Munkavédelmi képviselők 16 órás alapképzése A munkavédelmi képviselő a munkavállalók által „alkalmazott” munkavédelmi megbízott! Munkavédelmi képviselők 16 órás alapképzése Előadó: Borbély János Pápa 2017

1. Bevezetés - Jogszabályi háttér munkavédelemi törvény munkatörvénykönyve kémiai biztonságról szóló törvény vonatkozó kormány és miniszteri rendeletek

Első nap 1. óra 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet 3/2002. (II. 8.) SZCSM–EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről 4/2002. (II. 20.) SZCSM–EüM együttes rendelet az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről 26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről 66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet a munkavállalókat érő zajexpozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről 61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről 51/2013. (VII. 15.) EMMI rendelet az egészségügyi szolgáltatás keretében használt, éles vagy hegyes munkaeszközök által okozott sérülések megelőzésére, az ilyen eszközök használatából eredő kockázatok kezelésére, valamint az egészségügyi tevékenységet végző személyek tájékoztatására és képzésére vonatkozó követelményekről 16/2008. (VIII. 30.) NFGM rendelet a gépek biztonsági követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról

Első nap 1. óra 18/2008. (XII. 3.) SZMM rendelet az egyéni védőeszközök követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról 10/2016. (IV. 5.) NGM rendelet a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről (takarító, gondnok, karbantartó, kémia tanár) 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről (iskolatitkár, gazdasági ügyintéző) 2/1998. (I. 16.) MüM rendelet a munkahelyen alkalmazandó biztonsági és egészségvédelmi jelzésekről 22/2010. (V. 7.) EüM rendelet a munkavállalókat érő mesterséges optikai sugárzás expozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről 31/2001. (X. 3.) EüM rendelet az egészségügyi szolgáltatások nyújtása során ionizáló sugárzásnak kitett személyek egészségének védelméről 25/1998. (XII. 27.) EüM rendelet az elsősorban hátsérülések kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeiről 6/1987. (VI. 24.) EüM rendelet a keszonmunkákról 11/2003. (IX. 12.) FMM rendelet az ipari alpintechnikai tevékenység biztonsági szabályzatáról 13/2010. (III. 4.) KHEM rendelet az Általános Robbantási Biztonsági Szabályzatról 43/2011. (VIII. 18.) NFM rendelet a külszíni bányászati tevékenységek Biztonsági Szabályzatáról 61/2012. (XI. 22.) NFM rendelet a földalatti bányászati tevékenységek biztonsági szabályzatáról 72/2003. (X. 29.) GKM rendelet a Feszültség Alatti Munkavégzés Biztonsági Szabályzatának kiadásáról 17/1993. (VII. 1.) KHVM rendelet az egyes veszélyes tevékenységek biztonsági követelményeiről szóló szabályzatok kiadásáról 30/1995. (VII. 25.) IKM rendelet Kereskedelmi és Vendéglátóipari Biztonsági Szabályzat kiadásáról

Első nap 1. óra 2/2010. (I. 14.) KHEM rendelet a Kőolaj- és Földgázbányászati Biztonsági Szabályzatról 6/2010. (VII. 30.) NFM rendelet a Mélyfúrási Biztonsági Szabályzatról 16/2001. (III. 3.) FVM rendelet a Mezőgazdasági Biztonsági Szabályzat kiadásáról 173/2011. (VIII. 24.) Korm. rendelet a polgári célú pirotechnikai tevékenységekről 8/2010. (VIII. 6.) NFM rendelet a propán-bután töltő- és tároló üzemek Biztonsági Szabályzatáról 45/2006. (VI. 15.) FVM rendelet a szikvíz gyártásának, töltésének, valamint a szikvizes palack és ballon tárolásának és szállításának Biztonsági Szabályzatáról 35/1997. (XII. 5.) MKM rendelet a Színházművészeti Biztonsági Szabályzat kiadásáról 12/2000. (VI. 15.) NKÖM rendelet a Televízió és Mozgófilm Felvételi és Közvetítési Biztonsági Szabályzat kiadásáról 31/1995. (VII. 25.) IKM rendelet Vas- és Fémipari Szerelési Biztonsági Szabályzat kiadásáról 24/2007. (VII. 3.) KvVM rendelet a Vízügyi Biztonsági Szabályzat kiadásáról 15/1989. (X. 8.) MÉM rendelet az Erdészeti Biztonsági Szabályzat kiadásáról 35/2014. (XI. 19.) NGM rendelet egyes szállítható nyomástartó berendezések üzemeltetésével kapcsolatos műszaki biztonsági követelményekről és a Gázpalack Biztonsági Szabályzatról 47/1999. (VIII. 4.) GM rendelet Emelőgép Biztonsági Szabályzat kiadásáról 143/2004. (XII. 22.) GKM rendelet a Hegesztési Biztonsági Szabályzat kiadásáról 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól (Ebtv) a végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelettel egységes szerkezetben (Vhr) 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről

Első nap 1. óra 2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1907/2006/EK RENDELETE (2006. december 18.) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1272/2008/EK RENDELETE (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/ 45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról 44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól 25/2000. (IX. 30.) EüM–SZCSM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról

Első nap 2. óra Munkavédelmi képviselők, miért szükséges, jogszabályi háttér, jogai és kötelezettségei Mvt.70/A. § (1) A munkavállalók az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel összefüggő jogaik és érdekeik képviseletére jogosultak maguk közül a következők szerint képviselőt vagy képviselőket (a továbbiakban: munkavédelmi képviselő) választani: a/ munkavédelmi képviselő választást kell tartani minden munkáltatónál, ahol a munkavállalók létszáma legalább húsz fő. A választás lebonyolítása és a feltételek biztosítása a munkáltató kötelezettsége; Mvt.75. § (1) A munkáltatónak biztosítania kell a feltételeket annak érdekében, hogy a munkavédelmi képviselő a jogait gyakorolhassa, 7

a) munkáltatói jogot gyakorol, b) a vezető hozzátartozója, Első nap 2. óra Mt.238. § (1) Üzemi tanácstaggá az a cselekvőképes munkavállaló választható, aki – az újonnan alakult munkáltatót kivéve – legalább hat hónapja a munkáltatóval munkaviszonyban áll és az adott telephelyen dolgozik. (2) Nem választható üzemi tanácstaggá az, aki a) munkáltatói jogot gyakorol, b) a vezető hozzátartozója, c) a választási bizottság tagja. (3) A (2) bekezdés alkalmazásában munkáltatói jognak minősül a munkaviszony létesítése, módosítása és megszüntetése.

- mv. képviselők számára fontos részek Első nap 3.óra 3. Munkavédelmi törvény - tartalmi ismertetése, felépítése, szabályozási szintek, fejezetek főbb elemei - mv. képviselők számára fontos részek 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről a végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelettel egységes szerkezetben Célja: Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi, tárgyi és szervezeti feltételeinek a szervezetten munkát végzők egészségének, munkavégző képességének megóvása és a munkakörülmények humanizálása érdekében, megelőzve ezzel a munkabaleseteket és a foglalkozással összefüggő megbetegedéseket, az állam, a munkáltatók és a munkavállalók feladatainak, jogainak és kötelességeinek meghatározása.

Első nap 3. óra Hatóköre, hatálya: Mvt. 1. §- (1)E törvény alkalmazásában munkavédelem: a szervezett munkavégzésre vonatkozó munkabiztonsági és munkaegészségügyi követelmények, továbbá e törvény céljának megvalósítására szolgáló törvénykezési, szervezési, intézményi előírások rendszere, valamint mindezek végrehajtása. Felépítése: I. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK /1-12.§./ Alapelvek A törvény hatálya A munkavédelemre vonatkozó szabályok II. Fejezet AZ ÁLLAM MUNKAVÉDELMI FELADATAI ÉS A VÉGREHAJTÁSÉRT FELELŐS SZERVEK /13-17.§./ Az állam feladatai Az állami feladatok végrehajtásáért felelős szervek III. Fejezet AZ EGÉSZSÉGET NEM VESZÉLYEZTETŐ ÉS BIZTONSÁGOS MUNKAVÉGZÉS KÖVETELMÉNYEI /18-53.§./ Általános követelmények A létesítés követelményei Munkavédelmi üzembe helyezés A munkavégzés tárgyi feltételei A munkafolyamatra, a technológiára, az anyagra vonatkozó követelmények 10

Első nap 3. óra Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi feltételei IV. Fejezet A MUNKÁLTATÓK ÉS A MUNKAVÁLLALÓK KÖTELESSÉGEI ÉS JOGAI AZ EGÉSZSÉGET NEM VESZÉLYEZTETŐ ÉS BIZTONSÁGOS MUNKAVÉGZÉS KÖVETELMÉNYEINEK MEGVALÓSÍTÁSÁBAN /54-63.§./ V. Fejezet A MUNKABALESETEK ÉS A FOGLALKOZÁSI MEGBETEGEDÉSEK BEJELENTÉSE, KIVIZSGÁLÁSA ÉS NYILVÁNTARTÁSA /64-69.§./ VI. Fejezet A MUNKAVÉDELMI ÉRDEKKÉPVISELET, ÉRDEKEGYEZTETÉS /70-79.§./ A munkavállalókkal folytatott tanácskozás A munkavédelmi képviselő, a munkahelyi munkavédelmi bizottság, a paritásos munkavédelmi testület Munkavédelmi Bizottság VII. Fejezet A MUNKAVÉDELEM HATÓSÁGI FELÜGYELETE /81-86.§./ VII/A. Fejezet A távmunkavégzés eltérő munkavédelmi szabályai /86/A.§./ VIII. Fejezet ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK /87.§./ ZÁRÓ RENDELKEDÉSEK /88-90.§./

4. Kockázatelemzés és értékelés - felépítése, tartalmi elemei - értelmezése - felhasználás módja 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről a végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelettel egységes szerkezetben Mvt.54. §. (5) A kockázatértékelés eredményeként a munkáltató felelőssége a következők dokumentálása: a) a kockázatértékelés időpontja, helye és tárgya, az értékelést végző azonosító adatai; b) a veszélyek azonosítása; c) a veszélyeztetettek azonosítása, az érintettek száma; d) a kockázatot súlyosbító tényezők; e) a kockázatok minőségi, illetőleg mennyiségi értékelése, a fennálló helyzettel való összevetés alapján annak megállapítása, hogy a körülmények megfelelnek-e a munkavédelemre vonatkozó szabályoknak, illetve biztosított-e a kockázatok megfelelően alacsony szinten tartása; 12

g) a kockázatértékelés elkészítésének tervezett következő időpontja; f) a szükséges megelőző intézkedések, a határidő és a felelősök megjelölése; g) a kockázatértékelés elkészítésének tervezett következő időpontja; h) az előző kockázatértékelés időpontja. A kockázatértékelés dokumentumát a munkáltató köteles a külön jogszabályban foglaltak szerint, de legalább 5 évig megőrizni. 26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről 66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet a munkavállalókat érő zajexpozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről 61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről 51/2013. (VII. 15.) EMMI rendelet az egészségügyi szolgáltatás keretében használt, éles vagy hegyes munkaeszközök által okozott sérülések megelőzésére, az ilyen eszközök használatából eredő kockázatok kezelésére, valamint az egészségügyi tevékenységet végző személyek tájékoztatására és képzésére vonatkozó követelményekről 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről 22/2010. (V. 7.) EüM rendelet a munkavállalókat érő mesterséges optikai sugárzás expozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről 31/2001. (X. 3.) EüM rendelet az egészségügyi szolgáltatások nyújtása során ionizáló sugárzásnak kitett személyek egészségének védelméről 25/1998. (XII. 27.) EüM rendelet az elsősorban hátsérülések kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeiről 13

Értelmezése és felhasználás módja Mvt.54. §. Mvt.56. §. Mvt.50/A. §. Mvt.59. §. 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről 14

5. Orvosi vizsgálatok - foglalkozás-egészségügyi orvos feladatai - alkalmassági orvosi vizsgálat 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről Mvt.42. §. A veszélyes munkafolyamatoknál, technológiáknál a veszélyek megelőzése, illetve károsító hatásuk csökkentése érdekében b) a veszélyforrások ellen védelmet nyújtó egyéni védőeszközöket meg kell határozni, azokkal a munkavállalókat el kell látni, rendeltetésszerű használatukra a munkavállalókat ki kell oktatni és az egyéni védőeszközök rendeltetésszerű használatát meg kell követelni; f) gondoskodni kell a megengedett értékekkel szabályozott, munkahelyi kóroki tényezőkkel kapcsolatos munkahigiénés vizsgálatok elvégzéséről. Mvt.49. §. (1) A munkavállaló csak olyan munkára és akkor alkalmazható, ha a) annak ellátásához megfelelő élettani adottságokkal rendelkezik, b) foglalkoztatása az egészségét, testi épségét, illetve a fiatalkorú egészséges fejlődését károsan nem befolyásolja, c) foglalkoztatása nem jelent veszélyt a munkavállaló reprodukciós képességére, magzatára, 15

d) mások egészségét, testi épségét nem veszélyezteti és a munkára – külön jogszabályokban meghatározottak szerint – alkalmasnak bizonyult. A munkára való alkalmasságról külön jogszabályban meghatározott orvosi vizsgálat alapján kell dönteni. (2) A tevékenység szerinti miniszter meghatározott munkakörök (foglalkozások) tekintetében előírhatja, hogy az (1) bekezdésben foglaltakon túl pályaalkalmassági vizsgálat is szükséges, továbbá a vizsgálat rendjét az egészségügyért felelős miniszterrel egyetértésben határozza meg. (4) A munkavállalót nappali munkavégzésre kell beosztani, ha az orvosi vizsgálat megállapítja, hogy az éjszakai munkavégzés a (3) bekezdésben említett munkavállaló egészségi állapotát veszélyezteti, vagy megbetegedése az éjszakai munkavégzéssel áll okozati összefüggésben. Mvt.50. §. A munkavállaló csak olyan munkával bízható meg, amelynek ellátására egészségileg alkalmas, rendelkezik z egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretekkel, készséggel és jártassággal. Mvt.58. §. (2) A foglalkozás-egészségügyi szolgálat a munkáltató felelősségének érintetlenül hagyásával közreműködik az egészséget nem veszélyeztető munkakörnyezet kialakításában, az egészségkárosodások megelőzésében, a munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősített, külön jogszabályok által előírt feladatok ellátásában. 16

6. Balesetek - üzemi baleset jegyzőkönyve, kivizsgálás módja, jkv 6. Balesetek - üzemi baleset jegyzőkönyve, kivizsgálás módja, jkv. kitöltése - munkabaleset jegyzőkönyve kivizsgálás módja, jkv. kitöltése - foglalkozás-egészségügyi orvos bevonása a vizsgálatba Üzemi baleset 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól (Ebtv) a végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelettel egységes szerkezetben (Vhr) Ebtv. 51. §. (1) Baleseti ellátás üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén jár. (2) Baleseti ellátásként a sérültet baleseti egészségügyi szolgáltatás, baleseti táppénz és baleseti járadék illeti meg. Ebtv. 52. §. (1) Üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri. Üzeminek minősül az a baleset is, amelyet a biztosított munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben szenved el (a továbbiakban: úti baleset). Üzemi baleset az is, amely a biztosítottat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri. 17

(1) Nem üzemi baleset az a baleset, amely (2) A társadalombiztosítási ellátás igénybevétele során bekövetkezett balesetek közül üzeminek az számít, amely a biztosítottat keresőképtelenségének vagy rokkantságának, továbbá az egészségkárosodás mértékének, rehabilitálhatóságának az elbírálása céljából elrendelt, illetőleg a keresőképessé váláshoz szükséges egyéb vizsgálaton vagy kezelésen történt megjelenésével összefüggésben érte. Ebtv. 53. §. (1) Nem üzemi baleset az a baleset, amely a) részben vagy egészben a balesetet szenvedett biztosított alkohol vagy kábítószer általi – igazolt – befolyásoltsága miatt következett be, b) munkahelyi feladatokhoz nem tartozó engedély nélkül végzett munka, engedély nélküli járműhasználat, munkahelyi rendbontás során, vagy c) a lakásról (szállásról) munkába, illetőleg a munkából lakásra (szállásra) menet közben indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon közlekedve, vagy az utazás indokolatlan megszakítása során történt. 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről Tbj. 15. §. (2) Baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosult, aki a) nevelési-oktatási és felsőoktatási intézmény, iskola, iskolarendszeren kívüli oktatásban gyakorlati képzésben részesülő tanulója, hallgatója, ide nem értve a külföldi állampolgárt, 18

b) szocioterápiás intézetben gyógykezelt elmebeteg, illetőleg szenvedélybeteg, c) őrizetbe vett, előzetesen letartóztatott, elzárásra utalt, szabadságvesztés büntetést töltő személy, d) közcélú munkát végez, különösen, aki életmentés, baleset-, illetőleg katasztrófa-elhárítás vagy véradás során szenved, balesetet vagy egészségkárosodást. e) közérdekű munkát végez, f) külön törvény alapján közérdekű önkéntes tevékenységet végez. 19

Mvt.87. §. E törvény alkalmazásában: Súlyos munkabaleset esetén a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást biztosító szolgálat orvosának részt kell venni a kivizsgálásban. A munkaképtelenséget nem eredményező munkabaleset körülményeit is tisztázni kell. Mvt.66. §. (1) A sérült, illetőleg a balesetet észlelő személy köteles a balesetet a munkát közvetlenül irányító személynek haladéktalanul jelenteni. (2) A munkáltatónak minden bejelentett, illetve tudomására jutott balesetről meg kell állapítania, hogy munkabalesetnek tekinti-e. Ha nem tekinti munkabalesetnek, akkor erről és a jogorvoslat lehetőségéről (68. §) a sérültet, halálos baleset esetén a hozzátartozót értesítenie kell. (3) A munkáltatónak lehetővé kell tennie a munkavédelmi képviselő részvételét a munkabaleset kivizsgálásában. Mvt.87. §. E törvény alkalmazásában: 1/A. Baleset: az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be és sérülést, mérgezést vagy más (testi, lelki) egészségkárosodást, illetőleg halált okoz. 1/D. Foglalkozási megbetegedés: a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás, amely a) a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai, kémiai, biológiai, pszicho szociális és ergonómiai kóroki tényezőkre vezethető vissza . 20

Munkabaleset Mvt.64. §. (1) Azt a munkabalesetet, amely esetében a munkavállaló több mint három munkanapon át nem volt munkaképes, valamint a foglalkozási megbetegedést és a fokozott expozíciós esetet be kell jelenteni, ki kell vizsgálni és nyilvántartásba kell venni. (2) Az (1) bekezdésben foglaltakat a munkabaleset esetén – eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában – a munkáltató, foglalkozási megbetegedés és fokozott expozíció esetén a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszternek az egészségügyért felelős miniszterrel (4) A munkáltatónak a munkaképtelenséggel járó munkabalesetet haladéktalanul ki kell vizsgálnia, és a kivizsgálás eredményét munkabaleseti jegyzőkönyvben kell rögzítenie. A kivizsgálás megkezdéséről a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást biztosító szolgálat orvosát tájékoztatni kell. A kivizsgálásban történő orvosi közreműködésről a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást biztosító szolgálat orvosa dönt.

b) a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következménye 3. Munkabaleset: az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül. A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás stb. igénybevétele során éri. Nem tekinthető munkavégzéssel összefüggésben bekövetkező balesetnek (munkabalesetnek) az a baleset, amely a sérültet a lakásáról (szállásáról) a munkahelyére, illetve a munkahelyéről a lakására (szállására) menet közben éri, kivéve, ha a baleset a munkáltató saját vagy bérelt járművével történt. Foglalkozás egészségügyi szakorvos szerepe a kivizsgálásban Mvt.64. §. 4) A munkáltatónak a munkaképtelenséggel járó munkabalesetet haladéktalanul ki kell vizsgálnia, és a kivizsgálás eredményét munkabaleseti jegyzőkönyvben kell rögzítenie. A kivizsgálás megkezdéséről a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást biztosító szolgálat orvosát tájékoztatni kell. A kivizsgálásban történő orvosi közreműködésről a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást biztosító szolgálat orvosa dönt. Súlyos munkabaleset esetén a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást biztosító szolgálat orvosának részt kell venni a kivizsgálásban. 22

A munkaképtelenséget nem eredményező munkabaleset körülményeit is tisztázni kell. (6) A bejelentéssel, kivizsgálással és nyilvántartással kapcsolatos részletes előírásokat a munkabalesetek tekintetében e törvény és a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendelete, a foglalkozási megbetegedések és a fokozott expozíciók tekintetében a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszternek az egészségügyért felelős miniszterrel egyetértésben kiadott rendelete határozza meg. 23

7. Egyéni védőeszközök - biztosításának alapjai, kockázatértékelés, minősítés - egyéni védőeszköz illetve munkaruházat fogalma felhasználása, tárolása Mvt.54. §. (2) A munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, amelyben köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és keverékekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. A kockázatértékelés során a munkáltató azonosítja a várható veszélyeket (veszélyforrásokat, veszélyhelyzeteket), valamint a veszélyeztetettek körét, felbecsüli a veszély jellege (baleset, egészségkárosodás) szerint a veszélyeztetettség mértékét. A kockázatértékelés során az egészségvédelmi határértékkel szabályozott kóroki tényező előfordulása esetén munkahigiénés vizsgálatokkal kell gondoskodni az expozíció mértékének meghatározásáról. (9) A munkáltató a kockázatértékelést követően, annak megállapításait figyelembe véve, a feltárt kockázatok kezelése során határozza meg a védekezés leghatékonyabb módját, a kollektív, műszaki egyéni védelem módozatait, illetve az alkalmazandó szervezési és egészségügyi megelőzési intézkedéseket. 24

