A stílus
Eredeti jelentése: az ókori Rómában használt íróvessző, amivel a viasztáblába vésték a betűket. Köznyelvi jelentése: sok mindent magában foglal. Pl.: viselkedési módot, öltözködési szokást, munkamódszert, művészeti irányzatot stb… Nyelvészeti jelentése: nyelvi változat, kifejezésmód, ami a szöveg objektív nyelvi és nem nyelvi elemeinek céltudatos kiválasztása során jön létre. A nyelv adta objektív lehetőségek szubjektív felhasználása.
Objektív nyelvi elemek / stíluseszközök: Hangkészlet Szókészlet Szó értékű kifejezések (szólások, közmondások, szállóigék) Mondatformák, mondatszerkesztési megoldások Szövegformálási lehetőségek Műfaji sajátosságok A szöveg nem nyelvi jelei Bármilyen nyelvi és nem nyelvi szövegelemnek lehet stílusértéke.
A stílust meghatározó tényezők: A nyelvi sajátosságok A történelmi kor (korstílus) A közösség Az egyéni ízlés A műfaj, a szöveg típusa A kommunikációs folyamat tényezői (szövegalkotó, befogadó, kapcsolat jellege, üzenet tárgya, kód) A közlemény formája (szóbeli / írott)
A stíluseszközök alkalmazásának célja: Hatáskeltés Expresszivitás (kifejezés) Adekvátság (a helyzetnek való megfelelés) Esztétikum (szépség) Stilisztika: a stílussal foglalkozó nyelvtudományi ág
Stílusrétegek: Magánéleti Közéleti Tudományos, szakmai Hivatalos Szövegtípusai: társalgás, üzenet, levél, vicc … Közéleti szónoki beszéd, előadás, felszólalás, hozzászólás Tudományos, szakmai előadás, ismertetés, értekezés, tanulmány, monográfia, esszé Hivatalos kérvény , pályázat, rendelet, hivatalos levél, jegyzőkönyv, önéletrajz
Publicisztikai: Szépirodalmi Szóbeli: elektronikus média Írott: sajtó Szövegtípusai: hír, cikk, jegyzet, riport, közlemény, tudósítás, kommentár, glossza Szépirodalmi