Etika

Cselekedetek megítélése Terri Schiavo 1981 - 18 éves, 160 cm, 90 kg. 1984 - esküvő, 64 kg. 1989 - 55kg. 1990 - szívmegállás. Feltételezés szerint egy fogyókúra nyomán előállt káliumhiány miatt megállt a szíve, s az agy emiatt kimaradó oxigénellátása úgynevezett éber kóma állapotába taszította. 2005 március 18-án hagyták abba mesterséges táplálását. Az élethez való jog vs. A kegyes halálhoz való jog. Erkölcsösen cselekedett a férje? Probléma: nem lehetett megkérdezni, hogy ő mit szeretne. Van aki úgy érzi, hogy erkölcsös cselekedet, van aki úgy, hogy nem az. Mit lehet tenni? Szakértői véleményekkel megtámogatni az erkölcsi ítéletet. Szakértők: pervazív vegetatív állapot, sohasem fog felépülni. 2

Cselekedetek megítélése Terry Wallis Terry Wallis 1984 júliusában (19 éves) egyik barátjával indult útnak autóval. A kocsi letért az útról és egy patakba zuhant. Wallist és barátját másnap találták meg egy híd alatt. Barátja meghalt, ő pedig kómába esett. Orvosi szakvélemény: nem fog tudni soha felépülni. De: 2003-ban magához tért, először csak szavakat mondott, majd egész mondatokat (azt hitte, 19 éves), azóta folyamatosan halad a rehabilitációban. kóma (tudattalan, csukott szemmel) – vegetatív állapot (tudattalan, nyitott szemmel) – minimálisan tudatos állapot (szándékos, kognitívan vezérelt viselkedés valamilyen minimális megjelenése) – tudatos állapot 3

Az erkölcsi döntésekkel kapcsolatos viták fő típusai Minden erkölcsi vita – implicit vagy explicit – eltérő értéktételezéssel hozható összefüggésbe. Az eutanáziával kapcsolatos viták például magának az eutanázia gyakorlatának helyességét vagy helytelenségét igyekszenek megítélni, s az álláspontok mögött egy általánosabb értéktételezés húzódik meg. A legfőbb érték (egyike) ↔ Az élet minősége fontosabb maga az élet (értékesebb), mint maga az élet. Az előző diákon konkrét példákat tekintettünk át, ám az említett problémával kapcsolatos etikai viták természetesen magát az eutanázia gyakorlatát ítélik meg, s e viták mögött is általánosabb értéktételezések rejlenek. Az egyik oldalon magát az életet tekintik az egyik legfőbb értéknek, a másikon viszont inkább az életminőséget (boldogságot, fájdalommentes, örömteljes életet.) Az utóbbi értéktételezést valló elméletek az adott cselekedet következményei alapján hajlamosak megítélni. (utilitarizmus.)

Az etika tárgya A filozófiai etika a helyes és jó cselekvésekkel, magatartással, illetve a helyes és jó cselekvésekre vonatkozó értékek problémájával foglalkozik. Minden cselekvés értéktételezésen alapul, ezért mindannyian magunkénak vallunk valamilyen értéket, illetve értékeket. Ha mást nem azt, hogy az önzőség, saját érdekem előmozdítása – legalábbis az én esetemben, amit figyelembe kell vennem – az egyetlen érték. Sokszor gondolkodunk azon, hogy miképpen cselekedjünk, ám ritkán reflektálunk arra, milyen értékek mellett kötelezzük el magunkat, hogy milyen érvek szolgálnak az adott értékek elfogadása mellett. Még ritkábban gondolkodunk az olyan problémákon, hogy léteznek-e egyáltalán objektív, mindenkire érvényes értékek vagy a jó megítélése csak nézőpont – ízlés – kérdése stb. Az ilyen jellegű problémákkal a filozófiai etika foglalkozik. Ha azonban – akár a filozófiai ismeretek teljes hiányában – érvekkel igyekszünk alátámasztani a cselekvéseinket megalapozó értéktételezésünket, kikerülhetetlenül etikát, tágabban filozófiát művelünk. (Ebben az értelemben – többé-kevésbé – mindenki művel filozófiát.)

