Biztosítás dr. Zavodnyik József.

Slides:



Advertisements
Hasonló előadás
A magyar civil jogi szabályozás várható változásai, Kormányzat – Civil Szektor – Információs Társadalom Dr. Latorcai Csaba Nemzetiségi és Civil Társadalmi.
Advertisements

Az új Pmt. alkalmazásának gyakorlati tapasztalatai és az ebből fakadó felügyeleti feladatok Kriminálexpo április 16. Kérdő Gyula PSZÁF.
TÁMOP Biztosítás a fogyasztókért Dr. Pintér György Az INDRA egyesület elnöke.
Humán rendszerek, közszféra
Polgári jog Biztosítási szerződés PTK XLV. fejezet a biztosítás
PÉNZÜGYI INTÉZMÉNYEK.
Általános biztosítás-gazdaságtani ismeretek
2013. Szeptember 3. Szekeres Balázs Informatikai biztonsági igazgató
A távközlési piac állami felügyelete dr. Orosi Renáta Hírközlési Felügyelet Hírközlési Felügyelet.
A hitelintézeti számvitelre vonatkozó szabályozás
NAPII. - mikrogazdaság Jobbágy Valér GKM. Iránymutatások - mikrogazdaság Tudással és innovációval a növekedésért 7. A K+F célú beruházások növelése és.
A környezetvédelem intézményrendszere
Minőségmenedzsment alapelvek
Felelősséggel a vállalkozókért! Vezető tisztségviselő felelősségbiztosítása, mint megoldás. Hány vezető beosztású embert kell bebiztosítani? Megnövekedett.
DOKUMENTUMKEZELÉS.
A FOLYAMATBA ÉPÍTETT ELLENŐRZÉS JELLEMZŐI
Biztosításgazdaságtan 9. téma
Bg.5 téma A biztosítási piac.
6. előadás A magyar biztosítási piac szabályozása
Biztosításgazdaságtan 7. téma
Biztosításgazdaságtan 6. téma
Állam munkavédelmi feladatai
EU KÖLTSÉGVETÉS MEGÁLLAPÍTÁSA ÉS SZERKEZETE. IDŐZÍTÉS Április 1-ig: tervezett összegek Július 1-ig: becslések Szeptember 1-ig: előzetes költségvetési.
Az Európai Unió intézményrendszere Unger Anna december 1.
A Duna földrajzi kapocs, közös identitástudat képező elem települések, régiók és országok közötti többszintű és sokrétű kapcsolatrendszer alapvető eszköze,
A Szolvencia II. csoport vonatkozásai
MNB – Felügyeleti integráció
MNB felügyeleti integráció
Biztosítók irányítási rendszere
Holczinger Norbert aktuárius MNB - Biztosításfelügyeleti főosztály
Társaságirányítási jelentés könyvvizsgálati kérdései
Fekete Imréné KKB tag A közfelügyeleti rendszer súlypontjai Cegléd, július 6 1.
Pénzügyi szervezetek felügyelete a válság időszakában XVII. Országos Könyvvizsgálói Konferencia Budapest, szeptember 3. Farkas Ádám PSZÁF Felügyeleti.
INTÉZMÉNYKÖZI MEGÁLLAPODÁS SZERKEZET. TÖRTÉNET, SZEREPLŐK 1999-es megállapodás 2002-es megállapodás 2006-os (hatályos) megállapodás Módosítások: 2007,
Veszélyes üzemek kritikus infrastruktúra védelmi aspektusai
Magyar Controlling Egyesület 1113 Budapest, Bartók Béla út 152. Telefon / fax: 06/1/ Honlap: Számviteli.
Transzparencia, információszabadság és közérdekű adatok nyilvánossága Dr. Fazekas Judit Igazságügyi Minisztérium európai uniós ügyekért felelős helyettes.
A pénzügyi felügyelés fő irányai Európában Dr. Szász Károly elnök Új kihívások előtt a biztosítási piacok A Magyar Biztosítók Szövetségének I. Biztosítási.
Miért szükséges? Önkormányzati feladatok irányításának alapköve Kinek és miért hasznos? Képviselőtestületek és bizottságai Polgármester Polgármesteri hivatal.
Előadó: Bellovicz Gyula igazságügyi szakértő
A nemzeti eljárásrend szabályozása -uniós kitekintés
Az igazgatás és az ápolás-szakfelügyelet kapcsolata
SZÁMVITEL B.Sc. képzés. Cél: információigény kielégítése  külső és belső érintettek Tulajdonosok, befektetők Hitelezők KözvéleményHatóságok Kormányzati.
A közszolgáltatásokra kifejlesztett általános együttműködési modell GYÁL VÁROS ÖNKORMÁNYZATÁNÁL Gyál, szeptember 30.
A hitelintézet prudens működésének szabályozása
A Bit módosítása évi LXXXVI. tv június január január 1.
Közigazgatási Jog 4. Európai Közigazgatás, 13. előadás december Az európai közigazgatás fogalma Kiindulópont: annak ellenére, hogy az EU esetében.
Szanálási tervek, szanálhatósági vizsgálatok
1. / Áttekintés ›Az EU természete ›Mikor lehetséges / alkalmas eszköz az EU jog? ›Az EU jogorvoslat keretei ›Tagállammal szembeni EU jogorvoslat ›Kötelezettségszegési.
Biztosítás dr. Zavodnyik József.
Európai Uniós ismeretek Az Európai Unió jogrendszere; Versenyjog.
EGYES PÉNZÜGYI INTÉZMÉNYEK SAJÁTOSSÁGAI Készítette: Szabó Gabriella.
A közbeszerzések elméleti háttere I. A szeptember 15-től hatályos Kbt. alapján.
Dr. Dávid Ivett Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Hatósági és Jogi Főosztály április 22. Várható szankcionálási eszközök.
MAGYAR SZABVÁNYÜGYI TESTÜLET Az információ szükségessége Piaci verseny (piacra jutás, piacon maradás, piacbővítés) Alkalmazkodás, feltételek.
A KORMÁNYZATI ELLENŐRZÉSI HIVATAL - új szabályozás, új feladatok január 1-jétől - Dr. Tari Beatrix – főosztályvezető április 19.
Duna Stratégia – Duna menti Kamarák Szövetsége Budapest Kiss Ervin DCCA és BKIK főtitkár.
Az Európai Unió gazdasági joga III. Dr. Nagy Csongor István egyetemi docens.
FÜGGETLENSÉG Készítette: Szabó Gabriella. Nemzetközi szabályozás A Könyvvizsgálók Nemzetközi Szövetsége (IFAC) által kiadott Könyvvizsgálói Etikai Kódex.
A pénzügyi szolgáltatások közvetítőit érintő jogszabályi változások
Az új rendeletek hatálya az uniós tagállamokra
Biztosítás dr. Zavodnyik József.
ISO/IEC Software Asset Management szabvány
A hivatalos statisztikára vonatkozó új jogszabályok bemutatása Dr
A hivatalos statisztikáról szóló évi CLV. törvény bemutatása Dr
A Nemzeti Statisztika Gyakorlati Kódexe
A VÁLLALKOZÁS 7. előadás.
A SZÁMVITELI TÖRVÉNY évi C. törvény
A VEZETÉS FOGALMA, FUNKCIÓI
ECRIS-TCN dr. Borza Gabriella Nemzetközi és Belső Koordinációs Osztály
Előadás másolata:

Biztosítás dr. Zavodnyik József

Biztosítás alapfogalmak a biztosítási piac a biztosítási tevékenység állami felügyelete európai felügyelet Szolvencia II a magyar felügyeleti hatóság: a Magyar Nemzeti Bank

Hivatkozott fontosabb jogszabályok a biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. törvény (Bit.) Ptk. a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény

Első Magyar Általános Biztosító Társaság megalakítása: 1857 (1858-ban kapta meg a működési engedélyt) az alapítók között pl. Deák Ferenc, Eötvös József 1861: megalapította a Pannónia Magyar Viszontbiztosító Intézetet 1860-as évek: három biztosítót alapított Bécsben 1910: Szarajevóban megalapította a Herceg Bosna Biztosító Intézetet, amely 1911-ben Szerbiában is megkezdte működését

Külföldi biztosítók a magyar biztosítási piacon az 1860-as évektől sok külföldi biztosító jelent meg Magyarországon, így például osztrákok (pl. az Anker Élet- és Járadékbiztosító Társaság) angolok (pl. a Gresham biztosító, amit az angol tőzsde alapítójáról, Thomas Greshamről neveztek el) amerikaiak (pl. 1886-ban a New York Életbiztosító Társaság, amelyre emlékeztet a New York palota; illetve a szintén New York-i Germania életbiztosító)

Alapfogalmak

Kockázat előre nem látható esemény vagy olyan esemény, amely bekövetkezésének időpontja nem látható szűkebb értelemben: valamilyen mértékű esély arra, hogy veszteségek, károk keletkezhetnek

Kockázat kimenetele kétesélyes („tiszta kockázat”): változatlan helyzet – veszteség (pl. tűz, földrengés, baleset) háromesélyes („összetett kockázat”): veszteség - változatlan helyzet - nyereség (pl. üzleti kockázatok, pénzügyi befektetés)

Kockázatkezelés a kockázatok viselőinek a kockázatokkal kapcsolatos magatartása

Egyes kockázatkezelési stratégiák a kockázatok tudatos vagy spontán vállalása (pl. kockázatvállalás saját pénzeszközök egyidejű tartalékolásával) a kockázat elkerülése, teljes „kiiktatása” (a kockázathordozó tevékenység mellőzése) prevenció (a károk és veszteségek megelőzése) kárenyhítés (egy megkezdődött károsodási folyamat lassítása vagy megállítása, ezáltal a veszteség mérséklése) a károk költségekből történő fedezése a kockázat szerződéssel történő áthárítása (pl. biztosítási szerződés kötése) biztosító (captive) alapítása

Kockázatkezelési döntési folyamat főbb lépései (risk management) a kockázati helyzet elemzése, a veszélyforrások meghatározása az intézkedési lehetőségek vizsgálata a legjobb módszerek kiválasztása a kockázat kezelésére, csökkentésére irányuló döntés meghozatala a döntés gyakorlati megvalósítása monitoring a program továbbfejlesztése

Biztosítás kockázatkezelési technika egyedileg bizonytalan, a veszélyközösség szintjén összességében becsülhető pénzszükséglet fedezése a veszélyközösségben és az időben történő kockázatkiegyenlítődés által jövőbeli kockázatok ellenszolgáltatás fejében történő áthárítása, illetve átvállalása a kockázatok kiegyenlítődésére épülő, a kölcsönösségen alapuló módszer

A kockázat biztosíthatóságának általános feltételei nagyobb számú megfigyelési egység, hogy a kockázat valószínűségszámítási alapon elemezhető legyen, illetve tényleges kockázatmegosztás lehessen homogén kockázatok véletlenszerű károk egyértelműen leírható és megbecsülhető az esetleges kár az ügylet a szerződő és a biztosító számára egyaránt gazdaságos legyen

Biztosítási tevékenység biztosítási szerződésen alapuló kötelezettségvállalás, amely során a tevékenységet végző megszervezi az azonos vagy hasonló kockázatoknak kitett személyek közösségét (veszélyközösség), matematikai és statisztikai eszközökkel felméri a biztosítható kockázatokat, megállapítja és beszedi a kötelezettségvállalás ellenértékét (díját), meghatározott tartalékokat képez, a létrejött jogviszony alapján a kockázatot átvállalja és teljesíti a szolgáltatásokat, ideértve az üzletszerűen végzett járadékszolgáltatás nyújtására irányuló tevékenységet is, függetlenül attól, hogy a kötelezettségvállalás ellenértéke meghatározott pénz fizetése (díj) vagy egyéb ellenszolgáltatás formájában valósul meg

Biztosítások csoportosítása magánbiztosítás és társadalombiztosítás (társadalmi méretű kockázatközösségi és szolidaritási elven működő, általában öngondoskodást is feltételező biztosítási rendszer, amelyben általában jogszabályban szabályozott feltételek alapján kötelező az állampolgárok részvétele, jellemzően nem polgári jogi jellegű jogviszony keretében) a kölcsönös és kereskedelmi (díj) biztosítás kár- és a kockázatfelosztás (kockázatfelosztás: tőkefedezeti rendszer, várományfedezeti rendszer)

A biztosítási tevékenység csoportosítása a biztosítási közjogban direktbiztosítás: élet- és nem-életbiztosítás (biztosítási ágak) viszontbiztosítás (a biztosító által vállalt kockázat egy részének vagy egészének szerződésben meghatározott feltételek alapján, díjfizetés ellenében történő átvállalása)

A biztosítási szerződések csoportosítása a régi Ptk.-ban vagyonbiztosítás felelősségbiztosítás életbiztosítás balesetbiztosítás viszontbiztosítás

A biztosítási szerződések csoportosítása az új Ptk.-ban kárbiztosítások (külön szabályok a felelősségbiztosításra és a jogvédelmi biztosításra) összegbiztosítások (életbiztosítás, balesetbiztosítás) betegségbiztosítás

Biztosítási tevékenység zártságának elve biztosító a biztosítási és viszontbiztosítási tevékenységen és azzal közvetlenül összefüggő tevékenységen kívül más üzletszerű tevékenységet nem folytathat biztosítási tevékenységet kizárólag biztosító végezhet

A biztosítás gazdasági szerepe az elsődleges kár lokalizálásával a gazdasági élet egészét és egyes szereplőit nem, vagy kisebb mértékben fenyegetik zavarok, a gazdaság működése kiegyensúlyozottabbá válik a biztosítás a gazdaság egészének tőkeellátottságát kedvezően befolyásolja, mivel különösen az előre fizetett díjak és a biztosítástechnikai tartalékok képzésének és befektetési szabályainak sajátosságai következtében a biztosítás jelentős tőkekoncentrációt hoz létre, javítja a technikai fejlődés feltételeit, a technikai fejlődéssel járó csúcskockázatok biztosítási fedezetén keresztül kedvező feltételeket teremt az innovációs képesség és készség kibontakoztatására ösztönzi az ésszerű kockázatvállalást, ezáltal a kockázatkezelés különböző módszereinek (különösen pl. a károk megelőzésének) kombinációját a széles körű és hatékony biztosítási védelem mentesíti az államot és különböző közcélú forrásokat váratlan kiadásoktól

