Kommunikáció társas keretei Előítélet és diszkrimináció 1
Affektív dimenzió Eddig kognitív folyamatokról volt szó: a percepcióról és a gondolkodásról Most azonban bevezetjük az attitűd fogalmát: a szociális információ- feldolgozás folyamatába az affektív (érzelmi) dimenziót is Attitűd: pozitív vagy negatív viszonyulás: tárgyak, személyek, csoportok, helyzetek stb. iránti vonzalmak, vagy tőlük való idegenkedések Néha ismereteket mondok: a narancs sok vitamint tartalmaz, a republikánusok nem viseltetnek részvéttel a szegények iránt Máskor kifejezem az érzelmet: szeretem a narancsot, ki nem állhatom a republikánusokat Néha cselekszem: minden reggel eszem egy narancsot, sohasem szavazok a republikánusokra Az attitűdnek van kognitív (értelmi), affektív (érzelmi) és konatív (cselekvési) összetevője
Attitüdök Pl. kisebbségekkel szembeni negatív attitűdök: kognitív komponens: egy csoportról való negatív vélekedés (sztereotípia) affektív komponens: a negatív érzelem (előítélet) konatív összetevő: diszkrimináció, a csoporttagok ellen irányuló cselekedet Sztereotípiák – Előítéletek – Diszkrimináció az attribúció alapvető eleme: nem vagyunk elegendő információ birtokában, mégis kell döntést hoznunk (viszonyulnunk) Példa: egy protestáns és egy katolikus észreveszik, amint egy katolikus pap bemegy a nyilvánosházba. A protestáns gúnyosan mosolyog: milyen képmutató az egyház! A katolikus büszke: még ha egy nyilvánosházban haldokol is vki, a pap azért bemegy feladni az utolsó kenetet! Az érzelmeink gyakran befolyásolják a gondolatainkat. A köznapi beszédben ezeket a fogalmakat általában azonos értelemben használjuk, vagy beszélünk pl „előítéletes viselkedésről” – de a szociálpszichológiában ez három különböző jelenség; bár nem függetlenek egymástól.
Önfenntartó az előítélet Az attitüdök kognitív tényezőjét önmagában gyakorlatilag nem lehet megváltoztatni – az előítéletes embert a tények nem zavarják, immunis az információkkal szemben. (Ezért időnként “kreatív érvelésre” kényszerül..) További komponens: mivel alapvetően egy igazságos világban szeretnénk hinni, hajlamosak vagyunk az áldozatok hibáztatására (ez ironikus: az igazságosságba vetett hit vezet a saját igazságtalanságunkhoz) „Bizonyára kiérdemelték” érv: a zsidók nem véletlenül voltak a történelem folyamán mindig áldozatok; ha megerőszakolták a nőt, biztos kihívóan viselkedett; ha a feketék/zsidók, stb nem akarnak bajba kerülni, miért nem tűnnek el a színről/ fogják be a szájukat.. Saját magamat kímélem, optimista torzítás, „velem nem történhetnek meg rossz dolgok”. (lásd még korábbról a kognitív disszonancia redukciót, valamint az ideológiák szerepét)
Nemi sztereotípiák Nők – otthon, gyerek, házasság, magas szorongási szint, alacsony önértékelés stb, és ritkán kapcsoljuk össze magas társadalmi státussal és kvalifikált munkával (a nem-eseményeken keresztül erre a média is nagyon ráerősít). Kísérlet (féltudatos) nemi sztereotipiára: képen asztal fölé hajló emberek; Kérdés: ki a csoport szellemi vezére? Ha férfi ül az asztalfőn, akkor nyilván ő – de ha nő, akkor valaki mást (esetleg senkit sem) választanak a kísérleti személyek. Persze a férfiakról alkotott sztereotípiák (eltart, nyugodt, kiegyensúlyozott, jó apa stb) legalább ennyire veszélyesek és rombolóak. A sztereotípiákkal ugyanis nem az a gond, hogy feltétlenül negatívak, hanem hogy nem személyesen rólunk szólnak: helyette egy – tőlünk jellemzően teljesen független – absztrakt skatulyáról.