Az etika tárgykörének felosztása 1) Normatív (előíró) etika A normatív etika azt mondja meg, hogy mit kell tennünk, milyen értékeket kell követnünk. 2) Deskriptív (leíró) etika A deskriptív etika nem értékel, hanem leírja az etikai szokásokat, elemzi azok eredetét stb. 3) Metaetika A metaetika az etikai állítások, az értéktételezések megalapozási lehetőségének problémájával foglalkozik. (Egyáltalán léteznek objektív, mindenki számára érvényes értékek?) 1. Normatív etika: melyek a helyes cselekedetek, mit kell tennem, hogyan élhetek teljes boldog életet? Segítsek-e az idős nénin, amikor a dolgozatírásra rohanok be, vagy inkább saját boldogságom a fontos? Boldog legyek vagy szabad? (Mátrix példa, amikor az illető választhat a boldog illúziók világa, illetve a boldogtalan de szabad élet között.) Vajon az élet maga, vagy az élet minősége az igazán fontos? (eutanázia) 2. Deskriptív etika (nem értékel, csak leír): A különböző kultúrák milyen értékeket preferálnak? Mi a funkciója az erkölcsnek? Mi lehet az eredete az erkölcsnek? Az altruizmus csak az embert jellemzi? (Kultúrtörténet, szociológia, pszichológia, biológia és evolúciós megközelítések. Továbbá filozófiai megközelítések: deskriptív utilitarizmus, szerződéselméletek.) 3. Metaetika: Létezik-e maga a jó? Ha létezik, akkor hogyan? Mint egy tárgy? Vagy mint egy matematikai törvény? Igazolhatóak-e a normatív állítások? A jó csak nézőpont kérdése, (erkölcsi relativizmus) avagy léteznek örökérvényű, mindenkire érvényes értékek, követelmények? Az egyenlőség, a szabadság, a boldogság tényleg objektív, mindenkire érvényes értékek, vagy pusztán csak ízlést, konvenciót fejeznek ki? Ha a korábbi társadalmakat tekintjük, ezek eltérő értéktételezései vajon azt fejezek ki, hogy nem tudunk az értékek felől – minden kultúra felett – ítélni, avagy inkább azt, hogy ezek primitívebb társadalmak voltak. Ha ez utóbbi az igaz, akkor ezt hogyan tudjuk bizonyítani? Hogyan tudjuk eldönteni, hogy például az eutanáziával kapcsolatos döntésünk az egyetlen helyes döntés?

Normatív etika Legalapvetőbb típusai: 2. Kötelesség-etika 1. Erény-etika 2. Kötelesség-etika 3. Következmény-etika Az etikai elméletek többsége (az un. Naturalista elméletek, a normatív etikák) egy alapvető fogalomra, illetve paradigmára épít. Talál egy archimedesi pontot kötelesség, erény, törvény, boldogság, hasznosság stb.), amely meghatározza az erkölcs lényegéről alkotott képét. Következésképp ezen elméletek kisebb-nagyobb mértékben egyoldalúak, részigazságokat tartalmaznak. Maga az erkölcs összetett, bonyolult, szövevényes rendszer. Amiről az un. etikák külön-külön szólnak, s ami mellett külön-külön érvelnek valami ellenében, mindaz együtt jellemzi magát az erkölcsöt; még pontosabban: mindaz feltételezi egymást s fontos szerepet játszik az életben. Van kötelesség s vannak erények, mint ahogy vannak szándékok, s vannak következmények stb. Mindezek együttesen jellemzik az erkölcsöt, akkor is, ha egyoldalúan jelennek meg az etikában, illetve egymást kizáró rendszereknek tűnnek. Másrészt viszont a konkrét döntési helyzetek ténylegesen megkövetelik, hogy valamilyen értéket preferáljunk, s ebben útmutatást nyújthat számunkra a normatív etika. Például az eutanázia kérdése megköveteli, hogy valamelyik oldal mellett tegyük le voksunkat. Ez az elköteleződés pedig előfeltételezi valamely érték – vagy értékek – preferálását, illetve kizárását. A gyakorlatban is, számos döntéseink során, óhatatlanul valamely értéket fogunk preferálni a többivel szemben.

Okosság, gyakorlati bölcsesség (Phronészisz) Erény-etika Elsősorban az antik filozófusok között volt elterjedt irányzat. Az egyik legismertebb képviselője Arisztotelész, de jelenleg is vannak védelmezői: John McDowell, Ernest Sosa. Az erény-etika annak alapján értékeli a cselekvéseket, hogy azok milyen erényekből fakadnak. Központi fogalmai: Erény Okosság, gyakorlati bölcsesség (Phronészisz) Boldogság, beteljesült élet (Eudaimonia) Kiválósság lehet a testi erő, a szépség is, ám erények alatt pontosan a filozófia etikáknak köszönhetően most már többnyire csak elsajátított lelki képességeket értünk. Az erény-etikák esetében mutatkozik meg a filozófiai etika tágabb jelentése: az önmagukban morálisan neutrális képességeket is értékelik. A hallgatók milyen erényeket preferálnak, milyen életet választanának? Arisztotelész felosztása: gazdagság, pénz dicsőség, hírnév (mai szóhasználattal „celeb életforma”.) elmélkedő életforma

