Etika

Cselekedetek megítélése Terri Schiavo 1981 - 18 éves, 160 cm, 90 kg. 1984 - esküvő, 64 kg. 1989 - 55kg. 1990 - szívmegállás. Feltételezés szerint egy fogyókúra nyomán előállt káliumhiány miatt megállt a szíve, s az agy emiatt kimaradó oxigénellátása úgynevezett éber kóma állapotába taszította. 2005 március 18-án hagyták abba mesterséges táplálását. Az élethez való jog vs. A kegyes halálhoz való jog. Erkölcsösen cselekedett a férje? Probléma: nem lehetett megkérdezni, hogy ő mit szeretne. Van aki úgy érzi, hogy erkölcsös cselekedet, van aki úgy, hogy nem az. Mit lehet tenni? Szakértői véleményekkel megtámogatni az erkölcsi ítéletet. Szakértők: pervazív vegetatív állapot, sohasem fog felépülni. 2

Cselekedetek megítélése Terry Wallis Terry Wallis 1984 júliusában (19 éves) egyik barátjával indult útnak autóval. A kocsi letért az útról és egy patakba zuhant. Wallist és barátját másnap találták meg egy híd alatt. Barátja meghalt, ő pedig kómába esett. Orvosi szakvélemény: nem fog tudni soha felépülni. De: 2003-ban magához tért, először csak szavakat mondott, majd egész mondatokat (azt hitte, 19 éves), azóta folyamatosan halad a rehabilitációban. kóma (tudattalan, csukott szemmel) – vegetatív állapot (tudattalan, nyitott szemmel) – minimálisan tudatos állapot (szándékos, kognitívan vezérelt viselkedés valamilyen minimális megjelenése) – tudatos állapot 3

Az erkölcsi döntésekkel kapcsolatos viták fő típusai Minden erkölcsi vita – implicit vagy explicit – eltérő értéktételezéssel hozható összefüggésbe. Az eutanáziával kapcsolatos viták például magának az eutanázia gyakorlatának helyességét vagy helytelenségét igyekszenek megítélni, s az álláspontok mögött egy általánosabb értéktételezés húzódik meg. A legfőbb érték (egyike) <=> Az élet minősége fontosabb maga az élet (értékesebb), mint maga az élet. Az előző diákon konkrét példákat tekintettünk át, ám az említett problémával kapcsolatos etikai viták természetesen magát az eutanázia gyakorlatát ítélik meg, s e viták mögött is általánosabb értéktételezések rejlenek. Az egyik oldalon magát az életet tekintik az egyik legfőbb értéknek, a másikon viszont inkább az életminőséget (boldogságot, fájdalommentes, örömteljes életet.) Az utóbbi értéktételezést valló elméletek az adott cselekedet következményei alapján hajlamosak megítélni. (utilitarizmus.)

Az értéktételezésről „Az ilyen vagy amolyan lét választásával egyszersmind azt is megerősítjük, hogy választásunknak értéke van, mert a rosszat nem választjuk soha. Mi mindig csak a jót választjuk, és semmi sem lehet számunkra jó, anélkül, hogy ne volna mindenkinek az.” (Sartre) Minden választásunk, döntésünk, értéktételezésen alapul. Sarte szerint, bár választásunkat megbánhatjuk, és esetleg látszólag elfogadjuk, hogy mások eltérő preferenciával rendelkezhetnek, valójában az adott helyzetben – bevallottan vagy hallgatólagosan - úgy véljük, hogy döntésünk egyetemesen érvényes értéken alapult. Az értéktételezés kikerülhetetlen, elutasítása ellentmondáshoz vezet. Azonban az értéktételezések – s az ezekkel kapcsolatos problémák – az erkölcsi vitákon túl is rendkívül szorosan kapcsolódnak mindennapi életünkhöz, sőt, ez az egyik legégetőbb problémánk. (Emlékezzünk a korábbi órákra, ahol a filozófia, a szkeptikus eljárás értékességét igyekeztünk megítélni. Bármelyik oldalra állunk is, valamilyen értéktételezés alapján tesszük ezt. Ha a filozófia, az etika oktatását feleslegesnek ítélem, ezzel tulajdonképpen egy értékítéletet hozok, s egy általánosabb értéktételezésre támaszkodom. Miért fontos számomra megírni a dolgozatot? Mert ez előfeltétele annak, hogy a későbbiek során diplomát szerezzek, amit különféle okok miatt fontosnak, jó dolognak tartom stb.) Mindezek alapján sok filozófus úgy vélte, hogy minden filozófiai – s az élettel kapcsolatos - probléma végső soron etikai problémára vezethető vissza. Sartre szerint minden cselekedetünk, döntésünk valamilyen értéktételezésen alapul. Ha a megállapítása érvényes, akkor két dolog is érthetővé válik: Az etikai kérdésekkel kapcsolatban mindenki illetékesnek, „szakértőnek” gondolja magát, hiszen cselekedeteinket – ezáltal saját magunkat – értéktételezések mentén értelmezzük. Az értéktételezéseink megkérdőjelezését saját magunk elleni támadásnak vélhetjük, azonban mindenki tapasztalhatja önmagán is, hogy idővel – a tapasztalatok bővülésével stb. – az értéktételezések – tulajdonképpen a cselekvő személy – változik. Ezért érdemes figyelembe venni az eltérő értékítéletekkel kapcsolatban felhozható érveket, indoklásokat. Mivel cselekedeteink lehetnek morálisan semlegesek (neutrálisak), s mivel minden cselekedetünk értéktételezésen alapuló döntésekből fakad, ezért nyilvánvalóan léteznek erkölcsileg semleges értékelések is. Például a dohányzásról való leszokást nem tekintjük erkölcsös cselekedetnek – ha csak nem az vezérelt bennünket, hogy mást ne zavarjunk vele – mégis nagyra értékeljük. Egészségünket, ezáltal boldogságunkat segítjük elő, kifejezi a nem társas erényeket is. Büszkék vagyunk rá, hogy akaraterővel, racionalitással, mértékletességgel, önfegyelemmel vagyunk megáldva. (Erény-etika). Ezeket az erényeket nagyra értékeljük, s ez az értékelés akár erősen motiválja is elhatározásunkat. Másokat is értékelünk nem társas erényei alapján, még akkor is, ha ezek az erények kárunkra vannak. Például a katona értékeli az ellenfél vele szemben mutatott bátorságát is.

