, gyermekek és rabnők társaságában. Férfiak közt nem volt helye, sőt a férj által rendezett házi mulatságban sem... Idegen férfi tekintetével még ablakon keresztül sem illett találkoznia. Ha kiment, rabszolga kíséré.” (Garamszegi Lubrich Ágost: A nevelés története. I. kötet, Bp., 1874. 89. o.)
Amíg Spártában a dresszúra, a fizikai kényszer uralkodott, addig az athéniak bíztak abban, hogy sokkal mélyebben be lehet hatolni a gyermekek lelkébe az esztétikum segítségével. Arisztotelész fogalmazta meg híres katarzisz-elméletében, hogy az esztétikum átélt elsajátításának hatására az ember képes felülemelkedni saját személyes világán, és megtisztulva, magasabb szintre emelkedve már egy nagyobb közösség, a polisz tagjaként szemléli önmagát. Az esztétikum átélt elsajátítása segítheti hozzá az embert ahhoz, hogy magatartásában az erkölcsi jót megvalósítsa.
Platón és Arisztotelész
Platón: Életkor Jellemző vonások – gondozási, nevelési feladatok 0–2 év gyermek lelke „hajlékony”, formálható. „Az újszülöttet, mint a viaszt alakítani kell.” Pólyázásra van szükség két éves korig. 2–3 év A kisgyermek sírással jutatja kifejezésre vágyait A dajkák figyeljenek a kisded „jelzéseire”. Amíg a gyermek nem tud járni, a dajka vigye mindenhová, hogy élményeket gyűjtsön. „A kisdedet a lehető legkevesebb fájdalom, ijedség és szenvedés érje.” Kisgyermekkorban „oltódik bele mindnyájunkba döntő jelentőséggel egész jellemünk a szokás hatalma folytán”. 3–6 év „A gyermek lelkületének szüksége van a játékra.” A gyerekek játsszanak együtt csoportosan a dajkák felügyelete mellett. A fegyelmezés ne legyen túlzott, de a kényeztetést is kerülni kell. 6–serdülés: A gyermekeket már el kell különíteni nemük szerint. A fiúk gimnasztikai és múzsai nevelésben részesüljenek az iskolában. A gimnasztika (torna, birkózás, lovaglás, fegyverforgatás, tánc) a testet fejleszti, a múzsai nevelés a lelket nemesíti. A lányok szintén ismerjék meg a gimnasztika egyes elemeit.
Platón nyomdokain haladt tanítványa, Arisztotelész (Kr. e Platón nyomdokain haladt tanítványa, Arisztotelész (Kr. e. 384–322) is, amikor az egyes életkorok szerepéről ír. A következő táblázat Politika című műve alapján foglalja össze az első hét esztendő fejlődési szakaszait és gondozási-nevelési feladatait: Arisztotelész Születés-elválasztás A test gondozása és módszeres edzése fontos feladat. „Bőséges tejtáplálék felel meg a testnek.” „Minél kevesebb bort élvezzen a gyermek”. Szoktassuk hozzá a hideg elviseléséhez. 2–5 év „Semmiféle tanulásra nem ajánlatos fogni a gyermeket.” Mozogjon sokat. Foglalkozzunk és játsszunk vele. A meséket a gyermekfelügyelők ellenőrizzék. Ne büntessük, ha sír, hiszen ez is testgyakorlás. 5–7 év Még mindig otthon neveljük. „A gyermekfelügyelőknek vigyázniuk kell e gyermek időtöltésére.” Óvjuk az illetlen beszédtől, szobroktól és képektől. Ne halljon másokat gúnyoló verseket, ne lásson vígjátékokat. 7–14 Folytasson tanulmányokat.
Az athéni iskolák rendszere Hétéves koruktól magántanítókhoz küldték a gyerekeket, akik tovább folytatták a családban elkezdett nevelést és megfelelő képzésben részesítették tanítványaikat. E képzés összetevői a következők voltak: 1. Múzsai képzés. Ezen belül: a) Grammatikai-irodalmi képzés, ami az olvasás, írás, számolás tanulását, és irodalmi művek tanulmányozását jelentette. b) Kithara-képzés, vagyis a hangszerjátékkal kísért énekelt versek tanulása, és a tánc (orkesztiké). 2. Gümnasztikai képzés: torna, sport és a kifejező mozgás művészete.
