A MOZGÁSKOORDINÁCIÓ ZAVARAI

A mozgás fontossága A mozgásnak kiemelt jelentősége van a gyermek fejlődésében, képességeinek kibontakoztatásában. A mozgás nagymértékben segíti az észlelést, a tapasztalatszerzést, alapját képezi a magasabb gondolkodási funkcióknak, a beszéd egyik feltétele.

Mozgásfejlődés A mozgásfejlődés szinte az élet első pillanatában kezdődik, hisz az anyaméhben fejlődik ki minden, a mozgáshoz szükséges testrész, az agy és a fül mint igen fontos "mozgató berendezések". A terhesség, szülés során fellépő fizikai vagy lelki sérülés, trauma befolyással vannak a mozgásfejlődésre, eredménye lehet egy megkésett mozgásfejlődés. A babák a mozgásfejlődés első szakaszát, kúszást, mászást, átfordulást csak saját ösztönükből végzik, követendő minta nélkül. Az vezérli őket, hogy egyensúlyban maradjanak, és a fejüket stabilan meg tudják tartani. Általában a hatodik hónapra a fej megtartása stabilan kialakul, innentől a tényleges felegyenesedés szakaszai kezdődhetnek, mint ülés, állás, járás. Tapasztalatok szerint a csecsemőkori mozgásfejlődési elmaradásból (vagy éppen túlságosan gyors mozgásfejlődés miatt) származhatnak iskolai problémák: figyelem, mozgás, tanulási zavarok. A mozgáskoordináció miatt elengedhetetlen a kúszás és mászás kellő időn keresztüli gyakorlása.

Az óvodás gyermek mozgásformái folyamatosan gazdagodnak, egyre változatosabbak lesznek a sokféle tevékenységnek, ill. a játéknak köszönhetően. Talán bele sem gondoltunk, milyen nagy jelentőséggel bír egy legós építés, gyurmázás vagy egy rajzolás a kéz finommozgásának ( azaz a kézügyességnek) a fejődésében, vagy egy kiadós mászókázás, fogócskázás, labdázás a nagymozgások tekintetében. Adjunk tehát minél változatosabb lehetőséget a kicsiknek a játékra, ill. különböző változatos tevékenységekre. Előbbieknek köszönhető az óvodás gyerekek intenzív mozgásfejlődése: 5-6 éves korra képessé válik mind az egyenletes tempójú, mind a gyorsuló futásra. Ebben a korban egyre kitartóbbá, összerendezettebbé válik mozgásuk, ügyességük is egyre nő. Könnyen megtanulnak úszni, biciklizni. Fontos azonban tudni, hogy az óvodások veszélyérzete még jóval kisebb, mint bizonyítási-, és mozgásvágyuk.

A mozgásfejlődés zavarai Az óvodáskorú gyermekeknél leggyakrabban előforduló két mozgásfejlődési zavar a hipermobilitás ( túlmozgékonyság) és a mozgásgátoltság. A hipermobilitás: megnyilvánulási formái a gyors, kapkodó, céltalan mozgások, fejletlen kézügyesség, finommotorika. Ezeknél a gyerekeknél gyakran tapasztalható beszédfejletlenség is. A hipermobilitás okai elsősorban szociális ártalmakra vezethetők vissza, így pl.: elhanyagoltságra, szorongásra, mellőzöttségre A mozgásgátoltság: az előbbieknek épp az ellenkezője. A gyermek (valószínűleg szintén szociális ártalmak nyomán) nem elég motivált környezetének mozgásos, cselekvéshez kapcsolható megismerésére. A negatív társas, emberi kapcsolatai visszavetik, gátolják ebben a megismerési folyamatban (nem mer nyitni környezete felé), így mozgásfejlődése lelassul, megáll.

Mozgáskoordinációs zavarok Az alapozó mozgásterápia legfőbb célja a megfelelő mozgáskoordináció kialakítása. Koordinálni a mozgást azt jelenti, hogy összerendezzük mozdulatainkat egy egésszé úgy, hogy térben és időben megfelelő választ adunk a külvilág közvetett vagy közvetlen ingereire. A mozgáskoordináció zavara visszavezethető az észlelés zavaraira, a környezet ingereinek nem kielégítő feldolgozására és az érzékszervi asszociációk hiányára. Koordinációs zavart okozhat az alapvető mozgáskészségek hiánya, amit a mozgásszegény életmód okoz. A mozgászavarra elsődlegesen a nagymozgások koordinálatlansága a jellemző, amelynek következménye a finommozgások kivitelezésének nehézsége. Különösen kifejezett azokban az esetekben, amikor nehézséget okoz az érzékszervi működés és a mozgás kivitelezése, ennek összerendezése (szem-kéz koordináció zavara). Átmeneti mozgászavart okozhat a hirtelen hosszanti növekedés.

A pedagógiai munkában találkozunk: 1. a nagymozgások (természetes mozgások: járás, futás, kúszás, cselekedetek stb.) és 2. a finommozgások (rajzolás, írás, kézimunka) zavarával, amelyek gyakran mozgáskoordinációs zavarokból erednek.

Ha a gyermek nagymozgása bizonytalan, rendezetlen, ügyetlen, akkor a tárggyal történő vagy anélküli manipuláció koordinációja nehezített. Ennek következtében az apró tárgyakkal esetlenül bánik, pl. helytelen ceruzafogás. Ha a gyereknek nincs finommozgása, akkor a gyerek nem fog tudni szépen rajzolni, kézimunkázni, varrni, szépen írni stb. – ha pedig nem tud szépen írni , akkor ez már a diszgráfia jeleit mutatja

A mozgáskoordinációS ZAVAROK fejlesztése Fejleszteni lehet mondókákkal, mozgásos játékokkal Ilyen mondókák mint: Fújja a szél a fákat, (törzshajlítás nyújtott karral oldalra) Letöri az ágat, reccs! (guggolás)

Kicsi vagyok én, (guggolás) Majd megnövök én, (nyújtózkodás) Mint a tüdő a fazékból Kidagadok én. (karkörzés a test előtt) Kaszálj Pista, kalapálj, Holnap délig meg se állj! (vízszintes kaszálás)

Ilyen játékokkal lehet még fejleszteni, mint például: ”Volt egyszer egy öregember”- ”Volt egyszer egy öregember, annak volt egy háromlábú széke, írgette- forgatta, bolond aki…”- itt meg kell nevezni egy cselekvést, melynek épp az ellenkezőjét kell tenni! Tehát ”bolond aki leguggol” vagy ”bolond, aki le nem hasal” ”Zsák búza és az egér”- egy zsák búzát találtam, de egy kisegér benne volt, kirágta a zsákot, a búza szép lassan kipergett a zsákból és üresen a földre esett. (Ezt a történetet mozgással kell eljátszani, kifeszült testtel, lábujjhegyen állni, majd lassan elernyedni és a végén a földre esni, elterülni, mint az üres zsák.)

Készítette: Komporály Beáta Mezei Katalin Köszönjük a figyelmet!

Bibliográfia: http://ovisvilag.blog.hu/2008/11/05/jo_jatek_a_mozgas_is#more75153 9’ http://okosanya.blog.hu/2009/10/19/mozgaskoordinaciot_fejleszto_mo ndokak http://menomanok.hu/problema_mozgaskoordinacios_zavarok.html http://www.kislexikon.hu/mozgaszavar_a.html http://www.gekkonet.hu/tanulasizavar/tanulasi-zavar-tunetek.html http://www.trening-fejlesztes.hu/mozgasfejlodes.html