a hét verse KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: HAJNALI RÉSZEGSÉG éltető katalin

Slides:



Advertisements
Hasonló előadás
Összefoglalás Készítette: Mócsánné Nagy Ágnes. 1. Eredete Nagy Lajos, a lovagkirály korában játszódik A főhős: Toldi, aki Nagyszalonta szülötte A mű.
Advertisements

ÉvköziXxvi vasárnap C - év Lk 16,19-31 Abban az időben, Jézus a következő példabeszédet mondta: Volt egyszer egy gazdag ember. Bíborba, patyolatba öltözködött,
Az állatvilág alkalmazkodása a zord téli körülményekhez melegebb vidékre vándorolnak alkalmazkodnak a megváltozott környezethez téli álmot alszanak / hibernálják.
Konfliktuskezelő, egyéni megküzdő-képesség fejlesztése Roma kultúra.
46. Ó halld, te zaklatott szív, A menny Királya itt! A zúgó vésznek osztja Kemény parancsait. A kétség s bűn vad árja Szelíden elpihen, Az Úr parancsszavára:
83. Ó segíts Jézus, Te fény vagy és élet! Nézd, jön az éjszaka, nő a sötét! Felvonul ellenem, bármerre térek, Rámhozza félelmes, nagy seregét. Nézd, hogyan.
Vándor tábor Szokolya, Az Újszegedi Református Egyházközség
a hét verse Erdős Virág: A legszebb vers barabás bíborka ajánlja 11.B
Ó szép Jézus. Ez új esztendőben légy híveidben. Ó Mária
„JÓT TENNI JÓ” Fejes Lívia Horváth Anna Mária Süveg Leon Kocsis Erik
Készítette: Rubik László 5/c
Évközi 4. vasárnap Január 29. – „A” év.
Zrínyi Ilona Elevi: Kajcsa Mónika si Mihály Denissza
Berkesné Rodek Nóra Birkner Zoltán
MÁRAI SÁNDOR MENYBŐL AZ ANGYAL
Évközi 8. vasárnap Február 26. – „A” év.
Szeretettel köszöntjük Istentiszteletünkön!
Évközi 7. vasárnap Február 19. – „A” év.
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Paulay Ede rendezésében
Allen Ginsberg: A leples bitang
Egy csokor a barátságunkra Music: Nightengale Serenade
A bölcs ember Cliccate per sfogliare..
FONTOSAK VAGYUNK EGYMÁSNAK...
Évközi 6. vasárnap Február 12. – „A” év.
Tommy's Window dia ♫ Hangszóró szükséges A gyerekek örökkévalók
Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?
Írta: Vörösmarty Mihály
BÉKÉS KARÁCSONYT MINDEN BARÁTOMNAK, ÉS BUÉK 2010
37.
Juhász Gyula Trianon 1.
MÁTÉ PÉTER ÉNEKEL "Egy ember akinek a zene jelentette az élet összes örömét" Budapest 1947 február szeptember 9. Úgy várom jössz e.
FIATAL HÁZASOK KÍSÉRÉSE
Vannak pillanatok az életben, amikor a másik jelenlétét olyan nagyon hiányoljuk, hogy állandóan magunk mellet szeretnénk tudni.
53.
Babits Mihály: Álmok kusza kertjeiről
PÜNKÖSDI ISTENTISZTELET
a hegyoldalakat borító erdőket, és csodáltam a természet szépségét,
Készítette: Kovácsné Balla Györgyi
Viccelődő.
a hét verse Kemény István: Kishit szántó marcell ajánlja 12.B
Hogyan legyünk kiváló költők?
Tündikém Csak egy mámoros éjszaka, mi...?.
Mindenki vagy csak a kiválasztottak?
József Attila: Indiában, hol éjjel a vadak
HETEDIK RADNÓTI MIKLÓS ECLOGA lala001.
Miklós püspök egykor régen, segített a szegény népen
József Attila: A hullámok lágy tánca
MÉZEK KÉMIÁJA PÁLYÁZAT
csak nektek, csak most, csak úgy unalmamban délután
ZSOLTÁR Készítette: Pintérné Éva.
a hét verse Kosztolányi Dezső: A rossz élet ispánovity edit
Fölöttünk új csillag ég
Vojtina Ars Poetikája Arany János.
Juhász Gyula Trianon 1.
Vannak pillanatok az életben, amikor a másik jelenlétét olyan nagyon hiányoljuk, hogy állandóan magunk mellet szeretnénk tudni.
VOJTINA ARS POÉTIKÁJA Vojtina Mátyás: szlovák származású versfaragó, írók kollégájának hiszi magát.A híres Bernát Gáspár inasa. Kocsmákban adta elő a verseit.
a hét verse Szabó Ádám: Őszi táj domokos katalin
Iglódi István rendezése
Tanári beírások – szülői válaszok
Sok szeretettel….
a hét verse Primo Levi: Ember ez? gonda zita
Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon
A három fa Borodin:Polowerzer...
Drága Imre barátom! Szívemet melegséggel töltené el, ha vetnél rá pár pillantást az aktuálisan készülö munkámra.
Egy csokor a barátságunkra Music: Nightengale Serenade
Dsida Jenő: Így volna szép
Madách Imre Útravaló verseimmel
a hét verse Kosztolányi Dezső: Szeptemberi áhitat kecskés mária 
Ady Endre: Ki látott engem?
József Attila: Kopogtatás nélkül
Előadás másolata:

a hét verse KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: HAJNALI RÉSZEGSÉG éltető katalin Olyan sokáig bámultam az égbolt gazdag csodáit, hogy már pirkadt is keleten s a szélben a csillagok szikrázva, észrevétlen meg-meglibegtek és távolba roppant tűzcsóva lobbant, egy mennyei kastély kapuja tárult, körötte láng gyult, valami rebbent, oszolni kezdett a vendégsereg fent. a hajnali homály mély árnyékai közé lengett a báléj, künn az előcsarnok fényárban úszott, a házigazda a lépcsőn bucsúzott, előkelő úr, az ég óriása, a bálterem hatalmas glóriása s mozgás riadt, csilingelés, csodás, halk női suttogás, mint amikor már vége van a bálnak s a kapusok kocsikért kiabálnak. Egy csipkefátyol látszott, amint a távol homályból gyémántosan aláfoly egy messze kéklő, pazar belépő, melyet magára ölt egy drága, szép nő és rajt egy ékkő behintve fénnyel ezt a néma békét. a halovány ég túlvilági kékét, vagy tán egy angyal, aki szűzi, szép mozdulattal csillogó fejékét hajába tűzi és az álomnál csendesebben egy arra ringó, könnyűcske hintó mélyébe lebben s tovább robog kacér mosollyal ebben. aztán amíg vad paripái futnak a farsangosan-lángoló Tejutnak arany konfetti-záporába sok száz bazár között, patkójuk fölsziporkáz. Szájtátva álltam s a boldogságtól föl-fölkiabáltam, az égbe bál van, minden este bál van és fölvilágolt mély értelme ennek a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek tündérei hajnalba hazamennek fényes körútjain a végtelennek. Virradtig maradtam így és csak bámultam addig. Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél ezen a földön, mily silány regéket, miféle ringyók rabságába estél, mily kézirat volt fontosabb tenéked, hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél és annyi rest éj s csak most tünik szemedbe ez az estély? Ötven, jaj ötven éve - lelkem visszadöbben - halottjaim is itt-ott, egyre többen - jaj, ötven éve tündököl fölöttem ez a sok élő, fényes, égi szomszéd, ki látja, hogy a könnyem morzsolom szét. Szóval bevallom néked, megtörötten földig borultam s mindezt megköszöntem. Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem s azt is tudom, hogy el kell mennem innen. de pattanó szivem feszitve húrnak, dalolni kezdtem ekkor azúrnak, annak, kiről nem tudja senki, hol van, annak, kit nem lelek se most, se holtan. Bizony, ma már, hogy izmaim lazúlnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak vendége voltam. Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom. Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, százig olvasva s mérges altatókkal. Az, amit irtam, lázasan meredt rám. Izgatta szívem negyven cigarettám. Meg más egyéb is. A fekete. Minden. Hát fölkelek, nem bánom az egészet, sétálgatok szobámba le- föl, ingben, köröttem a családi fészek, a szájakon lágy, álombeli mézek s amint botorkálok itt, mint részeg, az ablakon kinézek. Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam? Te ismered a házam s ha emlékezni tudsz a a hálószobámra, azt is tudhatod, milyen szegényes, elhagyott ilyenkor innen a Logodi-utca, ahol lakom. Tárt otthonokba látsz az ablakon. Az emberek feldöntve és vakon vízszintesen feküsznek s megforduló szemük kancsítva néz szét ködébe csalfán csillogó eszüknek, mert a mindennapos agy-vérszegénység borult reájuk. Mellettük a cipőjük, a ruhájuk s ők egy szobába zárva, mint dobozba, melyet ébren szépítnek álmodozva, de - mondhatom - ha igy reá meredhetsz, minden lakás olyan, akár a ketrec, Egy keltőóra átketyeg a csöndből, sántítva baktat, nyomba felcsörömpöl és az alvóra szól a harsány riasztó: «ébredj a valóra». A ház is alszik, holtan és bután, mint majd száz év után, ha összeomlik, gyom virít alóla s nem sejti senki róla, hogy otthonunk volt-e, vagy állat óla. De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég, valami tiszta, fényes nagyszerűség, reszketve és szilárdul, mint a hűség. Az égbolt, egészen úgy, mint hajdanába rég volt, mint az anyám paplanja, az a kék folt, mint a vízfesték, mely írkámra szétfolyt, s a csillagok lélekző lelke csöndesen ragyog a langyos őszi éjjelbe, mely a hideget előzi, kimondhatatlan messze s odaát, ők, akik nézték Hannibál hadát s most néznek engem, aki ide estem és állok egy ablakba, Budapesten. Én nem tudom, mi történt vélem ekkor, de úgy rémlett, egy szárny suhan felettem s felém hajol az, amit eltemettem rég, a gyerekkor. ajánlja éltető katalin tanárnő trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse