Erdély 16-17. század közötti címere Erdélyi Fejedelemség Az Erdélyi Fejedelemség a 16. század közepétől a 17. század végéig Erdély területén fennálló állam volt, amelynek története a magyar történelem fontos részét képezi. Erdély 16-17. század közötti címere Erdély nagyfejedelmi címere

1541 előtt Erdély a Magyar Királyság keleti tartománya volt, amelyet a király által kinevezett erdélyi vajdák kormányoztak, tehát Erdély 1541 elõtt sohasem volt önálló ország. Létrejöttét a történelmi körülmények tették lehetõvé. A magyar királyság A magyar, székely, német, román lakosság vallási terén is erõsen megosztott volt (katolikus, evangélikus, református, unitárius, görögkeleti). A magyar vármegyék, a székely és a szász székek alkották politikailag a "három nemzet"-et. Az új állam vezetője névlegesen II. János Zsigmond volt, de a legfontosabb döntéseket Fráter György hozta. Külpolitikailag Erdély nem volt független, hűbérura a szultán volt akinek adót fizetett

Terület részei A fejedelemség által birtokolt területsávot latin szóval Partiumnak (magyarul „Részek”) nevezték. Ide tartozotak: Máramaros Bihar Zaránd Közép-Szolnok vármegyék teljes területe Kraszna Arad Temes.

Az Erdélyi Fejedelemség Földrajzi kiterjedése

I. Szapolyai János (1487-1540) Uralkodási ideje: 1526. november 10.–1540. július 17/21. Koronázása: Székesfehérvár 1526. november 11. Elődje: II. Lajos Utódja: II. János 510-től erdélyi vajda, Mohács után királlyá választják, amint Habsburg Ferdinándot is. Kettejük harcával telik János király egész élete. Az 1538-as váradi békében az utódlásról lemond Ferdinánd javára. Szapolyai nem volt erdélyi fejedelem.

Jagelló Izabella (1519 – 1559) Uralkodása: Magyar királyné: 1539-1559 Erdélyi kormányzó: 1556-1559 Szapolyai János özvegye. Férje halála után I. Szulejmán szultán a keleti országrész és Erdély kormányzásával bízza meg kiskorú fia nevében. A Török Porta segítségével akarta biztosítani Erdély fölötti uralmát, a kettészakadt ország egyesítésén fáradozó Fráter György azonban 1551-ben lemondatta I. Ferdinánd javára

Fráter György (1482 -1551) A 16. század második felében kialakult Erdélyi Fejedelemség megszervezője. Nagyszerű katonai, papi, politikai diplomáciai képességekkel rendelkezett. Számtalan tisztséget töltött be: volt királyi tanácsos, helytartó, kormányzó és erdélyi vajda, élete utolsó évében megkapta az esztergomi érsek és a bíboros címeket is. Fiatalon még Corvin Jánost szolgálta, majd Szapolyai Jánost. Eredeti neve Utyeszenics, de “fehér barát“ néven is ismert volt.

I. Habsburg Ferdinánd (1503 – 1564) Habsburg-házból származó spanyol királyi herceg. Magyar király, 1551-től Erdély Is az uralma alá tartozik. 1553 és 1556 között Dobó Istvánt nevezte ki az erdélyi vajdaságra. 1556-ban az erdélyi országgyűlés visszatér a Szapolyai-család hűségére és újra Jánost emelték a trónra.

II. Szapolyai János Zsigmond (1540 - 1571) Szapolyai János és Jagelló Izabella fia, aki 1540-ben született és még ezen év szeptember 13-án megválasztották magyar királynak, de koronázására nem került sor. Az első erdélyi fejedelem, princeps Transylvaniae (1565 - 1571). Ferdinánd uralmával elégedetlen székelyek visszahívták a trónra Izabella királynét és II. János magyar királyt. Izabella királyné és a fiatal király 1556. október 22-én ünnepélyes külsőségek között bevonult, azonban az ország sorsát egyelőre Jagelló Izabella királyné vezette, ugyanis a rendek rábízták az ország igazgatását II. János nagykorúságáig.

Az 1570-ben Miksa magyar király és János Zsigmond között megkötött, speyeri szerződés kimondja, hogy a fennálló határokat véglegesnek tekintik.Ténylegesen ettől kezdve beszélhetünk Erdélyi Fejedelemségről. Báthory István (1533- 1586) 1571-től még csak vajda, a fejedelmi címet 1576-tól viseli, amikortól kezdve lengyel király is. 1571. május 25-én a gyulafehérvári országgyűlésen egyhangúlag fejedelemmé választották, mivel az ország leghatalmasabb főura volt.

Báthory Kristóf (1530-1581) Báthory Zsigmond (1572-1613) Báthory Kristóf fia, az egyik leg-vitatottabb erdélyi fejedelem. 1595-ben vette feleségül a Habsburg Mária Krisztiernát. Uralkodásának idejére esik az ún. 15 éves háború. 1576-tól öccsének, Báthory Istvánnak a lengyel trónra való távozása után nevében és utasításai szerint, mint vajda, kormányozta Erdélyt.

