Francia etikett

A franciák nagyon büszkék kultúrájukra, európaiságukra, de elsősorban a nyelvükre. Az üzleti tárgyalásoknak tehát mindig franciául kell folyniuk. Az ide érkező vendégek számára is feltétlenül francia tolmácsot kell alkalmazni. Esetleges szabadidőprogramon a vendég kezdeményezésére más nyelven is beszélgethetünk. Ha kiutazóként elfogadja a fogadó fél, hogy nem franciául tárgyalunk, pár üdvözlő szót mindenképp tanuljunk meg franciául, ezzel nagy érzelmi előnyre tehetünk szert a partnerünknél.

A megszólítás Monsieur, Madame, esetleg - ha szemlátomást nagyon fiatal a megszólítandó hölgy - akkor Mademoiselle. Bemutatkozásunkat követően e szavakat a családnév követi. Nem illik üzleti partnerünket keresztnevén szólítani, és ott szigorúan kötelező a magázás.

A kézfogás módjában a franciák igazán hűen reprezentálják az európai illemtant, nem fordulhat elő tehát, hogy férfi nyújtson előre kezet nőnek. Bemutatkozáskor és távozáskor mindenkivel kezet kell fogni, de sem a kézszorítás, sem a kéznek a rázogatás nem szokás. Általános jó tanácsunk arra, hogyan szabaduljunk meg a kellemetlen, hosszan tartó kézrázástól: nyissuk ki a kézfogásban a tenyerünket, így a partner abbahagyja a hosszú és szokatlan kézfogást!

Az üzleti élet A franciák üzleti megbeszéléseiken is szertartásosak, konzervatívak. Az persze természetes, hogy egyeztetés nélkül nem törünk a partnerre. Az üzleti megbeszélésre a legmegfelelőbb időpont a délelőtt 12-ig tartó napszak; természetesen reggel 9-10 óránál nem korábban. Ha ebben a napszakban nem sikerül időpontot egyeztetnünk, akkor pedig délután 3-tól tehetjük ezt meg.

A tárgyalás sok időt vesz igénybe, apró részletek felett is hosszan vitáznak. A tárgyalások mindig egyértelműen, minden pontot tisztázva fejeződnek be. A tárgyalásokról készült dokumentumok francia nyelvűek, még akkor is, ha a tárgyaláson - valami csoda folytán - francia partnerünk például angolul beszélt.

A tárgyalásokon a franciák összeszedettek, diplomatikusak A tárgyalásokon a franciák összeszedettek, diplomatikusak. Ha bemutatkozó látogatásra érkező vendégük nem elég felkészült, a mondandója nem logikusan és érvekkel alátámasztottan felépített, a francia nem fog közbevágni, de kevés az esély az üzleti kapcsolat beindítására.

Ne várjunk partnerünktől gyors döntést: a vállalati rendszer, csakúgy, mint a közigazgatási, erősen hierarchikus, mondhatni kissé bürokrata. Kevés vezető hajlandó áttörően és gyorsan dönteni. A nők, ha felkészültek és célorientáltak, egyenrangú partnernek fogják érezni magukat a férfiakkal. Franciaországban egyre több középvezető beosztású nővel lehet találkozni.

A franciáktól nem idegen, hogy a hivatalos megbeszéléseket ebéd vagy vacsora közben is folytatják, de nem illik a főétel (roti) elõtt szóba hozni az üzleti ügyeket. Sokszor az az ember érzése, hogy direkt tesztelik külföldi partnereiket, hogyan viselkednek fehér asztalnál!

Az üzleti életben, az öltözködésben a franciák a hagyományos sötét öltöny, világos ing és nyakkendő hívei, a nők általában klasszikus kosztümöt viselnek. Egyértelműen kerülni kell a sportos öltözetet. Még ha lakásra hívnak is bennünket, viseljünk öltönyt, kosztümöt!

Étkezési és más illemszabályok A franciáknál szokás a munkareggeli, de nem igazán kedvelik azt. Az ebéd viszont akár két órát is eltarthat. Az étkezés előtt ne igyunk tömény italt, nem szokás. Mint ahogy a fogások között sem illik rágyújtani (ez megint egy általános európai szabály). Az étkezéshez bort kínálnak.

Ha lakásra hívnak meg vacsorára (ami egyébként nagy kitüntetés), a háziasszonynak feltétlenül küldjünk virágot, de soha ne rózsát!

Ha nem vagyunk tájékozottak a borfajtákat illetően, hagyjuk, hogy francia házigazdánk vagy vendégünk válasszon! Választását dicsérjük meg! Jó tudni, hogy a salátát a főétel után tálalják, és nem illik azt vágni: a salátalevelet hajtogassuk össze, és úgy szúrjuk a villánkra. Mind a tárgyalásokra, mind az étkezésre több időt szánjunk! A franciák nem hívei a gyors döntésnek és a gyors étkezésnek.

Kulturális kívánalom, hogy soha ne üssünk a tenyerünkbe a másik kezünk öklével: a franciáknál ez a mozdulat ugyanis igen csúnya dolgot jelent. Ők az oké jelzésre a felemelt hüvelykujjukat használják. A karikába hajtott ujjak jelentése: nulla. Ha számlát kér valahol, akkor tegyen úgy, mintha írna!

Ha nő vagy a tárgyalófél felettese lép be a helyiségbe, a franciák felemelkednek. Szokás, hogy a hölgyeknek kezet csókolnak; oly módon, hogy a nő kezét nem emelik magasra, hanem fölé hajolnak, de nem csókolnak rá a kézfejre.

Szigorúan betartják az etikett szabályait, és meg vannak győződve arról, hogy bizonyos dolgokat nem szokás nyilvánosan csinálni. A francia férfiak például sohasem fésülködnek az utcán, s a nők sohasem igazítják meg a sminkjüket a nagy nyilvánosság előtt. Lehet akármilyen kánikula, mégsem szabadulnának meg egy réteg ruhadarabtól, ha az utcán sétálnak. (…) Egyetlen kivétel van ez alól, mégpedig a Férfihólyag Ürítése. A francia férfiak mindenhová pössentenek - az utak mentén (akár forgalommal szemben vagy háttal neki), folyókba, tavakba és csatornákba, fák, avagy bokrok alá, lámpaoszlopok tövébe, boltok, garázsok vagy pályaudvarok mögé. Pössentenek cigarettázás, beszélgetés, horgászás vagy kertészkedés, karburátor-szerelés, cementkeverés vagy lófuttatás közben is… Egy Franciaországba látogató turista a tengerparton időzött. Éppen éjfél volt. A tenger csöndesen hullámzott, a telihold ragyogott. Már-már a Paradicsomban érezte magát, amennyire egy földi halandó teheti még a síron innen. Ekkor a sötétből felbukkant három francia férfi és belehugyozott az óceánba. A varázslat azonmód megtört. Turistánkat leginkább az kavarta fel, hogy mindhárman barátságosan (bonne nuit-t, jóéjszakát!) kívántak neki, sliccükön felhúzták a cipzárt, majd beleolvadtak az éjszakába.