Az értékek, erények két fő fajtája 1. Társas erények és értékek (Elsősorban másokra irányul. Ezek az erkölcsi, morális értékek, erények) Példák: - jó akarat - igazságosság - önfeláldozás (altruizmus) - igazmondás 2. Erkölcsileg semleges értékek, erények. Példák: - akaraterő - humorérzék - szépség - éleselméjűség A filozófiai etika nem feltétlenül csak az első típussal foglalkozik, hanem általában az értékek, értékmegalapozás problémájával. A filozófiai etika számára az is probléma lehet, hogy egyáltalán léteznek a mi szokásainktól, ízlésvilágunktól függetlenül is ezek az értékek. Igazolhatók-e? Bizonyíthatók-e? (metaetika). Ugyanis ha nem, akkor hogyan lehetne racionális vitát folytatni az értékekről? Ez még a politikát is érinti: a különféle politikai elméletek szintén valamilyen értéktételezésen alapulnak. De ha nem lehetséges az értékek objektív igazolása, akkor a különféle politikai elméletek csak egy ízlésvilágot, pusztán szubjektív nézőpontot fejeznek ki?

Az etika tárgya A filozófiai etika a helyes és jó cselekvésekkel, magatartással, illetve a helyes és jó cselekvésekre vonatkozó értékek problémájával foglalkozik. Minden cselekvés értéktételezésen alapul, ezért mindannyian magunkénak vallunk valamilyen értéket, illetve értékeket. Ha mást nem azt, hogy az önzőség, saját érdekem előmozdítása – legalábbis az én esetemben, amit figyelembe kell vennem – az egyetlen érték. Sokszor gondolkodunk azon, hogy miképpen cselekedjünk, ám ritkán reflektálunk arra, milyen értékek mellett kötelezzük el magunkat, hogy milyen érvek szolgálnak az adott értékek elfogadása mellett. Még ritkábban gondolkodunk az olyan problémákon, hogy léteznek-e egyáltalán objektív, mindenkire érvényes értékek vagy a jó megítélése csak nézőpont – ízlés – kérdése stb. Az ilyen jellegű problémákkal a filozófiai etika foglalkozik. Ha azonban – akár a filozófiai ismeretek teljes hiányában – érvekkel igyekszünk alátámasztani a cselekvéseinket megalapozó értéktételezésünket, kikerülhetetlenül etikát, tágabban filozófiát művelünk. (Ebben az értelemben – többé-kevésbé – mindenki művel filozófiát.)

Az etika tárgykörének felosztása 1) Normatív (előíró) etika A normatív etika azt mondja meg, hogy mit kell tennünk, milyen értékeket kell követnünk. 2) Deskriptív (leíró) etika A deskriptív etika nem értékel, hanem leírja az etikai szokásokat, elemzi azok eredetét stb. 3) Metaetika A metaetika az etikai állítások, az értéktételezések megalapozási lehetőségének problémájával foglalkozik. (Egyáltalán léteznek objektív, mindenki számára érvényes értékek?) 1. Normatív etika: melyek a helyes cselekedetek, mit kell tennem, hogyan élhetek teljes boldog életet? Segítsek-e az idős nénin, amikor a dolgozatírásra rohanok be, vagy inkább saját boldogságom a fontos? Boldog legyek vagy szabad? (Mátrix példa, amikor az illető választhat a boldog illúziók világa, illetve a boldogtalan de szabad élet között.) Vajon az élet maga, vagy az élet minősége az igazán fontos? (eutanázia) 2. Deskriptív etika (nem értékel, csak leír): A különböző kultúrák milyen értékeket preferálnak? Mi a funkciója az erkölcsnek? Mi lehet az eredete az erkölcsnek? Az altruizmus csak az embert jellemzi? (Kultúrtörténet, szociológia, pszichológia, biológia és evolúciós megközelítések. Továbbá filozófiai megközelítések: deskriptív utilitarizmus, szerződéselméletek.) 3. Metaetika: Létezik-e maga a jó? Ha létezik, akkor hogyan? Mint egy tárgy? Vagy mint egy matematikai törvény? Igazolhatóak-e a normatív állítások? A jó csak nézőpont kérdése, (erkölcsi relativizmus) avagy léteznek örökérvényű, mindenkire érvényes értékek, követelmények? Az egyenlőség, a szabadság, a boldogság tényleg objektív, mindenkire érvényes értékek, vagy pusztán csak ízlést, konvenciót fejeznek ki? Ha a korábbi társadalmakat tekintjük, ezek eltérő értéktételezései vajon azt fejezek ki, hogy nem tudunk az értékek felől – minden kultúra felett – ítélni, avagy inkább azt, hogy ezek primitívebb társadalmak voltak. Ha ez utóbbi az igaz, akkor ezt hogyan tudjuk bizonyítani? Hogyan tudjuk eldönteni, hogy például az eutanáziával kapcsolatos döntésünk az egyetlen helyes döntés?