Mvt.60. §. (1) b) az egyéni védőeszközt rendeltetésének megfelelően használni és a tőle elvárható tisztításáról gondoskodni; c) a munkavégzéshez az egészséget és a testi épséget nem veszélyeztető ruházatot viselni; Mvt.23. §. (2) A munkahelyet, az egyéni védőeszközt, a munkaeszközt, a technológiát az üzemeltető munkáltatónak soron kívül ellenőriznie kell, a) ha az a rendeltetésszerű alkalmazás során közvetlenül veszélyeztette a munkavállaló egészségét és biztonságát, vagy ezzel összefüggésben munkabaleset következett be, illetőleg b) rendkívüli körülmények (különösen átalakítás, baleset, természeti jelenségek vagy műszaki okból 30 napot meghaladó használaton kívüli időszak) bekövetkezése esetén. Az ellenőrzés elvégzéséig a munkahely, az egyéni védőeszköz, a munkaeszköz, a technológia üzemeltetését, illetve használatát meg kell tiltani. Az ellenőrzés elvégzése – a veszélyeztetés jellegétől függően – munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül. Mvt.18. §. (4) Egyéni védőeszközt forgalomba hozni, használatba venni akkor szabad, ha az rendelkezik egyéni védőeszköz EK-megfelelőségi nyilatkozattal, illetve egyéni védőeszköz EK típustanúsítvánnyal. Az egyéni védőeszközök megfelelőségének tanúsítását a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendeletében foglaltak szerint kell elvégezni. 25

2. §. (1) E rendelet alkalmazásában a) egyéni védőeszköz: (5) A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter meghatározza az egyéni védőeszköz EK-megfelelőségi nyilatkozata, egyéni védőeszköz EK típustanúsítványa kiadásának, valamint az egyéni védőeszközök minőségét biztosító rendszer, továbbá a gyártás minőségirányítási rendszere ellenőrzésének részletes szabályait 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről 2. §. (1) E rendelet alkalmazásában a) egyéni védőeszköz: aa) minden olyan eszköz, amelyet a munkavállaló azért visel vagy tart magánál, hogy az a munkavégzésből, a munkafolyamatból, illetve a technológiából eredő kockázatokat az egészséget nem veszélyeztető mértékűre csökkentse, továbbá ab) az eszköz bármely kiegészítése vagy egyéb segédeszköz, amelynek a feladata az aa) pont szerinti cél elérése [a továbbiakban aa) és ab) pontok együtt: védőeszköz]; 2) Nem minősül védőeszköznek: a) a közönséges munkaruha és az olyan egyenruha, illetve formaruha, amelyet nem a munkavállaló biztonságának és egészségének védelmére terveztek, illetve vizsgáltak; b) az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szerinti mentést és betegszállítást végző mentőszolgálatok által használt felszerelések; c) a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek, valamint az Országgyűlési Őrség által viselt vagy használt védőeszköz 26

(1) A munkáltató gondoskodik arról, hogy a védőeszköz d) a közúti közlekedési eszközökön alkalmazott védőeszköz és védőfelszerelés; e) a sportfelszerelés és sporteszköz; f) az önvédelem vagy elrettentés célját szolgáló felszerelés és eszköz; g) a veszélyek és ártalmak felderítésére és jelzésére szolgáló hordozható készülékek. 4. §. (1) A munkáltató gondoskodik arról, hogy a védőeszköz a) úgy nyújtson védelmet a munkakörnyezeti kockázatokkal szemben, hogy önmaga ne idézzen elő további veszélyt; b) feleljen meg a munkavégzés körülményeinek; c) az ergonómiai követelményeknek és a munkavállaló egészségi állapotának megfeleljen; d) igazítás elvégzése után illeszkedjen viselőjére. (2) Amennyiben egyszerre több kockázat fennállása szükségessé teszi, hogy a munkavállaló egy időben több védőeszközt használjon, ezeknek a védőeszközöknek össze illőknek és hatékonyaknak kell lenniük a fennálló kockázatokkal szemben. (3) A védőeszköz használatának feltételeit – különösen viselhetőségének időtartamát – a kockázat súlyossága, a kockázatnak való kitettség gyakorisága, az egyes munkavállalók munkavégzési helyének jellemzői, valamint a védőeszköz teljesítménye és hatásfoka, valamint a védőeszköz viselése által okozott többletterhelés mértékének figyelembevétele alapján kell meghatározni. 27

(4) A védőeszköz személyes használatra szolgál, kihordási ideje nincs (4) A védőeszköz személyes használatra szolgál, kihordási ideje nincs. Amennyiben a munkavégzés körülményei megkívánják, hogy valamely védőeszközt ne csak egy személy, hanem többen is használjanak, megfelelő intézkedéseket kell tenni annak biztosítására, hogy az ilyen használat ne jelentsen egészségügyi vagy higiénés kockázatot a használók számára. (5) A védőeszközt a munkáltató ingyenesen biztosítja, továbbá karbantartás, tisztítás, javítás vagy csere útján gondoskodik arról, hogy a védőeszköz használható, valamint megfelelő higiénés állapotban legyen. (6) A munkáltató előzetesen tájékoztatja a munkavállalót azoknak a kockázatoknak a jellegéről és mértékéről, amelyekkel szemben a védőeszköz használata őt megvédi, továbbá gondoskodik arról – szükség esetén gyakorlati képzéssel –, hogy a munkavállaló megtanulja a védőeszköz használatának módját. A munkáltató a védőeszköz rendelkezésre bocsátásával egyidejűleg magyar nyelvű tájékoztatót és használati utasítást a munkavállaló rendelkezésére bocsát. A tájékoztatás és a gyakorlati képzés megtörténtét a munkáltató írásban dokumentálja és azt a munkavállalóval alá kell íratnia, továbbá – kérelemre – az ellenőrzést végző hatóság részére a dokumentumot bemutatja. A munkáltató köteles biztosítani a munkavállalók, illetve azok képviselői számára a tájékoztatást, az oktatást és a konzultációt a védőeszköz használatával kapcsolatosan, az Mvt. rendelkezései szerint. (7) A védőeszköz biztosítása magában foglalja, hogy a) az – figyelemmel a védőeszköz elhasználódására – a munkavállaló munkavégzéséhez folyamatosan, b) a mentési tervben meghatározott mentési feladatokra és haváriákra rendszeresített készenléti védőeszköz csomag állandóan rendelkezésre álljon. 28

(2) A munkáltató a védőeszköz juttatásának rendje kialakítása során A munkavállaló haladéktalanul tájékoztatja a munkáltatót, ha megítélése szerint a védőeszköz elvesztette védelmi képességét. (8) A (7) bekezdés b) pontja szerinti csomag tartalmazza mindazokat a védőeszközöket, amelyek használata havária esetén szükségessé válhat. 5. §. (1) A munkáltató – az Mvt. 56. §-a alapján – munkahelyenként és munkakörönként – a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – írásban meghatározza a) azokat a munkafolyamatokat, technológiákat – ideértve a munkaeszközöket és anyagokat, valamint a kockázatot is –, amelyek védőeszköz használatát indokolják, valamint a juttatott védőeszköz típusát és a védőeszköz használatával járó egyéb előírásokat, pl. a védőeszköz ellenőrzése, tárolása, cseréje, karbantartása, az elhasználódott védőeszköz veszélyes hulladékként történő kezelése (a továbbiakban: a védőeszköz juttatásának rendje), továbbá b) a védőeszköz használatának feltételeit, beleértve a használat időtartamát is. (2) A munkáltató a védőeszköz juttatásának rendje kialakítása során meghatározza az (1) bekezdés szerinti esetekben a kockázatok jellegét és mértékét, b) az a) pont szerint jár el az (1) bekezdés szerinti tényezők bármelyikének megváltozása esetén, 7. §. A védelmi képességét vesztett védőeszköz tovább nem használható. 8. §. (1) A munkavállaló a védőeszköz használatáról érvényesen nem mondhat le. (2) A munkavállaló a védőeszközt nem viheti el a munkahelyéről, kivéve, ha a munkáltató engedélyezte annak elvitelét, amennyiben 29

b) a védőeszköz elvitele közegészségügyi szabályokba nem ütközik. a) a munkavégzés helye változó és a munkáltató más módon nem tudja biztosítani a védőeszközt a munkavállaló számára, b) a védőeszköz elvitele közegészségügyi szabályokba nem ütközik. 9. §. (1) A munkáltató a védőeszköz juttatásának rendje meghatározásába a munkavédelmi képviselőt, valamint a foglalkozás-egészségügyi szolgálatot bevonja, akik jogosultak a védőeszköz kiválasztására javaslatot tenni. (2) A munkavédelmi képviselő jogosult a védőeszköz biztosításáról és használatáról tájékoztatást kapni, az egyéni védőeszköz biztosításával és használatával kapcsolatos rendelkezések megsértése esetén megfelelő intézkedéseket kezdeményezni. 18/2008. (XII. 3.) SZMM rendelet az egyéni védőeszközök követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról 1. §. (1) E rendeletnek az egyéni védőeszközök (a továbbiakban: védőeszköz) forgalomba hozatalával összefüggő rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha a védőeszköz forgalomba hozatala a) az Európai Unió tagállamát, b) az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államot 30

Tárolás lehetőleg zártan! c) olyan államot, amelynek állampolgára az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgárával – a védőeszközök vonatkozásában – azonos jogállást élvez [a továbbiakban az a)–c) pont együtt: EGT-államok] tekintve, első ízben Magyarországon történik, valamint a védőeszközre nem vonatkozik külön jogszabály. (2) Külön jogszabály vonatkozik az ionizáló sugárzás elleni védőeszközök megfelelőségének a vizsgálatára és tanúsítására. Tárolás lehetőleg zártan! Felhasználás a csomagolásán, vagy a minősítésen meglévő időpontig. 31

32

8. Más munkáltatói intézkedések - hőségriadó, vészhelyzet, minősített időszakok Hőségriadó 323/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról, a népegészségügyi szakigazgatási feladatok ellátásáról, valamint a gyógyszerészeti államigazgatási szerv kijelöléséről A hőséggel kapcsolatban az országos tiszti főorvos jogszabályi felhatalmazás útján az alábbi fokozatokat rendeli el: I. fok: Figyelmeztető jelzés abban az esetben, ha egy napig a napi középhőmérséklet eléri vagy meghaladja a 25°C-ot. II. fok: Riasztás: az előrejelzés szerint a középhőmérséklet várhatóan legalább három egymást követő napon eléri (vagy meghaladja) a 25°C-ot. A magas napi átlaghőmérséklet olyan környezet-egészségügyi kockázatot jelent a lakosság számára, amely indokolja az egészségügyi ellátó rendszer, az önkormányzatok figyelmeztetését és a lakosság hőhullám alatti rendszeres tájékoztatását. 33

