Budapest, Babity Mária
“Ha egy gyerek nem tud olvasni, megtanítjuk” “Ha egy gyerek nem tud úszni, megtanítjuk.” “Ha egy gyerek nem tud szorozni, megtanítjuk.” “Ha egy gyerek nem tud vezetni, megtanítjuk.” “Ha egy gyerek nem tud viselkedni, …...megtanítjuk? vagy ……megbüntetjük?
szubjektív értelmezés buktatói ◦ Problémás = aki nekünk problémát okoz, akivel nem boldogulunk? ◦ egyéni tolerancia határai mi fegyelemsértés, mi nem? mi tiszteletlenség, mi nem? ◦ projekció ő piszmog, vagy én vagyok türelmetlen? ő „szemtelen”, vagy én vagyok bizonytalan a tekintélyemben? ◦ Pygmalion-hatás vs. Gólem-effektus Problémás gyermek: akivel szemben az élethelyzet nem támaszt fokozottabb követelményeket az adott életkorban elvárhatóhoz képest, és mégis tartósan hiányos az alkalmazkodása, vagy nem tud megfelelni a szabályoknak, elvárásoknak.
A tünet üzenete: a fejlődésben zavar keletkezett. A tünet olyan kifejezési módban fog megnyilvánulni, amelyre az adott életszakaszban az egyén képes: Csecsemőkor: táplálkozás és bőrreakciók Kisgyermekkor: beszéd, mozgás, szobatisztaság, önállóság Iskoláskor: viselkedés és teljesítmény Serdülőkor: önértékelés, identitás
Viselkedéses tünet: Beilleszkedési zavar: új közösséggel való kapcsolatfelvétel vagy kapcsolat-fenntartás Viselkedészavar: viselkedés alkalmi jellegű, a megszokottól eltérő kedvezőtlen megváltozása, amely egy helyzeti reakció (fegyelmezetlenség bizonyos órákon) Magatartászavar: életkorból és élethelyzetekből adódó viselkedési követelményeknek nem tud megfelelni (hiányzások, verekedés, csúfolódás, bohóckodás) Deviáns viselkedés: társadalmilag elfogadott magatartási és erkölcsi normák megsértése (lopás, csavargás, alkohol, stb.) Tanulás és iskolai teljesítmény zavarai okai összetettek ide tartoznak pl. „disz”-es problémák, figyelemzavar, stb.)
Képzelje el: Önt most kiemeljük a családjából … Megtapasztalt módszer: másik helyzetének intenzív elképzeltetése • Hogyan érezné magát, hogyan viselkedne? • Mire lenne szükség / mit kellene tenni azért, hogy pl. jobban érezze magát ebben a helyzetben? • Mennyi időre lenne szükség, amíg megszokná/elfogadná az új helyzetet? • Konklúzió Megtapasztalt módszer: másik helyzetének intenzív elképzeltetése • Hogyan érezné magát, hogyan viselkedne? • Mire lenne szükség / mit kellene tenni azért, hogy pl. jobban érezze magát ebben a helyzetben? • Mennyi időre lenne szükség, amíg megszokná/elfogadná az új helyzetet? • Konklúzió
figyelemfelkeltés tekintély-és hatalomszerzés feszültség-levezetés modellkövetés tehetetlenség, tapasztalatok hiánya
csinál, Mit csinál, ha rászólunk? * 1. szót fogad, majd újrakezdi 2. ellentmond, „csakazértis” csinálja 3. gyűlölködő, erőszakos, ellenséges 4. nem hajlandó együttműködni, lehet, hogy válaszolni se * Súlyossági sorrendben figyelemfelkeltés hatalomra törekvés, tekintélyszerzés elégtétel, bosszúállás passzív ellenállás
Mit érzünk? 1. Bosszankodunk 2. „Kontrollvesztés réme” 3. Megbántva érezzük magunkat 4. Tehetetlenség figyelemfelkeltés hatalomra törekvés, tekintélyszerzés elégtétel, bosszúállás passzív ellenállás
Beszéljünk a gyerekkel – szembesítsük a „céljával” Figyelemfelkeltés ◦ ne reagáljunk a provokációra, dicsérjük az elvárt viselkedést ◦ ha nem lehet figyelmen kívül hagyni: nem büntetni, kiabálni, stb., épp csak rászólni Hatalmi harcok ◦ Kikerülni!!! ◦ Felelősséget ruházni a hatalomért küzdő gyerekre Elégtétel, bosszú ◦ legnehezebben kezelhető, ált. többi gyerek sem szereti ◦ ellenséges, a következmények nem érdeklik (csak újabb ürügy a bosszúra) ◦ megértésre és elfogadásra lenne szükségük Passzív ellenállás ◦ a legnehezebb (igazi kihívás) ◦ el akarják hitetni magukról, hogy reménytelenek ◦ háttérben: túlzott elvárások, ambíciók, versengés ◦ Nem szabad feladni! Legapróbb erőfeszítést is értékelni kell!
