Az „északi periféria” Skandinávia alkotmánytörténetének vázlata a keresztény államok létrejöttétől a 16. századig (Képes György előadása)

A KÖZÉPKORI Európa régiói Copyright: PROF. Mezey barna Északi periféria: Skandinávia Keleti periféria: KK.Eur. Nyugati periféria: Anglia Nyugati frank bir. (Franciao.) Keleti frank bir. (Németo.) Oroszok Európa centrum Balkán Ibéria Déli periféria: Itália Bizánc centrum Arab kalifátus centrum

KIK LAKTÁK SKANDINÁVIÁT A KÖZÉPKOR HAJNALÁN? normannok („északi emberek”) svédek: a tavak mentén sveák (Mälaren-tó környéke) és göták (Vättern-tó két oldala) norvégok: a fjordoknál kb. 30 fjordmenti kiskirályság (fylke) – lásd előző térkép! dánok: a tengerszorosok partjainál Jylland, a szigetek (legnagyobb: Sjælland) és Skåne/land (1658-tól Svédország) lakói hajós „kalandozások” (magyar eufemizmus) rablóhadjáratok kereskedelmi utak (rabszolgák és egyéb cikkek adásvétele) fő hajós útvonalak (tengeri és folyami): K: Balti-térség és Kelet-Európa irányában, Volga-folyóig (elsősorban a svédek, ők alapítják meg Novgorodot és Kijevet) Ny: Atlanti-térség (Anglia, Franciaország /911: Normandia/, Izland, Grönland, Észak-Amerika) (elsősorban a dánok és a norvégok, utóbbiak alapítják meg Dublint) D: Mediterráneum (Ibériai-félsziget, Dél-Itália, Bizánc)

Az „északi periféria” általános jellemzői főbb tevékenységek: rablóhadjáratok: gyarmatosítás, zsákmány- és fogolyszerzés kereskedelem: tengeri kereskedelem ellenőrzése, városalapítások földrajzi adottságok: Skandináv-félsziget: hegyvidék, erdőségek, tenger (nagyrészt mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területek) Dánia: mezőgazdaságra is alkalmas, termékeny területek Balti-térség: kereskedelmi útvonal, rivalizálás a vend (szláv) kereskedőkkel, majd a középkorban az észak-német kereskedővárosokkal (Hanza) germán/viking társadalmi struktúra: előkelők: hadvezérek, törzsi és egyben katonai vezetők (idoneitás), a hajók parancsnokai szabadok: teljes saját lakosság (a férfiak: szabad harcosok) szolgák: a hadjáratok során szerzett hadifoglyok (idegenek)

skandinávia középkori történelmének vázlata

DÁNIA Viking kor: Középkori keresztény királyság kora: 7. századtól: városok, erődítmények – Jylland, Skåne, szigetek 811: dán–frank szerződés 9. század közepétől: dán támadások, hadisarc, hódítások 934-től Öreg Gorm uralkodása, országegyesítés kezdete („Tanmarkar but”) Középkori keresztény királyság kora: 965 k.: Kékfogú Harald felveszi a kereszténységet 11. század eleje: Nagy Knud uralkodása 11. század második fele: egyházmegyék rendszerének kialakulása 1104: a lundi érsekség megalapítása 1157–1241: a Valdemárok kora (Valdemarstiden), aranykor 1241: Jyske Lov (jyllandi jogkönyv), „az országot törvénnyel kell építeni” Rendi állam időszaka: 1282: Erik Klipping håndfæstningje („a dán Magna Carta”) 1340–1375: IV. Valdemár (Valdemar Atterdag) uralkodása 1397–1520: kalmari unió (dán–norvég–svéd perszonálunió)

SVÉDORSZÁG Viking kor: Középkori keresztény királyság kora: 500 körül: első említés a sveák királyságáról, Yngling-dinasztia 9. század közepétől: kalandozások, Novgorod és Kijev alapítása 994–1022: Olof Skotkönung az első közös (svea és göta) király Középkori keresztény királyság kora: 1008: Olof Skotkönung felveszi a kereszténységet 11–13. század: polgárháborús időszakok 1130–1156: Sverker (egy östergötlandi paraszt fia) egész Svédország királya 1164: az uppsalai érsekség létrejötte Rendi állam időszaka: 1250: Birger jarl fiát választják királlyá, de facto Birger jarl uralkodik 1280: III. Magnus (Birgersson) adómentességet biztosít a nemeseknek (frälse) 1319–1364: IV. Magnus (Eriksson) uralkodása, svéd–norvég perszonálunió 1350: Magnus Erikssons landslag – országos törvénykönyv 1397–1520: kalmari unió

NORVÉGIA Viking kor: Középkori keresztény királyság kora: 793: az első regisztrált viking támadás (Lindisfarne ellen) 9–10. század: kalandozások az atlanti térségben, 1000 k.: Amerika! 885 k.: Széphajú Harald legyőzi a rivális vezéreket, első közös uralkodó Középkori keresztény királyság kora: 1015: II. Olaf (Haraldsson) felveszi a kereszténységet 1066 (Stanford Bridge-i csata) után válság 1153: nidarosi (trondheimi) érsekség megalapítása Rendi állam időszaka: 1240: Haakon (Haakonsson) véget vet a polgárháborúnak 1260: trónöröklési törvény, Norvégia örökletes királyság lesz 1274: Magnus (Haakonsson) egységes jogkönyve 1319-től svéd–norvég perszonálunió (Magnus Eriksson) 1380-tól dán–norvég perszonálunió (Olaf Haakonsson, Magnus unokája) 1397–1520: kalmari unió

