Németh Rita iü. pszichológus szakértő, jogász 2011. december 03. Igazságügyi pszichiáter és igazságügyi pszichológus együttműködése gyermekelhelyezési perekben Németh Rita iü. pszichológus szakértő, jogász 2011. december 03.

Vázlat: Statisztika Jogi környezet Az igazságügyi pszichológia Pszichiáteri, ill. pszichológusi kompentenciahatárok gyermekelhelyezési perekben Módszertani levelek útmutatásai A nevelési alkalmasság vizsgálata

A gyermekelhelyezési pereket kiterjesztően értelmezzük ezúttal: Házassági bontóperek, ha van kk. gyermek, Gyermekelhelyezésre irányuló perek Gyermekelhelyezés megváltoztatására irányuló perek Kapcsolattartás szabályozására (újraszabályozására, megszűntetésére) irányuló perek Szülői felügyeleti jog megszűntetésére irányuló perek

I. Statisztikák A., Válási statisztikák: - kb. 24-25000 válás/év 1995. óta – ez középmezőny Európában - de! kb. fele annyi házasságot kötnek, mint az 1980-as években. - 1980-as években: 1000 házasságra 346 válás 2000-es évek: 1000 házasságra 562 válás Érdekesség: - legtöbb válás Európában Belgiumban van (ott a házasságok ¾-e válással végződik) - 71%-ban a feleségek kezdeményeznek. (forrás: www.valasinfo.hu)

B., Házasság felbontása és a gyermekek elhelyezése Mo.: 1995.: 24935 hb. – 18665 gy.elh. is. 1999.: 25605 hb. – 16269 gy.elh. is. A felbontott házasságok 63.5%-a jelentett egyben gyermekelhelyezésre vonatkozó ítéletet, v. egyezséget. (Ebből hiányoznak a z élettársi kapcsolatból származó gyerekek, ill. a gyermekelh. megváltoztatására irányuló perek) (Benczéné, 2001)

C., Gyermekelhelyezési (gy.elh.)és bontóperi (hb.) statisztika: Dr. Grád-Dr. Jánoskúti-Dr.Kőrös (2007) kutatás: PKKB, 1996-2003 között induló ellenzéses hb. és gy.elh. perek: I. Hb: 135 ellenzéses hb. 8 év alatt 3000 körüli megegyezéses bontóper/év II. Gy. elh.: 60 per összesen, ebből 40 ellenzéses, 20 megegyezésen alapuló Érd.: közös megegyezés esetén a gyermekek kb.90%-a ,míg ellenzésnél kb. 60%-a kerül az anyához.

II. Jogi környezet A gyermek elhelyezésére irányuló döntés (Csjt. 72/A.): Fő szabály: a szülők megegyezése – ez kedvezőbb (csökkenti a válással járó pszichikai megterhelést, a további konfliktusok esélyét) „A szülők megegyezésének hiányában a bíróság a gyermeket annál a szülőnél helyezi el, akinél kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosított.” (érzelmi???) Érd.: perek hátterében meghúzódó egocentrikus motívumok: 70%-ban megkérdőjelezhető az, hogy a szülők valóban a gyermek érdekeit tartják szem előtt, valódi ok pl. érzelmi sértettség, anyagi érdek, a lelkiismeret megnyugtatása, mások biztatása, támadó védekezés + bosszú, presztízs, személyiségzavarok, kverulancia, stb. (Lantosyné Dr. Dabas E., 1965)

A bírói elhelyezés szempontjai: Történetileg: A régebbi jog (1894. évi XXXI. tc.): vétkességi elv+a gyermek kora+neme (pl. 7 éves kor felett a közvetlen gondviselés joga a nem vétkes szülőt illeti meg, de 7 év alatt vétkességre tekintet nélkül az anyát) A Csjt. (1952. évi IV. tv. a házasságról, a családról és a gyámságról) hatálybalépésekor a LB hasznosítható elveket fektetett le (gyermek kora és neme, de csak kisegítő szempontként azonos alkalmasság esetén), 1974-es módosítással a gyermek kora és neme, mint szempont kikerült. A LB XXI. sz. PED már a gyermek érdekét tekintette fő szempontnak Jelenleg a LB 19. és 24. sz. irányelvével módosított 17. sz. irányelve határozza meg a fő szempontokat, a pszichológus szakértő ezek vizsgálatában nyújt segítséget, kirendelése esetén.