A biztosítók üzemgazdasági jellegzetességei egyes kockázatok (pl. földrengés, árvíz) esetében a biztosítóknak sokéves ciklusú káringadozási periódusokhoz kell igazodniuk a tartalékolási szisztémájukban a biztosítóknak egyes megkötött szerződésből eredő kártérítési kötelezettségeiket időnként még akkor is több éven keresztül teljesíteniük kell, ha időközben a szerződés megszűnt

Természeti katasztrófák okozta károk a biztosítási piac számára egyre nagyobb kihívást jelentenek 1980-as évek közepéig: a biztosítással fedezett kár 3-4 milliárd USD volt 1989, Hugo hurrikán: több mint 4 milliárd USD 1991: 17 milliárd USD 1992: 30 milliárd USD

Természeti katasztrófák az előfordulás nagy fokú bizonytalansága a potenciális kár szélsőséges nagyságú lehet súlyosbító körülmény, hogy az események nem függetlenek egymástól szoros korrelációban lehetnek egyes adott földrajzi területen

A biztosítók legnagyobb kifizetései 2005, Katrina hurrikán: 79,7 milliárd USD, 1.836 halott 2011, földrengés (Japán): 36,9 milliárd USD, 18.520 halott 2012, Sandy hurrikán: 36,1 milliárd USD, 237 halott 1992, Andrew hurrikán: 27 milliárd USD, 43 halott 2001. szeptember 11-i terrortámadás: 25,1 milliárd USD, 2.982 halott 1994, Northridge (USA), földrengés: 24,4 milliárd USD, 61 halott 2008, Ike hurrikán: 22,3 milliárd USD, 136 halott

A legtöbb halottal járó katasztrófák 1970, Bangladesh, vihar és árvíz: 300.000 halott (biztosított vagyoni kár: 0 USD) 1976, Kína, földrengés: 255.000 halott (biztosított vagyoni kár: 0 USD) 2010, Haiti, földrengés: 222.570 halott (biztosított vagyoni kár: 109 millió USD) 2004, több ázsiai ország, földrengés és cunami: 220.000 halott (biztosított vagyoni kár: 2,5 milliárd USD) 2008, Mianmar és Bengáli-öböl, Nargis trópusi ciklon, árvíz az Irrawaddy deltájában, 138.300 halott (biztosított vagyoni kár: 0 USD) 1991, Bangladesh, trópusi ciklon: 138.000 halott (biztosított vagyoni kár: 4 millió USD)

A biztosító biztonságos működését szolgáló eszközök és intézmények biztosítási díj tartalékolási szabályok szavatoló tőke követelmény

A biztosító díj a biztosítási védelem ára nettó (tiszta) kockázati díj: a károk várható értékének fedezésére biztonsági pótlék; a biztosító biztosítástechnikai kockázatának fedezésére bruttó kockázati díj; a teljes kárszükséglet fedezésére, benne a nettó díjon és a biztonsági pótlékon felül például takarékdíj a megtakarítási ügylet fedezésére költségpótlék a működési költségek fedezésére nyereségpótlék biztosítási adó pótléka a biztosítási díj forgalmi adó jellegű (feltételes) eleme

Biztosítástechnikai tartalékok a biztosítók működésének a biztosítás sajátosságaival összefüggő, a vállalt kötelezettségek teljesítésének tartósan fennálló garanciája a befolyt díjból a későbbiekben esedékes teljesítésekre elkülönített rész annak az aktuális összegnek felel meg, amelyet a biztosító fizetne, ha a biztosítási kötelezettségeit azonnal egy másik biztosítóra ruházná át Szolvencia II rendszer: a biztosítók biztosítástechnikai tartalékainak meghatározása a biztosítási kötelezettségek átvállalásához és teljesítéséhez igazodó becsléssel és az egyes kockázatokhoz kapcsolódó garanciális többletráhagyás alkalmazásával valósul meg főbb csoportok: kockázati típusú tartalékok (a díjfizetés egyenletessége, illetve a káralakulás egyenetlensége közötti időbeni feszültség áthidalása) a későbbi, csak időpontjában bizonytalan, de tényében biztos kötelezettségek teljesítését fedező (döntően életbiztosítási) tartalékok a biztosítók elszámolási rendjével összefüggésben alkalmazott technikai jellegű, az éves eredmény megállapításához kapcsolódó díjátvitel, illetve kártartalék

A biztosítástechnikai tartalékok befektetésére irányadó szabályok a biztonságosság követelménye (a biztosító ne vállaljon túlzott kockázatot) a jövedelmezőség elve a likviditás elve (a befektetések egy része gyorsan mobilizálható befektetési formákban legyen)

Szavatoló tőke szavatolótőke-szükséglet: a biztosító rendelkezésére álló tőkeösszeg, amely a biztosítóval szemben fennálló követelések kielégítésébe tőkeként azonnal, harmadik fél hozzájárulása nélkül bevonható, és amely arra szolgál, hogy a biztosító akkor is teljesíteni tudja kötelezettségeit, ha erre a beszedett díjak, és a biztosítástechnikai tartalékok nem nyújtanak fedezetet sztenderd modell vagy belső modell alkalmazásával minimális tőkeszükséglet: az a tőkeösszeg, amelynél alacsonyabb figyelembe vehető alapvető szavatolótőke esetén veszélybe kerülhet a biztosítási szerződésen alapuló kötelezettségeinek teljesítése

A biztosítási piac

A magyar biztosítási piac XIV. század: biztosításszerű intézmények, a céhek ún. „társládái” XVIII. század: lóvontatásos dunai gabonafuvarozás hatására szállítmánybiztosítás 1831: az első magyarországi biztosítótársaság, a Triesti Általános Biztosító Társulat pesti képviselete 1857: az első magyar tulajdonú társaság, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság 1875. évi kereskedelmi törvény: a biztosítási szerződés szabályozása, a biztosítók feletti felügyelés egyes intézményei 1923: Magyar Királyi Állami Felügyelő Hatóság 1949: Állami Biztosító Nemzeti Vállalat, a biztosítási piac felszámolása 1986: a biztosítási piac ismételt kiépítése

Magyar biztosítási piac (Forrás: MNB) 2016 2017 2018 Díjbevétel 885,9 md Ft 956,6 md Ft 1.024,1 md Ft Kárkifizetés 536,2 md Ft 591,7 md Ft 597,0 md Ft Adózott eredmény 51,6 md Ft 64,5 md Ft 72,9 md Ft

Bruttó biztosítási díj 2017 (millió USD) (forrás: OECD) Magyarország: 3.484 Svédország: 44.382 Ausztria: 20.435 Portugália: 12.909 Szlovákia: 5.035 Görögország: 4.202 Peru: 3.500 Szlovénia: 2.590

A biztosítási piac ágak (élet- és nem-életbiztosítási ág), ágazatok (például baleset, betegség, szállítmány, hitel) területi hatály (belföldi és nemzetközi piacok) ügyfélcsoportok [ún. nagy ügyfelek és a tömegüzletben érintett kis (magán)ügyfelek]

A magyar biztosítási piac keresleti oldala magánháztartások, magánszemélyek gazdálkodó szervezetek költségvetési (közületi, állami) szervezetek

A magyar biztosítási piac szereplői a kínálati oldalon biztosítók (2018.12.31.: 6 életbiztosító, 9 nem-életbiztosító, 8 kompozit biztosító, 14 kisbiztosító egyesület) biztosításközvetítők