Az előítélet okai Pl az önigazolás: ha elhitetem magammal, hogy a csoport tagjai buták, alacsonyrendűek, erkölcstelenek, nem is emberek; könnyebb megfosztanom a továbbtanulástól, vagy könnyebb bántanom, diszkriminálnom őket Ha a társadalmi ranglétra alján vagyok, fontos lehet, hogy vki még alattam is legyen – akinek hanyatlik a szociális státusa, hajlamosabb az előítéletre Gyakran azok tűnnek a legrasszistábbnak, akik iskolázottságukat és foglalkoztatásukat tekintve rosszul állnak (de bőséggel van ellenpélda is) Kikben mi alakítja ki az előítéletet? konkurálnak velük a kisebbségi csoportok? (külső konfliktus) frusztráltabbak mint mások és ezért agresszívebbek? (belső konfliktus) elemi szükségük van vkit lenézni, műveletlenebbek? (belső egyensúly) a hagyományok és intézmények tehetetlensége? (külső egyensúly)
Nézzük egyenként: 1) Gazdasági politikai konkurencia ha nincsen munka, feszültebb a helyzet, nagyobb az előítélet, és a diszkrimináció ha a vendégmunkások tőlem veszik el a munkát, elfogultabb vagyok velük szemben Kínaiakkal szemben nagy az előítélet Amerikában a 19 sz-ban, de amikor vasutat kell építeni (ez nehéz, veszélyes, és a fehéreknek nem fűlött hozzá a foga) akkor csökken, de aztán megépül a vasút, és megint felszökik Az előítélet termőtalaja a verseny és a konfliktus Elegendő a versengés ahhoz, hogy előítéletet váltson ki?
Versengés -> előítélet? Muzafer Sherif gyerekekkel végzett terepkísérlete: Két csoportot alkot a cserkésztáborban, ezeknek összetartó jelet ad (név, zászló, stb), majd versenyhelyzetekben konfliktusba hozza őket Köv.: belső összetartás, kiválóan működnek együtt a csoporton belül (közösen főznek, kötélhidat építenek) De a másik csoporttal versenyezniük kell, rögbi, számháború, alaposan meg is utálják az ellenfelet, a süteményt eleszik a másik csoport tagjai elől A kutatók végül megszüntetik a versengést, de az előítéletek és az utálat nem szűnik meg csakúgy, ehhez egyéb fortélyokra van szükség (lásd még később a mozaikmódszernél) A verseny bizony önmagában is könnyen előítéletekhez vezet! Egy játék folyamán persze a versengés (pl társasjátéknál) leggyakrabban a kooperációt mélyíti, hiszen közös élményeket nyújt. A versenyhelyzetben ugyanakkor a résztvevők általában úgy vélik csak egymás kárára tudnak nyerni (“zéró összegű játék”) – ezért empátia helyett távolságtartással viszonyulnak a többi versenyző felé.