Normatív etika Legalapvetőbb típusai: 2. Kötelesség etika 1. Erény-etika 2. Kötelesség etika 3. Következmény etika Az etikai elméletek többsége (az un. Naturalista elméletek, a normatív etikák) egy alapvető fogalomra, illetve paradigmára épít. Talál egy archimedesi pontot kötelesség, erény, törvény, boldogság, hasznosság stb.), amely meghatározza az erkölcs lényegéről alkotott képét. Következésképp ezen elméletek kisebb-nagyobb mértékben egyoldalúak, részigazságokat tartalmaznak. Maga az erkölcs összetett, bonyolult, szövevényes rendszer. Amiről az un. etikák külön-külön szólnak, s ami mellett külön-külön érvelnek valami ellenében, mindaz együtt jellemzi magát az erkölcsöt; még pontosabban: mindaz feltételezi egymást s fontos szerepet játszik az életben. Van kötelesség s vannak erények, mint ahogy vannak szándékok, s vannak következmények stb. Mindezek együttesen jellemzik az erkölcsöt, akkor is, ha egyoldalúan jelennek meg az etikában, illetve egymást kizáró rendszereknek tűnnek. Másrészt viszont a konkrét döntési helyzetek ténylegesen megkövetelik, hogy valamilyen értéket preferáljunk, s ebben útmutatást nyújthat számunkra a normatív etika. Például az eutanázia kérdése megköveteli, hogy valamelyik oldal mellett tegyük le voksunkat. Ez az elköteleződés pedig előfeltételezi valamely érték – vagy értékek – preferálását, illetve kizárását. A gyakorlatban is, számos döntéseink során, óhatatlanul valamely értéket fogunk preferálni a többivel szemben.

Erényetika I. Az erényetika annak alapján értékeli a cselekvéseket, hogy azok milyen erényekből fakadnak. Az erények kiválóságot, elsősorban lelki kiválóságot jelentenek. Bölcsesség Éleselméjűség Jó humorérzék Igazságosság Bátorság Mértékletesség Jámborság Kiválósság lehet a testi erő, a szépség is, ám erények alatt pontosan a filozófia etikáknak köszönhetően most már többnyire csak elsajátított lelki képességeket értünk. Az erényetikák esetében mutatkozik meg a filozófiai etika tágabb jelentése: az önmagukban morálisan neutrális képességeket is értékelik. A hallgatók milyen erényeket preferálnak, milyen életet választanának? Arisztotelész felosztása: gazdagság, pénz dicsőség, hírnév (mai szóhasználattal „celeb életforma”.) elmélkedő életforma (Arisztotelésztől egy kicsit elvonatkoztatva, értelmezhetjük ezt a típust a nyugodt, kiegyensúlyozott, boldog családi életként is.)

Erényetika II. Elsősorban az antik filozófusok között volt elterjedt irányzat. Az egyik legismertebb képviselője Arisztotelész. A boldogság a legfőbb jó (azonban mindenki másképpen vélekedik róla: pénz, hírnév, elmélkedő életforma). A boldogságot csak az adott fajra jellemző képességek kiteljesítése révén lehet elérni. Az embere jellemző kiválóság az értelem megfelelő használata. A bölcsesség birtokában mértékletesek, igazságosak, bátrak leszünk. Arisztotelész által említett közvélekedések mai is érvényesek: a pénz, a siker, „celeb” életmód, hírnév, nyugodt, visszavonult élet. Arisztotelész szerint nem pusztán a külső javak, hanem inkább az erények, a kiválóságok elsajátítása tesz minket boldoggá. (Mai példa lehet: híres emberek fiai, gazdag emberek különféle képességek hiányában a kábítószer, alkohol rabjaivá válnak. Boldogok?) Arisztotelész szerint a bölcsesség birtoklása meghatározza az úgynevezett etikai erényeket: egyrészt igazságosak leszünk, másrészt mértékletesek. Ez utóbbin alapul a többi erény elsajátítása is: a bölcs nem aszkéta, de nem is hedonista, nem vakmerő, nem is gyáva stb. (Az erények a végletek között helyezkednek el.) Az erényeket viszont el kell sajátítani, természetünké kell tenni. Kiválóság-erények: okos, szép, erős, gyors, bátor, vállalkozásai sikeresek, gazdasága virágzik. Erény funkciója Arisztotelésznél: segítségével kordában tudjuk tartani érzelmeiket. Pl.: a félelemérzet esetén a hiányon alapuló szélsőséget vakmerőségnek, a túlzott félelemérzetet gyávaságnak nevezzük (velünkszületetten ilyen szélsőségesen jelentkeznek). Némelyik ember természeténél fogva vakmerőnek, némelyik gyávának születik. Nevelés útján azonban mindkettejükben kialakítható a félelemérzettel szembeni helyes viselkedés lelki alkata, a bátorság erénye. Bátor ember az, aki biztonságos helyzetekben nem érez félelmet, a veszedelmes helyzetben félelmet érez, a félelemérzetét azonban kezelni tudja. Az erény a magatartásban, illetve tettekben megnyilvánuló erkölcsi érték. Az erények ápolása révén lehet valaki boldog emberi lény.

Erényetika III. Újabb képviselői is léteznek. Érveik a következők: A modern etika a keresztény kötelesség etikán alapul, azonban a szekulari-záció következtében a keresztény etika háttérbe szorult, így a jelenlegi erkölcsi fogalomtár irracionálissá vált. A szimmetria érve. Az erényetika tekintetbe veszi a cselekvő boldogságát is. A többi etika szigorú követelménye összeegyeztethetetlen az emberi természettel és közgondolkodással. Pluralizmus érve. Az erényetika képes megragadni az értékek sokféleségét. A köznapi vélekedéseink során, a jóakaratú embereket értékeljük tiszteljük, ám szinte abnormálisnak tartjuk az idegenekkel szembeni teljes önfeláldozást, amelyet pedig a többi modern etika végső soron megkövetel. Másrészt sokszor hasonló mértékben tiszteljük az önző ember kitartását, éleselméjűségét, keménységét, mint egy jóakaratú ember segítőkézségét. (Gondoljunk azokra a filmekre, amelyekben sokszor azok az emberek a hősök, azokkal szimpatizálunk, akik sok tekintetben nem morálisan cselekvő személyek.)

Erényetika IV.: problémák I. Kérdés, hogy a lelki kiválóságok milyen mértékben sajátíthatóak el. (Az adottságokat igen nehéz befolyásolni.) Ezért az erényetika elitizmushoz vezethet. Egy etikai elgondolás vagy a hétköznapi vélekedéseket veszi tekintetbe vagy örökérvényűnek tekinti saját normatíváját. Az erényetika mindkét esetben problémához vezet. Figyelembe kell vennünk, hogy egy ember meghatározott adottságokkal rendelkezik és személyiségét a környezet is befolyásolja. Ha az erényetika a közgondolkodáshoz igazodik, akkor ellenvethető, hogy egy normatív etikának nem az a feladata, hogy azt mutassa meg mi a közvélekedés szerint a jó, hanem azt, hogy mi a jó ténylegesen. (Nem kérdez rá, hogy vajon a közgondolkodás helyes avagy helytelen) Ha viszont az erényetika időtől független kiválóságokat határoz meg, akkor tekintetbe kell venni, hogy az erények megítélése az időben és kultúránként változik.

Erényetika V.: problémák II. Az erény-etika további problémája lehet, hogy konkrét – s főként morális – problémákkal kapcsolatban nem ad számunkra útmutatást. Milyen értékeket fogadhatunk el például az eutanázia problémájával kapcsolatban? 1. Gondolhatjuk azt, hogy az élet az egyik legnagyobb érték. Pl.: - Mert Isten adta, és kötelességünk tiszteletben tartani. Isten parancsolata az emberi élet feltétlen tisztelete. - Mert kötelességünk önmagában való célnak tekinteni az emberi életet. 2. Gondolhatjuk azt is, hogy sokkal racionálisabb a boldogságot, s nem az életet tekinteni a legnagyobb értéknek. A keresztény etikát elfogadva azt mondhatjuk, hogy Isten parancsolatainak követése a legfontosabb dolog a világon, márpedig Isten azt parancsolta számunkra, hogy az emberi életet mindenek felett tiszteljük. Senki életét – még a sajátunkat sem – vehetjük el. Másrészt – egy másik perspektívából – mondhatjuk azt is, hogy ugyan miféle kötelesség alapján kell választanunk a boldogtalan, fájdalmas emberi életet, szemben a fájdalommentes halállal? Milyen érvek szólhatnak amellett, hogy valakinek kötelessége – még nagy fájdalmak mellett is – elviselnie az életet, annak elviselhetetlensége ellenére is? A nagy fájdalmakkal küszködő, magatehetetlen embernek miért jobb tovább élnie, és így meghosszabbítani a szenvedéseit? Vajon a boldogságnál, s ezáltal a felesleges szenvedések elkerülésénél létezik-e nagyobb érték?

