A regionális gazdasági integrációk FÖLDRAJZ Készítette: Koleszár Gábor 2018.12.31.

Integráció: egyesülés, összefonódás.

A nemzetközi integráció okai és előnyei: Az egyre magasabb színvonalú iparcikkek gazdaságos előállítása csak a termelőegységek méretének növekedésével érhető el. Az iparcikkek többsége a különböző iparágazatok együttműködése révén jön létre. A termékek továbbfejlesztése magas szintű kutatási és fejlesztési munkát igényel. A nagy mennyiségben előállított termékek eladása is csak mind szélesebb piacokon lehetséges. Vagyis az országok közötti gazdasági együttműködés révén lehetőség nyílik arra, hogy az országok a termékek előállításának költségeit megosszák egymás között, s a tömegcikk eladása is biztosított több ország nagyobb vásárlóereje révén.

Az integrációs folyamatok előnyösek az országok számára Az integrációs folyamatok előnyösek az országok számára. Az államok a gazdasági együttműködés révén nagyobb előnyökre tehetnek szert, mint ha a termelési és eladási folyamatokat az országhatárokon belül szervezték volna meg. A nagyobb szériában történő gyártás alacsonyabb fogyasztói árat von maga után. Az országok közötti integrációs folyamatok azonban legalább annyira politikai, mint gazdasági céllal szerveződnek. Az országok egyesített katonai ereje állampolgáraik részére nagyobb biztonságot jelent.

A regionális integrációk különböző formái: A nemzetközi szinten zajló integrálódási folyamatok első fokozatai lényegében mind a protekcionista kereskedelempolitikához kapcsolódnak. A protekcionizmuson alapuló integrálódási folyamatok egymást követő lépcsői:      Preferenciális vámövezet: az övezeten belüli országok egymásnak vám- és egyéb kereskedelempolitikai kedvezményeket nyújtanak.      Szabadkereskedelmi vámövezet: az övezeten belüli kereskedelem minden korlátozástól mentes, vagyis szabadkereskedelemnek tekinthető. A kívülálló országokkal szemben minden tagország külön nemzeti vámpolitikát alkalmaz.     Vámunió: az unión belül szabadkereskedelem van, de a kívülálló országokkal szemben az unió tagországai egyeztetik kereskedelmi politikájukat, és közös külső vámrendszert léptetnek életbe.

Közös piac: átmeneti állapot az egymás közötti kereskedelem előtérbe helyezésétől a tényleges gazdasági integráció felé. Gazdasági unió: már tényleges integrációs szerveződésnek tekinthető. Az unió tagállamainak gazdaságai összefonódnak. A közös gazdaságpolitika révén közös beruházásokat hajtanak végre. A termelési és az eladási folyamatok is az unió szintjén szerveződnek. A gazdasági unió legmagasabb szintjét az képviseli, ha a tagállamok pénzforgalmában már nem az egyes nemzeti valuták, hanem az unió közös valutája szerepel. Politikai unió: az elméleti kutatások szerint az integrációs folyamat legmagasabb foka. A politikai unió keretei között már nemcsak a tagállamok gazdaságrendszere, hanem politikai intézményei is összefonódnak.

Az elmélet és valóság - az integrációs szerveződések napjainkban Napjainkra már több mint 100 regionális integrációs megállapodást tartanak nyilván. Azonban e szerveződések - egyetlenegy kivételével - csak szabadkereskedelmi megállapodásnak vagy preferenciális vámövezetnek tekinthetők. Az egyetlenegy kivétel a fejlett európai országok tényleges integrációs tömörülése, az Európai Unió. Az 1957-ben létrehozott Európai Gazdasági Közösséget rendszerint Közös Piacnak nevezték. A közösség nevét 1994-ben változtatták Európai Unióra, ezzel is utalva arra, hogy az integrációs tömörülés a gazdasági unió fejlődési szakaszába lépett.

A szabadkereskedelmi megállapodások közül két integrációs szerveződés az, amelynek igen komoly világgazdasági jelentősége van. Észak - amerikai Szabadkereskedelmi Társulás (NAFTA). Ez az USA, Kanada és Mexikó szabadkereskedelmi megállapodása, amely 1994-ben lépett életbe. Az 1989-ben alakult és 21 tagállamot számlál az Ázsiai - Csendes-óceáni Gazdasági Konferencia (APEC).