Biztosításközvetítői tevékenység a biztosításközvetítői tevékenység: a biztosítási szerződés létrehozására irányuló üzletszerű tevékenység, amely kiterjed a biztosítási szerződések megkötésének elősegítésére, biztosítási termékek ismertetésére, ajánlására, az ezzel kapcsolatos felvilágosításra, a biztosítási szerződések megkötésére, a biztosítási szerződések értékesítésének szervezésére, továbbá a biztosítási szerződések lebonyolításában és teljesítésében való közreműködésre függő biztosításközvetítő ügynök többes ügynök vezérügynök független biztosításközvetítő (alkusz)

Biztosító az a szervezet, amely a hatályos magyar jogi szabályozás vagy valamely hatályos tagállami szabályozás szerint biztosítási tevékenység végzésére jogosult szigorú szabályozás a piacra lépést, a működést és a piac elhagyását illetően

Biztosítók megjelenési lehetőségei a magyar biztosítási piacon részvénytársaság európai részvénytársaság szövetkezet egyesület másik tagállamban székhellyel rendelkező biztosító magyarországi fióktelepe másik tagállamban székhellyel rendelkező biztosító határon átnyúló szolgáltatása harmadik országbeli biztosító magyarországi fióktelepe

A biztosítók közötti verseny termékverseny szolgáltatási verseny díjverseny üzleti verseny

A biztosító egyesület olyan kölcsönösségi alapon működő egyesület, amely kizárólag tagjával kötött (ide nem értve a passzív viszontbiztosításra irányuló szerződést) biztosítási szerződés alapján, biztosítási díj ellenében, a biztosítási feltételekben meghatározott biztosítási események bekövetkezése esetében, biztosítástechnikai elvek alapján, előre meghatározott szolgáltatást nyújt

Kölcsönösségi alapon folytatott biztosítási tevékenység biztosítás: adott személyek kölcsönösségen alapuló viszonya, az azonos vagy hasonló kockázatnak kitett személyek közösségének, az ún. veszélyközösségnek a létrejötte a veszélyközösség az érintettek önszerveződése révén jön létre a biztosító egyesület esetében a biztosítotti és az egyesületi tagi minőség nem különül el a biztosítói minőségtől a tagok nemcsak a biztosítóval, hanem egymással szemben is létrehozzák a biztosítási jogviszonyok jogokat és kötelezettségeket tartalmazó rendszerét középpontban: a biztosítottak érdeke

Nem minősül biztosító egyesületnek azon ellátási, támogatási és segélyezési célokat szolgáló szervezet, amely a rendelkezésre álló eszközök mértékétől függően nyújt szolgáltatást, és amelynél a tagsági hozzájárulást átalányként határozzák meg a biztosítás azon módszere, amelyben a veszélyközösség tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy ha a veszélyközösség tagjának meghatározott káresemény folytán anyagi szükséglete keletkezik, azt egymás között utólag felosztják, és a tagokra kiróják a rájuk eső részt (felosztó-kirovó rendszer) önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak és magánnyugdíjpénztárak stb.

Az egyesületi formában folytatott biztosítási tevékenység lehetséges előnyei alacsonyabb alapítási költségek az egyesületi tagok biztosítóhoz való kötődése, hűsége a szolidaritás szerepe hatékonyabb kármegelőzés nem kell figyelemmel lenni a részvényesek osztalékokkal kapcsolatos igényére kedvezőbbek a díjak költségek alacsony szintje állami kedvezmények

A kölcsönösségi biztosító egyes lehetséges hátrányai sok esetben földrajzilag, szakmailag korlátozott kicsi a lehetőség a kockázat egyesületen belüli porlasztására korlátozott a belépési lehetősége a pénzügyi piacra nem rendelkezik olyan objektív gazdasági értékelési lehetőséggel, mint a tőzsdén lévő részvénytársaságok nem tudja a vezetőiket részvényekkel, opciókkal ösztönözni nagyobb kárgyakoriság, kisebb „nyereség” a rövidtávú káralakulás túlságosan befolyásolhatja a biztosított díjfizetési kötelezettségét

A biztosítási piac egyes kihívásai globalizáció koncentráció (vállalkozások fúziója, felvásárlások) az egyes pénzügyi szektorok közötti átjárhatóságok erősödése (pénzügyi konglomerátumok, új pénzügyi termékek) az időskori jövedelembiztonság jelentette kihívás a felügyeleti hatóságok integrációja az elektronikus kereskedelem térnyerése határokon átnyúló tevékenységek erősödése az alternatív kockázatkezelési (kockázatáthárítási) technikák alkalmazása klímaváltozás hatása

A biztosítási tevékenység állami felügyelete

A biztosításügy állam általi befolyásolásának egyes formái a piacra lépés engedélyezése és a működés ellenőrzése a befektetések terelésére is alkalmas adózási szabályok meghatározása állami támogatások rendszere állami biztosító működtetése versenyjogi szabályok a biztosítási szerződési jog szabályozása

A fokozott állami felügyelet egyes indokai a biztosító fogyasztókkal szembeni gazdasági, szakmai, információs fölénye az általános szerződési feltételek használatából fakadó problémák a biztosítás sajátosságai

Felügyeleti rendszerek (19. sz.) publicitási (nyilvánossági) rendszer [a biztosítási tevékenység megkezdéséhez hatósági engedély nem szükséges és a biztosítóknak csak bizonyos adatokat (üzletterv, alapszabályok, zárszámadások stb.) kell nyilvánosságra hozniuk] normatív szabályok rendszere (nem köti engedélyhez a tevékenység megkezdését, de bizonyos előre meghatározott feltételek teljesítésétől teszi függővé, s az üzlet folytatásánál is szigorú szabályokat ír elő) materiális állami felügyelet rendszere (a biztosítók csak engedéllyel alakulhatnak meg és az állam a biztosítók felett felügyeletet gyakorol a megalakulástól kezdve az üzletmenet egész tartama alatt)

Felügyeleti rendszerek (20. sz.) kontinentális (materiális, németes) felügyelet (a biztosítási tevékenység egészére kiterjedő, előzetes és rendszeres, intézményközpontú felügyelet) angolszász (fizetőképességi) felügyelet (alapvetően a biztosító pénzügyi helyzetére koncentráló, utólagos, tevékenységközpontú felügyelet)

Felügyeleti rendszerek szektorális vagy több szektorra kiterjedő nemzeti (egy adott állam által megvalósított, esetleg más államokkal való együttműködésben) vagy nemzetek feletti [nem (nem kizárólag) egy vagy több állam intézményei látják el a felügyeleti feladatokat, hanem valamely nemzetközi intézmény]

Állami felügyelet megjelenése az USA-ban 1855, New York állam 1859, Massachussetts 1860-as évektől, minden államban külön szabályozás koncesszió elve, mélyreható szabályozás egyes államokban szigorú előírások az ügynökségekre és vezérképviseletekre is (pl. az életbiztosítási ügynökségnek tilos jutalékot szedni) a felügyelő hatóság széles körű jogosítványai (pl. egyes államokban a biztosítási díjakat is megállapíthatták)

Az első európai biztosításfelügyelet: Svájc, 1885 kaució megkövetelése működési engedély előírása üzleti alapelvek, általános biztosítási feltételek benyújtásának kötelezettsége adatszolgáltatási kötelezettség a biztosító működése során a működéstől való eltiltás lehetősége stb.