Kötelesség etika I. Kötelesség: amit feltétlenül meg kell tenni, mert elvárják, előírták. Erkölcsös cselekvés azt cselekedni, ami kötelességünk, függetlenül cselekedeteink következményeitől. Keresztény etika Kanti etika A kötelesség – a szó általánosabb értelmében – az, amit feltétlenül meg kell tenni, mert elvárják, előírták; cselekvésre irányul, feltételezi azt. Kellést fejez ki (imperatív jellegű) adott vonatkozásban s általános érvénnyel. Mint ilyen az erkölcs egyik fontos jellemzője. (Ha azt mondom valakinek:’Ezt megtenni kötelességed’, ez azt jelenti, hogy nem mérlegelhet, ez az elvárt, a helyeselt, az előírt magatartás.) Szűkebb jelentésében a normák, törvények betartását értjük alatta az egyének részéről. Árnyaltabban e kifejezésnek két, némileg eltérő jelentése is megadható. (a) Kötelességen mindenekelőtt s főként az erkölcsi előírások tiszteletét és betartását értjük; vagyis a normákhoz való elvárt viszonyt. (b) Az egyén mindig szociális kapcsolatok, társas viszonyok hálózatának része. A normák mellett kialakult gyakorlat, a szokáserkölcs betartását is elvárják az egyénektől.. Ez utóbbi számtalan olyan, a társadalmi kapcsolatokhoz, szerepekhez tartozó elvárást, viselkedési, magatartási mintát tartalmaz, amely kötelező. 15

Kötelesség etika II.: keresztény etika Szentírás: kötelességek és tiltott tevékenységek. Abszolút kötelességek: minden körülmények között végrehajtandók. „Helyes” az, ami Isten akarata szerint való; „helytelen”, ami akarata ellen való. Az erkölcs egy külső tekintély (Isten) által adott abszolút parancsok követésében áll. A keresztény etika „Tedd!,” illetve „Ne tedd!” jellegű felszólítások rendszere. „Szeresd felebarátodat!” „Ne ölj!” Ismerős probléma az Istenérvek óráról: Az erkölcs (a „jó”) Istentől ered, vagy valami tőle független kritérium alapján határozódik meg? Dilemma: - Ha Istentől ered, akkor nem nagyon tudunk értelmet adni annak, hogy Isten jó. Ha független kritérium, akkor Istenre hivatkozás nélkül is felfedezhetjük az alapelveit. (Isten felett állnak az erkölcsi törvények.) De még ha ő megbízhatóbb forrása is az erkölcsről való tudásunknak, akkor sem lenne forrása magának az erkölcsnek. A Biblia eltérő értelmezéseket enged meg, így a kötelességeket, a parancsokat is eltérő módon foghatjuk fel. (Hívő homoszexuálisok stb.) Az ilyen jelenségek megítélése rendkívül erős hitet igényel. (Kierkegaard) További probléma: Feltételezi Isten létezését. Dosztojevszkij: „Ha nincs Isten, akkor bármi megengedett.” 16

Kötelesség etika III.: kanti etika A legfőbb jó a kötelességek végrehajtására irányuló szándék (jóakarat). Erkölcsi cselekedet nem hajlandóságból, érzésből, jutalomért. Az erkölcs cselekvésre utasító racionális parancsok rendszere. Egy alapvető kategorikus imperatívusz létezik. „Cselekedj úgy, hogy az emberiségre, mind a saját személyedben, mind bárki máséban mindenkor mint célra, sohasem mint puszta eszközre legyen szükséged.” Immanuel Kant (1724-1804) az újkori filozófia és etika egyik legjelentősebb gondolkodója. Morálfilozófiáját a boldogságot legfőbb értéknek tekintő etikák ellentéteként szokták meghatározni. A legfőbb jó nem a boldogság, hanem a jóakarat, ami azonos a kötelességek teljesítésére irányuló szándékkal. Ha azért adok pénzt jótékony célra, mert mélyen együtt érzek a nélkülözőkkel, akkor Kant nézete szerint nem szükségképpen cselekszem erkölcsileg: ha nem kötelességtudatból, hanem tisztán együttérzésből cselekszem, akkor cselekedetem nem erkölcsi. (Erre azért van szükség, mert Kant szerint erkölcsi felelősség nélkül nincs morál, viszont arról, hogy szeretek-e valakit, sajnálok-e valakit, nem tehetek. Ezért a szeretetből, részvétből cselekvők nem lennének összevethetőek morálisan azokkal a cselekvőkkel, akiknek nincsenek ilyen érzelmeik. De a kötelességből végrehajtott cselekvésért vagy elmulasztásáért minden egészséges felnőtt felelőségre vonható.) Még inkább igaz ez, ha azért adakozom jótékony célra, mert úgy gondolom, ez növelni fogja népszerűségemet Egy cselekvés erkölcsi megítélése szempontjából lényegtelen, hogy valaki érez-e olyan emóciókat, mint pl. az együttérzés. – Ezzel sokan vitatkoznak. Akkor is erkölcsösen cselekszem, ha kötelességtudattól hajtva megpróbálok megmenteni egy fuldoklót, de véletlenül pont én okozom a halálát, vagy ha közben nem érzek együttérzést. Kant szerint minden ember maximák alapján cselekszik. Kategorikus kötelességek vs. Hipotetikus törvények: „Ha azt akarod, hogy tiszteljenek, akkor igazat kell mondani!”, „Ha el akarod kerülni, hogy börtönbe zárjanak, akkor nem szabad embert ölnöd!” Hipotetikus kötelességek: mit kell, mit nem szabad tenni, ha bizonyos állapotokat el akar érni, vagy el akar kerülni az ember. Ezek feltételes törvények, s így nem lehetnek abszolút módon racionálisak. A racionális törvény maga a kategorikus imperatívusz. (Általánosítható, önmegalapozó, nem köthető feltételhez.) „Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyszersmind általános törvényhozás elveként érvényesülhessen.” Általánosítható maxima kell legyen. Fontos az egyéni racionális belátás – csak ekkor tud egy parancs kategorikus imperatívuszként működni. 17

