Paradigmák a szuicidológiában II. Pécs, 2009. szeptember 18. Buda Béla dr. Elméleti modellek a szuicidológiában – és jelentőségük a megelőzés szempontjából Paradigmák a szuicidológiában II. Pécs, 2009. szeptember 18.

I. Egyszerűsítés és redukcionizmus a közgondolkodásban „A dolgok lényege” – a viselkedés reprezentációinak magyarázó jellege, ideológiai funkciói Történeti és aktuális kontextusok – a reprezentációk megértése a mindennapi tudatban Analógiák, implikációk, értékhangsúlyok a mindennapi elképzelésekben Humán tudományok – a köznapi szemlélet túlélése a tudományos kategóriákban Paradigmák a szuicidológiában

II. Az absztrakciók „testi” eredete Lakoff és Johnson - „the embodied mind” – a metaforák különleges működése – a testi cselekvés és önpercepció szerepe az absztrakciókban A „lényeg” utalásos kifejezése – a metaforáktól a szimbólumokig – narratívákon át A „szemlélet” a diszciplinált gondolkodásban – a keretek és kiindulópontok rögzítése Az „együttes élmény” a „jelentés” használati variációiban – a használat szubkultúrái Paradigmák a szuicidológiában

Paradigmák a szuicidológiában III. A „modell” fogalma Minta (pattern), váz(lat) – (design), megkülönböztető (lényegi) szerkezet vagy működési elv, egyszerűsített vagy kicsinyített forma, prototípus, ideáltípus, stb. Modell – tehát nem az utánzandó ember vagy cselekvés értelmében (az elvont modellkoncepció ennek lényegére is vonatkoztatható) A modell – ismeretelméleti értelemben – az összefüggések, struktúrák közvetítője Modellkeresés, modellképzés – taxonomikus, strukturális, működési modellek, folyamatmodellek és rendszermodellek (szabályozási modellek), szimulált modellek Paradigmák a szuicidológiában

IV. A taxonómiai modell primátusa Mi „van” és mi mihez hasonlít, mitől különbözik – tipológiák, rendszertanok (pl. Linné rendszere) taxonomikus nézőpontból A „differentia specifica”-k, mint a taxonómia alapjai és az összetettebb modellek kiindulópontjai Elméletek – implikált modellek, az elméletek osztályozásának alapjai Nomenklatúrák – és modelltartalmaik Paradigmák a szuicidológiában

V. Az elméleti modellek természete Hétköznapi elméletek – tudományba beépülésük rejtett és nyílt ontologizációja (”vis dormitiva”) Konzervativizmus, kánon, dogma a mindennapi felfogásokban és a (társadalom) tudományi elméletekben Az elméletek (modellek) analógiájának eredete, pl. az organicizmus és változatai a szociológia fejlődésében, a fizikai tudományok, ill. a politikai jelenségek modellelemei a pszichoanalízisben (topológia, dinamika, struktúra, stb. i.. cenzor, megszállás, felettes-én, stb.) Paradigmák a szuicidológiában

VI. Az öngyilkosság első elméletei és modelljei „Eelmezavar”, elmebaj, kóros reakció, „rövidzárlat” Morális modellek – harag és gyilkos indulat (Freud, Stekel), menekülés (a felelősség elől), önzés (kivonódás az emberi egzisztencia gondjaiból) Durkheim: - a cselekmény morális „szövegkörnyezete” – altruizmus, egoizmus, anómia Bosszú, kihívás, demonstráció, terrorizmus Életuntság, a veszteség (az élet „értelmének” elvesztése), „negatív életegyenleg” Paradigmák a szuicidológiában

VII. A szuicidológia kezdeti modelljei „Cry for help” – a lelki intervenció lehetősége A preszuicidális szindróma Reménytelenség (és tehetetlenség) A „nem igazi szuicidium” – paraszuicidium „Önkárosítás” – „orosz rulett” – veszélykeresés Paradigmák a szuicidológiában

Paradigmák a szuicidológiában VIII. Sneidman – a „lelki fájdalom” és az önpusztító „megoldás” taxonómiája A kibírhatatlan fájdalom (psychache) metaforája, mint a problémák közös nevezője A „psyde” az önpusztító szándék közös nevezője 15 jellegzetes viszonyulás a halálhoz, négy szándéktípus (intended, subintended, unintented, contraintended) 10 közös vonás (commonalities) - közös: purpose, goal, stimulus, stressor, emotion, cognitive state, perceptual state, action, interpersonal act, pattern Paradigmák a szuicidológiában