Ausztria, 1896 a biztosító megalakulásához állami engedély szükséges szervezeti formák meghatározása (rt., kölcsönös biztosítótársaság) előírások az üzleti tervre, a részvényekre stb. a művelni kívánt biztosítási fajták meghatározása előírások az általános biztosítási feltételekről a felügyelő hatóság a belügyminisztériumban került megszervezésre

Az állami biztosításfelügyelet Magyarországon 1875. évi XXXVII. törvényczikk: normatív és publicitási rendszer 1919. évi XXIX. néptörvény a biztosítási magánvállalatok állami felügyeletéről és az ezzel kapcsolatos rendelkezésekről: materiális állami felügyelet, biztosításfelügyeleti hatóság 1923. évi VIII. törvény és 1923. évi 196. ME számú rendelet: materiális állami felügyeleti rendszer, a M. Kir. Állami Felügyelő Hatóság felállítása, számos végrehajtási rendelet 1940. évi XII. törvény: a Hatóság megszüntetése, feladatait a pénzügyminisztérium V. főosztálya veszi át

Az állami biztosításfelügyelet Magyarországon 2050/17/1954. sz. MT határozat és 3590/1954 sz. PM rendelet: a Biztosítási Főigazgatóság látja el a felügyelő hatóság teendőit 18/1972. (VI. 5.) MT rendelet a biztosítási tevékenységről: a biztosítási tevékenység ágazati felügyeletét a pénzügyminiszter látja el 24/1972. (VIII. 12.) PM rendelet az Állami Biztosítóról: a pénzügyminiszter nevezi ki az Állami Biztosító vezérigazgatóját, vezérigazgató-helyetteseit és főkönyvelőjét, hagyja jóvá az Állami Biztosító által kidolgozott biztosítási szabályzatokat, szabályozza az Állami Biztosító állami költségvetéssel való kapcsolatát

Az állami biztosításfelügyelet Magyarországon 56/1986. (XII.10.) MT rendelet az állami biztosításfelügyeletről: az Állami Biztosításfelügyelet létrejötte 1995. évi XCVI. törvény a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről 1999. évi CXXIV. törvény: 2000. április 1-jétől Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 2003. évi LX. törvény a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről 2007. évi CXXXV. törvény a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről 2007. évi CLIX. törvény a viszontbiztosítókról 2010. évi CLVIII. törvény a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről 2013. évi CXXXIX. törvény a Magyar Nemzeti Bankról 2013. évi LXXXIII. törvény a pénzügyi konglomerátumok kiegészítő felügyeletéről 2014. évi LXXXVIII. törvény a biztosítási tevékenységről

Az uniós biztosítási jog jelentős változásokat eredményezett a biztosítási közjog területén a nemzeti szabályozásokban alapvető változások a felügyelő hatóságok tevékenységében (hatáskörök megosztása, együttműködési kötelezettség, fizetőképességi felügyeleti jogosítványok előtérbe kerülése)

Az uniós biztosítási jog kettőssége törekvés az egységes biztosítási piac kialakítására, a közösségi szintű versenyre törekvés a fogyasztók érdekeinek (új eszközökkel történő) védelmére

Az uniós jogi szabályozás célja a biztosítók, illetve a biztosítási piac egyéb szereplői bármely tagállamban szabadon, korlátozásoktól mentesen árusíthassák termékeiket, nyújthassák szolgáltatásaikat a fogyasztók szabadon választhassanak a valamennyi tagállamban található valamennyi biztosítási termékből, szolgáltatásból

Az irányelvek első nemzedéke első élet- és nem-életbiztosítási irányelvek (79/267/EGK irányelv, 73/239/EGK irányelv) cél: a letelepedés szabadsága, az egységes belső piac alapjainak a megteremtése a cél elérésének eszközei: akadályok lebontása, a nemzeti szabályozások szükséges mértékű harmonizálása

Első élet- és nem-életbiztosítási irányelv ágazati besorolás lehetséges biztosítói szervezeti formák meghatározása hatálya alá tartozó tevékenységek, szervezetek szektorális zártság elve

Első élet- és nem-életbiztosítási irányelv a piacra lépés feltételeinek szabályozása a biztosítók működésének egyes feltételei új kompozit biztosító piacra lépésének tilalma külön rendelkezések a Közösségen kívül székhellyel rendelkező biztosító Közösségen belüli fióktelepeire és ügynökségeire

Az irányelvek második nemzedéke második élet- és nem-életbiztosítási irányelvek (90/619/EGK irányelv, 88/357/EGK irányelv) cél: a szolgáltatásnyújtás korlátozott szabadsága

Az irányelvek harmadik nemzedéke harmadik élet- és nem-életbiztosítási irányelvek (92/96/EGK irányelv, 92/49/EGK irányelv) cél: a szolgáltatásnyújtás szabadsága teljes körűen

Harmadik élet- és nem-életbiztosítási irányelv az első és második irányelvek módosítása, kiegészítése egységes engedély elve anyaország (székhely) szerinti felügyelet elve, a felügyelő hatóságok együttműködése a biztosítók tulajdonosai feletti kontroll erősítése a biztosítástechnikai tartalékokra vonatkozó szabályok harmonizálása az előzetes, illetve rendszeres termékellenőrzés megszüntetése rendelkezések a szakmai (üzleti) titokról

A szabályozás egységes szerkezetbe foglalása 2002/83/EK irányelv (életbiztosítás) 2009/138/EK irányelv (Szolvencia II)

Sajátos szabályok a biztosítói csoporthoz, illetve pénzügyi konglomerátumhoz tartozó biztosítókra a biztosítói csoporthoz tartozó biztosítók kiegészítő felügyelete (98/78/EK irányelv) a pénzügyi konglomerátumok kiegészítő felügyeletéről szóló 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv csoportfelügyeleti hatóság felügyeleti kollégium

A pénzügyi konglomerátumok egyes sajátos kockázatai (csoportkockázatok) a fertőzés kockázata (a kockázatok a csoport egyik részéről átterjednek annak többi részére) a kockázatok koncentrációja (ugyanolyan típusú kockázatok egyidejű megjelenése a csoport különböző részeiben) a számos különböző vállalkozás igazgatásának bonyolultsága lehetséges érdekellentétek

Európai felügyelet

Út az európai felügyelethez 2007 előtt: az európai felügyelet fokozatos integrációja a cél pénzügyi válság (2007-2008): jelentős hiányosságok a pénzügyi felügyelet terén pénzügyi globalizáció, összekapcsolódó európai pénzügyi piacok  nemzeti alapú felügyeletek, a nemzeti felügyeleti hatóságok közötti együttműködés nem megfelelő az európai felügyelet fokozottabb integrációjának igénye

A 2009. év de Larosiére-jelentés: a felügyeleti rendszerek megerősítése, a jövőbeni pénzügyi válságok kockázata és azok súlyosságának csökkentése érdekében létre kell hozni a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerét és az Európai Rendszerkockázati Testületet a Bizottság közleményei a de Larosiére-jelentés alapján az Európai Tanács felhívása az egységes piac valamennyi pénzügyi intézményére vonatkozó egységes európai szabálykönyv létrehozatala érdekében, létre kell hozni a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerét az Európai Tanács javaslata az Európai Biztosítási és Foglalkoztatónyugdíj-felügyeleti Hatóság létrehozataláról az Európai Unió Gazdasági és Pénzügyminisztereinek Tanácsa (Ecofin) megállapodott azokról a rendelettervezetekről, amelyek szerint a pénzügyi szektor felügyeletét három hatóság fogja ellátni az Európai Bizottság határozatai a felügyeleti bizottságokról