Kötelesség etika IV.: problémák Kötelességek konfliktusa. Léteznek kimondottan erkölcsi érzelmek. Együttérzés, könyörületesség, bűntudat. Ezeket elkülönítve az erkölcstől az erkölcsi viselkedés egyik központi jellegzetességét hagyjuk figyelmen kívül. Felvethető, hogy a kötelességérzet is egy hajlam, illetve egy szenvedély. Miért lenne racionális a kötelességek végrehajtására irányuló szándékom? Kötelességek konfliktusa: Belépjek-e a hadseregbe – teljesítve hazám iránti kötelességemet – vagy özvegy beteg édesanyám mellett maradjak? Bármelyik mellett döntök, a másik kötelességemet fel kell adnom. Egyáltalán mi alapján döntsek? A kategorikus imperatívusz segítséget nyújt ebben? Erkölcsi érzelmek: A jóakarat alatt nem a kínos kötelességet végrehajtó szándékot értjük. Másrészt sok más filozófus szerint, elsősorban éppen annak okán ítéljük és ítélhetjük meg a cselekvés morális tartalmát, hogy milyen érzésből fakadtak, hiszen ezek az illető pozitív és jellemző hajlamait demonstrálják. (Legközelebb is biztosan így fog cselekedni.) Plauzibilisnek tűnik a kötelességérzetet is valamilyen érzéssel összefüggésbe hozni. „Kínos számomra, hogy ha nem hajtom végre a kötelességemet, még aludni sem tudok ilyenkor.” Az erkölcsi parancsok racionalitása: Ennek igazolására Kant mindig a következményekre hivatkozik. (Ha nem tartod be az ígéreted, elveszted a hiteledet.) Ez viszont ellentétes a következményektől, önös indítékoktól független kötelesség etikával. 18

Következmény etika I.: utilitarizmus Egy cselekvés helyessége vagy helytelensége nem a cselekvő szándékaitól függ, hanem cselekedete következményeitől. Utilitarizmus Az utilitarizmus szerint egy cselekvés akkor rendelkezik morális tartalommal, ha a következményei egy nem morális tartalmú érték maximalizálását szolgálják. Ez a nem morális tartalmú érték lehet a szabadság, a természet megismerése vagy a boldogság. Az utilitarizmus legelterjedtebb formája a boldogságot tekinti a legnagyobb értéknek. (Boldogság a legfőbb jó.) A legismertebb konzekvencialista elmélet. Azon az előfeltevésen alapul, hogy minden emberi tevékenység végső célja – a valamilyen értelemben vett – boldogság. (Bár mint Arisztotelésznél láttuk, ez az erény-elméleti megközelítésnél is szempont.) Legnevesebb teoretikusai: J. Bentham és John Stuart Mill (1806-1873). A helyes cselekvés bármely szituációban úgy „számítható ki”, hogy megvizsgáljuk a különböző lehetséges cselekvések valószínű következményeit. A helyes cselekvés az adott körülmények között az, amelyik a legnagyobb valószínűséggel hozza létre a lehetséges legtöbb ember számára a boldogságot (de legalább a boldogság legnagyobb túlsúlyát a boldogtalansággal szemben). A valószínűségi kritérium azért döntő, mert egy konkrét cselekvés pontos következményeit nem lehet előre megadni.

Következmény etika II.: utilitarizmus Az utilitarizmus érvei: A morális tartalmú cselekvések önmagukban – tisztán racionálisan – igazolhatatlanok. Azonban a morális tartalmú cselekvéseknek igazolhatóaknak kell lenniük. Ezért egy nem morális tartalmú érték maximalizálásával kell igazolnunk őket. A boldogságra – mint legfőbb jóra – nincs értelme rákérdeznünk. (Önmegalapozó érték.) Minden cselekvésünk a boldogság elérésére irányul. Az elmélet humánus és figyelembe veszi az állatok boldogulását is. Miért lenne racionális a kötelességem teljesítése? Már Kant is – szándékai ellenére – a következményekre hivatkozott igazolásuk során. Miért lenne értékes a létezés, ha nem jár boldogsággal, csak szenvedéssel? Miért kellene egy országot, nemzetet, egy társadalmat tisztelni és racionálisnak tekinteni, ha tagjai számára nem biztosítja a boldogságot, a fájdalom elkerülését? Valójában minden racionális elmélet a boldogságot tekinti legfőbb jónak, csak éppen ezt nem teszi explicitté. (J. Bentham.) A szeretett beteg kutyánkat is inkább elaltatjuk, elvesszük az életét, mint hogy szenvedni hagyjuk. Csak éppen félreértve az erkölcsi elvek eredeti céljait, azt hisszük, hogy az élet, haza stb. értékesebb, mint a boldogság.