A 17. sz. irányelv szempontjai: A szülők alkalmassága a gyermek nevelésére Érzelmi kötődés (szülő-gyermek, fontos, mert a nevelést megkönnyíti) Az állandóság (nem szűkíthető le a lakókörnyezetre, fontosabb a szülő biztonságot nyújtó személyisége) A testvérkapcsolat jelentősége (csak indokolt esetben lehet szétválasztani a testvéreket) A házastársi hűséget sértő magatartás (csak akkor értékelendő, ha a családdal szembeni felelőtlenséget, közömbösséget juttatja kifejezésre!)

A nevelési alkalmasság szempontjai az irányelv alapján: Objektív feltételek (lakhatás, ne legyen veszélyeztető a környezet környezettanulmány!) Szubjektív elemek: Szülők személyisége (pszichológus szakértő vizsgálja) Életvezetése (lsd. exploráció) Erkölcsi tulajdonságai

Egészségügyi problémák: orvosszakértő bevonása (leggyakrabban egyes neurológiai problémáknál merül fel, pl. epilepszia, stroke utáni állapot, SM de lehet rosszindulatú daganat) Eset: 8,10,14 éves gyermekek elhelyezése vitatott. Az anya 12 éves kora óta epilepsziás – apa erre (és az ennek következtében előálló személyiségváltozásra) hivatkozva kérte a gyermekeket. A kezelőorvos leírta, hogy a megbetegedés gyógyszerekkel jól kezelhető, gyakorlatilag tünetmentessé tehető. Org. károsodásra utaló jegyeket nem észlelt. Az apa ezt nem fogadta el, így (elme)orvosszakértő bevonására került sor, aki a kezelőorvossal azonos álláspontra helyezkedett. Összességében a pszichológiai vizsgálattal együtt megállapítható volt, hogy az anya nevelési alkalmasságát a megbetegedés nem befolyásolja, feltéve, hogy gyógyszereit rendszeresen szedi. Kóros mértékű személyiségváltozás sem volt kimutatható.

Világnézeti kérdések vizsgálata NEM tartozik ide – gondolat, lelkiismeret és vallásszabadság – DE azt lehet vizsgálni, ha a szülő életvitele, nevelési elvei súlyosan közösségellenesek, esetleg valamilyen kóros pszichés állapottal társulnak (pl. religiosus téveszmék).

A bizonyítás eszközei gyermekelhelyezési perekben Tanúvallomás Okirati bizonyíték (pl. írásbeli megállapodás a felek között, gyámhatósági iratok) Környezettanulmány Pszichológus szakértői vélemény „Az elhelyezési perek egyik legértékesebb bizonyítási eszköze a bíróság által beszerzett pszichológus szakértői vélemény.” (Benczéné, 2001) Oka: a szakértő pártatlansága és „objektív” módszerei

III. Az igazságügyi pszichológia Def.: „Az igazságügyi pszichológia az igazságszolgáltatás gyakorlatát segítő lélektan elméleti és diagnosztikai ismereteit foglalja össze, támaszkodva különösen a klinikai lélektan felnőtt és gyermek diszciplínájára, továbbá a munkalélektan közlekedési pszichológia ágazatára.” (20.sz. Módszertani levél az igazságügyi pszichológus szakértők tevékenységéről)

Az igazságügyi pszichológia területei: Klinikai és mentálhigiéniai felnőtt- és gyermek szakpszichológia területére kijelölt szakértő Munka- és szervezeti szakpszichológiai területre kijelölt szakértő Pedagógiai szakpszichológia területére kijelölt szakértő. (9/2006. (II.27.) IM rendelet a szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről)