De mit jelent boldognak lenni? A boldogság a legfőbb jó. Akkor vagyok boldog ha sok pénzem van? Ha dúskálok az élvezetekben? Az emberre jellemző kiválóság az értelem megfelelő használata. Az állatok is érezhetik jól magukat, élvezhetik az életet. Még beteljesedett életük is lehet. Az ember viszont elkülönül az állatoktól, mert gondolkodó lény. Arisztotelész által említett közvélekedések mai is érvényesek: a pénz, a siker, „celeb” életmód, hírnév, nyugodt, visszavonult élet. Arisztotelész szerint nem pusztán a külső javak, hanem inkább az erények, a kiválóságok elsajátítása tesz minket boldoggá, de ehhez kell egy nagy adag szerencse is, hogy meglegyenek a kezdeti feltételek. (Mai példa lehet: híres emberek fiai, gazdag emberek különféle képességek hiányában a kábítószer, alkohol rabjaivá válnak. Boldogok?) Arisztotelész szerint a bölcsesség birtoklása meghatározza az úgynevezett etikai erényeket: egyrészt igazságosak leszünk, másrészt mértékletesek. Ez utóbbin alapul a többi erény elsajátítása is: a bölcs nem aszkéta, de nem is hedonista, nem vakmerő, nem is gyáva stb. (Az erények a végletek között helyezkednek el.) Az erényeket viszont el kell sajátítani, természetünké kell tenni. Kiválóság-erények: okos, szép, erős, gyors, bátor, vállalkozásai sikeresek, gazdasága virágzik. Erény funkciója Arisztotelésznél: segítségével kordában tudjuk tartani érzelmeiket. Pl.: a félelemérzet esetén a hiányon alapuló szélsőséget vakmerőségnek, a túlzott félelemérzetet gyávaságnak nevezzük (velünkszületetten ilyen szélsőségesen jelentkeznek). Némelyik ember természeténél fogva vakmerőnek, némelyik gyávának születik. Nevelés útján azonban mindkettejükben kialakítható a félelemérzettel szembeni helyes viselkedés lelki alkata, a bátorság erénye. Bátor ember az, aki biztonságos helyzetekben nem érez félelmet, a veszedelmes helyzetben félelmet érez, a félelemérzetét azonban kezelni tudja. Az erény a magatartásban, illetve tettekben megnyilvánuló erkölcsi érték. Az erények ápolása révén lehet valaki boldog emberi lény.

Mi kell a boldogsághoz? Erények és gyakorlati bölcsesség Erény: erkölcsi értelemben kiértékelhető személyiségjegy. Egy erénnyel rendelkezni azt jelenti, hogy valaki egy "bizonyos fajta ember." Ez egy összetett személyiségjegy, melynek részét képezik érzelmeink, érdeklődésünk, értékeink, választásaink, sőt még érzékelésünk is. Ha valaki rendelkezik egy erénnyel, akkor az illető bizonyos megfontolásokat cselekvési indokokkénk kezel. Példa: „Az őszinte ember számára mindig indok, hogy igazat mondjon. Az igazmondás diadala meghatja, a hazugság visszataszító számára.”

Mi kell a boldogsághoz? Erények és gyakorlati bölcsesség. Az erények gyakorlásához bölcsességre van szükség. Nem mindegy, hogy valaki őszinte is, vagy csak őszinte akar lenni. Tudnunk kell, hogy amit teszünk, az valóban annak az erénynek a megnyilvánulása, amellyel rendelkezünk. Példa: Kedves gyerekek és bölcs felnőttek Kedves gyerekek is rendelkeznek erényekkel. Gyakorlati bölcsesség nélkül azonban nem tudnak ezeknek megfelelően cselekedni. Állatokkal szemben például sokszor agresszívek, holott nagyon szeretik őket.

Érvek az erényetika mellett Az erényetika újabb képviselőinek érvei a következők: A modern etika a keresztény kötelesség-etikán alapul, azonban a szekularizáció következtében a keresztény etika háttérbe szorult, így a jelenlegi erkölcsi fogalomtár irracionálissá vált. A szimmetria érve. Az erényetika tekintetbe veszi a cselekvő boldogságát is. A többi etika szigorú követelménye összeegyeztethetetlen az emberi természettel. Pluralizmus érve. Az erényetika képes megragadni az értékek sokféleségét. Nem ugyanolyan erényekkel kell rendelkeznie egy jó katonának, mint egy jó tanárnak. A köznapi vélekedéseink során, a jóakaratú embereket értékeljük tiszteljük, ám szinte abnormálisnak tartjuk az idegenekkel szembeni teljes önfeláldozást, amelyet pedig a többi modern etika végső soron megkövetel. Másrészt sokszor hasonló mértékben tiszteljük az önző ember kitartását, éleselméjűségét, keménységét, mint egy jóakaratú ember segítőkézségét. (Gondoljunk azokra a filmekre, amelyekben sokszor azok az emberek a hősök, azokkal szimpatizálunk, akik sok tekintetben nem morálisan cselekvő személyek.)

Az erényetika problémái I. Az erények inkompatibilisek lehetnek egymással Egy konkrét szituációban melyik erényt szem előtt tartva kellene döntenünk? Példa: egy barátunk megkérdezi mit gondolunk az új frizurájáról, amit mi szörnyűnek tartunk – vajon inkább őszintének kéne lennünk (amivel megbántjuk) vagy pedig inkább kedvesnek (amivel viszont lényegében becsapjuk)? Vajon mi a helyes cselekvés az eutanázia esetében?

Az erényetika problémái II. Relativizmus az erényekkel kapcsolatban Egy etikai elgondolás vagy a hétköznapi vélekedéseket veszi tekintetbe vagy örökérvényűnek tekinti saját normáját. Az erényetika mindkét esetben problémához vezet. A normatív gondolkodás általános problémája az, hogy vajon honnan tudjuk, hogy mi a jó? Mi a helyes? Mik az erények? Vajon a különböző kultúrákban más-más számít erénynek?