Következmény etika III.: problémák Biztos, hogy a boldogság a legfőbb érték? Téves pszichológia Nehéz kalkuláció Milyen következményeket kell számításba venni? Melyik boldogság / szenvedés a nagyobb? Kellemetlen következmények. Indokolhatóvá válnak az intuitíve erkölcstelen cselekedetek is. Maga is kötelességen alapul („Maximalizálni kell az értéket”) Boldogság: szeretteimnek jót akarok, a legfőbb jót, mégsem gondolom helyesnek, hogy bármilyen áron legyen boldog. (Bűnözőként, diktátorként, egy gépre kötve, miközben a boldogság illúzióját táplálják az agyába.) Motivációk: Sokan úgy gondolják, hogy az ember nem általában a boldogságra, inkább konkrét dolgokra törekszik, amelyek elérése boldogságot okoz számára. (A hallgatók mit választanának, ha teljesülne három kívánságuk? A többség konkrét dologra – dögös kocsira, megfelelő párkapcsolatra, szenvedélyes szerelemre, sikerre, pénzre stb vágyik.) Az irodalmi általánosítások során bedőlünk annak, hogy az ember a boldogságra vágyik, de a konkrét példák cáfolják ezt a feltételezést. NIETZSCHE: „Az emberek nem, csak az angolok vágynak a boldogságra.” (Az utilitarizmust elsősorban angol filozófusok dolgozták ki.) Kellemetlen következmények: Ha tudom, hogy hitelezőm elfeledkezett egy bizonyos adósságról és az valószínűleg soha többé nem fog eszébe jutni, akkor erkölcsileg helyes lehet nem visszafizetni a kölcsönvett pénzt, hiszen a kölcsönvevőnek a több pénzből származó boldogság-növekménye többet nyomhat a latban, mint a másik ember becsapása miatt érzett boldogtalansága. A hitelező pedig valószínűleg nem élne át boldogtalanságot, hiszen elfeledkezett az adósságról. Kötelesség. Olyan imperatívusszal él, amely saját meghatározása értelmében igazolhatatlan. A boldogság maximalizálása megfeleltethető a fájdalmak csökkentésével. A különféle típusú boldogságok összehasonlíthatóak. (Nincs különbség a testi és lelki örömök között. A lényeg az öröm intenzitásának növelése.) Egy személy intenzív boldogsága összehasonlítható egy közösség mérsékelt örömeinek a mennyiségével. Egy döntési helyzetben azt a cselekvést kell választanunk, amely lehetőség szerint maximalizálja a boldogság mennyiségét az univerzumban. (Hozzávetőleges kalkuláció lehetősége.)

Mit mondanak az eutanáziáról? Keresztény etika: Milyen parancsok érintik az esetet? – „Ne ölj!” vs. „Szeresd felebarátodat!” Kanti etika: Az egyén embervoltának tisztelete – „Életben tartás.” vs. „Ne hagyjuk embertelen állapotban.” Utilitarizmus: Milyen lehetséges következmények vannak? – „Így marad és szenved?” vs. „Magához tér és boldog lesz?” Környezetben: „Férje szenvedése” vs. „Szülei szenvedése” 22

Deskriptív etika I. Yanomamök Brazília és Venezuela határán lévő Amazonas menti esőerdőben élő Dél-Amerikai népcsoport. A 20. század elején „fedezte fel” őket a nyugati civilizáció. 50-400 fős falvakban élnek. Vadásznak és zöldséget termesztenek. Gyakori az egyéni agresszió és a kollektív agresszió is. Férficsoportok fosztogató körutakra mennek a szomszéd faluba, azzal a konkrét szándékkal, hogy embereket őljenek és nőket raboljanak. A gyerekeket, a fiúkat és a lányokat is, úgy nevelik, hogy erőszakosak legyenek a személyközi interakciókban, és a viták során bottal üssenek. A személyes „ügyek” bevett elintézési módja vagy a „mellroppantás” (egyik áll, másik teljes erővel a bal mellizmára üt) vagy a botpárbaj (3m hosszú botokkal ütik egymás fejét).

Deskriptív etika II. Utkuk Északi sarkkör közelében élő inuit társadalom. Halásznak és rókára vadásznak, a prémet becserélik a városokban. A felnőttek nem fejeznek ki személyközi haragot, és nem használnak haragot vagy fenyegetéseket a gyereknevelésben. Az antropológus ottlétének vége felé északra vetődött kanadai túristák látogatták meg a falut, a két kenu közül az egyiket kölcsön kérték és tönkre tették. Az utkuk válasza nyugodt és mosolygó elfogadás volt. Mikor a másik kenut is kölcsön akarták kérni, akkor az antropológus kiállt az utkuk mellett, mondván, hogy a kenukra nekik a létfenntartáshoz van szükségük. Ennek az lett az eredménye, hogy az eset után az utku család nagyon nehéznek találta mindenfajta kapcsolat fenntartását az antropológussal, saját bevallásuk szerint azért, mert ilyen idegen módon, „erkölcstelenül” viselkedett.

