Körülvesz a völgy, hol a halál sötét árnyékot vet, De szereteted őriz és véd. Felkavar és zúg a vad vihar a szívemben bent, Ő velem van, és ennyi elég.
Démonhad sem rémít, ha Isten karja érint S, ha Isten karja érint Mitől félnék hát, kitől félnék hát?
Ő nem, nem ereszt el, sima út vagy sártenger, Ő nem, nem ereszt el, völgybe le, vagy hegyre fel, Ő nem, nem ereszt el nem nem ereszt engem már el.
Közeleg a fény, ami betölt, ha célba érek, A dicsőséges, tündöklő fény Közeleg a fény, ami betölt, ha célba érek, A dicsőséges, tündöklő fény. Közeleg a nap, mikor vége minden szenvedésnek, S már egyre jobban ismerlek én.
Démonhad sem rémít, ha Isten karja érint Démonhad sem rémít, ha Isten karja érint. S ha Isten karja érint, mitől félnék hát, kitől félnék hát.
Ő nem, nem ereszt el, sima út vagy sártenger, Ő nem, nem ereszt el, völgybe le, vagy hegyre fel, Ő nem, nem ereszt el, Nem, nem ereszt engem már el.
Közeleg a fény, ami betölt, ha célba érek, Közeleg a nap, mikor vége minden szenvedésnek, Addig is áldom, Istenem áldom!
Ő nem, nem ereszt el, sima út vagy sártenger, Ő nem, nem ereszt el, völgybe le, vagy hegyre fel, Ő nem, nem ereszt el, nem, nem ereszt engem már el.