Paradigmák a szuicidológiában IX. Újabb modellek Nárcisztikus krízis (Henseler) Az önértékelés helyreállításának heroikus aktusa (Wedler) Csapdahelyzet – menekülés elzárása (entrapment, arrested flight) Szuicidális folyamat (van Heeringen) - a multifaktoriális életútmodell A halálos önkárosítás „képességének” tanulásos megszerzése (Joiner) Paradigmák a szuicidológiában

X. A patológia visszatérése Ringel: Neurose zum Selbstmord hin, chronische psychische Fehlenentwicklung Depresszió és a kóroki értelmezés különbségeiből eredő variációk Borderline szindróma Kognitív zavarok, „belső hang” Paradigmák a szuicidológiában

XI. Az utánzás tényezője Járványok, családi minták, vikariáló tanulás (a pánikszindróma példáján elbeszélve), a halál heroizálása Az azonosulás mozzanata – saját nem, kor, élethelyzet, probléma és az eszköz – hely-, ill. módszerátvétel A média szerepe –a rezonancia élménye A szuggesztiók különös hatása Paradigmák a szuicidológiában

XII. A modellek szerepe a szuicidológiában Tapasztalatgyűjtés, kutatás, képzés irányelvei Multidiszciplináris, multifaktoriális szemlélet szükségességének kiemelése Keretek és irányelvek az empátia, ill. a rekonstrukció számára Megelőzés elméletek és prevenciós programok irányítása Paradigmák a szuicidológiában

XIII. A „megelőzésmodellek” kritikája Hétköznapi empirizmus és „common sense” alapján, mono- vagy oligofaktoriális beavatkozás – vélelmezett hatás „mindenkire ugyanaz” – valamiféle rejtett antropológiai feltevés Célzott intervenciók ritkasága – pl. korosztály, nem, populációs csoport, veszélyeztetettségi kategória vagy súlyosság, stb. A hatás „ontológiai” mérhetetlensége Paradigmák a szuicidológiában

XIV. A „modellalapú” kutatások hiánya a prevencióban Segítő „hatásmodellek” kipróbálatlansága –pl. elméletileg releváns modellek: a pszichoanalitikus „konténermodell”, a Langs-féle „ultrahitelesség” a tudattalan kommunikációban, a közösségi ellátás öngyilkosság megelőzése, asszertivitási és más, önhatékonysági tréningmódszerek, „testterápiák”, módosult tudatállapotok (pl. Grof holotropikus légzéstechnikája), speciális szuggesztiók A hospice ellátás, a lelki (vallásos vagy spirituális) kísérés és terápia, ill. az eutanázia vagy az asszisztált öngyilkosság szuicidológiai értelmezése (összehasonlítás, egymásra vetítés) A lélektani boncolás elhalása –a finomítás és a feldolgozó klinikai diskurzusok intenzifikálása helyett Az öngyilkosság „színtereinek” szociálpszichológiai (közösséglélektani, környezetpszichológiai, stb) elemzése Paradigmák a szuicidológiában

Paradigmák a szuicidológiában XV. Tanulságok a közgondolkodás és a szuicidológia modelljeinek izomorfiájából Nagyobb hangsúlyos a modelleken a kortárssegítő, iskolai megelőző és önkéntes segítő szolgálatokban – induktív helyett deduktív közelítés Színtérnek tekinthető intézmények és szervezetek szakembereinek képzésében a modellek felhasználása, explikációja A modellek az érintkezésben és segítő kommunikációban a veszélyeztettekkel Az egyes modellek relevanciájának és kombinációjának vizsgálata és alkalmazása Paradigmák a szuicidológiában

XVI. A megelőzés szükségletei és lehetőségei Multimodalitás és modellintegráció szükségessége (kutatásban és alkalmazásban) A modellek felbontása – modulárisan – az akut helyzetek értelmezéseinek és intervencióinak részmodelljei – vizsgálatban, képzésben, alkalmazásban „modellalgoritmusok” a veszélyeztetettség különböző konstellációira (pl. „settingek”, csoportok, patológiák, stb.) Együttműködés a mentálhigiénével – az életkedv, problémamegoldás, feszültségkezelés, önértékelés, kommunikációs készségek, autonómia, stb. fejlesztésének és óvásának útjai – legalább új értelmiségi diszkusszió erről Paradigmák a szuicidológiában