Az erényetika problémái III. A pszichológiai empirikus eredményei kétségessé teszik az erényekkel rendelkező stabil karakter létezését De még ha el is fogadjuk, hogy van karakter, akkor is felmerül a probléma, hogy ez milyen mértékben változtatható. A genetikánk, szocializációnk, iskolai környezetünk úgy tűnik szinte teljesen meghatározza azt, hogy kik is vagyunk, és ezen rendkívül korlátozottan változtathatunk Az erényetika ebben az esetben elitizmushoz vezet

Kötelesség-etika bevezető Két, az életünkhöz legközelebb álló kötelesség-etika, a törvények (vallási/büntető/polgári) és a szabályok (BME-tvsz/kressz) gyűjteménye. Ha ezeknek megfelelően járunk el, akkor helyesen cselekszünk, ha nem, akkor helytelenül. Ezeket a szabálygyűjteményeket különböző dolgok alapozhatják meg, mint például a hagyomány, Isten akarata, az igazságosság elvei, vagy éppen valamiféle közmegegyezés, például egy valaki mással kötött írásos szerződés. De hasonlóan működnek a társasjátékok vagy éppen a különböző sportágak és csapatjátékok szabályai is.

Kötelesség-etika bevezető Kötelesség-etika vagy Deontológia (kötelességtudomány = deon: kötelesség + logos: tudomány) Keresztény etika Kanti etika Fajtái Cselekvő-központú Kantiánus etika Példa: A jogszabályok meghatározzák, hogy mi kötelező és mi tilos. A kötelességek minden körülmények között végrehajtandók A tiltott cselekedetek minden körülmények között kerülendők A kötelesség – a szó általánosabb értelmében – az, amit feltétlenül meg kell tenni; cselekvésre irányul, feltételezi azt. Kellést fejez ki (imperatív jellegű) adott vonatkozásban s általános érvénnyel. Mint ilyen az erkölcs egyik fontos jellemzője. (Ha azt mondom valakinek: ’Ezt megtenni kötelességed’, ez azt jelenti, hogy nem mérlegelhet, ez az elvárt, a helyeselt, az előírt magatartás.) Példa: A jogszabályok meghatározzák a kötelességeket és a tiltott tevékenységeket 17

Az elszabadult villamos dilemmája Mit kezdünk a fenti helyzetben? Ha nem teszünk semmit, öt ártatlannal végez a vezető nélkül robogó szerelvény. Ha odaszaladunk, és átállítjuk a váltót, megmenthetjük azt az ötöt, viszont ekkor saját kezűleg okozzuk egy hatodik, a kitérő sínen kikötött ember halálát.

Kant etikája 1. A legfőbb jó nem a boldogság, hanem a jóakarat, ami azonos a kötelességek teljesítésére irányuló szándékkal. Erkölcsi cselekedet nem hajlandóságból, érzésből, jutalomért. Az erkölcs cselekvésre utasító, minden racionális parancs a kategorikus imperativuszból vezethető le: „Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyszersmind általános törvényhozás elveként érvényesülhessen.” „Cselekedj úgy, hogy az emberiségre, mind a saját személyedben, mind bárki máséban mindenkor mint célra, sohasem mint puszta eszközre legyen szükséged.” Kant szerint minden ember maximák alapján cselekszik, melyek meghatározzák, hogy saját életében mit tekint elfogadható cselekednek, mi az a maximum amit még megenged magának. Magyarán szabályok arra vonatkozóan, hogy mit tehet még meg. A maximák húzzák meg a határvonalat a tilos és az engedélyezett cselekedetek között. Ezeket a határvonalakat Kant szerint a józan ész húzza meg. Az erkölcsös cselekedet olyan maximákhoz igazodik, melyek megfelelnek a kategorikus imperatívusznak. Kategorikus kötelességek vs. Hipotetikus törvények: „Ha azt akarod, hogy tiszteljenek, akkor igazat kell mondani!”, „Ha el akarod kerülni, hogy börtönbe zárjanak, akkor nem szabad embert ölnöd!” Hipotetikus kötelességek: mit kell, mit nem szabad tenni, ha bizonyos állapotokat el akar érni, vagy el akar kerülni az ember. Ezek feltételes törvények, s így nem lehetnek abszolút módon racionálisak. A racionális törvény maga a kategorikus imperatívusz. (Általánosítható, önmegalapozó, nem köthető feltételhez.) „Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyszersmind általános törvényhozás elveként érvényesülhessen.” Általánosítható maxima kell legyen. Fontos az egyéni racionális belátás – csak ekkor tud egy parancs kategorikus imperatívuszként működni, ha azt az egyén saját maga is elfogadja, belátja annak követendő mivoltát. Immanuel Kant (1724-1804) az újkori filozófia és etika egyik legjelentősebb gondolkodója. Morálfilozófiáját a boldogságot legfőbb értéknek tekintő etikák ellentéteként szokták meghatározni. A legfőbb jó nem a boldogság, hanem a jóakarat, ami azonos a kötelességek teljesítésére irányuló szándékkal. 19