III. fok: Riadó jelzés. Amennyiben várhatóan legalább három egymást követő napra eléri a napi középhőmérséklet a 27°C-ot 3/2002. (II. 8.) SZCSM–EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről 7. §. (2) A pihenőhelyeken, a különféle szolgálati feladatokat ellátó személyzet helyiségeiben, az egészségügyi létesítményekben, az étkezdékben és az elsősegélyhelyeken biztosítani kell az ilyen helyiségek rendeltetésének megfelelő hőmérsékletet. (10) Ha a munkahelyi klíma zárttéri és szabadtéri munkahelyen a 24 °C (K) EH értéket meghaladja, a munkavállalók részére igény szerint, de legalább félóránként védőitalt kell biztosítani. A folyadékveszteséget általában 14–16 °C hőmérsékletű ivóvízzel kell pótolni. E célra alkalmas azonos hőmérsékletű ízesített, alkoholmentes ital is, amelynek cukortartalma az ital 4 súlyszázalékát nem haladja meg, vagy amely mesterséges édesítőszerrel ízesített. (12) A védőital és a tea elfogyasztásához legalább a dolgozók létszámát elérő mennyiségben, személyenként és egyéni használatra kiadott ivópoharakról kell gondoskodni. A védőital, valamint a tea készítése, tárolása, kiszolgálása a közegészségügyi követelmények betartása mellett történhet. 34

Második nap Munkabaleseti jegyzőkönyv részletes kitöltése konkrét eseményre A baleset rövid leírása A sérült és kolleganője 2013. 10. hó 25-én 09 óra 05 perkor a Pannon Volán menetrendszerinti járatával hivatalos távollét alatt utaztak Siófokra. A buszon a középső ajtó felőli oldalon a vezetőállás felé a középső ajtóhoz közeli ülésen foglaltak helyet úgy, hogy a kolléganője az ablaknál ült, a sérült pedig mellette. A busz ülései nem voltak felszerelve biztonsági övvel. A busz Bőszénfát elhagyta, amikor kb. 10.00 órakor. 67 sz. út kb. 26. számú kilométernél egy fehér színű furgon a felező vonalat átlépve szembe közlekedett a busszal, ezért az ütközés elkerülése érdekében a busz vezetője hirtelen az útpadka felé irányította a buszt. Ami oldalirányba megingott - belengett - és e-közben a sérült az előtte lévő ülés külső műanyag kartámaszába beütötte térde felett a bal felső lábszárát, amin tenyérnyi véraláfutás keletkezett. A furgon a veszély okozása után nem állt meg, rendszáma és a vezetőjének neve ismeretlen. Az eset után rendőri intézkedésre nem került sor. A sérült a balesete után először nem tulajdonított komoly következményt sérülésének, de a rendezvényről hazatérve fájdalmai erősödtek, ezért 2013.10. hó 27-én traumatológiai rendelőbe ment, ahol sérülését megvizsgáltak és ellátták. Majd 2013.10. hó 28-án fájdalmai miatt a háziorvosát felkereste, aki 2013. 10. hó 29-től betegállományba vette. 35

A teendők kitöltése után Mvt.64. §. (1) Azt a munkabalesetet, amely esetében a munkavállaló több mint három munkanapon át nem volt munkaképes, valamint a foglalkozási megbetegedést és a fokozott expozíciós esetet be kell jelenteni, ki kell vizsgálni és nyilvántartásba kell venni. (4) A munkáltatónak a munkaképtelenséggel járó munkabalesetet haladéktalanul ki kell vizsgálnia, és a kivizsgálás eredményét munkabaleseti jegyzőkönyvben kell rögzítenie. A kivizsgálás megkezdéséről a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást biztosító szolgálat orvosát tájékoztatni kell. A kivizsgálásban történő orvosi közreműködésről a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást biztosító szolgálat orvosa dönt. Súlyos munkabaleset esetén a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást biztosító szolgálat orvosának részt kell venni a kivizsgálásban. A munkaképtelenséget nem eredményező munkabaleset körülményeit is tisztázni kell. Vhr. 6. §.. A munkabaleset kivizsgálásnak megállapításait olyan részletesen kell rögzíteni – többek között – tanúk meghallgatásáról készült jegyzőkönyvvel, helyszínrajzzal, fényképpel, hogy az alkalmas legyen a munkabaleset okainak felderítésére és vita esetén a tényállás tisztázására. A munkabaleset kivizsgálásának szempontjait a 3. számú melléklet tartalmazza. Vhr. 9. §. (1) A munkáltató köteles a kivizsgálás befejezésekor, de legkésőbb a tárgyhót követő hónap 8. napjáig megküldeni a jegyzőkönyvet a) a sérültnek, halála esetén hozzátartozójának; 36

b) a halált, illetve a három munkanapot meghaladó munkaképtelenséget okozó munkabalesetről a munkabaleset helyszíne szerint illetékes munkavédelmi hatóságnak, illetve bányafelügyeletnek; c) külföldi kiküldetés, külszolgálat, munkaerő-kölcsönzés esetén a magyarországi székhelyű munkáltató munkavállalójának a b) pont szerinti munkabalesetéről a munkáltató székhelye szerint illetékes munkavédelmi hatóságnak, illetve bányafelügyeletnek; d) a társadalombiztosítási kifizetőhelynek, ennek hiányában az egészségbiztosítási pénztári feladatkörében eljáró illetékes fővárosi és megyei kormányhivatalnak; e) munkaerő-kölcsönzés, kirendelés esetén a kölcsönbeadó, kirendelő munkáltatónak. Vhr. 10. §. (1) Az a munkáltató köteles a munkabaleset kivizsgálására, bejelentésére és nyilvántartására vonatkozó előírásokat teljesíteni, amely (aki) a sérültet szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatja. (2) Ha a munkabaleset tanulót, hallgatót a szakképesítése megszerzéséhez szükséges gyakorlati képzés során nem a nevelési, oktatási intézményben éri, munkáltatón az őt foglalkoztatót kell érteni. Ettől az intézmény és a foglalkoztató szerződésben eltérhet. A foglalkoztató munkáltató minden munkabaleset esetén köteles erről a nevelési, oktatási intézményt értesíteni, és annak a kivizsgálásban való részvételét lehetővé tenni. 37

- célja, mikor kell, formái, visszaellenőrzés formái Oktatás - célja, mikor kell, formái, visszaellenőrzés formái Mvt.54. §. 7) Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles a) a szükséges utasításokat és tájékoztatást a munkavégzést megelőzően a munkavállalónak megadni; d) új technológiák bevezetése előtt kellő időben megtárgyalni a munkavállalókkal, illetve munkavédelmi képviselőikkel bevezetésük egészségre és biztonságra kiható következményeit; Mvt.55. §. (1) A munkáltatónak oktatás keretében gondoskodnia kell arról, hogy a munkavállaló a) munkába álláskor, b) munkahely vagy munkakör megváltozásakor, valamint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek változásakor, c) munkaeszköz átalakításakor vagy új munkaeszköz üzembe helyezésekor, d) új technológia bevezetésekor elsajátítsa és a foglalkoztatás teljes időtartama alatt rendelkezzen az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés elméleti és gyakorlati ismereteivel, megismerje a szükséges szabályokat, utasításokat és információkat. 38

Az oktatást rendes munkaidőben kell megtartani, és szükség esetén időszakonként – a megváltozott vagy új kockázatokat, megelőzési intézkedéseket is figyelembe véve – meg kell ismételni. Az oktatás elvégzését a tematika megjelölésével és a résztvevők aláírásával ellátva írásban kell rögzíteni. (2) Az (1) bekezdésben előírt ismeretek megszerzéséig a munkavállaló önállóan nem foglalkoztatható. Mvt.60. §. (1) A munkavállaló csak a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban, a munkavédelemre vonatkozó szabályok, utasítások megtartásával, a munkavédelmi oktatásnak megfelelően végezhet munkát. A munkavállaló köteles munkatársaival együttműködni, és munkáját úgy végezni, hogy ez saját vagy más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse. Így különösen köteles a) a rendelkezésére bocsátott munkaeszköz biztonságos állapotáról a tőle elvárható módon meggyőződni, azt rendeltetésének megfelelően és a munkáltató utasítása szerint használni, a számára meghatározott karbantartási feladatokat elvégezni; b) az egyéni védőeszközt rendeltetésének megfelelően használni és a tőle elvárható tisztításáról gondoskodni; 39

A munkavédelmi oktatás formái: Előzetes oktatás A foglalkoztatás megkezdése előtt kell megtartani. Ennek során figyelembe kell venni a munkakör és a munkavégzés sajátosságait, a munkavégzéshez szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek, jártasság megszerzését. Ismétlődő, időszakos oktatás Célja az ismeretek szinten tartása illetve a folyamatos munkavégzéshez szükséges új ismeretek átadása. Rendkívüli oktatás • üzemi balesetek, káresemények esetén • áthelyezett dolgozók részére • munkafolyamat szabályozásának megváltozásakor • új gép, technológia üzembe helyezése esetén • ha a felügyeleti ellenőrzések tapasztalatai indokolttá teszik Dokumentálás írásban, Mvt. 55.§. (1) bekezdésében foglaltak szerint! WEBes oktatás, a modern kor és a jogszabályok lehetővé teszik, és elfogadják a hatóságok. JKV ugyanúgy készül! 40

Kockázatelemzés és egyéni védőeszközök - ev eszköz kiválasztása a kockázatelemzés alapján CE jelölés Értelmezése és felhasználás módja Mvt.54. §. (2) A munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, amelyben köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és keverékekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. A kockázatértékelés során a munkáltató azonosítja a várható veszélyeket (veszélyforrásokat, veszélyhelyzeteket), valamint a veszélyeztetettek körét, felbecsüli a veszély jellege (baleset, egészségkárosodás) szerint a veszélyeztetettség mértékét. A kockázatértékelés során az egészségvédelmi határértékkel szabályozott kóroki tényező előfordulása esetén munkahigiénés vizsgálatokkal kell gondoskodni az expozíció mértékének meghatározásáról. Mvt.56. §. Az egyéni védőeszköz juttatásának belső rendjét a munkáltató írásban határozza meg. E feladat ellátása munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül. 41

