„El ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid!” „Ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival!” (5Móz.4:9)

„Nem kell félnünk a jövőtől, hacsak el nem feledkezünk az útról, amelyen az Úr vezetett bennünket, és tanításairól, amelyet múltunk történelmén keresztül kaptunk.”

ÚT AZ EGYHÁZZÁ SZERVEZŐDÉS FELÉ A legalapvetőbb hitelvek körvonalazódása

„A többség elhagyta az adventhitet, majd vagy visszamentek korábbi gyülekezetükbe, vagy világi hitetlenségbe sodródtak” (George R. Knight: Hogy el ne feledjük! 32.o.) Spiritualizálók „Krisztus eljött október 22.-én, de nem látható módon. Közülük egyesek ‘lelki’ feleséget és férjet vettek, ami nagyon is testi következményekkel járt. Nem szabad dolgozniuk. Mint a kisgyermekek, eldobták a villát és a kést, és a kezükkel ettek és csúszkáltak.” (u.o.)

Himes – féle csoport „Himes végül arra a következtetésre jutott, hogy a millerizmus ugyan tévedett az időt illetően, de helyesen határozta meg, hogy mi történik majd a 2300 nap végén. Másként szólva nem teljesedett semmilyen prófécia 1844. október 22.-én, hanem továbbra is várniuk kell, hogy Jézus visszajöjjön az ég felhőin következő néhány évben a „megbeszélt időben”. „Himes meggyőzte Millert, hogy csatlakozzon hozzá egy konferencián, amit vele nyittatott meg április 29.-én a New York állambeli Albany városában. Itt egyházat szervezett hitelvi alapon és kezdetleges kongregacionalista szervezeti formában.” (George R. Knight: Hogy el ne feledjük! 34.o.)

A SZENTÉLY TANA A szentély Miller szerint: 1 – Jézus személye 2 – a menny 3 – Júda népe 4 – a jeruzsálemi templom 5 – a szentek szentje 6 – a föld 7 – a szentek közössége „csak két dolog maradt, amit szentélynek lehet nevezni, s aminek szüksége van a megtisztításra: e két dolog pedig a FÖLD és az EGYHÁZ.” (Szilvási József: A hetednapi adventizmus eredete és fejlődése 7.o.)

(Mervyl Maxvell: Mondd el a világnak! 57.o.) „Edson beszámolt róla, hogy amint keresztülhaladtak a mezőn „körülbelül félúton valami megállított. Láttam, hogy kitárul előttem a menny. Határozottan és világosan láttam: Főpapunk nem kijött a mennyei szentélyben a szentek szentjéből, hogy a földre jöjjön…, hanem azon a napon lépett be először a szentély második részébe. ” (Mervyl Maxvell: Mondd el a világnak! 57.o.)

„Tekintetemet a Jelenések könyve 10 „Tekintetemet a Jelenések könyve 10. fejezetére irányították, és láttam a látomást, mely nem hazudik, miszerint a hetedik angyal trombitálni kezdett és mi megettük a kis könyvet. Édes volt a szánkban, de most megkeseredik a gyomrunkban és megkeseríti egész lényünket. Ismét prófétálnunk kell, és amikor a hetedik angyal prófétálni kezdett, Isten temploma megnyílt a mennyben és megláttatott az ő szövetségének ládája.” (Szilvási József: A hetednapi adventizmus eredete és fejlődése 8.o.)

Edson Hiram és két társa Franklin B Hahm és Owen R. L Edson Hiram és két társa Franklin B Hahm és Owen R.L.Crosier tovább tanulmányozták a szentélyről szóló tanítást. Crosier a Day-Star Extra 1846. febr. 7.-i számában „Mózes törvénye címmel egy cikket jelentetett meg. „A szentély egy jelképrendszer központja, az Úr odahelyezte nevét, ott mutatta meg dicsőségét, és ott tanácskozott a főpappal Izrael jólétéről. Ha meg akarjuk tudni, hogy mit tanít a Szentírás a szentélyről, akkor félre kell tennünk minden neveltetésünkből eredő előítéletet… Az új szövetség szentélye az Új Jeruzsálemmel áll kapcsolatban ugyanúgy, mint ahogy az első szövetség szentélye az Ó-Jeruzsálemmel.” (u.o.)

Crosier később feladta álláspontját a szentélyről szóló tanítással kapcsolatban. Cikke mégis maradandó befolyást gyakorolt a hetedik napot ünneplő adventista tanítások további fejlődésére. A mozgalom első teológusai John N. Andrews (1829-1883), Joseph H. Waggoner (1820-1889), és Uriah Smith (1832-1903) 1852 és 1877 között részletesen kidolgozták a szentély témáját.

A SZOMBAT A szombatünneplés az adventisták között megelőzte E.G.White- ot, a nagy csalódást is, és kapcsolatban állt a hetednapi baptisták kis közösségével. Ez a közösség 1696-ban alakult meg az Újvilágban és 1828-ban indult igazi növekedésnek. Frederik Wheelerrel (New Hampshire, Hillsboro) történt beszélgetés: „Múltkori prédikációdnál, Wheeler vén, nehezen tudtam megállni, hogy ne szóljak közbe. Azt mondtad, hogy az egész Tízparancsolatot meg kell tartanunk. Hogy lehet, hogy ennek ellenére te folyamatosan áthágod az egyiket. – Hogy érted ezt Oakes testvérnő? -… A pápa vasárnapját tartod meg és nem az Úr szombatját.” (C.Mervyn Maxvell: Mondd el a világnak 77.o.) Rachel Oakes (Preston)

Joseph Bates (1792-1872) 1846-ban könyvet írt: „A szombat örök jel” címmel. Neki köszönhető, hogy később Edson, James és Ellen White is szombatot kezdett ünnepelni. „Egyik nap imádkozás közben teljesen eluralkodott bennem a bizonyosság, hogy írnom kell egy könyvet a szombatról, és majd Isten gondoskodni fog az anyagi eszközökről. Nyomban asztalhoz ültem, kezem ügyében a Bibliával és a konkordanciával, majd munkához is láttam.”(uo.93.o.)

