Termeléstervezési számítások Teljesítőképesség

A vállalat teljesítőképességét két oldalról szokás megközelíteni, elméleti és gyakorlati oldalról. A vállalat elméleti, maximális teljesítőképességét, amelyet a rendelkezésre álló eszközök tesznek lehetővé, kapacitásnak nevezzük. A reális, tényleges teljesítőképesség, amely a szokásos munkarendet és a rendelkezésre álló munkaerőt veszi figyelembe, az átbocsátó képesség.

A kapacitás számítása A termelési kapacitás a termelőberendezés (gép, gépcsoport, termelőtér) teljesítőképességének adott időpontban ismert azon felső határa, amely a berendezés állagának aránytalan romlása nélkül megengedhető legnagyobb terhelése, az adott berendezésen megvalósítható legjobb technika, technológia és gyártásszervezés mellett érhető el. A termelési kapacitást az egy év alatt előállítható termék mennyiséggel jellemezzük.

A rendelkezésre álló gépek száma az üzemelő (üzemben levő), a javítás alatt álló, az ideiglenesen nem működő és a fel nem szerelt gépeket tartalmazza. A számítás során figyelembe kell venni - üzemelési idejüknek megfelelően - az év során belépő- és kilépő gépek számát is. A gépek időalapja a kapacitás meghatározásánál a termelőberendezések naptári hasznos időalapját jelenti.

A naptári hasznos időalap Inh = In – ITMK - IŰb ahol: Inh = a naptári hasznos időalap, In = a naptári időalap, ITMK = a tervszerű megelőző karbantartáshoz szükséges idő, IŰb = a biztonsági vizsgálatokhoz, leállásokhoz szükséges idő.

Az előbbi összefüggésben a naptári időalap a következő módon számítható In = n * msz * mó * gsz ahol: In = a naptári időalap, n = a naptári napok száma (365), msz = a műszakok száma (3), mó = a műszak óráinak száma (8), gsz = az átlagosan rendelkezésre álló gépek száma.

A termelési kapacitásnorma kifejezi - a termékegység előállításához szükséges időmennyiséget és ezt kapacitás-időnormának (óra/db) nevezzük - az időegység alatt előállítható termékmennyiséget, amelyet kapacitás teljesítménynormának (db/óra) nevezünk. A kapacitásnorma ún. haladó norma, mivel az elérhető legnagyobb teljesítményt fejezi ki. A kapacitásnorma meghatározása: -Időnormában -Teljesítménynormában lehetséges.

Időnormában ahol: Kni = a kapacitásnorma időnormában, tn = időnorma (óra/db), teb = az előkészületi és befejezési idő, tdb = a darabidő, q = a gyártandó darabszám, telj%max = maximális teljesítmény%

Teljesítménynormában ahol: Knt = a kapacitásnorma teljesítménynormában, Nt = az időegység alatt előállítandó termékmennyiség (db/óra).

A három tényező ismeretében a termelési kapacitás a következőképpen határozható meg: ahol: K = a termelési kapacitás.

A szerelés hasznos területének számítása Ah = Aö – Ak (m2), ahol: Ah = a szerelés hasznos alapterülete (m2), Aö = a szerelés összes területe (m2), Ak = a kieső területek összege (m2).

A szerelés időszükséglete az egy termék szereléséhez szükséges idő ahol: SZi = a szerelés időszükséglete, Tnsz = a szerelésre utalványozott idő (ó/db), Lsz = a szerelői létszám, telj%átl = tartósan elért átlagteljesítmény %.

A szerelés hasznos területére számított időalap a következő módon határozható meg Ihsz = N * msz * mó * Ah (ó*m2), ahol: Ihsz = a hasznos területre számított időalap, N = a naptári napok száma, msz = a műszakszám mó = a műszak óráinak száma, Ah = a szerelés hasznos alapterülete.

A szerelés helyszükséglete (jelölése: SZt) az összeállítási rajz és a különböző normatívák alapján határozható meg. A szereléshez biztosítani kell a folyamatos és biztonságos munkavégzés helyigényét. Az előző feltételek alapján a szerelési kapacitás:

ahol: Ksz = a szerelési kapacitás, SZt = egységnyi termék szereléséhez szükséges terület. A kapacitásokra vonatkozó adatokat célszerű naprakészen nyilván tartani, mert segítségével: - az összes homogén munkahely kapacitásának naprakész ismerete, - a termeléstervezésnél az igények és lehetőségek egyensúlyának kialakítása, - a termelési feladat és a kapacitások terhelésének optimális összhangja biztosítható.

Az átbocsátóképesség számítása Az átbocsátóképesség a termelőberendezések kapacitáskihasználásának az adott időszakban elérhető kihasználási színvonalát jellemzi, amelyet műszaki-gazdasági-szervezési intézkedések foganatosításával kívánnak elérni. Az átbocsátóképesség meghatározása szorosan kapcsolódik a kapacitáskihasználáshoz, ugyanis az az elérhető kapacitáskihasználás meghatározását jelenti. A termelési keresztmetszet tervezett kapacitáskihasználását, azaz átbocsátóképességét az üzemelő berendezések átlagos száma, a tervezett produktív időalap és az átbocsátóképesség-norma határozza meg. Az üzemelő berendezések átlagos számának (g’sz) meghatározásánál üzemelő gépnek a működőképes gépeket tekintjük, tehát a rendelkezésre álló gépek közül nem vesszük számításba a javítás alatt levőket, az ideiglenesen nem működőket és a fel nem szerelteket.

A tervezett produktív időalap a következő Ipr = Im – IV - ITMK , ahol: Ipr = a produktív időalap, Im = a munkarend szerinti időalap, IV = a munkarenden belül felmerült veszteségidők ITMK = a tervszerű, megelőző karbantartás időszükséglete.

A munkarend szerinti időalap számítása Im = n” * m’sz * m’ó * g’sz ahol: n” = a munkanapok száma, m’sz = a tényleges műszakszám, m’ó = a műszak tényleges óraszáma (m 8 óra), g’sz = az üzemelő berendezések átlagos száma.

Az átbocsátóképesség-norma a kapacitásnormától annyiban tér el, hogy a maximális teljesítményszázalék helyett a tartósan elért átlag teljesítménnyel számolunk, azaz: (óra/db) időnormában kifejezve, ill. (óra/db) teljesítménynormában kifejezve.

E három tényező ismeretében az átbocsátóképesség számítása

Az átbocsátóképességet — hasonlóan a kapacitáshoz - vezértípusban, adott termékválasztékban és gépórában is meghatározhatjuk. Gépórában való számításnál az átbocsátóképesség a homogén gépcsoport produktív időalapjával megegyezik. A szerelési munkák azon eseteiben, ahol az átbocsátóképességre a terület jellemző, a számítási mód a kapacitásszámításnál megismerttől annyiban tér el, hogy a szerelés hasznos területére számított időalap (Inhsz) helyett a produktív időalapot (Ipr) kell számításba venni. Az egy termelőegység átbocsátóképességével kapcsolatban szükségszerű rámutatni arra, hogy azt az adott termelőegység legszűkebb keresztmetszete határozza meg. A szűk keresztmetszetek feloldása a kapacitáskihasználás, azaz az átbocsátóképesség növelését jelenti.

A kapacitás kihasználás növelésének főbb módszerei - a veszteségidők csökkentése - a munkarend szerinti időalap növelése - a dolgozók ösztönzése (teljesítményszázalék növelése) - túlmunka végzése - külső kooperáció igénybevétele.

THE END 