Felügyeleti bizottság feladatai szakértői értékelések, bevált gyakorlatok terjesztése, jogilag nem kötelező iránymutatások, ajánlások növelni a felügyeletek közötti együttműködést, információcserét, konvergenciát csökkenteni a felügyeleti feladatok megkettőződését, átfedéséte nem kötelező közvetítő mechanizmus a felügyeletek közötti viták megoldására

Az európai felügyelő hatóságok létrejötte 2010. november 24. az Európai Parlament és a Tanács rendeletei az európai felügyeleti hatóságokról az Európai Parlament és a Tanács 2010/78/EU irányelve egyes irányelveknek az Európai Bankhatóság, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatónyugdíj-hatóság, valamint az Európai Értékpapír-piaci hatóság hatásköre tekintetében történő módosításáról

Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere (PFER) cél: következetes és egységes pénzügyi felügyelet az EU-ban közös felügyeleti kultúra kialakítása egységesen működő európai pénzpiac ösztönzése mikro- és makroprudenciális hatóságok decentralizált, többrétegű rendszere európai szintű mikroprudenciális pillér: Európai Bankhatóság, az Európai Értékpapír-piaci Hatóság, Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság, az európai felügyeleti hatóságok együttműködése a vegyes bizottságban európai szintű makroprudenciális felügyelet: Európai Rendszerkockázati Testület

Mikroprudenciális felügyelet az egyes intézmények felügyelete a hatóságok többrétegű rendszere ágazati terület szerint (banki és biztosítási ágazatok, értékpapírpiac) a felügyelet és szabályozás szintje szerint (európai és tagállami) koordináló testületek és eszközök a szervezetek közti nemzetközi szintű koordináció európai szinten: európai felügyeleti hatóságok napi szintű felügyelet: tagállami hatóságok szintjén

Európai felügyeleti hatóságok önálló jogi személyiséggel bíró uniós hatóságok függetlenek kizárólag az EU egészének érdekében járnak el székhelyek: London, Frankfurt am Main, Párizs

Az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottsága átfogó és ágazatok közti koordináció összehangolja az európai felügyeleti hatóságok tevékenységeit a pénzügyi konglomerátumokkal és a szektorok közötti más ügyekkel kapcsolatos szakpolitikákat az ágazatok közti felügyelet következetességének biztosítása több területen pénzügyi konglomerátumok könyvvitel és könyvvizsgálat az ágazatközi folyamatok mikroprudenciális elemzései a pénzügyi stabilitást fenyegető kockázatok és sebezhető pontok lakossági befektetési termékek pénzmosás elleni intézkedések információcsere az Európai Rendszerkockázati Testület és az európai felügyeleti hatóságok között az intézmények közti kapcsolatok fejlesztése a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének hatóságai közötti ágazatközi viták rendezése

Makroprudenciális felügyelet: Európai Rendszerkockázati Testület cél: a rendszerszintű pénzügyi stabilitási kockázatok megelőzése és enyhítése az EU-ban számos feladat és eszköz információk gyűjtése és elemzése kockázatok azonosítása és fontossági sorrendjük megállapítása figyelmeztetések és ajánlások kibocsátása, illetve azok betartásának ellenőrzése bizalmas figyelmeztetések kiadása és helyzetértékelés nyújtása a Tanács részére vészhelyzet kialakulásának veszélye esetén együttműködés a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének más szerveivel tevékenységeinek összeegyeztetése nemzetközi pénzügyi szervezetekkel (pl. IMF)

Európai Biztosítás- és Foglalkoztatónyugdíj-felügyeleti Hatóság (EIOPA) célja: a belső piac működőképességének fokozása, különösen a szabályozás és a felügyelet magas, hatékony és egyenletes szintje révén; a közös értékek védelme (pl. a pénzügyi rendszer stabilitása); egyenlő versenyfeltételek biztosítása; a nemzetközi felügyeleti koordináció fokozása stb. hatóság, nem bizottság határozatokat, kötelezően alkalmazandó technikai sztenderdeket hozhat a felügyeleti konvergencia elősegítése teljes körű részvétel a felügyeleti kollégiumokban közreműködik a nemzeti felügyeletek közötti viták megoldásában, megegyezés hiányában dönt rendkívüli helyzetekben koordinál a felügyeletek között, egyes esetekben intézkedésre kötelezheti a felügyeleteket

Az EIOPA feladatai, tevékenységi köre hozzájárul magas színvonalú közös szabályozási és felügyeleti standardok és gyakorlatok kialakításához, különösen az uniós intézmények számára nyújtott vélemények, iránymutatások, ajánlások, valamint szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardtervezetek kidolgozása révén ösztönzi és megkönnyíti a hatáskörrel rendelkező hatóságok között a feladatok és hatáskörök átruházását megszervezi és lefolytatja a hatáskörrel rendelkező hatóságokról szóló összehasonlító elemzések elkészítését, beleértve az iránymutatások és ajánlások kibocsátását, a bevált gyakorlatok megállapítását megfigyeli és értékeli a piaci fejleményeket gazdasági elemzést készít a piacokról elősegíti a szerződők (kötvénytulajdonosok), a nyugdíjrendszeri tagok és a kedvezményezettek védelmét hozzájárul a felügyeleti kollégiumok következetes és koherens működéséhez

Az EIOPA hatáskörei szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozása végrehajtás-technikai standardtervezetek kidolgozása iránymutatások és ajánlások kibocsátása a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak címzett egyedi határozathozatal a közvetlenül alkalmazandó uniós jogot érintő ügyekben a pénzügyi intézményeknek címzett egyedi határozathozatal az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak vagy a Bizottságnak szóló vélemények kibocsátása a pénzügyi intézményekre vonatkozó szükséges információk összegyűjtése közös módszertan kidolgozása a termékjellemzők és a forgalmazási folyamatok által az intézmények pénzügyi helyzetére és a fogyasztók védelmére gyakorolt hatások értékelésére központilag hozzáférhető adatbázis készítése a nyilvántartott pénzügyi intézményekről a hatáskörébe tartozó területen

Szolvencia II

Szolvencia I az irányelvek első nemzedéke (1973, 1979): szavatolótőke-követelmények 1990-es évek: a biztosítók tőkekövetelményeinek felülvizsgálata a korábbi szabályozás felülvizsgálata 2002/12/EK és 2002/13/EK irányelvek a szabályozás elavult  gazdasági változások, a szabályozás nem reagált egyes fejleményekre (csoportszintű felügyelés igénye stb.) és nem kockázat-érzékeny, a tagállamok mozgástere széles maradt

Szolvencia II (2009/138/EK irányelv) az előkészítés 2001-ben indult a prudenciális szempontoknak való megfelelés vizsgálata cél: kockázatérzékenyebb rendszer, a biztosítók mérjék fel és kezeljék kockázataikat alapelvek meghatározása, így pl. kockázatorientált megközelítés (a mennyiségi szolvenciakövetelmények a biztosítók jelentősebb kockázataihoz igazodjanak) kapcsolódás a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások tőkemegfelelési követelményeinek szabályozásához (Bázel)