Felhasználás módja Mvt.50. §. A munkavállaló csak olyan munkával bízható meg, amelynek ellátására egészségileg alkalmas, rendelkezik az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretekkel, készséggel és jártassággal. 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről 2. §. (1) E rendelet alkalmazásában a) egyéni védőeszköz: aa) minden olyan eszköz, amelyet a munkavállaló azért visel vagy tart magánál, hogy az a munkavégzésből, a munkafolyamatból, illetve a technológiából eredő kockázatokat az egészséget nem veszélyeztető mértékűre csökkentse, továbbá ab) az eszköz bármely kiegészítése vagy egyéb segédeszköz, amelynek a feladata az aa) pont szerinti cél elérése [a továbbiakban aa) és ab) pontok együtt: védőeszköz]; 2) Nem minősül védőeszköznek: a) a közönséges munkaruha és az olyan egyenruha, illetve formaruha, amelyet nem a munkavállaló biztonságának és egészségének védelmére terveztek, illetve vizsgáltak; 42

b) az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV b) az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szerinti mentést és betegszállítást végző mentőszolgálatok által használt felszerelések; c) a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek, valamint az Országgyűlési Őrség által viselt vagy használt védőeszköz d) a közúti közlekedési eszközökön alkalmazott védőeszköz és védőfelszerelés; e) a sportfelszerelés és sporteszköz; f) az önvédelem vagy elrettentés célját szolgáló felszerelés és eszköz; g) a veszélyek és ártalmak felderítésére és jelzésére szolgáló hordozható készülékek. 4. §. (1) A munkáltató gondoskodik arról, hogy a védőeszköz a) úgy nyújtson védelmet a munkakörnyezeti kockázatokkal szemben, hogy önmaga ne idézzen elő további veszélyt; b) feleljen meg a munkavégzés körülményeinek; c) az ergonómiai követelményeknek és a munkavállaló egészségi állapotának megfeleljen; d) igazítás elvégzése után illeszkedjen viselőjére. (2) Amennyiben egyszerre több kockázat fennállása szükségessé teszi, hogy a munkavállaló egy időben több védőeszközt használjon, ezeknek a védőeszközöknek össze illőknek és hatékonyaknak kell lenniük a fennálló kockázatokkal szemben. 43

(4) A védőeszköz személyes használatra szolgál, kihordási ideje nincs (4) A védőeszköz személyes használatra szolgál, kihordási ideje nincs. Amennyiben a munkavégzés körülményei megkívánják, hogy valamely védőeszközt ne csak egy személy, hanem többen is használjanak, megfelelő intézkedéseket kell tenni annak biztosítására, hogy az ilyen használat ne jelentsen egészségügyi vagy higiénés kockázatot a használók számára. (5) A védőeszközt a munkáltató ingyenesen biztosítja, továbbá karbantartás, tisztítás, javítás vagy csere útján gondoskodik arról, hogy a védőeszköz használható, valamint megfelelő higiénés állapotban legyen. (6) A munkáltató előzetesen tájékoztatja a munkavállalót azoknak a kockázatoknak a jellegéről és mértékéről, amelyekkel szemben a védőeszköz használata őt megvédi, továbbá gondoskodik arról – szükség esetén gyakorlati képzéssel –, hogy a munkavállaló megtanulja a védőeszköz használatának módját. A munkáltató a védőeszköz rendelkezésre bocsátásával egyidejűleg magyar nyelvű tájékoztatót és használati utasítást a munkavállaló rendelkezésére bocsát. A tájékoztatás és a gyakorlati képzés megtörténtét a munkáltató írásban dokumentálja és azt a munkavállalóval alá kell íratnia, 5. §. (1) A munkáltató – az Mvt. 56. §-a alapján – munkahelyenként és munkakörönként – a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – írásban meghatározza a) azokat a munkafolyamatokat, technológiákat – ideértve a munkaeszközöket és anyagokat, valamint a kockázatot is –, amelyek védőeszköz használatát indokolják, valamint a juttatott védőeszköz típusát és a védőeszköz használatával járó egyéb előírásokat, pl. a védőeszköz ellenőrzése, tárolása, cseréje, karbantartása, az elhasználódott védőeszköz veszélyes hulladékként történő kezelése (a továbbiakban: a védőeszköz juttatásának rendje), továbbá 44

b) a védőeszköz használatának feltételeit, beleértve a használat időtartamát is. 7. §. A védelmi képességét vesztett védőeszköz tovább nem használható. 8. §. (1) A munkavállaló a védőeszköz használatáról érvényesen nem mondhat le. (2) A munkavállaló a védőeszközt nem viheti el a munkahelyéről, kivéve, ha a munkáltató engedélyezte annak elvitelét, amennyiben a) a munkavégzés helye változó és a munkáltató más módon nem tudja biztosítani a védőeszközt a munkavállaló számára, b) a védőeszköz elvitele közegészségügyi szabályokba nem ütközik. 9. §. (1) A munkáltató a védőeszköz juttatásának rendje meghatározásába a munkavédelmi képviselőt, valamint a foglalkozás-egészségügyi szolgálatot bevonja, akik jogosultak a védőeszköz kiválasztására javaslatot tenni. (2) A munkavédelmi képviselő jogosult a védőeszköz biztosításáról és használatáról tájékoztatást kapni, az egyéni védőeszköz biztosításával és használatával kapcsolatos rendelkezések megsértése esetén megfelelő intézkedéseket kezdeményezni. 45

a) az Európai Unió tagállamát, 18/2008. (XII. 3.) SZMM rendelet az egyéni védőeszközök követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról 1. §. (1) E rendeletnek az egyéni védőeszközök (a továbbiakban: védőeszköz) forgalomba hozatalával összefüggő rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha a védőeszköz forgalomba hozatala a) az Európai Unió tagállamát, b) az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államot, továbbá c) olyan államot, amelynek állampolgára az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgárával – a védőeszközök vonatkozásában – azonos jogállást élvez [a továbbiakban az a)–c) pont együtt: EGT-államok] tekintve, első ízben Magyarországon történik, valamint a védőeszközre nem vonatkozik külön jogszabály. (2) Külön jogszabály vonatkozik az ionizáló sugárzás elleni védőeszközök megfelelőségének a vizsgálatára és tanúsítására. 2. §. (1) E rendelet alkalmazásában védőeszköz minden olyan új készülék, felszerelés, berendezés, eszköz, amelynek az a rendeltetése, hogy egy személy viselje vagy használja az egészségét, valamint a biztonságát fenyegető egy vagy több kockázat elleni védekezés céljából, így . 46

a) az olyan több elemből vagy eszközből álló együttes, amelyet a gyártó összefüggően épített egybe abból a célból, hogy az egy személyt egy vagy több egyszerre ható kockázat ellen megvédjen, b) az egy személy által a tevékenység végzése céljából viselt vagy használt, nem védőjellegű eszközre eltávolítható vagy eltávolíthatatlan módon erősített készülék vagy eszköz, c) a védőeszköz cserélhető része vagy eleme, amely annak megfelelő működőképességét biztosítja és kizárólag az adott védőeszköznél használható fel, d) a védőeszközzel együtt forgalomba hozott csatlakozórendszer, amely azt egy másik külső kiegészítő készülékhez kapcsolja, még akkor is, ha ezt a csatlakozórendszert a felhasználónak nem kell állandóan viselnie vagy használnia a kockázattal (kockázatokkal) járó expozíció teljes időtartama alatt, és amelyre az EK típusvizsgálat alapján a tanúsítást végző bejelentett szervezet az 1. számú melléklet követelményei szerinti EK-típustanúsítványt kiadta, vagy a gyártó a 2. számú melléklet szerinti EK-megfelelőségi nyilatkozatot kiállította. (2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem minősülnek védőeszköznek a) a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek, valamint az Országgyűlési Őrség kötelékében szolgálatot teljesítő személyek számára kifejlesztett és gyártott védő funkciójú eszközök (pl. sisakok, pajzsok); b) támadók elleni önvédelmi célra készült eszközök (pl. aeroszolos spray, támadásleszerelő eszközök); 47

c) magánhasználatra fejlesztett és gyártott védő funkciójú eszközök, amelyek időjárás (pl. időjárás elleni fejvédelem, ruházat, cipő, csizma, esernyő), pára és víz (pl. mosogatókesztyű), meleg (pl. kesztyű) hatása ellen kerültek kialakításra; d) a hajók és légi járművek utasai részére kifejlesztett védelmi és mentőeszközök, amelyek nem állandó viselésre készültek; e) a két- vagy háromkerekű gépjárművek használói számára készült bukósisakok. 48

A CE jel méretének változtatásakor meg kell tartani az eredeti jel arányait, kikötés azonban, hogy a CE jelölésnek legalább 5 mm magasnak kell lennie. A CE jelet lehetőleg a terméken, jól látható helyen és eltávolíthatatlanul kell elhelyezni. Ha a termék jellegéből fakadóan ez nem lehetséges, akkor a csomagoláson kell azt elhelyezni, vagy a kísérő dokumentáción. Az egyes termékkategóriák esetében a CE jel mellé egyéb jelek, azonosítók elhelyezését is előírhatja a vonatkozó irányelv/rendelet. 49

50

Munkavédelmi érdekképviselet - A tanácskozás, a tanácskozás módja, lebonyolítása - Munkavédelmi képviselő általános jogosultságai - A munkáltató kötelezettségei - A munkahelyi munkavédelmi bizottság létrehozása és működése 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet Mvt.59. §. (1) A munkáltatónak tájékoztatnia kell a munkavállalókat és a munkavédelmi képviselőt (bizottságot) arról, hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos őt terhelő feladatait ki látja el. Mvt.70/A. § (1) A munkavállalók az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel összefüggő jogaik és érdekeik képviseletére jogosultak maguk közül a következők szerint képviselőt vagy képviselőket (a továbbiakban: munkavédelmi képviselő) választani: a) munkavédelmi képviselő választást kell tartani minden munkáltatónál, ahol a munkavállalók létszáma legalább húsz fő. A választás lebonyolítása és a feltételek biztosítása a munkáltató kötelezettsége; 51

b) amennyiben húsz főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató munkáltatónál a munkavédelmi képviselő választást a munkáltatónál működő szakszervezet, üzemi megbízott vagy ezek hiányában a munkavállalók többsége kezdeményezi, a választás megtartásával kapcsolatos, az a) pontban meghatározott kötelezettség a munkáltatót terheli; c) a húsz főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató munkáltatónál – amennyiben nem kerül sor munkavédelmi képviselő választásra – a munkáltatónak a 70. §-ban meghatározottak szerint kell a munkavállalókkal tanácskoznia; (2) A munkavédelmi képviselő választására az Mt. 238. §-át kell alkalmazni azzal, hogy az Mt. 238. § (2) bekezdésében foglaltakon túl nem választható munkavédelmi képviselővé az, aki a munkáltatónál munkaviszony keretében főtevékenységként a munkáltató megbízásából munkavédelmi feladatokat lát el. (3) A munkavédelmi képviselőt egyenlő, titkos és közvetlen szavazással öt évre választják. A megválasztott munkavédelmi képviselők személyéről a munkavállalókat tájékoztatni kell. A munkavédelmi képviselők megválasztásának, megbízatása megszűnésének, visszahívásának rendjére, működési területére az Mt.-nek az üzemi tanács tagjaira, illetve az üzemi megbízottra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, ideértve a központi munkavédelmi bizottság megalakításának lehetőségét is. (4) Amennyiben a munkavédelmi képviselők száma eléri a hármat, úgy munkahelyi munkavédelmi bizottságot (a továbbiakban: bizottság) hozhatnak létre. Bizottság létrehozása esetén a munkavédelmi képviselőt megillető jogokat — ha azok a munkavállalók összességét érintik — a bizottság gyakorolja. 52