1848 öt ‘szombatkonferenciát’ tartottak 1. Rocky Hill, Connecticut - ápr. 20.-24. Bates mint főelőadó a parancsolatok megtartásáról beszélt. Andrews: „Prédikációk a szombatról és a törvényről”, „A hét hetedik napja az Úr szombatja”, „A szombat története” Uriah Smith: „Ki változtatta meg a szombatot”, „Egy szó a szombat védelmében” Waggoner: „A megtalált igazság. A negyedik parancsolat szombatjának természete és kötelező ereje”

A szentély tana és a szombat „A földi templomban a frigyláda magában foglalta a két kőtáblát, amelyre Isten felírta törvényét… Amikor Isten temploma megnyílt a mennyben, láthatóvá lett a testamentumát tartalmazó frigyláda is… Akik ezt a fontos dolgot megértették, azok felismerték, hogy Isten törvénye szent és változhatatlan… A Tízparancsolat szívében van a negyedik parancsolat… Vizsgálni kezdték, hogy miért is tartják a hét első napját az Isten által megszentelt nap helyett.” (E.G. White: Nagy küzdelem 386-387.o.)

A PRÓFÉTASÁG AJÁNDÉKA „a lesser light to lead men and women to the greater light” (Review and Herald 80:15, Jan. 20, 1903).

1827 nov. 26-án született egy farmon Gorham városka északi részén Maine államban. Szülei Robert Harmon és Eunice Gould Harmon. Ellen és ikertestvére Elizabeth voltak a legkisebb gyermekek. Négy idősebb nővérük és két bátyjuk volt. Ellen és Elizabeth csendes gyermekek voltak. Később a család Portlandba költözött, a Clark Street 44-ben laktak, Robert Harmon kalapkészítőként dolgozott. 1859 1864

Kilencévesen baleset érte, eltört az orra, innentől kezdve sok betegség elérte. 1840-ben hallotta William Miller tanítását Jézus 1843-as eljöveteléről. 1842. Jún.26-án keresztelkedett meg a Casco öbölben. (SDA Encyclopedia; White, Ellen Gould (Harmon)) 1878 1899

Első látomása 1844 decemberében volt, egy házi istentiszteleten közeli barátjánál, Mrs. Haines otthonában.

„Feltárni az igazság és a tévelygés közötti nagy küzdelem jeleneteit; leleplezni Sátán ármánykodásait és megmutatni, hogyan lehet neki eredményesen ellenállni; bemutatni a bűn eredetét és végső elrendezését, hogy egyértelműen kitűnjék: Isten mindig igazságosan és jóakarattal bánik teremtményeivel; bemutatni törvényének szent és változhatatlan voltát – ez a könyv célja.” (E.G.White: Nagy küzdelem 15.o.)

A HÁRMAS ANGYALI ÜZENET Krisztus azt akarta, hogy egyháza egy legyen.” 1847-ben „Egy szó a kicsiny nyájhoz” c. füzetében igyekezett felhívni a figyelmet „azokra a dolgokra, amelyek hamarosan bekövetkeznek a földön.” James White kijelenti, hogy Babilon nem a katolikus egyházat, hanem a protestáns egyházakat jelenti. Ezekből az egyházakból jöttek ki ugyanis azok, akik elfogadták az első angyal üzenetét. „Babilon keveredést és zűrzavart jelent, s ez jól illik arra a sok felekezetre, melyek különböző nézeteket képviselnek. Krisztus azt akarta, hogy egyháza egy legyen.” (Szilvási József: A hetednapi adventizmus eredete és fejlődése 21.o.)

„Sokan nem tudják, milyen szilárd alapokra helyeztük hitünket „Sokan nem tudják, milyen szilárd alapokra helyeztük hitünket. Férjem, Joseph Bates, Stephen Oierce, Hiram Edson testvérrel és más buzgó, tisztes és igaz férfiakkal együtt azok között volt, akik az idő elmúlta után 1844-ben az igazságot, mint elrejtett kincset kutatták.” (Christian experience and Teachings of Ellen G. White 192-195.o.)

„Összejöttünk megterhelt szívvel, s imádkoztunk, hogy egy lehessünk hitben és a tanításokban, mert tudtuk, hogy Krisztus nem szakadt részekre. Egyszerre egy hitpontot vizsgáltunk meg. Tisztelettel és félelemmel nyitottuk meg az Írást, gyakran böjtöltünk, hogy alkalmasabbak lehessünk az igazság megértésére.” (u.o.)

„Időnként az egész éjszakát az Írás komoly és ünnepélyes tanulmányozásával töltöttük… Megtörtént, hogy egy-két testvér csökönyösen szembehelyezkedett az előadott állásponttal és szabad folyást engedett indulatainak, amikor ez a lelkület megnyilatkozott, akkor bezártuk a megbeszélést és elnapoltuk az ülést, hogy mindenkinek legyen lehetősége Istenhez fordulni.” (u.o.)

„Időnként látványos módon áradt ránk Isten ereje, és amikor megvilágosodott előttünk az igazság valamelyik pontja, sírtunk és örvendeztünk együtt. Szerettük Jézust és szerettük egymást.” (u.o.)