A RÓMAI NEVELÉS KORSZAKAI A nemzet-családi nevelés korszaka ( i.e. 300-ig) Az intézményes nevelés kialakulása (i.e. 300 – i.e. 146-ig) A birodalmi iskolák korszaka ( i.e. 146 – i.sz. 476)
Nevelés a családban (i. e. 3. századig) római nevelés jellemzői: önzetlen műveltség helyett: állami célok vir bonus (jó ember) eszménye: férfias virtus képzett köztisztviselő szükség esetén katona családi nevelés: anya: család összetartója a gyerek nevelése 7. évéig a családi nevelés: vallás, őstisztelet, szigor apa: a fiú 7. évétől a nevelés irányítója virtus (bátorság) kialakítása
Rómában bizonyos tekintetben kiszolgáltatottabbak voltak a gyerekek, mint görög földön. Ezek közül az egyik leglényegesebb: a „patria potestas” (atyai hatalom) A patria potestas révén a római családfő, az apa élet-halál ura volt, feltétlen uralommal rendelkezett családja minden tagja felett. Akárcsak más ókori társadalmakban, itt is a földre helyezett újszülött csecsemő felemelésével fejezte ki az apa szándékát a gyermek felnevelésére. A felemelés gesztusa ugyanis a „vertikalizálásra”, a felnevelésre való készséget jelképezte.
Rómában az apa tradicionális teljhatalma élete végéig megmaradt gyermekei felett, akár meg is ölhette őket. A birodalom történetében számos jelét tapasztaljuk a tradicionális apai teljhatalom korlátozására irányuló törekvéseknek. Már Romulus arra kötelezte a családokat, hogy felnőtt korukig neveljék fel valamennyi fiukat és legalább elsőszülött lányukat. Jellemző, hogy például a leányok Rómában csak házasságkötésük után kerültek ki apjuk hatalma alól: A lakodalom napján az ifjú pár házában áldozatot mutattak be az isteneknek, majd az asszony meggyújtotta a ház tűzhelyén a tüzet. Ezzel a szimbolikus gesztussal apjának „patria potestas”-a alól véglegesen férje uralma alá került.
A csecsemőt anyja dajkálta, s ő lett gyermek első nevelője hétéves koráig. A gondoskodáson túl tőle tanulta meg az ősi hagyományokat, a vallás legfontosabb tanait, a helyes viselkedést. A gyerekek születését és névadását ünnepi szertartás tette emlékezetessé. Foglalkoztak a gyerekkor sajátosságaival, fejlődési szakaszokat különböztettek meg: a csecsemő neve infans (‘beszélni nem tudó’)volt, a gyermekkor (pueritia) kb. 15 éves korig tartott A lányok nevelése férjhezmenetelükig megmaradt a család keretei között: a házkörüli teendők elvégzésére anyjuk oktatta őket.
A fiúk nevelését hétéves korukban apjuk folytatta A fiúk nevelését hétéves korukban apjuk folytatta. Megtanította őket írásra, olvasásra, számolásra, elsajátíttatta velük a XII táblás törvényeket, melyek a rómaiak kötelességeit tartalmazták. Később elment velük a Fórumra, ahol – akárcsak görög társaik az – részt vehettek a közügyek intézésében. Kezdetben ez a részvétel szemlélődésre korlátozódott: megtanulták a törvénykezés eljárásait, a szavazás lefolytatását. A családi nevelés a fiúknál tizenhét éves korukban, a lányoknál férjhezmenetelükkor szűnt meg. A fiú ekkor érte el a nagykorúságot, levehette a nyakában eddig hordott amulettet (bullát), hosszú haját levágatta és felöltötte a felnőttség jelképét, a toga virilist. Ettől kezdve vehetett részt a nyilvános életben, a szavazásokon. Katonának kellett jelentkeznie, hiszen a fiúk nevelésének másik jelentős színtere a katonaság volt. Táborokban készítették fel a őket arra, hogy képesek legyenek katonai kötelességeik teljesítésére.
Az intézményes nevelés kialakulása i. e. 300 – i. e. 146 Görögország meghódítása után új kultúrákkal ismerkedtek meg divat lett görög dajkákat felfogadni az újszülöttek mellé, édesanyjuk helyett ők táplálták és gondozták a csecsemőt. A szülőket és ezt a gyakorlatot sokan támadták: „Bezzeg most a csecsemőt kiadják valami görög nőszemélynek, aki mellé adnak még néhányat a szolgák seregéből, többnyire a leghitványabbakat, akik semmiféle komoly szolgálatra nem alkalmasak. A gyermekek friss és befolyásolatlan lelkét rögtön ezeknek zavaros beszédei itatják át; az egész háznépből senki sem ügyel arra, hogy serdületlen ura előtt mit mond vagy tesz. De maguk a szülők sem tisztességre és szerénységre szoktatják gyermekeiket még kicsiny korukban, hanem féktelenségre és szájaskodásra, miáltal azután lassanként beléjük fészkelődik a szemérmetlenség és mind a magukénak, mind a másénak semmibevétele.”
A magániskolák megjelenése iskolarendszer átvétele ludus (ludus litterarius)- tandíjas ludimagister = didaszkaleion szegényes hely, 6 óra képzés olvasás-írás-számolás,életév szerinti csoportok görög módszerek( sillabizálás, viasztábla) játékos módszerek (csontbetűk) A római gyerekeknek nehézséget jelentett a számolás, ennek fő oka az volt, hogy a római számok a mai számrendszerünknél kevésbé voltak alkalmasak a legegyszerűbb alapműveletek elvégzésére. Igen jelentős szerep jutott viszont, a fejszámolásnak. Az ujjaikkal való számolást valóságos művészetté fejlesztették. Kétféle számolótáblájuk (abacus) is volt, egy nagyobb, melyet a bonyolultabb számításoknál vehettek igénybe és egy kisebb, egyszerűbb, ez utóbbit az iskolákban használhatták.
Grammatikai iskola Görög magántanítók hozzák létre i. e. 3. században 11-12 éves fiúk részére latin és görög nyelvtan, költészet, irodalom a tárgy (Homérosz, Vergílius, Horatius, Terentius) emlékezetbe vésés a cél kifejezésteljes előadás a szöveg értelmezése, kritikai magyarázata
Retorikai iskola szónoki-retorikai képességek fejlesztése (a közösségi igények megjelenése!) i. e. 2. századtól görög rétorok 16. életévet betöltött fiúk számára akik a grammatikai képzést már teljesítették közéleti ismereteket is kapnak ez tette lehetővé, hogy utóbb ügyvédek mellé kerüljenek, a praxis elsajátítása végett
Marcus Fabius Quintilianus (35 – század vége) retorikai iskolában oktatott, császári nevelő Gyakorlata nyomán írja: Szónoki képzés tizenkét könyve a nevelő környezetet hangsúlyozza dajkák kiválasztását is fontosnak tudja a nevelők (szülők) műveltsége is fontos minden gyereket nevelhetőnek tart olvasás és írás már a ludus előtt elkezdhető iskolai oktatást hangsúlyoz a magánoktatással szemben fellép a testi fenyítés ellen műveltséghez párosulnia kell az erkölcsös jellemnek nyilvánosság kedvelésére nevelni kell
A birodalmi iskolák korszaka ( i.e. 146 – i.sz. 476) Állami közigazgatás Tisztviselők képzése Nyelvi képzettség Tudományos képzettség Szilárd erkölcsi tartás Hét szabad művészet/tudomány Septem artes liberales
A hét szabad művészet/tudomány Trivium Grammatika (nyelvtan) Retorika (szónoklattan) Dialektika (logikus gondolkodás) Kvadrivium Aritmetika (mennyiségtan) Geometria (mértan) Asztronómia (csillagászat) Zeneelmélet
A kisgyermekek nevelésének elvei: Születéstől 3 éves korig Nagyon befolyásolható, ezért a dajkáknak és a paidagogusnak ügyelniük kell a beszédjükre, és erkölcsileg jó példát kell mutatniuk 3-7 éves korig Családban él, de megkezdődik a nevelése és oktatása. A memória „jobb mint bármikor” „Ami a gyermek fogékony lelkébe vésődik, az később is hatással lesz jellemére” „A tanulás olyan legyen, mint a játék” A dicséret és versengés ösztönző hatású. A gyerek képességeihez kell mérni a feladatokat „Az elhamarkodás hátráltatja az oktatást” 7 éves kortól serdülő korig A fiúkat iskolába kell küldeni A túlterhelés helyett fokozatosságra van szükség Pihenésre is jusson idő A játékos, versengő tanulás hasznos Formálni kell a jellemet, mielőtt a gyerek megtanulna tettetni, csalni. Mellőzni kell a verést, mert az „lealázó és szolgai”
Összefoglalva: Az előzőek alapján elmondhatjuk, hogy a rómaiak új vonásokkal gazdagították a görögöktől örökölt gyermekképet. (a kisgyermekre jellemző kíváncsiság és jó emlékezőképesség, és a versengésre való hajlam) A római szülők mindezekkel együtt felismerték és elfogadták azt a jelenséget, hogy gyermekeik fejlődése fokozatos, néha igen lassú ütemű. Végső soron megállapítható, hogy Róma fénykorában a szülők megtanulták, hogy örömüket leljék gyermekeikben – talán ez a legfontosabb adalék, amivel hozzájárulhattak a későbbi korok gyermekfelfogásához.