(5) A bizottság tárgyalásán — a bizottság kezdeményezésére — a munkáltató vagy hatáskörrel rendelkező megbízottja köteles részt venni. Mvt.70/B. § (1) Annál a munkáltatónál, ahol a foglalkoztatottak száma legalább húsz fő, és munkavédelmi képviselők működnek, a munkáltató össz munkáltatói szinten paritásos munkavédelmi testületet (a továbbiakban: testület) hoz létre, amelyben egyenlő számban vesznek részt a munkavállalók és a munkáltató képviselői. (4) A munkáltató köteles a testületbe döntésre jogosult vezető állású munkavállalót (Mt. 208. §), továbbá munkáltatói munkavédelmi feladatokat részben vagy egészben ellátó személyt (intézkedésre jogosult munkairányítót, illetve a munkáltatóval szervezett munkavégzésre irányuló jogviszonyban lévő munkavédelmi szakembert) kijelölni. A munkáltató számára rendszeres munkavédelmi szolgáltatást nyújtó szakemberek meghívottként vesznek részt a testület munkájában. (5) A testület rendes és póttagjainak megbízatása öt évre szól. (7) A testület az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó érdekegyeztető tevékenysége keretében: a) rendszeresen, de évente legalább egy alkalommal értékeli a munkahelyi munkavédelmi helyzet és tevékenység alakulását, és az ezzel összefüggő lehetséges intézkedéseket; b) megvitatja a munkahelyi munkavédelmi programot, figyelemmel kíséri annak megvalósítását; c) állást foglal a munkavédelmet érintő belső szabályok tervezetéről. (8) A testület működése nem érinti a munkavédelmi képviselő, a munkahelyi munkavédelmi bizottság jogállását, valamint a munkáltatónak a munkavédelmi követelmények megvalósításáért e törvényben meghatározott felelősségét. 53

Mvt.72. §. (1) A munkavédelmi képviselő – a 70. §-ban leírtakat is figyelembe véve – jogosult meggyőződni a munkahelyeken az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek érvényesüléséről, így különösen – a munkahelyek, a munkaeszközök és egyéni védőeszközök biztonságos állapotáról; – az egészség megóvására, illetőleg a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzésére tett intézkedések végrehajtásáról; – a munkavállalóknak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre történő felkészítéséről és felkészültségéről. (2) A munkavédelmi képviselő az (1) bekezdésben meghatározott jogának gyakorlása keretében a) működési területén a munkahelyekre munkaidőben beléphet, tájékozódhat az ott dolgozó munkavállalóktól; b) részt vehet a munkáltató azon döntései előkészítésében, amelyek hatással lehetnek a munkavállalók egészségére és biztonságára, ideértve a szakemberek előírt foglalkoztatására (8. §, 57–58. §-ok), a munkavédelmi oktatás (55. §) megtervezésére és megszervezésére, az új munkahelyek létesítésére vonatkozó döntéseket is; c) tájékoztatást kérhet a munkáltatótól minden kérdésben, amely érinti az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzést; d) véleményt nyilváníthat, kezdeményezheti a munkáltatónál a szükséges intézkedés megtételét; e) részt vehet a munkabalesetek kivizsgálásában, az arra jogosult kezdeményezésére közreműködhet a foglalkozási megbetegedés körülményeinek feltárásában; f) indokolt esetben a hatáskörrel rendelkező munkavédelmi hatósághoz fordulhat. 54

g) a hatósági ellenőrzés során az ellenőrzést végző személlyel közölheti észrevételeit. (3) A munkavédelmi képviselő (bizottság) jogosult az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel összefüggő kérdésekben a munkáltatóval történő előzetes megállapodás alapján szakértőt igénybe venni, továbbá ilyen kérdésekben megbeszélést folytatni a munkavédelmi hatósággal. (4) Amennyiben a munkáltató a 2. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettsége keretében munkavédelmi szabályzatban határozza meg a követelmények megvalósításának módját, úgy e szabályzat kiadásához a munkavédelmi képviselő (bizottság) egyetértése szükséges. Mvt.73. § (1) A munkavédelmi képviselőnek (bizottságnak) a 72. § (2) bekezdés c)–e) pontjaiban meghatározott kezdeményezésére a munkáltatónak intézkednie vagy 8 napon belül válaszolnia kell. (2) Amennyiben a kezdeményezéssel a munkáltató nem ért egyet, álláspontjának indokait — kivéve az azonnali intézkedést követelő esetben — írásban köteles közölni. 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről 236. §. (1) A munkavállalók a munkáltatónál vagy a munkáltató önálló telephelyén, részlegénél (a továbbiakban: telephely), ha a munkavállalóknak a választási bizottság megalakítását megelőző félévre számított átlagos létszáma a tizenöt főt meghaladja, üzemi megbízottat, ha az ötven főt meghaladja, üzemi tanácsot választanak. 55

(2) Önállónak minősül a munkáltató telephelye, ha vezetője az üzemi tanácsot megillető egyes részvételi jogok tekintetében jogkörrel rendelkezik. (3) Az üzemi tanácsot öt évre választják. (4) Az üzemi tanács választásával és működésével kapcsolatos indokolt költségek a munkáltatót terhelik. 237. §. (1) Az üzemi tanács tagjainak száma, ha a munkavállalók 236. § (1) bekezdés szerinti létszáma a) a száz főt nem haladja meg, három, b) a háromszáz főt nem haladja meg, öt, c) az ötszáz főt nem haladja meg, hét, d) az ezer főt nem haladja meg, kilenc, e) a kétezer főt nem haladja meg, tizenegy, f) a kétezer főt meghaladja, tizenhárom. (2) Új üzemi tanácstagot kell választani, ha a munkavállalók és az üzemi tanács tagjainak létszáma legalább hat hónapon át a munkavállalók létszámnövekedése miatt nincs összhangban az (1) bekezdésben foglaltakkal. 238. §. (1) Üzemi tanácstaggá az a cselekvőképes munkavállaló választható, aki – az újonnan alakult munkáltatót kivéve – legalább hat hónapja a munkáltatóval munkaviszonyban áll és az adott telephelyen dolgozik. 56

Kémiai biztonság, - jogszabályok - veszélyes anyaggal/keverékkel végzett tevékenység végzés feltételei - kémiai biztonság a gyakorlatban, - munkahelyen alkalmazandó biztonsági és egészségvédelmi jelzésekről 2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról 1. §. (1) E törvény alkalmazásakor az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: REACH) 3. cikke és az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: CLP) 2. cikke szerinti fogalom meghatározásokat kell alkalmazni a keverék, regisztráló, gyártó, importőr, továbbfelhasználó, forgalomba hozatal, forgalmazó kifejezések tekintetében. 2) E törvény alkalmazásában: a) kémiai biztonság: a kemizációból, a vegyi anyagok életciklusából származó, a környezetet és az ember egészségét károsító kockázatok csökkentését, elkerülését célul kitűző, illetőleg megvalósító intézmények, tevékenységek olyan összessége, amely egyidejűleg tekintetbe veszi a fejlődés fenntarthatóságának szükségességét, c) veszélyes anyag: valamennyi, a 3. § alapján veszélyesként osztályozott anyag, d) veszélyes keverék: egy vagy több veszélyes anyagot tartalmazó keverék vagy oldat, amely az osztályozás során veszélyes besorolást kap, 57

e) közösségi jegyzék: a CLP VI e) közösségi jegyzék: a CLP VI. melléklete szerinti harmonizált osztályozási és címkézési jegyzék, f) biztonsági adatlap: a REACH 31. cikkében foglaltaknak megfelelően összeállított, magyar nyelvű dokumentum, 2. §. (1) A REACH és a CLP e törvénnyel együttesen alkalmazandó. 10. §. (1) 2010. december 1-jétől a veszélyes anyag csak abban az esetben hozható forgalomba, ha azt a CLP szerint címkézték és csomagolták. Az e törvény előírásainak megfelelően osztályozott, címkézett és csomagolt, 2010. december 1-je előtt forgalomba hozott veszélyes anyagot 2012. december 1-jéig nem kell újracímkézni és újracsomagolni. (2) 2015. június 1-jétől a veszélyes keverékek csak abban az esetben hozhatók forgalomba, ha a CLP szerint címkézték és csomagolták azokat. Az e törvény előírásainak megfelelően osztályozott, címkézett és csomagolt, 2015. június 1-je előtt forgalomba hozott veszélyes keverékeket 2017. június 1-jéig nem kell újracímkézni és újracsomagolni. 19. §. (1) A veszélyes anyag egész életciklusa alatt a veszélyes anyagokkal, illetve a veszélyes keverékekkel végzendő tevékenység megkezdése előtt a tevékenységet végző az adott tevékenység emberi egészséget és környezetet károsító kockázatairól becslést készít, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) rendelkezéseire figyelemmel. A kockázatbecslés elvégzéséért szervezett munkavégzés esetén a munkáltató, egyéb esetben a vállalkozó, nem vállalkozás keretében végzett tevékenység esetén a tevékenységet végző a felelős. 58

(2) A kockázatbecslés érdekében a következők elvégzése szükséges: a) a veszély azonosítása; b) az expozíció-hatás (koncentráció/dózis-hatás) összefüggés elemzése; c) az expozíció becslése; d) a kockázat minőségi, illetve mennyiségi jellemzése. 20. §. (3) A veszélyes anyaggal, illetve a veszélyes keverékkel kapcsolatos tevékenységet úgy kell megtervezni és végezni, hogy a tevékenység az azt végzők és más személyek egészségét ne veszélyeztesse, a környezet károsodását, illetve szennyezését ne idézze elő, illetőleg annak kockázatát ne növelje meg. A tevékenység egészséget nem veszélyeztető és biztonságos végrehajtásáért, valamint a környezet védelméért szervezett munkavégzés keretében végzett tevékenység esetén a munkáltató, nem szervezett munkavégzés esetén a vállalkozó, illetve – egyéb nem szervezett munkavégzés esetén – a munkavégző a felelős. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1907/2006/EK RENDELETE (2006. december 18.) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről /REACH/ 59

