21. (14.) tétel Gazdaságpolitikai fogalma, szerepe

Gazdaságpolitikai irányzatok Jóléti állam (skandináv orsz.) Neoliberalizmus (angolszász orsz.) Szociális piacgazdaság (Németország) Ázsiai modell A versenyről Szükséges rossznak tartja Abszolutizálja Igenli A nemzetközi verseny fontosabb A gazdaság - politika kiemelt célja A teljes foglalkoztatottság A piac szerepének maximalizálása -Stabilitás -A szabályok kijelölése -Beavatkozás, ha a piac csődöt mond A nemzetközi versenyképesség növelése A szociális hálóról Univerzális, a szelektivitás másodlagos Csak rászorultság alapján, olykor kegyként Cél az öngondoskodás visszaállítása Család feladata Az állam és a business viszonya A gazdaság van a társadalomért Az állama van a gazdaságért Egyensúly (partnerség) A gazdaság a nemzeti célok szolgálatában

Globalizáció versus nemzeti gazdaságpolitikák 1. Definitív megközelítés Main stream: Egységes világpiac kialakulása Nemzetgazdaságok rohamos internacionalizálódása Nem main stream: Elsősorban hatalmi folyamat, amely során a legerősebb gazdasági szereplők a saját érdekeik alapján egységesítik a játékszabályokat 2. A nemzeti gazdaságpolitikák autonómiája csökken, felelőssége nő (pl. „race to the bottom” (adóverseny, dereguláció), integrációs szervezetben való tagság (EU), multilaterális kereskedelmi megállapodások (WTO) stb.) 3. A nemzeti gazdaságpolitikák 3 feladata globalizáció idején egyensúlyőrzés a gazdaság optimális elhelyezése az átalakuló termelési és szolgáltatási mezőkben, a technológiai és innovációs erőtérben a versenyelőnyt jelentő szektorok, profilok piackonform menedzselése

Pénzügyi és gazdasági világválság háttere A pénzügyi piacok liberalizációja és deregulációja az 1980-as évektől többszörös értékpapírosítás, CDO-k és derivatívák elburjánzása Likviditásbőség a 2000-es években Alacsony kamatkörnyezet FED laza monetáris politikája (2001-2004) Kelet-Ázsiai országok növekvő megtakarításai (1998-tól kezdve) Olajkitermelő országok megtakarításai (2004-től kezdve) Nyersanyagárak gyors emelkedése (kőolaj - petrodollárok) Globális egyensúlytalanság USA: nagy FFM hiány Kelet-Ázsia (Kína, Japán) + arab országok + Oroszo.: nagy FFM többlet

24. (16.) tétel Európai gazdaságpolitikai modellek

Szociális piacgazdaság (A német modell) Gyökerek: (ordo)liberalizmus + keresztény társadalomtanítás Értékportfolió: verseny, teljesítményelv, öngondoskodás, társ.-i szolidaritás, társ.-i partnerség, egyéni szabadság „Arany középút" Az állam és a piac viszonya: „Annyi piac, amennyi lehetséges, annyi állam, amennyi szükséges.” (Alfred Müller-Armack) Az egyes részpolitikákkal szembeni sajátos követelmények: Versenypolitika: szabad piaci verseny kikényszerítése (fúziókontroll, kartell- és monopólium ellenesség stb.) Szociálpolitika: 1. az öngondoskodás előzze meg a szolidaritást 2. a transzferek szelektívek, az öngond. visszaállítását segítsék A munkáltatók és a munkavállalók közötti kapcsolat szabályozása: alá-fölé rendeltség helyett mellérendeltség Monetáris politika: a nemzeti fizetőeszköz értékállósága

Indikatív tervezés (A francia modell) Patrióta gazdaságpolitika (saját válaszok a gazdasági kihívásokra, figyelembe véve az uralkodó main stream irányt is) Az állam és a piac viszonya: indikatív tervezés (a 90-es évekig) Tervezés, stratégiaalkotás (A Monnet-féle indikatív tervezés: demokratikus, közvetett, nem kötelező jellegű érdekegyeztető és döntési mechanizmus) Felzárkózási törekvések Ötéves tervek (kijelölték a növekedés főbb irányait)

Az Az orosz út út Szakaszos piacgazdasági átmenet (1992-2000) A piacgazdasági átmenet első köre: sokkterápia (1992) Járadékvadászok csapdájában (1993–1998) A piacgazdasági átmenet második köre (1998–2000) Államkapitalizmus, fél-autoriter társadalom (2000- ) Reprivatizáció (stratégiai ágazatok, nemzeti bajnokok) Gazdaságpolitika célja: gyors növekedés + makrogazdasági stabilitás Az orosz gazdaság neuralgikus pontjai egyoldalú gazdasági szerkezet (gáz-,olaj-,fémipar) nyersanyag átok (resource curse) korrupció óriási egyenlőtlenségek a társadalomban