A görög és a római nevelés összehasonlítása
Görög Lélekművelés, erkölcsi nevelés, harmónia Egyéni és állami célok összhangja Megtanítani a világot a szépre Szép–jó, test–szellem Római Hasznosság, gyakorlati alkalmazhatóság Állami célok Megszervezni, rendbe szedni az embereket Tett, cselekvés
Zseniális ember Önmagáért való tudás, elmélkedés, filozofálás A zene harmóniát teremt, szórakoztat Nyelv: művészien szétfolyó, könnyed Karakteres ember Ismeretek rendszerezése, oktatási célok A zene szórakoztat Nyelv: tömör, telített, szerkesztettebb
2. Eltávolítás” mint burkolt kitevés (4-13. század): Miután a szülők felfedezték, hogy gyermekeik saját lélekkel megáldott teremtmények, csak úgy szabadulhattak meg saját kínzó projekcióiktól, hogy gyermekeiktől megszabadultak: szoptatós dajkához adták, kolostorba küldték, nevelőszülők gondjaira bízták, szolgának adták, szélsőséges esetben - főleg a leányanyák - elhagyták. (projekció: A pszichoanalízisben az az eljárás, amelynek kapcsán valaki egy másik személynek tulajdonítja saját hibáit vagy kívánságait; ez a bűntudat vagy más hasonló érzések kifejeződéseként értékelhető és az elhárító mechanizmusok közé sorolandó. ) A gyerek gyakran mint a gonosz megtestesülése jelent meg szülők tudatában, mindennapos volt a gyerekek verése. Maga a tetőtől talpig való szoros pólyázás évszázadokon át uralkodó szokása is a kitevés látens formájaként értelmezhető
Családi nevelés A középkori, koraújkori jellemző fogalmak: háznép, udvartartás, klán, nemzetség, vérségi embercsoport együttese, háztartást és családot egyaránt jelent A ház javait, az öröklés sajátos szabályok szerinti rendjét A HÁZ URÁNAK alárendelt összes személyt: házastársat, a „ház asszonyát”, gyerekeket, rokonokat, szolgákat Olyan színtér, ahol a középkor minden fontosabb ismerete és szerepe elsajátítható: férfi-nő,férj-feleség,szülő-gyerek, úr-szolga,mester-tanonc A paraszti háznép fokozatosan alakult át a mai értelemben vett családdá
Közös háztartás Családi élet, háztartás és termelőmunka egysége Közös háztartás –közös munka (közös élet és munkaközösség), sok ember együtt, ezért feltétlen engedelmesség, természetes módon szabályozott feladatok, (fiatal-öreg), cserében ellátás. Intim szféra nincs, (hely és idő hiánya) Szentimentalizmus kizárt, rövid gyász, (gyakori halálozás) Racionális szemlélet a házasságkötésben. Gyermeknevelés: a nagyobbak és az öregek meséi, dalok, életbölcsességek, a közös élet örömei és bánatai, az ünnepek és a mindennapok gyakorlata, a szokásrend, Vándorút vagy másik mester.
NEMESI CSALÁDSZÖVETSÉG A nemesség családi kapcsolatainak alapvető társadalmi egysége a több egymással rokon (apai ági) családszövetség Patriarchális jelleg Korlátlan apai hatalom A fiú az apa alattvalója, mindent meg kell érte tennie, az apa fiát nagykorában is megfenyítheti, sőt börtönbe is vetheti, ősi birtokait fia nevében elidegenítheti, fiát maga helyett túszul ejtheti, Az ősi birtok megtartása és átörökítése azonban kötelezi (birtokmegosztás fiai között) Az apa feladata a lányainak kiházasítása Apai hatalomból-férje hatalmába kerül
Házasságkötés Kizáró ok a negyedízig fennálló vérrokonság Nászajándék: szüleitől, apai rokonaitól, vőlegényétől (ingóságok), amelyet gyerekei örököltek Hitbér a férj jószágaiból, birtokjogaiból: házastársi hűségért, gyerekszülésért, háztartás vezetéséért A férj klánjához fog tartozni A férj halála estén csak annak ingóságait örökli (és a hitbért)
A modern kiscsalád megszületése XVI A modern kiscsalád megszületése XVI. századtól reformáció, lutheri és kálvini tanok, protestáns életideál, Angliából kiinduló egyre jobban terjedő puritanizmus Felerősödik a világi boldogulás iránti igény, a középkori városokban megjelennek a polgári családok Értékei: anyagi javak megbecsülése, fáradhatatlan hivatásvégzés, józan mértéktartás, becsületesség, kiszámíthatóság,vagyon gyűjtögetése, tőke felhalmozása Luther eszméje: az üdvözüléshez nem a vak buzgó ájtatoskodáson át vezet az út. A harmonikus családi élet, a gyermeknevelés és a tisztes munkavégzés ami az üdvözülés evilági előkészítője.