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1272/2008/EK RENDELETE (2008 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1272/2008/EK RENDELETE (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/ 45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról /CLP/ 44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól 1. §. (1) E rendelet alkalmazásában a) foglalkozásszerű felhasználó: aki foglalkozása körében veszélyes anyaggal, illetve veszélyes keverékkel tevékenységet végez, illetve foglalkozása vagy tevékenységi körében szervezett munkavégzésben veszélyes anyaggal, illetve veszélyes keverékkel végzett tevékenység céljából munkavállalót foglalkoztat, 25/2000. (IX. 30.) EüM–SZCSM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról 2. §. (1) E rendelet hatálya – a (2)–(3) bekezdésekben foglalt kivétellel – kiterjed minden olyan tevékenységre, amelynek során az Mvt. szerinti szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatott, illetve a munkavégzés hatókörében tartózkodó személyt (a továbbiakban: munkavállaló) veszélyes anyag és veszélyes keverék hatása érheti. 5. §. (1) A munkáltató köteles a veszélyes anyagok munka közbeni alkalmazásából eredő kockázatokat felkutatni, megbecsülni és értékelni az Mvt. 54. § (2) bekezdésével összhangban. A kockázatbecslést az alábbiak figyelembevételével kell elvégezni 60

a) veszély azonosítása, b) az expozíció-hatás (koncentráció/dózishatás) összefüggés elemzése, c) az expozíció becslése, d) a kockázat értékelése: minőségi, illetve mennyiségi jellemzése. 7. §. 1) A munkáltató gondoskodik a munkahelyen a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető veszélyes anyagok által előidézett kockázatok megszüntetéséről vagy minimumra történő csökkentéséről. 11. §. A munkavállaló a) a tőle elvárható módon ügyel saját maga és a munkavégzés hatókörében tartózkodók biztonságára és egészségére, illetőleg a környezet védelmére, b) a rendelkezésére bocsátott egyéni védőeszközöket és biztonsági berendezéseket megfelelően alkalmazza, c) haladéktalanul közöl munkahelyi vezetőjével minden olyan körülményt, amely véleménye szerint egészségkárosító vagy baleseti veszéllyel járhat, és amelyet nem tud megszüntetni. 12. §. (1) A veszélyes anyag expozíciójának kitett munkavállaló orvosi alkalmasságának ellenőrzésére a külön jogszabály előírásait kell alkalmazni. 61

(2) Amennyiben az egészségügyi ellenőrzés eredményeként a munkavállalónál veszélyes anyaggal végzett munkából eredő expozíció következményeként a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa megbetegedést vagy egészségre káros hatást, illetve biológiai határérték-túllépést észlel, a munkáltató köteles a) az 5. §-ban szereplő kockázatbecslést újra elvégezni, b) a 6–7. §-okban előírt, a kockázat megszüntetésére, illetve csökkentésére hozott intézkedéseket felülvizsgálni, 62

- alpintechnikai tevékenység - fokozott biológiai kockázattal járó 6. Speciális kockázatok - alpintechnikai tevékenység - fokozott biológiai kockázattal járó - rákkeltő anyagok használata - túlnyomásos térben végzett munka 11/2003. (IX. 12.) FMM rendelet az ipari alpintechnikai tevékenység biztonsági szabályzatáról 9. §. (1) Alpintechnikát csak az az ipari alpinista, ipari alpinista segéd, illetve ipari alpinista gyakornok végezhet, aki az előzetes és időszakos munkaköri, illetve szakmai alkalmasság orvosi vizsgálata alapján arra alkalmas. (2) Ipari alpinista segéd és ipari alpinista gyakornok alpintechnikát csak ipari alpinista irányítása és felügyelete mellett végezhet. (3) Az (1) bekezdés szerinti feltételeken túlmenően elölmászást csak az e tevékenységre kiképzett ipari alpinista végezhet. 63

61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről 3. §. (1) Annak érdekében, hogy a munkavállaló biztonságát és egészségét fenyegető kockázatot meg lehessen becsülni, továbbá a szükséges intézkedések meghatározhatók legyenek, a munkáltatónak minden olyan tevékenységnél, amely feltehetően biológiai tényezők kockázatával jár, meg kell határoznia a munkavállalókat, illetve munkát végző személyeket (a továbbiakban együtt: munkavállaló) érő expozíció jellegét, időtartamát és – amennyiben lehetséges – mértékét 9. §. (1) A munkáltató gondoskodik arról, hogy a munkavállaló, illetve a munkavédelmi képviselő – elsősorban tájékoztatás és oktatás formájában – elégséges és megfelelő képzést kapjon a) az egészséget fenyegető kockázatokról, b) az expozíció megelőzését szolgáló intézkedésekről, c) a higiénére vonatkozó előírásokról, d) az egyéni védőeszköz viseléséről és használatáról, e) az előre nem látható veszélyhelyzetekben teendő intézkedésekről, illetve a veszélyhelyzetek megelőzéséről, f) a 10. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségről, továbbá a 10. § (4) bekezdésében meghatározott jogairól. (2) Az (1) bekezdés szerinti képzésben kell részesíteni a munkavállalót, illetve képviselőit a) a munkavállaló biológiai tényezőkkel való tevékenységének megkezdésekor, b) új kockázatok megjelenésekor vagy a kockázatok megváltozásakor, továbbá 64

c) a rendkívüli eseményeket követően c) a rendkívüli eseményeket követően. (3) Az (1) bekezdés szerinti oktatás megtörténtét írásban kell dokumentálni. 51/2013. (VII. 15.) EMMI rendelet az egészségügyi szolgáltatás keretében használt, éles vagy hegyes munkaeszközök által okozott sérülések megelőzésére, az ilyen eszközök használatából eredő kockázatok kezelésére, valamint az egészségügyi tevékenységet végző személyek tájékoztatására és képzésére vonatkozó követelményekről 1. §. E rendelet hatálya kiterjed a) a munkavállalót foglalkoztató egészségügyi szolgáltatóra, b) az egészségügyi szolgáltatónál közalkalmazotti jogviszonyban, munkaviszonyban, közszolgálati jogviszonyban, kormányzati szolgálati viszonyban, valamint szolgálati jogviszonyban foglalkoztatott, egészségügyi tevékenységet végző természetes személyre, c) a b) pont hatálya alá nem tartozó, az egészségügyi szolgáltatónál a szolgáltató működőképességének, illetve az egészségügyi szolgáltatások üzemeltetésének biztosítása céljából munkavégzésre irányuló jogviszony alapján tevékenységet végző természetes személyre, és d) a közvetlenül az egészségügyi ágazathoz kapcsolódó szolgáltatásokban és tevékenységekben részt vevő gyakornokokra és tanulókra. 3. §. (1) A munkavégzés során az éles vagy hegyes eszközök által a munkavállalóknak okozott sérülések és fertőzések kockázatának megszüntetéséhez vagy minimálisra csökkentéséhez elsődlegesen az expozíció megelőzésére kell törekedni. 65

(2) A munkáltatónak gondoskodnia kell a munkavállalók éles vagy hegyes eszközökkel történő biztonságos és az egészséget nem veszélyeztető munkavégzésének feltételeiről. (3) A munkavállalók munkavégzésük során az éles vagy hegyes eszközök használatára vonatkozó szabályok betartásával óvják a maguk és az általuk ellátott személyek biztonságát. (4) A munkáltatók és a munkavállalók képviselői együttműködnek az éles vagy hegyes eszközök által okozott sérülések és fertőzések megelőzésében, a biztonságos munkakörülmények kialakításában, fenntartásában, illetve a bekövetkezett sérülések dokumentálásában, kivizsgálásában és bejelentésében. 4. §. (1) Az egészségügyi szolgáltató az éles vagy hegyes eszközök kiválasztásakor, ezt követően a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről szóló rendeletben előírt gyakorisággal értékeli a munkavállalók biztonságát és egészségét érintő kockázatokat. (2) A kockázatértékelésnek figyelembe kell vennie az adott egészségügyi szolgáltatónál alkalmazott technológiát, az expozíció meghatározását, az expozíció jellegét, mértékét, tartalmát, a munkaszervezést, a munkakörülményeket, a képesítések szintjét, a munkához kapcsolódó pszichoszociális tényezőket, valamint a munkakörnyezethez kapcsolódó tényezők hatásait. (3) A kockázatértékelés tartalmazza: a) a munkáltatónál használt, e rendelet hatálya alá tartozó éles vagy hegyes eszközök felsorolását, b) az a) pont szerinti éles vagy hegyes eszközönként az esetleges expozíció kockázatának meghatározását, 66

c) azon, az egészségügyi szolgáltató által nyújtott egészségügyi ellátások részét képező egészségügyi tevékenységeket magukban foglaló szakmák felsorolását, amelyek érintik vagy érinthetik az expozíciónak kitett munkavállalók egyes csoportjait és d) az a) pont szerinti éles vagy hegyes eszközök közül azok felsorolását, amelyek alternatív, illetve biztonságosabb eszközökkel helyettesíthetők, továbbá ha helyettesítésük nem lehetséges, annak indokolását. 8. §. (1) A munkáltató gondoskodik arról, hogy a munkavállaló és a munkavédelmi képviselő – tájékoztatás és képzés (a továbbiakban együtt: képzés) formájában – elégséges és megfelelő információt kapjon a) az egészséget fenyegető kockázatokról, b) az expozíció megelőzését szolgáló intézkedésekről, c) az éles vagy hegyes eszközök biztonságos használatára vonatkozó előírásokról, d) az egyéni védőeszköz viseléséről és használatáról, e) az előre nem látható veszélyhelyzetek megelőzéséről, f) az éles vagy hegyes eszközök által okozott sérülések esetén teendő intézkedésekről és g) a vonatkozó hatályos jogszabályi rendelkezésekről. (2) A munkáltatónak a munkavállalót a munkába állás előtt, ezt követően évente kell képzésben részesítenie, és annak elvégzését írásban kell dokumentálnia. (3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően a munkáltató a munkavállalót soron kívül képzésben részesíti a) új kockázatok megjelenésekor vagy a kockázatok megváltozásakor, továbbá 67

b) a munkavállaló használatában lévő éles vagy hegyes eszköz által okozott sérülést követően. 26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről 3. §. (1) E rendelet hatálya kiterjed – a (3) bekezdésben foglaltak kivételével – az Mvt. alapján történő szervezett munkavégzésre, amelynek során a munkavállaló rákkeltőknek van vagy lehet kitéve. (2) E rendelet előírásait a munkavégzés hatókörében tartózkodó személyekre is alkalmazni kell. (3) E rendelet hatálya nem terjed ki a) az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény hatálya alá tartozó tevékenységekre, illetve tevékenységet végző személyekre. 4. §. (1) Minden olyan tevékenység esetében, amelynek során feltételezhető a munkavállaló rákkeltővel történő expozíciója, a munkáltató köteles kockázatbecslést végezni, így a) a veszélyt azonosítani, b) elemezni az expozíció-hatás összefüggést, c) expozíció becslést végezni, d) értékelni a kockázatot (minőségileg jellemezni vagy mennyiségileg meghatározni). 68