2) Bűnbak A frusztráció sokszor valamely csoporttal szembeni agresszióhoz vezet: általában a frusztrációt okozó túl hatalmas ahhoz, hogy visszavágjunk: inkább máson éljük ki. Kísérleti személyeket nehéz feladat megoldásával frusztrálnak egy beígért mozielőadás helyett: ezután kisebbségi csoportokról nyilatkozva nagyobb előítéletet tanúsítottak mint korábban. A frusztráció leggyakrabban szelektív agresszióhoz vezet: azzal szemben leszünk csak agresszívebbek akik vmilyen értelemben „alattunk” vannak a hierarchiában – a nekünk sérelmet okozóval (pl. főnökükkel) szemben ugyanis többnyire tehetetlenek vagyunk. Frusztrációnkat sokszor kívülálló csoportok felé irányítjuk. Lásd „Chain of Screaming” a HIMYM-ből: http://www.movieweb.com/tv/TE4jh49cJj9W6d/chain-of-screaming
De nem mindenki egyformán előítéletes, van aki hajlamosabb 3) A zárt gondolkodású személyiség Ezt méri a lezárás iránti igény skála (Need for Closure Scale) A zárt gondolkodású emberek relatíve merev skatulyarendszerrel dolgoznak, aminek két fő dimenziója, hogy minél hamarabb találjanak választ, és minél tovább fenttartsák az ítéletüket. A magas lezárás iránti igénnyel rendelkező személyek hamar hoznak döntéseket, kevés információt próbálnak feldolgozni hozzá, alig próbálnak alternatív magyarázatokat kigondolni, és nehezen viselik a kétértelműséget. A zárt gondolkodás erősen korrelál az autoritással, a kétértelműség intolerálásával, a dogmatizmussal, a rend és struktúra iránti igénnyel, illetve általában a politikai konzervativizmussal. (A lezárás iráni igény azonban nem csak a személyiség egy dimenziója: hatással van rá a kultúra és bizonyos helyzetek is, mint például a határidő közeledése, ami mindenkiben növeli az igényt a további információgyűjtés beszüntetésére.) .
A zárt gondolkodású személyiség mérhető aszerint, h mennyire ért egyet az ilyen kijelentésekkel: Az egyértelmű szabályok és a rend a munkahelyen előfeltételei a sikernek. Nem szeretem a bizonytalan helyzeteket. Nem szeretem megváltoztatni a terveimet az utolsó pillanatban. Ha egy problémával szembesülök legtöbbször nagyon hamar meglátom a legjobb megoldást. A legtöbb társas sziutácóban könnyen átlátom hogy kinek van igaza és ki téved. Szeretem folyamatosan tudni az emberek mit gondolnak körülöttem. Nem szeretem ha valakinek az állítása többféleképpen értelmezhető. Nem szeretem a bizonytalan embereket. Sosem bántottam meg másokat. … A fekete-fehér gondolkodásmód a legegyszerűbb séma-rendszer!
4) Előítélet és konformitás Az Egyesült Államokban délen több az előítélet a feketékkel szemben, pedig kisebb a konkurencia mint északon, ráadásul délen kisebb az antiszemitizmus Eredetileg történelmi okai voltak, majd a konformizmus fenntartotta Érdekes rítusok: egy ny-virginiai bányában a föld alatt a fehérek és a feketék együtt dolgoznak, összetartanak, de elkülönülnek, amikor feljönnek a föld felszínére Konformitás: a föld felett a bányászok a társadalomban uralkodó normáknak engedelmeskednek, de a föld alatt nem – vagyis a diszkrimináció alapja feltehetően nem az előítéletességük A konformitás mérhető, pl dél-Afrikában mutat korrelációt a diszkriminációval Hasonló okokból a gyakorlatban néha valóban nehéz elválasztani egymástól a sztereotípia, az előítélet és a diszkrimináció különféle formáit.
Az intézményrendszer is fenntarthatja Dél-Afrikában meg volta győződve a lakosság (a 70-es években), hogy a feketék több bűncselekményt követnek el, mert több fekete fegyencet látnak. De azért látnak több fekete fegyencet, mert a fehéreket tilos volt közmunkára fogni Törvény is megteremtheti az előítéletet! (lásd kötelező szegregáció) A média felelőssége; reklámokból úgy tűnik, feketék nem használnak aszpirint, borotvahabot, nincsenek valóságos problémáik, érzelmeik Viszont sok köztük a sportoló (pedig vannak olyan feketék is, akik nem tudják 11 sec alatt lefutni a 100 m-t, se nem kosaraznak, és nem is dobolnak) Hasonlóképp: nők, amikor megjelennek a médiában, gyakran bájos de együgyű lények, szexuális tárgyak, férfiaktól függenek, passzívak, otthon vannak, fiatalabbak mint férfi munkatársaik.. Ha sokszor látunk vmit sokkal hajlamosabbak vagyunk elhinni!