A kálvinizmus terjedése a 16-17. században Az egyén életének szigorú szabályozása, a meggyőződéses kálvinista isten dicsőségét gyarapítja azzal is, ha lemond minden felesleges világi hívságról, életét bizonyos „aktív önuralom” jellemzi (rokon a középkor szerzetesi erényeivel) A szemlélet átszármaztatása mint az emberiség történelme során mindig a szülői házban, a családban kezdődött. A családi nevelés, a puritán életmód, a szülők személyes példaadása útján a gyerekek többségébe korán rögzültek ezek a vallási alapozású polgári értékek
A puritán ember Kínos gonddal ügyel gyermekei nevelésére Gyengédségnek, engedékenységnek nem sok jelét mutatja Módszerei szigorúak, következetesek A gyermek jelleme a szülők „tisztességének és jó hírének” tükrözője Gyermekeit állandóan aggódva figyeli, aggódik a bűnök csábítása miatt Keresi a „kiválasztottság” jeleit, hiszi, hogy a helyes nevelés felkészítheti a gyerek lelkét az „Isten által való megszólítottság” felismerésére Szilárd erkölcsi értékeket gyökereztet (iránytűt ad egész életére)
Megjelenik tehát a család gondoskodó funkciója A gyerek nem érett az önálló életre, arra neveléssel kell felkészíteni A vagyon és a név átadása mellett a nevelés funkciója is megjelenik A gyermek jövőjének megalapozása (lányok esetében is) Az életre való felkészítést a család mellett az iskola veszi át Nevelési útmutató könyvek jelennek meg Bentlakásos latin iskolák, kollégiumok, internátusok (az igazi bölcsesség piacai)
A 17. századi család főbb típusai az abszolutizmus századaiban Európai nemesség, uralkodóktól kiindulva a szegény vidéki nemesekig bezárólag (nemesi társas élet ápolása, családi könyvtárak, uralkodóik hadseregében tiszti állás, megyegyűléseken tevékenykedés) Angliában alacsony számú angol főnemesség alatt, az angol úri ember a gentleman osztálya és a módos gazdák és kereskedők rétege található A hagyományos Európa világában a papság alkotta az első rendet, a katolicizmussal szemben három fő felekezetre tagolódó protestáns világ állt. (lutheránus, kálvinista, és az anglikán forma) A protestáns lelkészek sok gyermekes új polgári család modellje a protestáns parókia jelenik meg. A késő középkortól kezdődően a városi polgárság, a tehetősebb polgárok megkérdőjelezik a nemesi előjogokat
Házasságkötés A házasságot a keresztény élet szentségévé nyilvánították Kizárólag az utódok nemzésének szempontját tartották fontosnak, a kölcsönös bizalom és segítségnyújtás kötelező Egészéletre szóló kötelék A rendi társadalom hierarchiájába való beilleszkedés lehetősége Az ellenreformáció idején mindkét partner beleegyező nyilatkozata megjelenik A felvilágosodás idején a férfi és nő érzelmeinek összhangjára, a vonzalomra törekedtek, a válás rendkívül ritka
Társadalomtörténészek szerint a 18 Társadalomtörténészek szerint a 18. század végén új típusú család alakul ki (Nyugat-Európa) A higiéniai viszonyok, táplálkozás életkilátások javulnak Városi infrastruktúra kialakul Megjelennek az „összeillő” párok, eltűnnek a nagy korkülönbségek Az új polgári családmodellben a férfi racionalitás és az aktívítás megtestesítője a család üzleti életének irányítója, míg a nő a család magánéletének érzelmi gondozója A szeretet, a bizalom, a kölcsönös vonzalom a házasság alapja Megváltozott polgári lakóházak A gyermekkor sajátos életkor, amelynek jellegzetes fejlődési szakaszai vannak Tanácsadó könyvek mellett gyermek és ifjúsági irodalom is megjelenik, gyermekruhák külön fiúk és lányok számára, gyermekjátékok készülnek Gyermekkorral kapcsolatos ünnepek, születésnap, karácsony (a polgári család összetartozásának bensőséges ünnepei)
Európa lakosságának nagy része ebben az időben vidéken élt (keleten) Gyakori háborúk, rossz termés az azokat követő infláció A városi és falusi alsóbb néprétegek nyomorban éltek (éhínség) Jelentős számú koldus és csavargó A faluközösségben élők népi kultúráját a helyi szokások, hagyományok szabályozták, átszármaztatása szájhagyomány útján történt A paraszti társadalom hosszú időn át hagyományos nagy családként működik
A család változásai a 19. században Robbanás szerű, urbanizációs változások A család fontosságának hangoztatása A család mint végső menedékhely Fontos a bensőséges családi élet, az otthon melege A család a társadalmi reprodukció elemi sejtje A nemzeti összetartozás a közös történelmi hagyományok őrzője A „jó család” megköveteli tagjaitól a civilizált viselkedésmódot, a hazaszeretet és a családszeretet. A sikeres vállalatok története legtöbb esetben a család története is (az iparosodás felgyorsulása) A tuberkulózistól, az alkoholizmustól, a szifilisztől való félelemtől vezérelve felmerül az igény a család mint az öröklődési lánc legfontosabb láncszeme A házastársi ágy többé nem rejtőzködik, a normális szexualitás színtere „A megszentelt hitvesi ágy” az egészséges utódokat „az egészséges vért” jelentette Az apa domináns szerepe megkérdőjelezhetetlen, a ház ura, a férj ellenőrizte a háztartási kiadásokat
Nagypolgári családok A nagyüzem tulajdonosok az ipari negyedek füstje miatt a belvárosban béreltek lakást, így különvált a munkahely és a család (kezdetben az asszonyok a kereskedő vagy kézműves férjeik mellett segédkezhettek) A luxusvillában a megjelent a kényelem iránti igény valamint az arisztokrácia fényűzése (legtöbb teret az apa birtokolt, biliárd – dohányzó – könyvtár - dolgozószoba) A szalonban a férfiaké volt a központi hely, az ebédlőben az asztalfőn az apa ült és ő vett először Megjelenik a gyerekszoba (a cselédszoba és a konyha közelében) Az anya elmélyült vallásos érzületű, ügyel a rendre, tisztaságra, gondos időbeosztásra és a gyereknevelésre A gyermek anyakönyvi hivatalnál történő bejelentése Az apamodell a munkásosztályhoz tartozók számára az egyetlen eszköz a megbecsülés megszerzésére
A 20. századi család Házastársak közötti szerelem, mély érzelmi kötődés Sajátos gyerekkultúra: ruhák, bútorok, játékok, tankönyvek, gyermekszínház, játszóterek A család elsőleges feladata a pénzkereset, anyagi biztonság megteremtése Nők jogainak elismerése Gyermeki jogok figyelembevétele Nők munkába állása, felsőfokú tanulmányok folytatása Családon belüli munkamegosztás, Korszerű fogamzásgátlás, születésszabályozás Válások száma nő, csonka családok, házasságon kívüli gyerekek, új forma az együttélés
GYERMEKKÉP ALAKULÁSA ÖSSZEGEZÉSE RENDSZEREZÉS A XI. SZÁZADTÓL NAPJAINKIG
XI. XII. XIII. XIV. XV. XVI. XVII. XVIII. XIX. Ábrázo- lás Nincs vagy felnőtt Különbségek megjelenése angyal, szent család. Világi ábrázo-lás, zsáner-kép Port-ré, puttó Gyerekportrék meztelen gyerekportrék. A család központja a gyerek. Öltözet Pólyafel-nőttruha A gyermeki elemek a ruházaton Gyermekruhák Játék Felnőtt játék = gyermekjáték neve-lés esz-köze Játékok tagolódása Szexua-litás Szülői természetes szexualitás- a gyermeki szexuális késztetések elnyomása Tisz-taság és ár-tat-lansg A gyermek és angyal együtt említése
XII. XIII. XIV. XV. XVI. XVII. XVIII. XIX. A család szerkezete Család = háznép (gyerekek, inas, cselédek, asszonyok) Iskola; a családi élet szoro-sabbra zárul Polgári család kiválása - intimitás, becenevek; fogadónapok, vizitkártya, a gyermek a család középpontjába kerül Viselkedés a családban Társadalmi magatartás az érvényesülés érdekében diszkréció Építészet Középkori nagy házak: egymásba nyíló termek, mobil bútorok; teljes nyitottság a külvilágra -a szobák közös folyosóról nyílnak -a termek funkció szerint elkülönülnek -állandó bútordarabok A család szabályozza viszonyát a külvilághoz
SZÜLŐ ÉS GYERMEK KAPCSOLAT ALAKULÁSA
Szülő-gyermek kapcsolat formái A szülő „rejtett” kívánsága Megjelenési formák Gyermekgyilkosságok ókor - 4. század „bárcsak meghalnál, hogy megszabaduljak attól a félelemtől, hogy megöl az anyám” Gyerekgyilkosságok, eladásuk, rituális vallási áldozatok Elhagyás 4 - 13. század „el kell hagyjalak, mert menekülnöm kell a rád vetített szükségleteimtől” projekció: valaki egy másik személynek tulajdonítja saját hibáit vagy kívánságait Kiadás szoptató dajkához, kolostorba ill. inasnak küldés Ambivalencia 14 – 17. század „rossz vagy, rád vetített erotikus és agresszív tulajdonságaimtól” a gyermek lelke a bűnös tudattartalmak lerakóhelye Verés, beöntés, rövid ideig tartó pólyázás
Mivel még élt a hiedelem arról, hogy a gyermek lelke a szülők kivetített bűnös tudattartalmainak „lerakodóhelye”, a szülők egyre nagyobb gondot kezdtek fordítani gyerekeik nevelésére. Úgy tekintettek testükre és lelkükre, mint alakítható (és minden áron alakítandó) viasztömbre. A XIV. századtól kezdve egyre gyakrabban jelennek meg gyermekek neveléséhez, „vezetéséhez” tanácsokkal szolgáló útmutató könyvek. Ezzel párhuzamosan a 17. századra megszületik az „ártatlan gyermek” mítosza is. E két tendencia ütközőpontján a szülő-gyermek kapcsolatra távolságtartás és a kötődés ambivalenciája lesz jellemző.
Szülő-gyermek kapcsolat formái A szülő „rejtett” kívánsága Megjelenési formák Birtokbavétel 18. század „akkor szeretlek, ha teljesen ellenőrizhetlek” birtokba vegyék a gyerek lelkének legmélyebb rétegeit is. Korai szobatisztaságra szoktatás,a szülői kontroll egyre erősebb, korai engedelmességre szoktatás, öncélú verés megszűnik Szocializáció 19-20. század „akkor szeretünk, ha céljainkat megvalósítod” Kötelező iskoláztatás, rejtett szülői kívánságok kivetítése, bűntudatra építés, belső késztetés Segítés,támogatás 1950- „szeretünk és segítünk abban, hogy megvalósíthasd céljaidat” Erőszak nélküli nevelés, gyermeki jogok, empátia, tolerancia, gyermeki szükséglet kielégítése, nagy türelem, energia
A nevelés színtere mindinkább az iskola lesz A nevelés színtere mindinkább az iskola lesz. Az iskola azonban kiragadja a gyermeket saját világából, s helyette egy pedáns fegyelemre épülő zárt világba veti. Éppen így alakul át a tradicionális szülők egykori közömbössége egy újfajta, szinte „kínzó” szeretetté, amely a gyerek mindenáron-való nevelésében ölt testet.
20. századi reformpedagógiai és alternatív pedagógiai törekvések pedig A támogató szülői attitűd elterjedésében igen nagy szerepet játszottak az új szellemben írt nevelési tanácsadók, mindenek előtt Benjamin Spock „Csecsemőgondozás és gyermeknevelés” című könyve. (1945.) 20. századi reformpedagógiai és alternatív pedagógiai törekvések pedig segítették a mai kompetenciaalapú, gyerekközpontú iskola létrejöttét.
Szülő- gyermek kapcsolat napjainkban Változó gyerekkor (kb. 1960-tól) Fogyasztó gyerekek: A gyerek mint a szabadidő- és szórakoztatóipar céltáblája. Gyökeres változások zajlanak le a hagyományos életmódban (időbeosztás, lakóterek, étkezési szokások stb.). Elveszett gyerekkor (kb. 1980-tól) A gyerekkor krízise: A gyerekkor eltűnése, a család összeomlása, a médiák pusztító hatása. a tömegkommunikációs eszközök radikálisan átformálják a hagyományos értelemben vett gyermekkort
GYERMEKFELFOGÁS NEGATÍV ÉS HUMANISZTUS ELEMEI A KÜLÖNBÖZŐ TÖRTÉNETI KOROKBAN
Ókori társadalmak: gyermekgyilkosságok, I. ÓKOR Egyiptom: 3 éves korig szoptatás, játékok életkor szerint, gyermekgyilkosság tiltása Mezopotámia: Hammurabi törvénykönyve, névadás Görögország: a gyermek a jövő szimbóluma (fiú), gyermekgyilkosság- ambivalencia, gyermeki vonások, mese-játék Róma: Quintilianus nevelési rendszere: szép beszéd, játékos tanulás, a verést elítéli Ókori társadalmak: gyermekgyilkosságok, gyermek kitevés, vallási áldozatok Dajkaság intézménye: elsősorban az előkelő családokban
II.KÖZÉPKOR és a reneszánsz Koraközépkor Szent Ágoston: eredendő bűn felfogás > nevelési következményei: szeretet és szigor, anyai szoptatás < > testi fenyítés Középkor és a reneszánsz Gyermekgyilkosságok, kiadás szoptatós dajkához, szoros pólyázás, ópiumcseppek, alultáplált gyerekek, inasnak-szolgának vagy kolostorba küldés, Iskolában is testi fenyítés, nem életkor szerinti iskoláztatás Egyházi és jogi zsinatok tiltják a gyilkosságot és a kitevést, dajkát a házban tartják,gyermekmenhelyek, preventív papi prédikációk, gyermeki ártatlanság motívuma, gyermekkor szakaszai – 3 szakasz, illemtankönyvek
III. Reformáció és koraújkor Luther nevelési elvei: a nevelés a gyerek akaratának megtörése, érzelgős szeretetnek helye nincs, puritanizmus Erasmus(1466-), Vives, Montaigne, Locke(1632-), Pestalozzi, Comenius munkássága Ambivalencia: A gyermeket kiszakítják a való világból, szűrt ingerek, verés még elfogadható Luther: a nevelés a legszentebb tevékenység, erkölcsös család- házasság Humanista gondolkodók: a gyermek és az ifjúkor nem csak az oktatás, hanem a jellem és karakterformálás ideje is. Személyes példaadás. Nevelési és illemtankönyvek garmada