SKANDINÁVIA társadalMA A KÖZÉPKORBAN

NEMESSÉG herremand: úr (herre) vagy hadsereg (hær) szóból ered; szavazata ugyanannyit ért a gyűléseken, mint bármely más szabadé 12. század: skattefrihed, a katonai szolgálatért cserébe kapott adómentesség – ez különbözteti meg őket a többi társadalmi rétegtől differenciálódás, az országos ügyekbe beleszóló arisztokrata réteg létrejötte Norvégiában a 14. századig fennmarad a hird (királyi kíséret) Dániában és Svédországban szokássá válik „az ország legjobbjaival” (meliores regni) tanácskozni Danehof országtanács 15. század: nemesség zárttá válása

EGYHÁZ 10–11. század: kereszténység felvétele, egyházszervezet kiépülése (kirke) Privilégiumok: Dánia: 1080-as évek közepe (Szent Knud) – tized, privilegium fori Norvégia: 1277 (tønsbergi konkordátum) király beleszól az egyház ügyeibe, a püspökválasztásba is (pl. Absalon roskildei püspökké választása) főpapok: „az ország legjobbjai” közé számítanak

VÁROSOK 9. századtól: jelentős városok – kereskedelmi központok, vezérek és kíséretük szálláshelyei, gyűlések helyszínei 13. századtól: városi privilégiumok első ismert példa: 1200, Slesvig városjoga (Dánia) gazdasági (kereskedelmi) privilégiumok bírói autonómia önkormányzat (általában a német városok mintájára) 15. századtól: követek meghívása az országos gyűlésekre

PARASZTSÁG vidéki szabad lakosság: részt vehet a közügyekben differenciálódás (középkor): bonde: a saját földjét művelő szabad ember bryde: vállalkozóként más földjén dolgozó ember (részesedik a haszonból) landbo: alkalmazottként más földjén dolgozó ember (megélhetésért) 13. század: leding (hajóállítás) jelentősége lecsökken, helyette lovagi hadviselés – aki ebben nem tud részt venni, azt megadóztatják Dánia sajátosságai: 13. század végére: a parasztok túlnyomó része bérlői pozícióba, valamely földtulajdonos „védelme” alá kerül 15. század: a dán földesurak elérik, hogy a parasztok ne költözhessenek be a városokba (vornedskab = jobbágyság), továbbá hogy bérelt földjeik megművelésén felül a földesúrnak is dolgozzanak (hoveri = robot) De ez csak Dániára jellemző!

A SKANDINÁV KÖZÉPKORI Alkotmány TÉNYEZŐI

KIRÁLY primus inter pares (hagyományos viking felfogás) tingeken (Svédországban: a lagsagák képviselői útján, a morai réten) választják, de még a trónöröklés elismerése (Norvégia) esetén is be kell iktatni a királyokat capitulatio: bizonyos feltételek vállalása trónra lépéskor koronázási szertartás (egyházi legitimáció) csak a 12. századtól (de a 14. századig megmarad a tingeken történő „beiktatás” is) 13. század végétől: korlátozott királyi hatalom hitlevelek kibocsátása csak a 15–16. század fordulójától terjed el, ekkor jelenik meg az ellenállás joga (ius resistendi) is

HERRED ÉS LAND Herred Land a közigazgatás, törvénykezés és katonai igazgatás alapegysége gyűlésén (ting) minden helyi szabad ember részt vehet Land tartomány (Svédországban lagsaga); sokáig ennek a gyűlésén (landsting) dőlnek el az országos kérdések is hatáskörök: hadvezérek, királyok megválasztása trónra lépés feltételeinek megállapítása (capitulatio, håndfæstningek) törvénykezés a jog megállapítása (jogalkotás, később a királyi törvények „beiktatása”)

TANÁCS lið: a viking vezérek fegyveres kísérete, személyes hűség hirð: testőrség és igazgatási szerv, „utazó udvar”, püspökök is a tagjai királyi tanács: a király a világi és egyházi előkelőkkel tanácskozza meg először az országos ügyeket királyok kiskorúsága idején a tanács kormányoz 1397 (unionsbrev): a három ország tanácsa választja a közös uralkodót országtanács: consiliari regni („az ország tanácsosai”), függetlenedik az uralkodó személyétől (középkor vége); (Dániában 1536–1660 között a királlyal egyenértékű tényező az államhatalomban)

ORSZÁGGYŰLÉS kései jelenség, a landstingek miatt sokáig nincs rá szükség 13. század, Dánia: Danehof (országos tanácskozás, meliores regni) 1435, Svédország: az első arbogai gyűlés (Engelbrektsson-féle felkelés, a történészek szerint nem igazi országgy.) 1468, Dánia: az első dán rigsdag (tanácson kívüli nemesek, egyháziak, városok és parasztok követeit is meghívják), Dániában nem válik szokássá a rendszeres megtartása 1521 után, Svédország: négykamarás rendi országgyűlés létrejötte, svéd rendi parlamentarizmus hagyománya (1866-ig!) 1527. évi västeråsi gyűléstől riksdagnak nevezik

Tak for opmærksomheden! Kékfogú Harald Harald Gormsøn ’Blåtand’ a dánok királya, 958–987