Kant etikája 2. Az erkölcsös cselekedet alapja nem lehet valamilyen érzelem tehát nem léteznek erkölcsi érzelmek. Nem lehet félelem a börtöntől vagy önző érdek, de nem lehet sajnálat vagy együttérzés sem. Ezekről az alany nem tehet. Ha azért adok pénzt jótékony célra, mert mélyen együtt érzek a nélkülözőkkel, akkor Kant szerint nem cselekszem erkölcsösen, mert tettem nem kötelességtudatból származik. Viszont akkor is erkölcsösen cselekszem, ha kötelességtudattól hajtva megpróbálok megmenteni egy fuldoklót, de véletlenül pont én okozom a halálát. Ha azért adok pénzt jótékony célra, mert mélyen együtt érzek a nélkülözőkkel, akkor Kant nézete szerint nem szükségképpen cselekszem erkölcsösen. (Erre azért van szükség, mert Kant szerint erkölcsi felelősség nélkül nincs morál, viszont arról, hogy szeretek-e valakit, sajnálok-e valakit, nem tehetek. Ezért a szeretetből, részvétből cselekvők nem lennének összevethetőek morálisan azokkal a cselekvőkkel, akiknek nincsenek ilyen érzelmeik. De a kötelességből végrehajtott cselekvésért vagy elmulasztásáért minden egészséges felnőtt felelőségre vonható.) Még inkább igaz ez, ha azért adakozom jótékony célra, mert úgy gondolom, ez növelni fogja népszerűségemet.

Kötelesség-etika 3: problémák Kötelességek konfliktusa Léteznek kimondottan erkölcsi érzelmek Együttérzés, könyörületesség, bűntudat. Ha ezeket elkülönítjük az erkölcstől, akkor az erkölcsi viselkedés egyik központi jellegzetességét hagyjuk figyelmen kívül. Felvethető, hogy a kötelességérzet is egy hajlam, illetve egy szenvedély. Miért lenne racionális a kötelességek végrehajtására irányuló szándékom? Kötelességek konfliktusa: Belépjek-e a hadseregbe – teljesítve hazám iránti kötelességemet – vagy özvegy beteg édesanyám mellett maradjak? Bármelyik mellett döntök, a másik kötelességemet fel kell adnom. Egyáltalán mi alapján döntsek? A kategorikus imperatívusz segítséget nyújt ebben? Erkölcsi érzelmek: A jóakarat alatt nem a kínos kötelességet végrehajtó szándékot értjük. Másrészt sok más filozófus szerint, elsősorban éppen annak okán ítéljük és ítélhetjük meg a cselekvés morális tartalmát, hogy milyen érzésből fakadtak, hiszen ezek az illető pozitív és jellemző hajlamait demonstrálják. (Legközelebb is biztosan így fog cselekedni.) Plauzibilisnek tűnik a kötelességérzetet is valamilyen érzéssel összefüggésbe hozni. „Kínos számomra, hogy ha nem hajtom végre a kötelességemet, még aludni sem tudok ilyenkor.” Az erkölcsi parancsok racionalitása: Ennek igazolására Kant mindig a következményekre hivatkozik. (Ha nem tartod be az ígéreted, elveszted a hiteledet.) Ez viszont ellentétes a következményektől, önös indítékoktól független kötelesség etikával. 21

Kísérlet: Erkölcsi érzelmek a racionális belátással szemben 1960-as években legalább 750 000 földművest végeztek ki Kínában A Tank-ember Wang Weilin (19) 1989, Peking Tiananmen t. A számszerű adatokból előre kellene látnunk milyen ítéletet fogunk hozni. Sok ennyi ember egy ekkora országban? Megérte megölni őket? Helyes dolog volt megölni őket, mert rájuk fogták hogy a forradalom ellenségei? Vajon tényleg azok voltak? Megéri inkább ártatlanokat is megölni, hogy a forradalom minden ellensége elpusztuljon? Végül is lehetséges, hogy mindez szükséges volt ahhoz, hogy Kína mára vezető világhatalommá váljon. A képet nézve azonban egy nőt látunk akit két kínai katona fog le, hogy egy harmadik géppisztollyal kivégezze. Az érzelmeink teljesen máshogy reagálnak, mint előbb a puszta adatok alapján. Úgy tűnik minél többet érzékelünk az adott helyzetekből, annál inkább változik a megítélésünk egyes intézkedések helyességét illetően.