Milyen iü-i pszichológus szakértői területen működő szakértő kompetens gy.elh. perekben? 31/2008. /XII.31/ IMR rendelet 20. §-ban meghatározza, hogy mely esetekben kell klinikai és mentálhigiéniai felnőtt- és gyermek szakpszichológia területére engedélyt kapott szakértőt kirendelni, így többek közt: az egészséges és az egészségestől eltérő, valamint a normán belüli és a normáltól eltérő mentális működés és személyiségvonások, képességnormák, a nevelési hatások, ill. a gyermek direkt befolyásolásának, vagy bántalmazásának, valamint a konfliktusos családi működésnek a szülők vagy gyermek személyiségét érintő következményeinek, stb. feltárására, leírására, megállapítására, tipizálására, kategorizálására, értékelésére, illetve kizárására irányuló kérdéseket. (Ezek a 20. Ml. I.2.4. pontjában szerepelnek: A pszichológus szakértő kompetenciája a megbízásban szereplő kérdések alapján!)

Ebből az a következtetés vonható le, hogy családjogi perekben klinikai és mentálhigiéniai felnőtt- és gyermek szakpszichológia területére engedélyt kapott szakértőt szükséges kirendelni.

IV. Pszichiáteri, ill. pszichológusi kompetenciahatárok gyermekelhely IV. Pszichiáteri, ill. pszichológusi kompetenciahatárok gyermekelhely.-i perekben Gyermekelhelyezési perekben az esetek döntő többségében a pszichológus szakértő önállóan ad szakvéleményt. Elmeorvos (vagy más néven pszichiáter) szakértő bevonása abban az esetben indokolt, ha a felek valamelyikénél korábban valamilyen pszichiátriai kórkép állott fenn, vagy az előzményi adatok alapján pszichés megbetegedés gyanúja merült fel. A bíróság ilyen esetekben a pszichiáter szakértőtől annak megállapítását kéri, hogy: fennáll-e a kérdéses betegség, valamint, hogy ez a betegség nem teszi-e alkalmatlanná a szülőt a gyermek nevelésére. (Huszár I., Kuncz E., 1998)

Tehát az iü-i pszichiáter szakértő az esetek döntő többségében a szülők gyermeknevelési alkalmasságának vizsgálatában nyújt segítséget. Ritkábban előfordulhat, hogy a gyermek vizsgálatához szükséges gyermekpszichiáter szakértő bevonása – pl. autizmus, gyógyszeres kezelés szükségességének kérdésében.

Eset: Az egyik szülő ellenzi, ill. szükségtelennek tartja, a másik az orvos utasításait betartva a gyermek gyógyszeres kezelésének szükségességét elismeri. A gyermeknél bölcsődés korától jelentkeztek magatartási problémák, a vizsgálatkor 12 éves, több óvoda és iskola az anamnézisben. Rendszeres kezelés: Dg.: gyermekkori emocionális és magatartászavar és nyílt oppozíciós zavar , gyógyszerek: Tegretol, Hunperdal. A pszichiáter szakértő véleménye szerint a fiú személyes vizsgálata, a rendelkezésre álló dokumentumok alapján az volt megállapítható, hogy a gyermek gyógyszeres kezelése indokolt. A gyógyszeres kezelés mellett a gyermek impulzivitása, agresszivitása jelentős mértékben csökkent, indulati kontrollvesztés csak kifejezett konfliktushelyzetben nyilvánul meg. A jelenlegi gyógyszeres kezelés mellett feltétlenül szükséges a gyermek pszichoterápiás vezetése. A gyógyszerek elhagyása a gyermek fejlődésének ezen szakaszában nem kívánatos.

