37.

Az előadások a következő témára: "37."— Előadás másolata:

1 37

2 Nagy Istenem,ha nézem a világot, Melyet teremtett szent „legyen” szavad. Ha itt a földön millió lényt látok, Kiket igazgatsz,táplálsz egymagad. /:Szívem feléd ujjong örömtele, Mily nagy vagy Te! Mily nagy vagy Te, :/ Dicséretek 37/1

3 Szemem ha néz a csendes éjszakába Hol tündököl csodás csillag sereg, Hol pompás két aranyhajóként járva, A nap s a hold az űrbe’ fönt lebeg. /:Szívem feléd ujjong örömtele, Mily nagy vagy Te! Mily nagy vagy Te, :/ Dicséretek 37/2

4 Uram, Igédben hogyha megtalállak, Ha látom ott kegyelmes tetteid
Uram, Igédben hogyha megtalállak, Ha látom ott kegyelmes tetteid. Választott néped amint egyre áldod, Türelmesen viselve bűneit. /:Szívem feléd ujjong örömtele, Mily nagy vagy Te! Mily nagy vagy Te, :/ Dicséretek 37/3

5 Ha Jézust látom itt a földön járva, Alázatos,türelmes szolgaként, Látom, hogy áldást áraszt a világra, S kereszthalálra adja életét. /:Szívem feléd ujjong örömtele, Mily nagy vagy Te! Mily nagy vagy Te, :/ Dicséretek 37/4

6 Ha földre nyom a búnak, gondnak terhe, Szegény szívem halálosan beteg, S hozzám hajol az Úrnak szent kegyelme, S lelkem az Ő irgalma menti meg. /:Szívem feléd ujjong örömtele, Mily nagy vagy Te! Mily nagy vagy Te, :/ Dicséretek 37/5

7 Ha majd az Úr kiszólít e világból, És színről-színre láthatom meg Őt, Ha majd felém e drága arc világol, S én térdre hullok szent színe előtt, /:Szívem feléd ujjong örömtele, Mily nagy vagy Te! Mily nagy vagy Te, :/ Dicséretek 37/6

8