Tata-Porhanyóbánya – az utolsó interglaciális időszak kimutatása szedimentológiai és mágnesezhetőségi vizsgálatok együttes alkalmazásával Ruszkiczay-Rüdiger Zsófia Bradák Balázs (feldolgozta: Baji Péter III. évfolyam)

Tanulmány témája Porhanyóbánya forrásmészkő összletében elhelyezkedő egy méter vastag lösz-homok üledék Ebben az üledékben régészeti leleteket is találtak Kérdéses, hogy milyen éghajlati körülmények uralkodtak akkor? (glaciális, vagy interglaciális)

Tanulmány helye

Előismeretek Pleisztocén klímaváltozások és tektonikai mozgások folyóteraszokat is hoztak létre feltárt terület az Által-ér 2b teraszán 146m tszf. magasságban foglal helyet a terasz a riss glaciális végén, vagy a riss-würm interglaciálisban alakult ki a terület mammutvadász telep is volt a kőkorban szükséges az ősföldrajzi környezet rekonstrukciója

Eddigi információk a teraszról A megtalált üledéket típusos löszként könyvelték el (1912) Az üledék az eljegesedés fiatalabb szakaszában, vagy interglaciálisban keletkezett (1910) Az édesvizi mészkő (travertínó) teraszt később a riss-würm interglaciálisba helyezték (1959) A paleontológiai vizsgálatok a riss-würm végére, vagy a würm elejére tették a terasz üledékének korát (1979) Magnetosztatigráfiai mérések 250 ezer évnél fiatalabbnak mutatták a lelőhely korát

Kutatás kezdete 2 megmaradt régészeti feltárás (északi és déli) Módszer Üledékföldtani és makroszkópos talajtani Mágneses szuszceptibilitás vizsgálatok Cél: klíma és ősföldrajzi rekonstrukció pontosítása

Szedimentológiai vizsgálat Amszterdam: Vrije Universiteit laboratóriuma Szín megállapítása: Munsell féle színskála Anyagvizsgálat Szerves széntartalom (TOC%) Nitrogéntartalom (N%) Karbonát tartalom Szemcseösszetétel vizsgálata

Szedimentológia eredménye a déli falban 4, az északi falban 6 réteg különíthető el lefelé haladva mindkét esetben: egyre sötétednek a rétegek, szerves anyag tartalmuk növekszik és egyre gyakoribbak a faszén darabok a karbonát tartalom mindenhol magas átmeszeződés történt

Szedimentológia eredménye Szemcseméret felülről lefelé csökken középszemű homok finomhomok durva kőzetliszt finom homokos lösz lefelé egyre nő az agyagtartalom Közepesen osztályozott üledék, de az északi legfelső szint kitűnő osztályozottsággal bír (nincs bioturbáció) Alsó 40cm-es rész elkülöníthetően talajos szerkezetű

Szedimentológia konklúzió egykori eróziós esemény kimutatható az északi falban két réteg (TD2, TD3) közötti éles határ miatt az északi fal elkülönülő, keresztrétegzett felső szintje eolikus felszínformálásra utal a feltárás alsó 40 cm-es vastagságú része egy talajszintet feltételez, ahol a legtöbb csontlelet is megtalálható

Mágneses szuszceptibilitás mágnesezhető ásványok arányát mutatja a kőzetekben magnetit, hematit, maghemit sziderit, ilmenit, muszkovit Löszök alacsony értéket (0,3 x 10-3 SI), paleotalajok magas értéket (0,6-1,1 x 10-3 SI) mutatnak módszer elkülöníti a melegebb paleotalaj és hidegebb löszképződési időszakokat

Mágneses szuszceptibilitás eredménye szeretnének egy országos MS alapszelvényt létrehozni lefelé haladva egyre nő az MS értéke természetes törés 85 cm mélységben található (0,49; 0,73) ezek a legalsó részek egy nedvesebb interglaciális időszakot sugallnak

Összegzés az üledék az édesvízi mészkő lerakódásának szünetében keletkezett ez lehet független az éghajlatváltozástól először lösz rakódott le sztyepp szerű éghajlaton aztán humid, melegebb éghajlat következett (legtöbb ősemberlelet) egyre szárazodó, hidegebbé váló éghajlat (folyamatos népesség csökkenés) legfelső réteg: teljes elnéptelenedés

Köszönöm a Figyelmet!