Kant alternatívája: Hume A helyes-helytelen erkölcsi megkülönböztetés nem a józan észből származik. A rossz cselekedetek visszatetszést keltenek bennünk, a jó cselekedetek örömmel töltenek el. Ezek a megkülönböztetések nem olyanok mint a matematikai számítások. Ezek a megfigyelő érzelmeiből származnak. Ezen érzések által fedezzük fel egy cselekedet helyességét, de előre nem tudjuk kiszámolni, hogy mit éreznénk ha látnánk egy rossz cselekedetet. Az értelem és belátás önmagában nem képes motiválni senkit. (Vö. motivációs elmélet) Ez abból is látszik, hogy sokszor történik az emberrel olyan, hogy belátja mit kellene tennie, de érzelmei (pl. lustaság, félelem) meggátolják ebben. Gondoljunk arra, hogy amikor arról olvasunk a hírekben, hogy háború van és mennyien meghaltak, az még hidegen is hagyhat minket. Ha viszont felvételeket mutatnak a hadszíntérről vagy a környező települések polgári áldozatairól, esetleg még el is megyünk egy ilyen helyre, sokkal markánsabban ítélünk el minden fegyveres konfliktust. Az ész mintha inkább arra szolgálna, hogy megmondja mit hogyan csináljunk (gyakorlati bölcsesség) és nem arra, hogy megmondja, mi a helyes cselekedet.

Az elszabadult villamos dilemmája 2. Ebben az esetben csak akkor menthető meg az öt ember, ha a kövér embert (aki nem akar segíteni a többieken, és magától nem ugrik le) a sínekre lökjük. Nagy teste kisiklatná az elszabadult, üres villamost. Ebben az esetben viszont fel kellene használnunk őt arra, hogy másokat megmentsünk. Hasonló példák a valóságban is előfordulnak. Például sziámi-ikrek esetében sokszor előfordul, hogy csak egyikük élheti túl a szétválasztást, viszont ha mindketten életben maradnak akkor mindketten meghalnak. 2014. 06.27. "Sziámi ikertestvére lábát birtokolta egy éves koráig egy panamai kislány, Ana Paula – írja a Daily Mail. Az ikrek együtt nem élték volna meg a húszéves kort sem, ezért a sebészeknek egy életmentő operációt kellett elvégezni rajtuk közvetlen a születésük után, ám ez Ana Paula testvérének életébe került." http://borsonline.hu/20140627_durva_meg_nem_szuletett_ikertstveret_operaltak_le_rola?fbrkMR=desktop http://www.medicaldaily.com/ana-paulatoddler-born-conjoined-twin-set-have-corrective-surgery-her-3-legs-290388

Következmény etika I.: utilitarizmus Egy cselekvés helyessége vagy helytelensége nem a cselekvő szándékaitól függ, hanem cselekedete következményeitől. Utilitarizmus Az utilitarizmus szerint egy cselekvés akkor rendelkezik morális tartalommal, ha a következményei egy nem morális tartalmú érték maximalizálását szolgálják. Ez a nem morális tartalmú érték lehet a szabadság, a természet megismerése vagy a boldogság. Az utilitarizmus legelterjedtebb formája a boldogságot tekinti a legnagyobb értéknek. (J. Bentham: „a lehető legtöbb ember lehető legnagyobb fokú boldogsága a mércéje jónak és rossznak”.) A legismertebb konzekvencialista elmélet. Azon az előfeltevésen alapul, hogy minden emberi tevékenység végső célja – a valamilyen értelemben vett – boldogság. (Bár mint Arisztotelésznél láttuk, ez az erény-elméleti megközelítésnél is szempont.) Legnevesebb teoretikusai: J. Bentham és John Stuart Mill (1806-1873). A helyes cselekvés bármely szituációban úgy „számítható ki”, hogy megvizsgáljuk a különböző lehetséges cselekvések valószínű következményeit. A helyes cselekvés az adott körülmények között az, amelyik a legnagyobb valószínűséggel hozza létre a lehetséges legtöbb ember számára a boldogságot (de legalább a boldogság legnagyobb túlsúlyát a boldogtalansággal szemben). A valószínűségi kritérium azért döntő, mert egy konkrét cselekvés pontos következményeit nem lehet előre megadni.

Következmény etika II.: utilitarizmus Az utilitarizmus érvei: A morális tartalmú cselekvések önmagukban – tisztán racionálisan – igazolhatatlanok. Azonban a morális tartalmú cselekvéseknek igazolhatóaknak kell lenniük. Ezért egy nem morális tartalmú érték maximalizálásával kell igazolnunk őket. A boldogságra – mint legfőbb jóra – nincs értelme rákérdeznünk. (Önmegalapozó érték.) Minden cselekvésünk a boldogság elérésére irányul. Az elmélet humánus, és figyelembe veszi az állatok boldogulását is. Miért lenne racionális a kötelességem teljesítése? Már Kant is – szándékai ellenére – a következményekre hivatkozott igazolásuk során. Miért lenne értékes a létezés, ha nem jár boldogsággal, csak szenvedéssel? Miért kellene egy országot, nemzetet, egy társadalmat tisztelni és racionálisnak tekinteni, ha tagjai számára nem biztosítja a boldogságot, a fájdalom elkerülését? Valójában minden racionális elmélet a boldogságot tekinti legfőbb jónak, csak éppen ezt nem teszi explicitté. (J. Bentham.) A szeretett beteg kutyánkat is inkább elaltatjuk, elvesszük az életét, mint hogy szenvedni hagyjuk. Csak éppen félreértve az erkölcsi elvek eredeti céljait, azt hisszük, hogy az élet, haza stb. értékesebb, mint a boldogság.

