az élő nyelvhasználatban , a kommunikáció során jön létre A szöveg A nyelvi kommunikáció önálló egysége, kommunikatív funkcióval rendelkezik, nyelvileg megszerkesztett, lezárt nyelvi egység. az élő nyelvhasználatban , a kommunikáció során jön létre a közlési folyamatba illeszkedik – a szövegalkotást és szövegértést meghatározzák a kommunikációs tényezők: a téma, az üzenetet feladó és vevő személye, a közös előismeretek időben változik  hagyományra épül  

Szövegtípusok a) A kommunikáció fajtája szerint, résztvevők száma szerint párbeszéd, dialogikus szöveg (kétirányú, szerepváltás) monologikus (egyirányú) b) KOMMUNIKÁCIÓS KAPCSOLAT fajtája szerint élőszó írott szöveg c) KOMMUNIKÁCIÓS FUNKCIÓ szerint tájékoztató : - leíró szövegtípus - elbeszélő szövegtípus felhívó: - érvelő szövegtípus

d) KOMMUNIKÁCIÓS SZÍNTEREK szerint magánéleti (pl. levél) közéleti (pl. felszólalás) hivatalos (pl. kérvény) egyházi (pl. prédikáció) tudományos (pl. értekezés) publicisztikai (médiában / sajtóban megjelenő) (pl. riport) szépirodalmi (pl. elégia) e) SZÖVEGALKOTÁS MÓDJA szerint: tervezett spontán

A szövegösszetartó erő (= szövegkohézió) A szöveg elemeinek szoros összetartozását, egybeszövődését nevezzük kohéziónak. A szöveg egységének megteremtésében, vagyis a szövegkohézió létrehozásában egyaránt fontos szerepe van a lineáris kohéziót (a mondatok láncszerű összetartozása) biztosító grammatikai eszközöknek és a szöveg egészére kiterjedő tartalmi, jelentésbeli kapcsolatot biztosító globális kohéziónak.

A szöveg folytonosságának grammatikai eszközei (lineáris) kohézió a) a határozott névelő – már korábban megjelölt, ismert dologra mutat rá „Tegnap sikerült felvenni egy énektanárt. A tanár még ma tanítani kezd.” b) névmás pl. „Úgy csinált” c) Anafora = visszautalás „A költő két kötetet is megjelentetett. Egyiket sem fogadta megértően a kritika.” d) katafora= előreutalás „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.” e) deixis = rámutatás pl.ez,az,itt f) grammatikai viszonyító elemek is túlmutathatnak a mondathatáron: igeragozás, birtokviszony, egyeztetés g) kötőszók = konnektorok (és, de, pedig …, a hiányzó, de odaérthető kötőszók is) h) ellipszis – elhagyás, hiány „A tanár jól felkészítette a diákokat. A szakfelügyelő előtt jól szerepeltek.”

Jelentésbeli, tartalmi elemek (globális kohézió) a) tartalmi-logikai viszonyok - a szöveg mondatai a mellérendelés szabályai szerint kapcsolódnak: kapcsolatos, ellentétes, választó, ok-okozati (magyarázó és következtető) b) a téma-réma viszony –témahálózatot alkot - pl. lineáris témafejlődés – az első mondat rémája (új elem) a második témája (ismert) lesz , egy főtémából levezethetők az egyes mondatok témái, visszatérő téma … c) izotópia – egy szövegelem egy jelentésben való használata, amihez csak jelentástanilag illeszkedő elemek kapcsolódhatnak – fő eszköze a szinonimitás = rokonértelműség, kulcsszavak ismétlése, metaforikus körülírás, ismétlés, sejtetés d) témaváltás eszközei – átkötés - fejezetösszegzés, előreutalás vagy asszociatív kapcsolódás 2.2.2. tartalmi-jelentésbeli ( globális) kohézió (= szövegösszetartó erő) a) téma – a kulcsszavak adják a szöveg témahálózatát b) jelentés c) cím d) a szöveg belső tér- és időrendszere e) ismétlődés – pl. keretes szerkezet f) a szöveg stílusa g) a szövegben érvényesülő nézőpont (= ki beszél) Jelentésbeli, tartalmi elemek (globális kohézió) alapja a téma-réma viszony –pl. az első mondat rémája (új elem) a második témája (ismert) lesz, egy főtémából levezethetők az egyes mondatok témái, visszatérő téma … témahálózat: kulcsszavak rendszere, amelyek belső összefüggésrendszert alkotnak ismétlődés és változatai: párhuzam, ellentét, utalások izotópia – egy szövegelem, amihez csak jelentástanilag illeszkedő elemek kapcsolódhatnak – fő eszköze a szinonimitás, kulcsszavak ismétlése, metaforikus körülírás, ismétlés, sejtetés

tartalmi-logikai viszonyok: kapcsolatos, ellentétes, választó, ok-okozati (magyarázó és következtető) témaváltás eszközei: átkötés, fejezetösszegzés, előreutalás vagy asszociatív kapcsolódás cím a szöveg belső tér- és időrendszere a szöveg stílusa a szövegben érvényesülő nézőpont (= ki beszél)

Az elbeszélő, leíró, és az érvelő szövegek Elbeszélés - Események időbeli lefolyását érzékeltető szöveg. Pl. regény, mese, levél, napló, önéletrajz, emlékiratok, de a szépirodalmon kívül a természettudományos ismertetésekben is. - Láncszerű, lineáris szerkezetű. - Jellemzője a párbeszéd, az élményszerűség. Az elbeszélő szempontja szerint: - kívülről: tudósító elbeszélés - jelenlévőként: jelenetszerű elbeszélés Az elbeszélés menetét rendező elv: - időrend: múltból a jövő felé, fordítva, vagy „in medias res”. - a történések helyszíneinek azonossága - a jellegükben hasonló események egymáshoz kapcsolása.

Leírás A leírást tárgyról, személyről, vidékről, munkafolyamatokról készíthetjük. Pl. köznapi beszéd, szépirodalom, tudományos/ • egyszerű, tárgyilagos, statikus Nyelvi megformálására jellemző: névszók túlsúlya, hiányos mondatok. Haladási iránya szerint: • részből egész felé • egésztől a részletekig • menete szerint: közelebbitől a távolabbi felé, vagy fordítva, ill. koncentrikus körökben

Érvelés Célja: a meggyőzés ( hatást szeretnénk gyakorolni a hallgatóra) Szerkezete: logikai rendre, ok-okozati kapcsolatra épül. Logikai, nyelvi eszközei: következtetés, magyarázat, bizonyítás, cáfolat; példák, párhuzamok, ellentétek. Műfajai: tanulmány, esszé, értekezés, szónoklat, felszólalás, előadás, vita, újságcikk. Az érvelő szöveg részei: 1. Problémafelvetés 2. Témamegjelölés 3. A kifejtés menetének a vázlata 4. A tétel megfogalmazása 5. Bizonyítás 6. Összegzés 7. Kitekintés a jövőre Az érvek lehetnek: o gyengék o erősek