V. A Módszertani levelek útmutatásai OIOI 14. sz. Módszertani levele az iü-i pszichiátriai vizsgálatokról és véleményekről: „A gyermekelhelyezés iránti perekben felmerülhet annak szükségessége, hogy a gyermeknevelésre való alkalmasság is pszichiátriai szakértői vizsgálatra és véleményezésre kerüljön abban az esetben, ha valamelyik fél előzményi adataiban vagy aktuálisan pszichés betegség, gyógykezelés szerepel. Ha nincs, akkor a véleményezést pszichológus szakértő végzi.”

Ezen túlmenően a módszertani levél a kiegészítő vizsgálatok körében is szól a pszichológiai vizsgálatról gyermekelhelyezési perekben: a szülők személyiségének megismerése, a gyermek pszichológiai vizsgálata egybevetve a pszichiátriai vizsgálattal és a per egyéb adataival az esetek döntő többségében elengedhetetlen. Pszichológus és pszichiáter általában együtt ad véleményt, ha van pszichiátriai előzmény, vagy annak gyanúja felmerül.

A pszichológusok tevékenységét szabályozó módszertani levelek 10. és 20. sz. Módszertani levelek Közös vonások: - pl. mindkettő megállapítja, hogy polgári, ill. családjogi perekben a pszichológus szakértő önállóan adhat véleményt (ill. a 20. sz. Ml. szerint speciálisan az orvosszakértővel együtt). Közös az is, hogy rögzítik, hogy sem tanácsadás, sem pszichoterápiás tevékenység nem egyeztethető össze a szakértői tevékenységgel! Vannak lényeges különbségek köztük (pl. a tesztadatok közlése, vagy a szavahihetőség véleményezése körében)

A 10. sz. M.L.-ből kiemelendő spec. szempontok: „Az iü.-i pszichológus szakértő véleményezési köre ált. a lélektani tények feltárására és az összefüggések elemzésre terjed ki, tevékenysége tehát diagnosztikus jellegű.” „Ha a pszichológus vizsgálata során valamely kóros elmeállapot fennállására vagy gyanújára utaló jeleket észlel, köteles erre a véleményben a kirendelő hatóság figyelmét felhívni és javasolhatja az iü-i elemorvos-szakértői véleményezés elrendelését.”

20-as mód.lev.: Pszichotikus megbetegedésen átesett szülő megítélése a betegségtörténeti jellemzők és keresztmetszeti állapot szerint történik. Ilyen esetekben, ha a bíróság külön nem rendelkezik, legjobb pszichiáter szakértő szaktanácsadói bevonása.

Komplex családvizsgálat szükségessége 10. m. l Komplex családvizsgálat szükségessége 10.m.l.): A gyermekelhelyezési ügyekben szükséges, hogy a pszichológus szakértői vizsgálat mind a gyermek(ek)nél, mind a szülőknél (gondozóknál) megtörténjék. Ezzel ellenkező kirendelés esetében a pszichológus szakértőnek fel kell hívnia a hatóság figyelmét a szülők részletes személyiségvizsgálata elrendelésének szükségességére is.

VI. A nevelési alkalmasság vizsgálata A nevelési alkalmasság fogalmát a 10. sz. mód.lev. határozza meg valamiképpen: „az átlagos értelmi színvonalon kívül az érzelmi stabilitás és gazdagság, valamint a pozitív jellemvonások valamilyen megkövetelhető minimumát jelenti.” Különösen fontos az esetleges deviáns magatartásformák felismerése.

A 20. sz. Mód.l.: a nevelési alkalmasság szintjeinek meghatározását írja elő: átlagos, átlagosnál jobb, átlagosnál gyengébb, alkalmatlan.

„Nevelési alkalmatlanságot akkor véleményezünk, ha a szülői személyiség vizsgálata súlyos devianciák jelenlétére utal, ha a gyermek személyiségében súlyos fejlődési zavarok, speciális indokú traumatizáció, vagy veszélyeztetettség adat együttese jelenik meg és ez kapcsolatba hozható a kérdéses szülői személyiségjellemzőből következő magatartással.” (20-as Mód.l.)