6/1987. (VI. 24. ) EüM rendelet a keszonmunkákról 1. § 6/1987. (VI. 24.) EüM rendelet a keszonmunkákról 1. §. A rendelet hatálya kiterjed minden olyan munkahelyre, ahol keszonmunkát végeznek. 2. §. A keszonmunkákra vonatkozó előírásokat az e rendelet mellékleteként kiadott szabályzat tartalmazza. 31/2001. (X. 3.) EüM rendelet az egészségügyi szolgáltatások nyújtása során ionizáló sugárzásnak kitett személyek egészségének védelméről 1. §. (1) E rendelet hatálya kiterjed minden olyan személy sugárterhelésére, aki a) orvosi vizsgálaton, illetve kezelésben, b) munkaköri és egyéb alkalmassági vizsgálaton, c) egészségügyi szűrővizsgálaton, d) igazságügyi orvosszakértői vizsgálaton, illetőleg e) orvostudományi kutatási programban vesz részt. (2) A rendelet hatálya kiterjed annak a személynek a sugárterhelésére is, aki az (1) bekezdésben meghatározott személyt a sugárterhelés alatt nem munkaköri kötelezettsége körében, önkéntesen segíti. 69

22/2010. (V. 7.) EüM rendelet a munkavállalókat érő mesterséges optikai sugárzás expozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről 6. §. (1) A munkáltatónak olyan kockázatértékeléssel kell rendelkeznie, amely az 5. § alapján meghatározott becslési, mérési, illetve számítási adatokon alapul, és amely tartalmazza a szükséges intézkedések meghatározását. A kockázatértékelést az Mvt. 54. § (3) bekezdésében előírt indokolt esetben és meghatározott gyakorisággal felül kell vizsgálni. A kockázatértékelésnek – beleértve az annak alapját képező adatokat is – papír alapú adathordozón hozzáférhetőnek kell lennie, és azt meg kell őrizni a mesterséges optikai sugárzást kibocsátó berendezés használatának befejezését követő 5 évig. 70

7. Pszichikai megterheléses munkavégzés - a legnagyobb kóroki tényező - Példák képernyős munkavégzés emberekkel foglalkozás stb. Mvt.87. § E törvény alkalmazásában: 1/H. Pszichoszociális kockázat: a munkavállalót a munkahelyén érő azon hatások (konfliktusok, munkaszervezés, munkarend, foglalkoztatási jogviszony bizonytalansága stb.) összessége, amelyek befolyásolják az e hatásokra adott válaszreakcióit, illetőleg ezzel összefüggésben stressz, munkabaleset, lelki eredetű szervi (pszichoszomatikus) megbetegedés következhet be. 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről 6. §. (1) A szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatottak időszakos alkalmassági vizsgálaton vesznek részt a munkaköri alkalmasság újbóli véleményezése céljából. Az időszakos vizsgálatokat f) a pszichoszociális kóroki tényezők hatásának kitett, a 6. számú melléklet szerinti munkavállalónál évente, . 71

1. Különösen nagy felelősség viselése emberekért, anyagi értékekért. 5. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez Fokozott pszichés terheléssel járó tevékenységek* 1. Különösen nagy felelősség viselése emberekért, anyagi értékekért. 2. Döntés szükségessége a) nehezen áttekinthető helyzetben, b) új helyzetekben, c) hiányos információk alapján, d) ellentmondó információk alapján, e) bonyolult szabályok, összefüggések utasítások alapján, f) egymást gyorsan követő problémákban. 3. Alkotó szellemi tevékenység a) zavaró ingerek környezetében, b) különösen bonyolult szabályok, utasítások alapján. 4. Rutin szellemi munka a) időkényszer viszonyai között, b) rövid idejű, egyszerű feladat változtatás nélküli állandó ismétlésével, c) tartósan szükséges akaratlagos figyelemmel. 72

6. Képernyős munkahelyeken történő munkavégzés. 5. Különböző munkaeszközök, technológiai folyamatok pontos, gyors váltogatása időkényszer vagy különleges figyelmi követelmény, illetve fokozott felelősség eseteiben. 6. Képernyős munkahelyeken történő munkavégzés. 7. Emberekkel foglalkozás kötelezettsége konfliktusveszélyes helyzetben. 8. Testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- és más fogyatékos személyek nevelési-oktatási, ápolási-gondozási, rehabilitációs intézményeiben, javító intézetekben nevelési, oktatási tevékenységet végzők. 9. Szakképzett ápolói munkát végzők elmeosztályokon, elmeszociális otthonokban, súlyos fogyatékosok szociális intézményeiben, szociális otthonok munkavállalói, traumatológiai, intenzív osztályokon, krónikus és baleseti belgyógyászati osztályokon (öngyilkossági kísérletet tett betegeket ellátó osztályokon), onkológiai osztályokon, detoxikálókban, krónikus elmegyógyászati osztályokon, valamint drogambulancián, illetve -osztályokon. Főként a 89/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet 4. számú melléklete szerinti ,,D'' foglalkozás-egészségi osztályba tartozók esetében fordulnak elő 6. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez Pszichoszociális kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók 1. A gazdálkodó szervezet hierarchizáltságából, belső kapcsolatrendszeréből adódó konfliktusszituációk érintettjei. 2. Családtól távol, országon belül vagy kívül tartósan munkát végzők, a túlmunka esetenkénti igényével, rendszertelen étkezési, komfortot nélkülöző pihenési lehetőséggel. 3. Hajléktalan munkavállalók. 4. Külföldről áttelepült munkavállalók, az áttelepülést követő első 2 évben. 5. Állami gondozásból kikerült, munkába állt személyek, a munkába állást követő 3 évben. 73

Honnan eredhetnek a pszicho szociális kockázati tényezők? /dán felmérés alapján/ Forrás Okok I. Munkahelyi követelmények Mennyiségi elvárás  Munka tempó  Érzelmi megterhelés II. Szervezet és munkakör Hatáskör (Kontroll)  Fejlődési lehetőségek  A munka értelmessége  Munkahely iránti elkötelezettség III. Együttműködés és vezetés Előreláthatóság  Jutalmazás (elismerés)  Munkakör egyértelműsége  Szerepkonfliktus  A vezetés minősége  Támogatás a felettestől  Támogatás a munkatársaktól  Munkahelyi közösség IV. Munka-magánélet egyensúly Munkahelyi elégedettség  Munkahely-család konfliktus V. Bizalmi légkör Vezetés iránti bizalom  Munkatársak közötti kölcsönös bizalom  Igazságosság és tisztelet VI. Erőszak és zaklatás Szexuális zaklatás  Erőszakos fenyegetés  Fizikai eröszak  Szekálás (terrorizálás) VII. Egészségi állapot, jóllét Önbecsült egészségi állapot  Kiégés  Stressz  Alvászavarok 74

50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről 1. §. (1) E rendelet hatálya kiterjed – a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel – a) minden olyan, az Mvt. 87. §-ának 9. pontja szerinti szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatott munkavállalóra, aki napi munkaidejéből legalább 4 órán keresztül rendszeresen képernyős eszközt használ, továbbá b) az a) pont szerinti munkavállalót foglalkoztató minden munkáltatóra. (2) E rendelet hatálya nem terjed ki a következő gépeket, illetőleg eszközöket működtető (használó) munkáltatóra és munkavállalóra: a) a járművek vagy munkagépek vezető-, illetve kezelőfülkéi, b) a szállítóeszközökön lévő számítógépes rendszerek, c) az elsősorban közhasználatra szánt számítógépes rendszerek, d) hordozható rendszerek, amelyeket a munkahelyen nem tartósan használnak, e) számológépek, pénztárgépek és olyan egyéb készülékek, amelyek – azok közvetlen használatát biztosító – kisméretű, adatokat vagy mérési eredményeket mutató képernyővel vannak ellátva, továbbá f) az ,,ablakos írógépek'' elnevezésű, hagyományos típusú elektromos, elektronikus írógépek. 2. §. E rendelet alkalmazásában a) képernyős eszköz: számjegy-, betű-, grafikus képsorokat képernyőn megjelenítő készülék, függetlenül az alkalmazott megjelenítési folyamattól; 75

b) képernyős munkahely: olyan munkaeszközök együttese, amelyhez a képernyős eszközön kívül csatlakozhat adatbeviteli eszköz (billentyűzet, scanner, kamera, egyéb adatbeviteli eszköz), egyéb perifériák (mutatóeszköz, nyomtató, plotter, lemezegység, modem stb.), esetleges tartozékok, ember-gép kapcsolatot meghatározó szoftver, irattartó, munkaszék, munkaasztal vagy munkafelület, telefon, valamint a közvetlen munkakörnyezet; c) képernyős munkakör: olyan munkakör, amely a munkavállaló napi munkaidejéből legalább négy órában képernyős munkahelyen képernyős eszköz használatát igényli, ideértve a képernyő figyelésével végzett munkát is; d) képernyő előtti munkavégzéshez éleslátást biztosító szemüveg: a szemészeti szakvizsgálat eredményeként meghatározott, a képernyő előtti munkavégzéshez szükséges szemüveglencse, és ennek a lencsének a rendeltetésszerű használatához szükséges keret, ide nem értve a munkavállaló által a képernyő előtti munkavégzéstől függetlenül egyébként is használt szemüveget vagy kontaktlencsét. 3. §. A munkáltató az Mvt. 54. §-ának (2) bekezdése szerinti kockázatbecslés, értékelés során, valamint a képernyős munkahelyen történő munkavégzés egészségi és biztonsági feltételeinek rendszeres ellenőrzése alkalmával folyamatosan vizsgálja az alábbi kockázatok előfordulását: a) látásromlást előidéző tényezők, b) pszichés (mentális) megterhelés, c) fizikai állapotromlást előidéző tényezők. 76

4. §. (1) A munkáltató a munkafolyamatokat úgy szervezi meg, hogy a folyamatos képernyő előtti munkavégzést óránként legalább tízperces – a (2) bekezdésben foglalt esetkör kivételével össze nem vonható – szünetek szakítsák meg, továbbá a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje a napi hat órát ne haladja meg. 5. §. (1) A munkáltató köteles – a külön jogszabályban előírtak figyelembevételével – a foglalkozás-egészségügyi orvosnál (a továbbiakban: orvos) kezdeményezni a munkavállaló szem- és látásvizsgálatának elvégzését a) a képernyős munkakörben történő foglalkoztatás megkezdése előtt, b) ezt követően kétévenként, c) amennyiben olyan látási panasza jelentkezik, amely a képernyős munkával hozható összefüggésbe. 10. §. (3) A 2001. január 1. napját követően létesített új képernyős munkahelynek meg kell felelnie a mellékletben meghatározott egészségügyi és biztonsági követelményeknek 77

Köszönöm a figyelmet! Sikeres tesztírást kívánok!