Mária Krisztierna Habsburg (1574- 1621) Báthory András (1566 - 1599) Báthory Zsigmond felesége, férje által kinevezett helytartó. 1598. április 18. 1598. május 1. I. (Habsburg) Rudolf helytartója. Báthory András (IV. András) bíboros volt, majd később rövid ideig (hét hónapig) Erdély fejedelme.

Habsburg uralom alatt A 15 éves háború és az erdélyi belpolitikai fordulatai eredményeként az önálló és erős fejedelmi hatalom megrendült, és a Erdélyt Habsburg biztosok irányították. Közülük a legismertebb Giorgio Basta, akinek a működését az erdélyi országgyűlés többször is „megerősítette” 1602 és 1604 között. Bocskai István (1557 – 1606) Erdély fejedelme 1605 és 1606 között. Jelentős szerepet játszott a reformációban. A tizenöt éves háborút vezetett felkelést sikeresen zárta le, s 1605-ben még Magyar-ország fejedelmének is megválasztották, erről azonban utóbb lemondott.

Rákóczi Zsigmond (1544 – 1608) 1607-1608 között erdélyi fejedelem volt, halála előtt Báthory Gábor javára lemondott a fejedelmi székről. A korabeli Magyarország egyik leggazdagabb főura volt, aki a Rákóczi-család vagyonának és hatalmának megalapozója volt. Rákóczi bukását a hajdúk felkelése okozta: a Nagy András vezette katonák a Bocskai halálával semmissé lett privilégiumaik megújításáért szálltak harcba Rudolf csapatai ellen.

Bethlen Gábor Báthory Gábor (1589 – 1613) (1580 - 1629) 1608 – 1613 között erdélyi fejedelem, a Báthory család utolsó uralkodója a fejedelmi trónon. Erőszakos kormányzásával, erkölcstelen magatartásával maga ellen fordította az erdélyi rendeket, Szeben elfogla-lásával pedig az erdélyi szászokat. Havasalföldi hódító hadjáratai miatt kivívta a törökök haragját. A „nagy fejedelem” 1620-ban meg-választották magyar királynak is, de nem koronáztatta meg magát. A 17. századi magyar történelem egyik legnagyobb alakja, aki 1613-1629 erdélyi fejedelem.

I. RÁKÓCZI GYÖRGY (1593 – 1648) Felsővadászi I. Öreg Rákóczi György erdélyi fejedelem 1630-tól haláláig. Uralkodása alatt Erdély gazdaságilag és politikailag is megerősödött. Sokat tett egyháza a református egyház és az iskoláztatás felvirágoztatása érdekében és szemben állt az ortodoxiával. Uralmát a magyar politikai és vallási szabadság érvényesítésére szentelte. Buzgó protestáns fejedelem volt.

RHÉDEY FERENC (1610 – 1667) BARCSAY ÁKOS (1610-1661) Erdély fejedelme rövid ideig. 1657. nov. 2-án a gyulafehérvári országgyűlés II. Rákóczi György helyébe fejedelemmé választotta, de már 1658. jan. 9-én lemondott Rákóczi javára. A lengyelországi hadjárat idején fejedelmi helytartó Erdélyben. 1658-ban az országgyűlés a török nyomására választja meg fejedelemnek. Barcsay kényszerből lett fejedelem, II. Rákoczi György halála után lemondott.

I. APAFI MIHÁLY (1632-1690) A leghosszabb ideig uralkodó fejedelem (1661 1690), halálával lezárult Erdély önálló államiságának korszaka. A Habsburg és a török nagyhatalom között egyensúlyozva, sikerült a rendet helyreállítania Erdélyben. Igyekezett kibújni a török követelõzések teljesítése elõl. Befogadta és egy ideig támogatta a Magyarországról Erdélybe menekült Thököly Imrét. Buda visszavétele után (1686) Lipót hadserege elismertette vele a Habsburg fenhatóságot.

THÖKÖLY IMRE (1657 – 1705) Uralkodási ideje: 1690. szeptember 22. -1690 október 25 A bujdosók vezéreként előbb Felső- Magyarországon hozott létre török vazallus- államot a Habsburgok abszolutista törekvései ellen harcolva (1682 – 1685), majd 1690-ben megszerezte az Erdélyi Fejedelemséget – mindkettőt a törökkel szövetségben, így a felszabadító háború győzelmei mindkettőtől megfosztották.

II. Rákóczi Ferenc (1676 – 1735) Uralkodási ideje: 1704. június 8. -1711. február Az 1703 és 1711 közötti szabadságharc vezére. 1704. július 8-án Gyulafehérváron Erdély, 1705-ben a szécsényi országgyűlésen a magyarországi szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé választják. 1711. november 14-én az erdélyi országgyűlés Habsburg-hűségre tér. A török kiűzésére indított háború során Erdély is a Habsburgok uralma alá került, amit az 1690-ben kiadott Diploma Leopoldinum szentesített. A Habsburg uralkodók felvették az erdélyi fejedelmi (1765-től nagyfejedelmi) címet is, és Erdélyt továbbra is önálló tartományként kormányozták, élén császári főkormányzóval, egészen az 1867-es kiegyezésig, melynek keretében megvalósult a Magyar Királyság és Erdély Uniója (egyesítése), amely már az 1848-as magyar forradalom követelései között is szerepelt.

Nagy Mózes Elméleti Líceum Bejan András, tanár