Van egy másik problémás csoport is, akik üzennek a tüneteikkel: a csendesek, a félénkek. Mivel nem fenyegetik a felnőtt tekintélyét, és nem zavarják a megszokott rendet, nem adnak negatív visszajelzést a felnőttnek, de gyakran pozitívat sem, gyakran észrevétlen marad, hogy segítségre szorulnak.
Helyzet elemzése, tünetek üzenetének megértése ◦ Nincs általános recept: tapogatózni és próbálkozni kell, „kérdezni” ◦ Elemzés: Előzmények, élettörténet Hol jelentkeznek a tünetek, mikor, milyen helyzetben, mióta áll fenn, stb. Milyen érzéseket vált ki belőlünk? Mit „üzen” a tüneteivel? Mi az, amit „kiviselkedik” magából? Ha a tünete beszélni tudna, mit mondana magáról? Mit nyer vele? Mit veszítene, ha ez a tünet megszűnne? Megfelelő módszer(ek) kiválasztása
elfogadás ◦ az érzést elfogadni, a nem kívánatos viselkedést leállítani helyzetelemzés ◦ mikor, hol, mióta, kinek a jelenlétében ill. távollétében, milyen hosszan, milyen gyakorisággal, stb. figyelmen kívül hagyás ◦ 2-3 hétig ráerősítés várható a javulás előtt – TÜRELEM, és szilárdan kitartani szuggesztív dicséret ◦ nagyon hatékony! ◦ dicséret, pozitív visszajelzés egyszerű szavakkal, de nagy érzelmi intenzitással elszeparálás: azonnali visszajelzés ◦ NE büntetés, megszégyenítés, stb. legyen, csak egy kis idő a lecsillapodásra! váratlan figyelem ◦ fontos: valóban váratlan legyen, vagyis valami egészen másért kapjon figyelmet, mint a nemkívánatos viselkedés vagy annak hiánya „tedd dicsérhetővé!” ◦ helyzetteremtés, ahol eredményes lehet, majd visszajelzés erről tanulási problémák kezelése ◦ iskolai kudarcok csökkenését gyakran magatartási problémák csökkenése követi
Szeretnek játszani? (2-2 gyerek esete, csoportos feldolgozás) Megtapasztalt módszer: az információk „szétválogatása” • okok/előzmények; • negatívumok/nehézségek; • pozitívumok/erősségek Megtapasztalt módszer: az információk „szétválogatása” • okok/előzmények; • negatívumok/nehézségek; • pozitívumok/erősségek
Túl gyakori verbális kontroll (felszólítás, figyelmeztetés, tiltás) útján a zavaró magatartás aligha változtatható meg, sőt, a konfliktushelyzet negatív összetevőinek túlzott hangsúlya a problematikus viselkedés elmélyülésének veszélyét is magába rejti. Lehetséges megoldás: megtanulni arról beszélni, amit szeretnénk, nem arról, amit nem! Ne kiabálj! Beszélj halkabban, kérlek! Mi nem szeretjük a hazugságot. Mi az igazmondást szeretjük.
A dicséret is lehet káros! Ha a személyiségre vonatkozik, nem pedig a viselkedésre, erőfeszítésre, stb. ◦ személyiség: nem kontrollálható ◦ viselkedés, erőfeszítés: IGEN! A „problémás” gyerekek elsősorban a negatívumok észrevételére vannak kondicionálva ◦ a pozitívumok gyakran nem férnek össze az énképükkel, ◦ az elismeréstől, a pozitív kritikától inkább zavarba jönnek, elhárítják, illetve igyekeznek lerombolni, visszaállítani „a világ megszokott rendjét” ◦ Nekik: dicséret helyett FIGYELEM: közös élmény, meghallgatni őket, stb.
• Bántalmazott 6 éves • „Szilvi” esete
Budapest, Babity Mária Köszönöm a figyelmet!