A pszichológiai vizsgálat eszközei Exploráció (kikérdezés) – a 20. sz. Módszertani levél megjelöli ennek kereteit is (pl. a házasság, életközösség létrejöttének története, az együttélés problémái, megoldási törekvések, a gyermekvállalás kérdése, a szülők részvétele a gondozásban, ellátásban, nevelésben, a nevelési elvek, stb.) Tesztvizsgálatok: elengedhetetlenek, több módszert is kell használni, a kikérdezés konkretizálja a tesztadatok általánosító jelentését. (20.sz.Ml.) Meghatározza az ajánlott teszteket (projektív vizsgálatok és kérdőívek).

Pszichiáter szakértő szakértelmének igénybevételének esetei tehát: Korábban valamilyen pszichiátriai megbetegedés okán kezelés alatt állt egyik vagy mindkét szülő. Ugyan nem kezelték egyik szülőt sem, de az esetében a tárgyalás során megnyilatkozó magatartás (acting out reakciók, téveszmék, esetleg hallucinációk) alapján ilyen megbetegedés, ill. leggyakrabban személyiségzavar fennállására lehet következtetni. Egyik fenti eset sem áll fenn, de a szülők egymást kölcsönösen elmebetegséggel vádolják.

Szenvedélybetegségek fennállásának gyanúja (leggyakrabban alkoholizmus, drogfogyasztás, játékszenvedély). Organikus idegrendszeri kórképek fennállásának gyanúja (központi idegrendszeri sérülés, ill. stroke utáni állapot – pl. frontális lebeny érintettsége, organikus pszichoszindrómák -, epilepszia, esetleg dementálódás).

A pszichológus és a pszichiáter szakértő véleményének viszonya Általában a pszichológus szakértő segíti munkájával a pszichiáter (elmeorvos )szakértőt – pl. büntetőügyekben a beszámítási képesség vizsgálatánál, vagy cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezés esetén, így az orvosszakértő építi be a pszichológiai vizsgálat eredményeit. És ha ellentmondás van? A 10. sz. m.l. leírja, hogy az orvosszakértő véleménye az irányadó, részletesen indokolja is ennek okát.

A gyermekelhelyezési perekben azonban a pszichológus támaszkodik a pszichiáter véleményére, nincs módja azt figyelmen kívül hagyni. De a véleményalkotáshoz a pszichiáter is figyelembe veheti, ha szükségesnek ítéli a pszichológiai vizsgálat eredményeit. Tehát szoros együttműködésben dolgoznak.

Általános elv valamely pszichiátriai betegség nevelési alkalmasságra gyakorolt hatásának megítélésében: A nevelési alkalmasságot egyedileg kell megítélni. Önmagában valamely – akár súlyos – pszichés, mentális megbetegedés (pl. szkizofrénia, PMD) fennállása sem jelenti automatikusan a szülő nevelési alkalmatlanságát a gyermek nevelésére.

Figyelembe veendő szempontok (Huszár-Kuncz, 1998. alapján): - kórisme, betegségbelátás, rendszeresen jár-e kezelésre, együttműködik-e a kezelésében és így kompenzált állapotban van-e, kórlefolyás: a periodikusan, epizodikusan zajló mentális zavarok esetén 1. milyen gyakoriak ezek a visszaesések 2. ezekben az esetekben milyen támogató szociális háttér veszi körül a személyt, 3. milyenek a reziduális jegyek. életvezetés, interperszonális kapcsolatok, gyermekéhez való érzelmi kötődése. A heteroanamnestikus adatok is támpontértékűek lehetnek, bár itt érdekellentét áll(hat) fenn a felek közt a perben.

Mindkét fél vizsgálata fontos Egyrészt az egyenlő bánásmód elve alapján Fokozott szenzitivitásuk és projekciós késztetésük miatt A konfliktusok interaktív jellege okán.