IV.ÚJKOR XVIII-XIX. Század: Ipari forradalom, urbanizáció: nyomornegyedek, gyermekmunka – 5 éves gyerekek bányában, nyolc év alatti gyerekek napi 15 órát dolgoztak Rousseau(1712-) kettőssége: szülő-dajka ambivalencia, a gyermeket kiszakítani a bűnös környezetből, mesterséges nevelési helyzetek, szexualitás tabu. Polgári család: szerelmi házasság, emelkedő átlagéletkor, gyermekhalandóság csökken, az egyéniség – a gyermek szerepe felértékelődik. Jobb életkörülmények, iskoláztatás, gyermekszoba megjelenése? Rousseau: a gyermek születésekor jó, a társadalom teszi rosszá. Újszülött hadd nyújtózkodjon. Verést elítéli. Nevelési célja: élni tudás, boldogság.
GYERMEKFELFOGÁS KONTRA GYAKORLAT A XXI. SZ GYERMEKFELFOGÁS KONTRA GYAKORLAT A XXI. SZ. ELEJÉN A MODERN, DEMOKRATIKUS TÁRSADALMAKBAN
Szerelmi házasság Modern, mindenki által hozzáférhető születésszabályozás Családtervezés, tervezett gyermekvállalás Várandósok és szülők testi –lelki támogatása Anya-magzat kapcsolat Családközpontú szülészet- bababarát kórházak Minden második házasság válással végződik 97.496 élveszületésre 48.600 művi terhesség megszakítás jut- kb. 20 éve azonos tendencia A szülő nők max. egyharmada választ alternatív szülést.
Anya-gyermek kötődés: Késői köldökellátás. A szülést követő első órában anya-újszülött kontaktusa. Szoptatás támogatása. Koraszülöttek szeparációjának csökkentése A kötődést elősegítő módszerek támogatása. Szoptatási arány Még mindig előfordul csecsemő gyilkosság
A gyermek életkori sajátosságainak megfelelő gondozás és nevelés. 3 éves korig az édesanyára van szüksége a gyermeknek (GYES) A kritikus életszakaszokra való tudatos felkészítés: dackorszak, óvoda és iskolakezdés, kamaszkor. Nem minden tekintetben érvényesül az életkori szempontok figyelembe vétele: túlzottan teljesítmény centrikus nevelés, etnikai kulturális különbségek. Az 1-3 évesek közel fele bölcsődébe jár. Dackorszak kezelésének szélsőséges megoldásai.
. Család támogató, feszültségoldó, rekreációs színtér. A gyermek verése, megalázása nem elfogadható büntetési módszer. Széles körben hozzáférhető nevelési vonatkozású szakirodalom. Fogyasztói társadalom: a gyermek a konzumszellem célpontja. Családok szétesése, munkahely megtartásáért vívott küzdelem, alkoholista szülők magas aránya > elhanyagoló szülői attitűd, kisgyermeknél a korlátozó lelkiismereti fék nem alakul ki, fiatalkori bűnözés. Gyermekbántalmazás: érzelmi elhanyagolás, fizikai és szexuális bántalmazás. A szülők az anyagi, tárgyi javak megadását előtérbe helyezték.
KÖVETKEZTETÉSEK A szülő-gyermek kapcsolatban a pszichés törvényszerűségek jelen vannak minden korszakban, de nem önmagukban meghatározóak. A gazdasági, társadalmi, kulturális viszonyok és változások is mindenkor befolyásolják a gyermekfelfogást és nevelést (a társadalom aktuális céljain, értékrendszerén, az uralkodó szokásrendszeren és az intézmények által közvetített elvárásokon keresztül) A különböző társadalmi osztályhoz, vagy réteghez tartozás az érték és szokásrendszerén, valamint lehetőségei (idő, anyagi javak) által is kihat a gyermekképre és a gyermeknevelésre. Az egyénből fakadó tényezők (genetikai tulajdonságok, szülői mintakövetés) is erőteljesen érvényesülnek az attitűdben és a nevelésben.