Következmény etika III.: problémák Pszichológiai előfeltevés, hogy csak a boldogság (élvezet) az önmagában vett legfőbb érték. Nehéz kalkuláció Milyen következményeket kell számításba venni? Melyik boldogság / szenvedés a nagyobb? Kellemetlen következmények. Indokolhatóvá válnak az intuitíve erkölcstelen cselekedetek is. Maga is elköteleződésen alapul („Maximalizálni kell az értéket”) Boldogság: szeretteimnek jót akarok, a legfőbb jót, mégsem gondolom helyesnek, hogy bármilyen áron legyen boldog. (Bűnözőként, diktátorként, egy gépre kötve, miközben a boldogság illúzióját táplálják az agyába.) Motivációk: Sokan úgy gondolják, hogy az ember nem általában a boldogságra, inkább konkrét dolgokra törekszik, amelyek elérése boldogságot okoz számára. (A hallgatók mit választanának, ha teljesülne három kívánságuk? A többség konkrét dologra – dögös kocsira, megfelelő párkapcsolatra, szenvedélyes szerelemre, sikerre, pénzre stb vágyik.) Az irodalmi általánosítások során bedőlünk annak, hogy az ember a boldogságra vágyik, de a konkrét példák cáfolják ezt a feltételezést. NIETZSCHE: „Az emberek nem, csak az angolok vágynak a boldogságra.” (Az utilitarizmust elsősorban angol filozófusok dolgozták ki.) Kellemetlen következmények: Ha tudom, hogy hitelezőm elfeledkezett egy bizonyos adósságról és az valószínűleg soha többé nem fog eszébe jutni, akkor erkölcsileg helyes lehet nem visszafizetni a kölcsönvett pénzt, hiszen a kölcsönvevőnek a több pénzből származó boldogság-növekménye többet nyomhat a latban, mint a másik ember becsapása miatt érzett boldogtalansága. A hitelező pedig valószínűleg nem élne át boldogtalanságot, hiszen elfeledkezett az adósságról. Kötelesség. Olyan imperatívusszal él, amely saját meghatározása értelmében igazolhatatlan. A boldogság maximalizálása megfeleltethető a fájdalmak csökkentésével. A különféle típusú boldogságok összehasonlíthatóak. (Nincs különbség a testi és lelki örömök között. A lényeg az öröm intenzitásának növelése.) Egy személy intenzív boldogsága összehasonlítható egy közösség mérsékelt örömeinek a mennyiségével. Egy döntési helyzetben azt a cselekvést kell választanunk, amely lehetőség szerint maximalizálja a boldogság mennyiségét az univerzumban. (Hozzávetőleges kalkuláció lehetősége.)

Mit mondanak az eutanáziáról? Erény-etika: Milyen jellemvonások nyilvánulnak meg a cselekedetben? Kegyetlenség/nagylelkűség a másikat hagyni meghalni? Kötelesség-etika A cselekedetem/szándékom megsért-e valamilyen törvényt? Véget vetek az életének vagy hagyom hogy szenvedjen? Következmény-etika (Utilitarizmus): Milyen lehetséges következmények vannak? „Így marad és szenved?” vagy „Magához tér és boldog lesz?” 28

Deskriptív etika I. Yanomamök Brazília és Venezuela határán lévő Amazonas menti esőerdőben élő Dél-Amerikai népcsoport. A 20. század elején „fedezte fel” őket a nyugati civilizáció. 50-400 fős falvakban élnek. Vadásznak és zöldséget termesztenek. Gyakori az egyéni agresszió és a kollektív agresszió is. Férficsoportok fosztogató körutakra mennek a szomszéd faluba, azzal a konkrét szándékkal, hogy embereket őljenek és nőket raboljanak. A gyerekeket, a fiúkat és a lányokat is, úgy nevelik, hogy erőszakosak legyenek a személyközi interakciókban, és a viták során bottal üssenek. A személyes „ügyek” bevett elintézési módja vagy a „mellroppantás” (egyik áll, másik teljes erővel a bal mellizmára üt) vagy a botpárbaj (3m hosszú botokkal ütik egymás fejét).

Deskriptív etika II. Utkuk Északi sarkkör közelében élő inuit társadalom. Halásznak és rókára vadásznak, a prémet becserélik a városokban. A felnőttek nem fejeznek ki személyközi haragot, és nem használnak haragot vagy fenyegetéseket a gyereknevelésben. Az antropológus ottlétének vége felé északra vetődött kanadai túristák látogatták meg a falut, a két kenu közül az egyiket kölcsön kérték és tönkre tették. Az utkuk válasza nyugodt és mosolygó elfogadás volt. Mikor a másik kenut is kölcsön akarták kérni, akkor az antropológus kiállt az utkuk mellett, mondván, hogy a kenukra nekik a létfenntartáshoz van szükségük. Ennek az lett az eredménye, hogy az eset után az utku család nagyon nehéznek találta mindenfajta kapcsolat fenntartását az antropológussal, saját bevallásuk szerint azért, mert ilyen idegen módon, „erkölcstelenül” viselkedett.