A jog megváltoztatja az erkölcsöket? 1954: USA legfelsőbb bíróság egyenlőtlennek nyilvánítja az „elkülönített de egyenlő” iskolákat (feketék és fehérek külön iskolában), mert ez kisebbrendűségi érzést teremt Hatalmas vita. Sokan megjósolják: összecsapások lesznek Mások: halasszák addigra a döntést, amikor az attitűdök már megváltoztak! (pl felvilágosító jellegű filmekkel meggyőzik az előítéletes embereket) Ellenérv: ez fordítva is lehet, az információs kampány önmagában nem feltétlenül vezet eredményhez (pl. ha nagy az ellenállás, a konformitás, a társadalmi-gazdasági konfliktusok nem tűnnek el) de a jog megváltoztathatja az erkölcsöket és az attitűdöket a viselkedés megváltoztatja az attitűdöt: ha rákényszerítünk feketéket és fehéreket, hogy egymás társaságában legyenek, konkrét tapasztalatokat szereznek egymásról és csökkenhetnek az előítéletek Az attitüdök három formája közötti logikai kapcsolat többnyire a közhiedelemmel ellentétes: leggyakrabban a viselkedésünk határozza meg az érzelmeinket, és az érzelmeink a gondolatainkat.
persze nem asszimetrikus helyzetben: ha a fekete rabszolga vagy cipőpucoló és a fehér úr, akkor ez a helyzet mindkét oldalról csak növeli az előítéletet (harag alulról, lenézés fölülről – nem is szereznek valójában tapasztalatot egymásról) Egyenlő pozícióban történő vegyítés csökkentheti: pl. lakótelepen összevegyíteni a lakosokat, szemben az elkülönítéssel: csökken az előítélet De ez csak akkor működik, ha egyéb folyamatok nem kavarnak be (ceteris paribus). Pl. ha el lehet onnan gyorsan költözni, ahova feketék költöznek, akkor nem működik a dolog Ha elkerülhető a dolog, ha ki lehet bújni alóla, ha a hatalom összekacsint a fehér emberrel, akkor ezek a stratégiák nem működnek, nincsen atttűdváltás. A következetesség (a nevelés más formáihoz hasonlóan) itt is meghatározó! ‘54 után az USAban ott volt zavargás, ahol nem elég keményen vezették be az integrációt – ahol kirendelték a katonaságot az iskolabuszok mellé, ott hamar kialakult az új szemléletmód.
További problémák: Ha bedobom a korábban rosszabb iskolákba járt fekete gyereket, akinek a háttere is kevésbé intellektuális, a fehérek közé, frusztrálódni fog, sokkal komolyabb versenyhelyzetbe kerül, önbecsülése csökken Mindez tehát nem olyan egyszerű megoldás – max egészen kicsi korban hogyan lehet ezt feloldani? M. Sherif: a megszilárdult bizalmatlanságot nem lehet egykönnyen megszüntetni. Ehhez először konkrét egymásrautaltságra van szükség. Elrontja a vízvezetéket, meg kell tolni a teherautót, szükségállapotot kreál, amit csak a két csoport együtt tud megoldani. A kölcsönös függés hatására ismét kialalkul a kooperáció, egymás személyes megismerése, közvetlen tapasztalatok szerzése – vagyis elindul az individuáció!