Szolvencia II irányelv az uniós biztosítási ágazat újraszabályozása a tagállami szabályozások közötti jelentősebb eltérések megszüntetése kockázatalapú prudenciális felügyelet a fellépő kockázatokat felismerő és kezelő irányítási rendszer a prudenciális és a tőkekövetelmények „bázeli alapokra” történő átállítása belső modellek alkalmazása a standard tőkeszámítás mellett arányosság elve a követelmények vonatkozásában (a vállalkozás nagysága, piaci részesedése, az általa művelt ágazat stb.) egyes biztosítók nem tartoznak a szabályozás alá (pl. jogállásuk, nagyságuk, tevékenységük alapján)

Szolvencia II irányelv: a biztosítási tevékenység feletti felügyelet átalakul üzleti modell alapú felügyelet a biztosító tevékenysége, stratégiája, üzleti tervei a középpontban az előretekintő szemlélet erősödése monitoring rendszer, ellenőrzések fejlesztése

Szolvencia II: hárompilléres modell I. pillér: mennyiségi követelmények II. pillér: felügyeleti eljárások, irányítási követelmények III. pillér: adatszolgáltatás, közzététel

I. pillér: mennyiségi követelmények a tartalékolásra, eszközökre, szavatolótőkére vonatkozó minimumkövetelmények eltérő megközelítés az élet- és a nem-életbiztosítási ágra kétszintű tőkekövetelmény (szükséges szavatolótőke, minimális tőkeszükséglet)

I. pillér: mennyiségi követelmények tőkekövetelmény kiszámítása standard formulával (rögzített kockázati modulok, almodulok, meghatározott számítási módszer) vagy belső modellel cél: jobban tükrözze a kockázatokat, mint a standard formula, azáltal, hogy ezt az érintett biztosítókra szabják a biztosítók döntése alapján szabadon választott struktúra és módszerek követésével épül fel

II. pillér: felügyeleti eljárások, irányítási követelmények elvárások a vállalkozásokkal és a felügyelőhatóságokkal szemben követelmények a vállalatirányítási rendszerrel a felügyeleti felülvizsgálattal a felügyeleti intézkedésekkel szemben

II. pillér: felügyeleti eljárások, irányítási követelmények Saját kockázati és szolvenciaértékelés (Own Risk and Solvency Assessment, ORSA) a Szolvencia II. egyik legjelentősebb újdonsága a kvalitatív követelmények, ezen belül a kockázatkezelési rendszer része, a vállalatirányítással szemben támasztott követelmények egyik eleme minden biztosítónak az üzleti stratégiája szerves részeként rendszeresen értékelnie kell az általános szolvenciaszükségletét, tekintettel a kockázati profiljára kettős természetű: a vállalkozáson belüli belső értékelési folyamat, és mint ilyen, a vállalkozás stratégiai döntéseibe ágyazódik felügyeleti eszköz a felügyeleti hatóságok számára, akiket tájékoztatni kell a vállalkozás sajátkockázat- és szolvencia értékelésének eredményeiről a biztosító vezetésének segítése, információs bázisának kibővítése a kockázatkezelési, tőkemenedzsment szempontok jövőbe mutató elemzése és felmérése útján annak érdekében, hogy a vezetői döntések kockázati szempontból megalapozottak legyenek számításba kell venni olyan váratlan, de azért reálisan bekövetkező krízis-helyzeteket, amelyek a biztosító pénzügyi helyzetére jelentős hatással vannak (stressz, illetve szcenárió tesztek)

II. pillér: felügyeleti eljárások, irányítási követelmények A felügyeleti vizsgálat általános elvei a felügyelés előretekintő, kockázatalapú, folyamatosan figyelemmel kíséri, hogy a biztosítók szabályszerűen működnek-e a felügyelés a helyszíni és a helyszínen kívüli vizsgálatok megfelelő kombinációjából áll a felügyelet figyelemmel kíséri, hogy a biztosítók az üzleti tevékenységük szerinti kockázatok jellegéhez, nagyságrendjéhez és összetettségéhez igazodóan alkalmazzák-e az irányelvből következő nemzeti szabályokat

II. pillér: felügyeleti eljárások, irányítási követelmények A felügyelet hatálya a biztosítók pénzügyi felügyelete a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságának kizárólagos felelőssége a felügyelés magába foglalja a biztosítók teljes tevékenységére vonatkozóan a fizetőképességnek, a biztosítástechnikai tartalékok képzésének, az eszközöknek és a figyelembe vehető szavatolótőkének a székhely szerinti tagállamban történő ellenőrzését ha egy fogadó tagállamban működő biztosító tevékenysége veszélyeztetheti a pénzügyi helyzetét (a szavatolótőke-megfelelését), erről tájékoztatni kell a székhelye szerinti tagállam felügyeleti hatóságát

III. pillér: adatszolgáltatás, közzététel cél: elősegítse és növelje a piaci szereplők működésének és a felügyelésnek az átláthatóságát a nyilvánosság mint az ellenőrzés egyik legfontosabb eszköze a felügyelés alapvető jellemzője

III. pillér: adatszolgáltatás, közzététel Adatszolgáltatás a felügyeleti felülvizsgálati folyamat alapvető eszköze az információ, a rendszeres felügyeleti adatszolgáltatás gyakorisága: éves és negyedéves típusa : egyedi intézményi, csoportra vonatkozó, közzétételhez kötött, illetve közzétételi kötelezettség nélküli információ

Uniós glosszárium (Forrás: Európai Számvevőszék 29/2018. sz Uniós glosszárium (Forrás: Európai Számvevőszék 29/2018. sz. különjelentése az EIOPA-ról)

Glosszárium belső modell: a biztosító üzleti tevékenységéből származó kockázatok kiszámítására szolgáló fejlett megközelítés. A biztosítók dönthetnek úgy, hogy a standard formula helyett egy belső modellt használnak az átfogó kockázati helyzet kiszámítására; a későbbiekben a kiszámított kockázati helyzet határozza meg a tőkekövetelményt. Minden belső modellnek számos követelménynek kell eleget tennie, és a felelős felügyeleti szerv(ek)nek jóvá kell hagyniuk azokat Európai Rendszerkockázati Testület: az Unió pénzügyi rendszerének makroprudenciális felügyeletéért, valamint a rendszerszintű kockázatok megelőzéséért és mérsékléséért felel. Az ERKT nyomon követi és értékeli a rendszerszintű kockázatokat, és adott esetben figyelmeztetéseket és ajánlásokat ad ki felügyeleti kollégium: egy állandó, de rugalmas struktúra az egynél több tagállamban működő biztosítói csoportok felügyeletével kapcsolatos döntéshozatal koordinálására és elősegítésére

Glosszárium illetékes felügyeleti hatóságok: az egyes tagállamok nemzeti hatóságai, amelyek felhatalmazást kaptak a biztosítók felügyeletére (nemzeti felügyeleti hatóságk). Az olyan biztosító felügyeletéért felelős illetékes nemzeti hatóságot, amely ezen illetékes nemzeti hatóság tagállamában szerezte meg az engedélyét, a székhely szerinti felügyeleti szervnek nevezik. Minden más illetékes nemzeti hatóság a fogadó ország szerinti felügyeleti szervnek minősül a szóban forgó biztosító tekintetében, ha az egy leányvállalaton keresztül folytat üzleti tevékenységet az adott tagállamokban Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere (PFER): egy mikro- és makroprudenciális pénzügyi felügyeleti rendszer, amely három európai felügyeleti hatóság (EFH) – az EBH, az EIOPA és az ESMA –, az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) és a nemzeti felügyeleti hatóságok köré szerveződik