Egy metaetikai kérdés: erkölcsi relativizmus I. Minden erkölcs relatív Nincsenek abszolút erkölcsi tények; a "helyes" és "helytelen" mindig az adott kultúra, társadalom függvénye. Az ezeket tartalmazó ítéletek Az erkölcselmélet az adott társadalomban adott időpontban elfogadott értékek leírása. Az erkölcsi ítéletek csupán egy bizonyos társadalomra vonatkoztatva ítélhetők igaznak vagy hamisnak. Nincs az egész világra érvényes elképzelés arról, hogy egy cselekvés mikor helyes vagy helytelen, noha az ezzel kapcsolatos nézetek között jelentős átfedések vannak. Mivel a rabszolgaság erkölcsileg elfogadható volt az ókori görögök számára, míg a ma élő európaiak többsége számára elfogadhatatlan, ezért a rabszolgaság helyes volt az ókori Görögországban, viszont helytelen a mai Európában. Példa: nők szavazati joga mellett tüntető arab nők valóban vétenek az erkölcs ellen. Ez a szemlélet megnehezíti a kultúrák együttélését, mert konfliktus esetén nem lesz racionális alapja az erkölcsi vitáknak. Ha például az egyik kultúrában erkölcsös a másik kultúrát megsemmisíteni, akkor ennek ellenkezőjéről az előbbit a második nem fogja tudni meggyőzni, mert az ellenérvek nem az adott kultúrára érvényesek.

Erkölcsi relativizmus II. Problémák A különböző társadalmak szokásainak úgy tűnik mindig célja, az adott közösség létének, boldogulásának a biztosítása. Mi számít egy társadalomnak? Ez a szemlélet megnehezíti a kultúrák együttélését, fanatizmushoz vezet.

Konklúzió Az általános elméletekből sok esetben problematikus lehet szükségszerűen levezetni a valós és konkrét helyzetekre irányuló döntéseket. Figyelembe kell vennünk a másik oldal érveit is. Másrészt viszont nem létezhetünk értéktételezés nélkül. A konkrét szituációk megkövetelhetik az állásfoglalást. Végső soron nekünk kell döntenünk, ám választásunk megalapozottabb, körültekintőbb lehet, ha figyelembe vesszük az itt bemutatott pro és kontra érveket. Ha bizonyos értékeket közösen elfogadunk, akkor lehetőség nyílik a cselekvésekre vonatkozó racionális vitára.

Összefoglalás A filozófiai etika a helyes és jó cselekvésekkel, magatartással, illetve a helyes és jó cselekvésekre vonatkozó értékek problémájával foglalkozik. Normatív etika: megmondja, hogy mit kell tennünk. Erényetika: a helyes, etikus cselekvések az erényes jellemből fakadnak. Kötelesség-etika: a helyes, etikus cselekvés a kötelességünk teljesítése. Következményetika: tetteink következményei alapján kell cselekednünk. Deskriptív etika: csak a különböző társadalmak, társadalmi rétegek etikai rendszerének leírására, megértésére törekszik. Metaetika: megpróbál reflektálni az általános etikai-filozófiai problémákra főleg a deskriptív etika eredményei alapján, mivel azonban azok szinte végtelenül színes képet mutatnak az etikai rendszerekről könnyen jut relativizmusra, vagyis oda, hogy csak egyetlen általános etikai szabály létezik, hogy nincsenek általános etikai szabályok, és ezzel fölszámolja saját magát. Az etikai elméletek többsége (az un. Naturalista elméletek, a normatív etikák) egy alapvető fogalomra, illetve paradigmára épít. Talál egy archimedesi pontot kötelesség, erény, törvény, boldogság, hasznosság stb.), amely meghatározza az erkölcs lényegéről alkotott képét. Következésképp ezen elméletek kisebb-nagyobb mértékben egyoldalúak, részigazságokat tartalmaznak. Maga az erkölcs összetett, bonyolult, szövevényes rendszer. Amiről az un. etikák külön-külön szólnak, s ami mellett külön-külön érvelnek valami ellenében, mindaz együtt jellemzi magát az erkölcsöt; még pontosabban: mindaz feltételezi egymást s fontos szerepet játszik az életben. Van kötelesség s vannak erények, mint ahogy vannak szándékok, s vannak következmények stb. Mindezek együttesen jellemzik az erkölcsöt, akkor is, ha egyoldalúan jelennek meg az etikában, illetve egymást kizáró rendszereknek tűnnek. Másrészt viszont a konkrét döntési helyzetek ténylegesen megkövetelik, hogy valamilyen értéket preferáljunk, s ebben útmutatást nyújthat számunkra a normatív etika. Például az eutanázia kérdése megköveteli, hogy valamelyik oldal mellett tegyük le voksunkat. Ez az elköteleződés pedig előfeltételezi valamely érték – vagy értékek – preferálását, illetve kizárását. A gyakorlatban is, számos döntéseink során, óhatatlanul valamely értéket fogunk preferálni a többivel szemben. 34