Az egyes típusos esetek: Neurózisok, szorongásos zavarok: ha az életvezetést jelentősen nem korlátozzák, általában nem kerülnek pszichiáter elé (kivétel pl. súlyos agorafóbia, pánikzavarral – segítség nélkül nem tudta a gyermeket óvodába sem elvinni) – de az ellenérdekű fél ragaszkodhat a vizsgálathoz, akkor igen (pl. évekkel korábban zajlott egy enyhe lefolyású depresszió, ill. pánikzavar – kezelésre jár, AT-t tanult, megoldódott, apuka a válóperben évekkel később erre hivatkozott, mint a nevelési alkalmasságot megkérdőjelező tényezőre) Szkizofrénia, szkizoaffektív kórképek (betegségbelátás, együttműködési készség döntő, ill. a reziduális jegyek vizsgálata – sokan azonban el sem jönnek a vizsgálatra, főként, ha volt már egy számukra kedvezőtlen véleményezés)

Paranoid kórképek (paranoia – doxasma, hallucináció ált Paranoid kórképek (paranoia – doxasma, hallucináció ált. nincs, paranoid személyiségfejlődés, nagyzásos, üldöztetéses téveseszemrendszer, kverulátoros, féltékenységi téboly) Hangulatzavarok (unipoláris, bipoláris kórképek) – endogén vagy exogén kórképek Szenvedélybetegségek (alkohol, drog, játékszenvedély leggyakrabban) Személyiségzavarok – ezek a leggyakoribbak (kórelőzmény ált. nincs).

Személyiségzavarok véleményezése 10. sz. Ml.: iü. orvos-, elmeorvos szakértővel együttműködve a pszichológus szaktanácsadóként közreműködhet a szem. zavar feltárásában (pszichopátiás, karakteropathiás személyiségjegyek, függőségi jegyek, stb.) A kóros elmeállapotok, a súlyos személyiségzavarok véleményezése orvosszakértői feladat, de a határesetek — az enyhe fokú vagy abortív formák, a személyiségreakciók —tisztázásához segítséget nyújthat a pszichológus, akinek véleményét az igazságügyi elmeorvosszakértő saját szakvéleményébe beépítheti. Ha előfordul, hogy megállapításaik nem egyezőek, akkor az elmeorvosi vizsgálat (megfigyelés) adatai a döntőek.

- A pszichológus szakértő a tesztek, az exploráció, az életút-elemzés segítségével olyan pszichopathológiai ismérveket valószínűsíthet, amelyek súlyos személyiségzavarra utalhatnak vagy a kriminális cselekménnyel összhangba hozhatók (pl. csábulékonyság, empathia hiánya, a tartós, affektív feszültségek, acting-out levezetése, a büntetéstanulási helyzetekben mutatott kudarc, az elaborálatlan agresszió, stb.). Esetenként sikerül feltárnia a kedvezőtlen személyiségvonások közös eredetét, a korai szocializációs zavart, illetőleg a környezeti ártalmakat.

Annak eldöntése, hogy az általa észlelt személyiségzavar eléri-e a betegség szintjét, már nem tartozik a pszichológus szakértő illetőségi körébe, hanem elmeorvos-szakértői véleményezés tárgyát képezi.

Zárszó Nem vitatható, hogy a válás mindig megterhelő mind a szülők, mind pedig egy gyermek számára. Ez az egyik legsúlyosabb stresszforrás a felmérések szerint, ennél súlyosabb életeseménynek csak a házastárs halálát értékelik. A válás is veszteség és ennek megfelelően a veszteségek feldolgozására irányadó gyászmunka zajlik le ilyenkor. Sok esetben azonban azt láthatjuk, hogy ez a gyászmunka inadekvát irányt vesz: nem egyedül, vagy segítő (így pl. a pszichológus) közreműködésével, hanem a végeláthatatlan perekben, a bírósági tárgyalótermekben, vagy esetleg a médiában zajlik. Ennek könnyen részesévé válik a pszichológus szakértő (feljelentések) és a pszichiáter is – ha bevonásra kerül. 