Glosszárium saját kockázat- és szolvenciaértékelés (ORSA): a biztosítók által végzett éves belső folyamat, amely célja, hogy rendes forgatókönyvek és stresszforgatókönyvek szerint is értékeljék a kockázatkezelésüket és a szolvenciapozícióikat. Az ORSA a biztosító által a jelenlegi és jövőbeli kockázatairól készített saját értékelésnek tekinthető standard formula: a biztosító kockázati helyzetének kiszámítására szolgáló alapértelmezett megközelítés a Szolvencia II. keretében. A standard formulát kockázati modulokra osztják, amelyek összesítve meghatározzák a tőkekövetelményt Szolvencia II irányelv: a fizetőképességi kockázatot helyezte a biztosítókra vonatkozó harmonizált szabályozási keret középpontjába. A keret követelményeket támaszt Európa valamennyi biztosítójának megkövetelt gazdasági tőkéjét („1. pillér”), irányítását és kockázatkezelését („2. pillér”), valamint beszámolási standardjait („3. pillér”) illetően. A Szolvencia II. irányelv kitűzött céljai közé tartozik a fogyasztóvédelem javítása, a felügyelet korszerűsítése, az uniós piaci integráció elmélyítése a felügyeleti rendszerek harmonizálásán keresztül, valamint az uniós biztosítók nemzetközi versenyképességének javítása

Glosszárium: az EIOPA feladatai Feladatkör Az EIOPA szerepe Szabályozás technikai standardok kidolgozása, amelyeket ezt követően a Bizottság hagy jóvá, valamint az elvégzett változtatások megvitatása. Tanácsadás a Bizottság számára azokon a területeken, ahol hatáskörrel rendelkezik az Unió tevékenységeihez kapcsolódó felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására Felügyelet és felügyeleti konvergencia az illetékes nemzeti hatóságok felügyeleti tevékenységeinek elősegítése és összehangolása annak érdekében, hogy a PFER keretében következetes, hatékony és eredményes felügyeleti gyakorlatokat hozzanak létre, és biztosítsák az uniós jog közös, egységes és következetes alkalmazását Pénzügyi stabilitás és válságkezelés Közreműködés az ERKT makroprudenciális felügyeleti munkájában adatok és jelentések benyújtásával. A biztosítási és nyugdíjszektorra vonatkozó stressztesztek végzése, az összehangolt válságmegelőzés és -kezelés biztosítása, valamint válság idején a pénzügyi stabilitás fenntartása. Fogyasztóvédelem és pénzügyi innováció A fogyasztók védelme a túlzott kockázatvállalással szemben, amikor pénzügyi termékeket vásárolnak, illetve azokba fektetnek be, mégpedig többek között szabályozások kidolgozásával, a piaci trendek nyomon követésével és a rendelkezésre álló információk körének javításával. A pénzügyi termékek betiltása, ha azok kockázatnak teszik ki a pénzügyi stabilitást az Unióban; a piacon megjelenő új pénzügyi innovációk/termékek elemzése és az azokról való beszámolás

Magyar Nemzeti Bank

Az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül támogatja a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának fenntartását, ellenállóképességének növelését, a gazdasági növekedéshez való fenntartható hozzájárulásának biztosítását és a rendelkezésére álló eszközökkel a Kormány gazdaságpolitikáját

Az MNB feladatai meghatározza és megvalósítja a monetáris politikát Magyarország hivatalos pénznemében bankjegyet és érmét bocsát ki a magyar gazdaság külső stabilitásának megőrzése érdekében hivatalos deviza- és aranytartalékot képez és kezeli azt a devizatartalék kezelésével és az árfolyampolitika végrehajtásával kapcsolatban devizaműveleteket végez felvigyázza a fizetési és elszámolási, valamint az értékpapír-elszámolási rendszereket kialakítja a pénzügyi közvetítőrendszer egészének stabilitására vonatkozó makroprudenciális politikát ellátja a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét a Pénzügyi Békéltető Testület útján bírósági eljáráson kívül rendez egyes vitás ügyeket

Makroprudenciális politika célja: a pénzügyi közvetítőrendszer ellenállóképességének növelése, valamint a pénzügyi közvetítőrendszer gazdasági növekedéshez való fenntartható hozzájárulásának biztosítása feltárja a pénzügyi közvetítőrendszer egészét fenyegető üzleti és gazdasági kockázatokat elősegíti a rendszerszintű kockázatok kialakulásának megelőzését a már kialakult rendszerszintű kockázatok csökkentése vagy megszüntetése, továbbá hitelpiaci zavar esetén a hitelezés ösztönzésével, a túlzott hitelkiáramlás esetén annak visszafogásával járul hozzá a közvetítőrendszer gazdaságfinanszírozó funkciójának kiegyensúlyozott megvalósulásához

A pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletének célja a pénzügyi közvetítőrendszer zavartalan, átlátható és hatékony működésének biztosítása a pénzügyi közvetítőrendszer részét képező személyek és szervezetek prudens működésének elősegítése, a tulajdonosok gondos joggyakorlásának felügyelete az egyes pénzügyi szervezeteket, illetve a pénzügyi szervezetek egyes szektorait fenyegető, nemkívánatos üzleti és gazdasági kockázatok feltárása, a már kialakult egyedi vagy szektoriális kockázatok csökkentése vagy megszüntetése, illetve az egyes pénzügyi szervezetek prudens működésének biztosítása érdekében megelőző intézkedések alkalmazása a pénzügyi szervezetek által nyújtott szolgáltatásokat igénybevevők érdekeinek védelme, a pénzügyi közvetítőrendszerrel szembeni közbizalom erősítése

A pénzügyi közvetítőrendszer feladatai kapcsán az MNB engedélykérelmeket és más beadványokat bírál el vezeti az MNB feladatkörébe utalt nyilvántartásokat ellenőrzi az adott törvények hatálya alá tartozó személyek és szervezetek információszolgáltatási rendszerét és adatszolgáltatását ellenőrzi az adott törvények hatálya alá tartozó személyek és szervezetek működésére és tevékenységére vonatkozó, a feladatkörébe tartozó hazai jogszabályi rendelkezések és európai uniós jogi aktusok betartását és az MNB által hozott határozatok végrehajtását felügyeli a pénzügyi piacok működését az adott törvények hatálya alá tartozó személyektől és szervezetektől származó információk és adatok, továbbá a hivatalosan ismert és a köztudomású tények alapján

A pénzügyi közvetítőrendszer feladatai kapcsán az MNB piacfelügyeleti eljárást indít az engedély nélkül vagy bejelentés hiányában végzett tevékenység észlelése esetén együttműködik a külföldi pénzügyi felügyeleti hatóságokkal, különösen az EGT államainak pénzügyi felügyeleti hatóságaival teljesíti a nyilvánosságra hozatali és az Európai Bizottság felé fennálló bejelentési kötelezettségeket ellenőrzi a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvényben meghatározott intézmények adott tevékenységét ellátja a pénzügyi konglomerátumok kiegészítő felügyeletéről szóló törvényben foglaltaknak megfelelő kiegészítő felügyeletet stb.