Aronson: mozaikmódszer -1 A hagyományos iskolában a két jelentkező jó tanuló egymás versenytársa, az egyik örülhet, ha a másik – a felszólított – belesül a válaszba Aki nem jelentkezik, hanem igyekszik meghúzni magát, könnyen megutálhatja a jó tanulókat, azok pedig megvethetik a rossz tanulókat Ha még mindehhez faji különbségek is járnak... A diákok megtanulják: van egy tekintély, a tanár, egy helyes válasz van a kérdésre, ha nem működnek együtt, hanem konkurálnak, akkor jön a jutalom a nagyhatalmú személytől így nem alakul ki együttműködés, barátság, megértés, stb. (zéró összegű játék) A hátrányos helyzetű, kommunikációra kevésbé képes diák és a tanár hallgatólagos külön-megállapodása: nem zaklatják egymást A tanár autoritására építő oktatásmódszer megjelölés a “katedrapedagógia”: hiszen a katedra mint bútordarab lényege, hogy fizikailag is magaslatra emelje a tanár (magasztosabb) személyét. (A köznyelvben ugyan erre utal a “porosz-módszer” kifejezés, ami pedig a katonai hierarchia működési mechanizmusaira utal.)
Aronson: mozaikmódszer - 2 Az első lépés a diákok csoportokra bontása, ahol egymás felé fordulnak – így a tanár figyelméért zajló verseny helyett elkezdenek egymásra figyelni. Második lépés: egy könyv különféle részeit a csoport különféle tagjai olvassák, csak ők tudják átadni az infot a teljes csoportnak a csoporttagok arra vannak szorítva, hogy végighallgassák egymást, jó teljesítményre ösztökéljék a hátrányos helyzetű kommunikációképtelen diákot is, hogy minden részlethez hozzájussanak a könyvből. Hamar megtanulják, hogy kooperálniuk kell (“Nem fogok jutalmat kapni, ha a társaim rovására akarok jó lenni a tanárnál” nem zérő összegű játszma) Ez a módszer az empátiát is fejleszti: az empátia az a képességünk amivel a másik ember személyes érzéseit közvetlenül érezzük át – és nem egy elvont sztereotípia alapján következtetünk rá
Empátia mérése Kísérlet: rajzos történet tíz éves kisgyerek elé: az első képen egy kisfiú szomorúan búcsút vesz apjától a repülőtéren, másodikon a postás csomagot hoz a gyereknek, az kinyitja, benne repülő, elsírja magát Kérdés1: miért sír a gyerek? – jól megválaszolják, mert az apja távozására emlékezteti a fiút a repülő Kérdés2: mit gondol a postás, miért sír a gyerek? Ebben az életkorban legtöbb gyerek téved: abból az egocentrikus (sémás) feltételezésből indul ki, hogy a postásnak is azok az infok állnak rendelkezésére, mint neki Mozaikmódszeres gyerekek: megértik, hogy a postás ezt nem tudja, tehát biztos zavarba jön, amikor azt látja hogy a kisfiú sír a játék láttán Mozaikmódszer korlátai: igazából kisgyerekeknél a legeredményesebb, nem általános és tökéletes megoldás az előítéletre (részben mert felnőtteket sokkal nehezebb ilyen hatékonyan instruálni).
Az attitűdnek van kognitív (értelmi), affektív (érzelmi) és konatív (cselekvési) összetevője Az előítéletek is önfenntartóak: elvárásaink alapján cselekszünk, ezzel előre eldöntve számos (korábban nyitott) szituációt. Az esetleges ellentmondásokra többnyire immunisak vagyunk. Az előítélet kialakulásának számos oka lehet, pl. egy konkrét verseny-helyzet, egyéb más eredetű frusztráció, a személyiség hajlama az előítéletességre, vagy akár társadalmi elvárás is. A sztereotípiák és előítéletek lebontásának leghatékonyabb módszere a közvetlen tapasztalatok nyomán kikényszeríteni az összetettebb, finomabban hangolt gondolkodásmódot (pl. mozaikmódszer). Kölcsönös függés esetén jellemzően elegendő motivációja lesz a feleknek az együttműködésre, és így a másik alaposabb megismerésére (individuáció, empátia). Házi: puska készítése az eddigiekből Összefoglalás