Metaetika I: erkölcsi relativizmus Különböző társadalmakban „helyes” és „helytelen” eltérő. Nincsenek abszolút erkölcsi tények; az erkölcs mindig a társadalom függvénye. Az erkölcselmélet az adott társadalomban adott időpontban elfogadott értékek leírása. Minden erkölcs relatív: Az erkölcsi ítéletek csupán egy bizonyos társadalomra vonatkoztatva ítélhetők igaznak vagy hamisnak. Nincs az egész világra érvényes elképzelés arról, hogy egy cselekvés mikor helyes vagy helytelen, noha az ezzel kapcsolatos nézetek között jelentős átfedések vannak. Mivel a rabszolgaság erkölcsileg elfogadható volt az ókori görögök számára, míg a ma élő európaiak többsége számára elfogadhatatlan, ezért a rabszolgaság helyes volt az ókori Görögországban, viszont helytelen a mai Európában. Kiegészítő gondolat: Mivel az erkölcs relatív, nem lenne szabad beavatkoznunk más társadalmak szokásaiba, hiszen nem létezik olyan semleges álláspont, amelyről bármely társadalom gyakorlata megítélhető. Példa: nők szavazati joga mellett tüntető arab nők valóban vétenek az erkölcs ellen.

Metaetika II: problémák A különböző társadalmi szokások között kimutatható egy közös cél, nevezetesen az adott közösség létének, boldogulásának a biztosítása. Következetlenség: „Minden erkölcsi ítélet egy adott társadalomtól függő.” „Egyetlen társadalom sem avatkozhat a másik ügyébe.” Ez utóbbi viszont abszolút erkölcsi ítélet. Mi számít egy társadalomnak? Meddig ítélhetünk meg egy szubkultúrát a mi normáink alapján? Ez a közös cél, közös értéket jelenthet mind a különféle közösségek, mind az etikusok számára. Rámutathatunk arra, hogy a megváltozott körülmények más törvényeket és szokásokat igényelnek annak érdekében, hogy ezt a célt, ezt az értéket továbbra is szolgálhassák.

Konklúzió 1. Az általános elméletekből sok esetben problematikus lehet szükségszerűen levezetni a valós és konkrét helyzetekre irányuló döntéseket. Figyelembe kell vennünk a másik oldal érveit is. 2. Másrészt viszont nem létezhetünk értéktételezés nélkül. A konkrét szituációk megkövetelhetik az állásfoglalást. Végső soron nekünk kell döntenünk, ám választásunk megalapozottabb, körültekintőbb lehet, ha figyelembe vesszük az itt bemutatott pro és kontra érveket. Ha egy értéket közösen elfogadunk, akkor lehetőség nyílik a cselekvésekre vonatkozó racionális vitára.

Összefoglalás A filozófiai etika a helyes és jó cselekvésekkel, magatartással, illetve a helyes és jó cselekvésekre vonatkozó értékek problémájával foglalkozik. Normatív etika: megmondja, hogy mit kell tennünk. Erényetika: a helyes, etikus cselekvések az erényes jellemből fakadnak. Kötelességetika: a helyes, etikus cselekvés a kötelességünk teljesítése. Következményetika: tetteink következményei alapján kell cselekednünk. Deskriptív etika: csak a különböző társadalmak, társadalmi rétegek etikai rendszerének leírására, megértésére törekszik. Metaetika: megpróbál reflektálni az általános etikai-filozófiai problémákra főleg a deskriptív etika eredményei alapján, mivel azonban azok szinte végtelenül színes képet mutatnak az etikai rendszerekről könnyen jut relativizmusra, vagyis oda, hogy csak egyetlen általános etikai szabály létezik, hogy nincsenek általános etikai szabályos, és ezzel fölszámolja saját magát. Az etikai elméletek többsége (az un. Naturalista elméletek, a normatív etikák) egy alapvető fogalomra, illetve paradigmára épít. Talál egy archimedesi pontot kötelesség, erény, törvény, boldogság, hasznosság stb.), amely meghatározza az erkölcs lényegéről alkotott képét. Következésképp ezen elméletek kisebb-nagyobb mértékben egyoldalúak, részigazságokat tartalmaznak. Maga az erkölcs összetett, bonyolult, szövevényes rendszer. Amiről az un. etikák külön-külön szólnak, s ami mellett külön-külön érvelnek valami ellenében, mindaz együtt jellemzi magát az erkölcsöt; még pontosabban: mindaz feltételezi egymást s fontos szerepet játszik az életben. Van kötelesség s vannak erények, mint ahogy vannak szándékok, s vannak következmények stb. Mindezek együttesen jellemzik az erkölcsöt, akkor is, ha egyoldalúan jelennek meg az etikában, illetve egymást kizáró rendszereknek tűnnek. Másrészt viszont a konkrét döntési helyzetek ténylegesen megkövetelik, hogy valamilyen értéket preferáljunk, s ebben útmutatást nyújthat számunkra a normatív etika. Például az eutanázia kérdése megköveteli, hogy valamelyik oldal mellett tegyük le voksunkat. Ez az elköteleződés pedig előfeltételezi valamely érték – vagy értékek – preferálását, illetve kizárását. A gyakorlatban is, számos döntéseink során, óhatatlanul valamely értéket fogunk preferálni a többivel szemben. 28